Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1856-02-13 / 7. szám

Pest, februárius 13.1856. 7. szám. második évi folyam. Politikai újdonságok, meg A „Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek Elő fizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Budapesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a „Vasárnapi Újsággal“ együtt 6 hónapra 3 ft, egész évre 6 ft pgy. A „Politikai újdonságok“ kiadó­hivatala, egyetem-utcza 4. szám. Hadi tudósítások. A Csernaja partján az oroszok és francziák közt változó sze­rencsével egyre folyt a csatározás­ban, derekán, mi ha nagyobb üt­közetbe a téli időszak miatt nem is mehetett át, de annak szolgál bizonyságául, hogy az ellenségeskedések nem szűntek meg. Péter­­várból január 29-éről írják, hogy e napig az orosz kormány az el­lenségeskedések megszüntetése iránt semmi rendeletet sem adott ki. Január közepén a franczia tábor néhány sátorát meggyujtot­­ták az orosz gránátok s néhány nappal később Pelissier tábornagy tudósítást vett, hogy az oroszok a Baidarvölgy nyílásán álló had­osztály ellen támadásra készülnek. E miatt nyolcz franczia ezred éjjel nappal készen állt, hogy szükség esetében a támadás színhe­lyére nyomulhasson, de ez nem következett be. Febr. 6-áról kelt távirati tudósítás jelenti, hogy a szebasztopoli hajószertárak (dokkok) légkeröpítése megtörtént. Az ausztriai javaslatok elfogadásának híre január 21-én érke­zett meg Szebasztopolba s Codrington tábornok 22-én közölte azt a hadsereggel. A katonák nagy része nem akarta hinni s mesének tartá azt. Kamiesben 22-én tűz ütött ki s néhány gabonaraktárat semmi­sített meg. Ázsiában a törököket egymásután érik a csapások. Jan. köze­pén Sugdidi mellett egy török zászlóalj és az erdőben elrejtve volt tíz orosz zászlóalj között összeütközés történt, mellyben a törökök 15 ágyujukat s minden poggyászokat elvesztették. Török hadjelen­tés szerint a veszteség emberekben nem tetemes, de annyi ágyú és málha elfoglalása nem megy vérontás nélkül; ezenkívül a jelentés azt is említi, hogy az oroszok Sugdidit s a körülé fekvő falvakat felgyújtották. Sándor czár a Szebasztopol védelmében részt vett katonák számára már régebben érdempénzt rendelt s e kitüntetést újabban mindazon polgárokra és nőkre is kiterjesztette, kik ott különös szolgálatot teljesítettek; ezenkívül megparancsolta, hogy minden szebasztopoli tiszt jutalomul egész évi fizetését nyerje; a tengeré­szeti tisztek fizetését a hadsereg tisztjeinek fizetésével egy fokra emelte s a gyermekes szükölködök számára segélypénzt adott. Arról, hogy az ellenségeskedések megszüntetése iránt a hadve­zérekhez parancs érkezett volna, eddig semmi hírt sem vettünk. Ellenkezőleg, a fenebb érintett pétervári tudósításon kívül, Varsó­ból írják, hogy az ott szabadságon lévő krimiai tisztek parancsot kaptak azonnal visszatérni a táborba. Egy franczia lapnak Bécsből írják ugyan, hogy a nyugati kormányok megrendelték az ellensé­geskedés megszüntetését , de hogy e hír hiteles legyen, az angol és franczia hivatalos lapban kellene állania, hol arról említés sincs. Más­részt a hadviselő felek szorgalmasan folytatják hadkészü­leteiket. Az angol és franczia kormány az élelmi- és hadikészletek szállítóival részint új szerződéseket kötött, részint a meglevőket hosszabította meg hat hónapra; a porta végerejét feszíti meg a hadi kellékek kiállításában; jan. 25-án a Skutariban állomásozott angol­német légió és más csapatok parancsot kaptak, legnagyobb sietség­gel az ázsiai csatatérre menni. Piemontban az angol-olasz légió to­borzásai nagy buzgalommal folynak; az orosz-lengyel várakban szorgalmasan gyakorolják a birodalmi védőket s egy varsói levél szerint, az ellenségeskedések nincsenek megszüntetve s legfölebb csak a téli idő gátolja a hadműködéseket. Legújabb hír szerint, Oroszország négy hónapi fegyvernyug­vást indítványoz. Erről azonban csak a békeelőzmények aláírása után lehetne szó s ekkor is a balti tenger kivételével, hol ezen időt orosz részről könnyen készletszállításra lehetne felhasználni. Békehírek. Ama jegyzőkönyv alakú okmány, mellyet Ausztria, Anglia, Franczia­, Orosz- és Törökország képviselői február 1-én Bécsben aláírtak, így hangzik : „Alálírottak, miután a „béke-előzményterv“ czímű okmányban foglalt s udvaraik részéről elfogadott öt javasla­tot, e czélra nyert fölhatalmazásokhoz képest czikkelyezték volna, abban egyeztek meg , hogy mindegyikök kormánya teljhatalmazot­­takat fog kinevezni, kik a kellő meghatalmazásokkal ellátva, a for­maszerinti békeelőzmények aláírásához láthassanak s fegyvernyug­vást és végleges békeelőzményt köthessenek. Az említett teljhatal­­mazottak mai naptól számított három hét alatt, vagy ha lehet előbb is, Párisban fognak összegyűlni. Kelt Bécsben, öt példányban, 1856 február 1-én.“ Bud­-Schauenstein. H. G. Seymour. Bourqueney. Gor­­tsakoff. Izlan. E jegyzőkönyv szövegéből kitűnik , hogy a forma szerinti s va­lóságos békeelőzmények aláírása még nem történt meg s ez, vala­mint a fegyvernyugvási- és békeszerződésnek aláírása is (az alku­dozások sikeressége esetére) csak Párisban fog megtörténni. A békeelőzmények aláírásának ezen elhalasztásából azt lehet következtetni, hogy a Párisba küldendő meghatalmazottak ezeket az aláírás előtt még részletesebben megvitatni és szorosabban értel­mezni fogják, az az, mielőtt a békeelőzmények öt javaslatát aláír­nák, ennek minden pontját akként hozzák tisztába, hogy azt kétfé­leképen magyarázni ne lehessen s egyszersmind megalapítják ama külön feltételeket is, mellyek, a most még tág értelmű, V-ik pontba tartozzanak. Más szavakkal : meghatározzák, merre fusson ama ha­tárvonal, melly Besszarábiát a Dunafejedelemségektől jövőre elvá­lassza; a Duna szabadságát minő európai intézmények biztosítsák; a Feketetenger semlegessége kiterjedjen-e az Azovtengerre is s a Feketetengeri hadi arzenálok közé számítandó-e Nikolajeff is; to­vábbá, váljon a kereskedelmi érdekek védelmére alapítandó intéz­ményekben nyíltan ki legyen-e mondva, hogy az angol kormány az orosz kikötő­városokban konzulokat tarthasson; minek legyenek a parti szolgálatra szükséges orosz és török könnyű hajók; a török­­országi keresztyén alattvalók kiváltságainak biztosításában Orosz­ország minő részt vegyen­ végre, tartozzék-e Oroszország Karsot s az Ázsiában elfoglalt török területet visszabocsátani; felépítheti-e vagy nem a cserkeszpartvidéki lerombolt várakat s a balti tenge­ren Bomarsundot, fizessen-e hadköltséget stb. A Párisban összejövendő meghatalmazottak tehát mindenek­előtt e kérdések iránti egyetértésre fognak törekedni s csak­­ ha ez létrejött, írják alá a békeelőzményeket. Ezen esetre a békekötés körül­belől már megalapítottnak lesz tekinthető, mert a további ta­nácskozásokra csak másodrendű fontossággal bíró mellékkérdések maradnának elintézésül , ámde addig sok nehézséggel kellene meg­küzdeni. Sikerül-e ezeket elintézni vagy sem, azaz, megtörténik-e a bé­keelőzmények aláírása vagy sem? ez leginkább a hatalmak kölcsö­nös engedékenységétől — s ezen engedékenység viszont a vágy mértékétől függ, mellyel a különböző hatalmak a békét óhajtják. Tájékozás végett tekintsünk körül. Hogy Ausztria a békét óhajtja, ezt a háború kezdete óta foly­vást s közelebb a Péter­várba küldött javaslatokkal bizonyitá. Oroszország hajlandó a békekötésre, mert ez hatalmát meg nem töri, holott a háború tovább folyása esetére ez megtörténhet­nék. Most mint te nem győzött fél köthet békét s a szenvedendő csorbulásokat az európai béke érdekében hozott áldozatoknak ne­vezi, mellyeket majd nehány év múlva, mialatt vaspályás közleke­dés és kényelmes készületek közt megerősödött s midőn Anglia és Francziaország közt a szövetség többé nem áll fenn , bőven kikö­szörülhet.

Next