Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-01-07 / 1. szám

Harmadik évi folyam. ^­szám. Pest, január 7. 1957. A ,,Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a „Vasárnapi újsággal“ együtt 6 hónapra .3 ft„ egész évre ” ft. pensa. — A „Politikai újdonságok“ kiadó­hivatala, egyetem-utcza 4. szám. Az utócongressus Páriában a múlt év utolsó napján megnyílt s első ülése több óráig tartott. A második ülés jan. 3-ára volt kitűzve s egy franczia lap bizonyosként közölte, hogy a jegyzőkönyv e napon, vagy legfö­­lebb 5 év alá lesz írva. A hivatalos lap jelentése szerint, a párisi békekötést aláírt ud­varok képviselői (tehát Anglia, Ausztria, Piemont, Orosz-, Porosz­­ország és a porta párisi követei gróf Walevszky elnöklete alatt) dec. 31-én a külügyminiszteri palotában azon nehézségek elintézése vé­gett jöttek össze, mellyek a mart. 30-ai párisi békekötés 20-ik czik­­kének végrehajtását gátolták. Miután pedig e 20-ik czikk csak a Besszarábia és Moldva kö­zötti uj határ húzásáról szól , azt lehet következtetni, hogy a con­­gressus csupán e kérdést (s a Dunafejedelemségekét nem) veszi tár­gyalás alá. A Dunafejedelemségek ügyére állítólag egy harmadik értekezleten, mellynek napját február 15-ére teszik, kerülne a sor. A dec. 31-ei és jan. 3-ai ülések eredményéről a hivatalos lap még hallgat s egy félhivatalos mindössze is annyit ir, hogy az uj határ végkép meg van állapítva s hogy a helyszínen történő kijelö­lése után a Fejedelemségekből és a Feketetengerről minden idegen haderő azonnal el fog vonulni. Congressusi határozat-e ezen kivonu­lás, vagy csak az érintett lap föltevése ? nem tudható, mi azonban inkább az utóbbit gyanítjuk. — Állítják, hogy az uj határ- s átalá­­ban az utócongressus határozatai iránt az illető hatalmak közt már előre meg volt az egyezség, következőképen : 1) Oroszország átengedi mind a két Belgrádot, melly Moldová­­hoz fog csatoltatni, Oroszország pedig azon területet nyeri, melly a Yalpuk folyó­ s ennek Yalpukhel nevű ága közt fekszik, s mellynek 180 □ mérföldnyi területén 10,000 lakosa van; e terület átenge­dést azonban ne lehessen „Belgrádért adott kárpótlásnak“ nevezni a határigazitási okmányban. E kiegyenlítési javaslat hír szerint a franczia császártól származott. 2) A Kigyósziget és a Dunatorkolatok, az ezek között fekvő szigetekkel együtt, (mellyeknek együtt véve minden folyamnál Delta a neve) Törökországhoz csatoltassanak. Ez utóbbinak congressusi határozatba foglaltatása iránt némi kétséget támaszt azon körülmény, hogy Ausztria a Duna-deltának Törökországba keblezését mindig ellenezte s annak Moldovához csatolását kívánta, állítólag azért, mert a moldován kereskedőktől és hajósoktól remélte, hogy a Dunának Galatz és a Fekete-tenger közötti részét saját érdekök végett jó állapotban fogják tartani, mig a török tisztviselők ismert közönyössége azon aggodalomra adott okot, hogy a folyam medrét elhanyagolják s igy a kereskedés fog szenvedni; továbbá, mert a moldován hatóságokat könnyebb a folyó jó karban tartására szorítani az ausztriai konzulok utján, mint a török kormányt, mellyet minden csekélységért Konstantinápolyban kellene megkeresni. Szóval Ausztria nem akarta a Dunatorkolato­­kat a portának engedni, s midőn a porta ezt három hó előtt egy jegyzékben szorgalmazta, az ausztriai kormány e kívánatra nem­csak tagadólag, hanem tettel is válaszolt, mert a galatzi helyőrséget s az aldunai flotillát azonnal megerősíté. Ennélfogva be kell várni a franczia hivatalos lap nyilatkozatát, mellyből kitűnik majd, vál­jon a Duna-deltának török területhez csatolása az utócongressuson csakugyan határozatba ment-e? A Kigyósziget s a két Belgrád átengedése valószínű, valamint az is, hogy a Yalpuk és Yalpukhel közötti terület jövőre Oroszor­szág lesz. A minap közlött orosz emlékiratban (Polit.­ujdons. 51 sz.) e terület kérdés alattinak volt mondva s Oroszország ezt maga ré­szére követelte; ha tehát a hatalmak e területet átengedték, míg az orosz kormány a Belgrádokról mondott le, Anglia méltán állíthatja, hogy itt csak viszonyosságról lehet s nem kárpótlásról van szó. H E T I KRÓNI­K­A. Ausztria, Császár és Császárné ö Felségeik Velenczéből Páduába folyó hó 3-án utaztak volt. Bresciából ö Felségeik Monzába mentek át, innen Milanóba valószínűleg január 15-én tartják ünnepélyes bevonulásukat s három hetet töltvén Lombardia fővárosában, ké­sőbb talán a toszkánai nagyherczeg, a modenai herczeg és a parmai herczegasszony látogatásait viszonozzák s a birodalmi fővárosba visszatérett farsang utolsó napjaiban ismét Velenczének veendik ut­­jokat, hol újra 6 napot szándékoznak mulatni. Császár ő Felsége dec. 24-én a velenczei pénzverdét szemlélte meg, hol tiszteletére s jelenléte alatt arany- ezüst- és rézből álló emlékérem veretett; dec. 30-án pedig éjfél utáni két órakor több előkelő nemes kíséretében tengeren gróf Zen közelfekvő birtokára, vadkacsa-vadászatra utazott. A lombardiai központi congregatio követei dec. 22-én Milanó­ban összegyűltek s a szokásos eskü letétele után helytartó ur ő excja a képviselő testületet megalakultnak nyilvánította. Báró Manteuffel ezredes, a porosz király szárnysegéde Bécsbe érkezett, Buo­ gróf számára sürgönyöket hozott s az orosz és fran­czia követeket meglátogatta. Küldetése­ik­ szerint hadi ügyekre, je­lesül kormányának azon kivonatára vonatkoznék, hogy a Svájcz el­leni porosz hadjárat esetére ezt Ausztria is támogassa. Ausztria, mint ezt múltkor említők, a porosz királynak Neuswichtelre való jo­gát elismeri ugyan,de fegyveres közbenjárásra mindaddig nem haj­landó, mig békés kiegyenlítésre van kilátás. Beszélik ugyan, hogy Császár ő Felsége báró Hesz táborszernagy urat magához hivatta s hogy Ausztria azon esetre, ha a porosz sereg valamelly svájczi kan­tont megszállana, a svájczi határokon figyelő hadtestet felállítani, jelesül a Lombardiával határos Tessin kanton közelébe 10,000 em­berből álló dandárt küldeni, Tirolban pedig egy másik hadtestet összevonni szándékozik , ezen előavatossági rendszabályokból azon­ban messze vitt következtetés volna az, mit némelly németországi lapok híreitek, hogy Ausztria a porosz-svájczi háború kiütése esetére Tessin kantont fegyveres csapatokkal akarná megszállani. Erdély kormányzója herczeg Schwarzenberg Károly dec. 27-én Bécsből Párisba utazott; azt tartják, hogy hivatalos küldetése a franczia udvarhoz szintén a porosz-svájczi viszályra vonatkozik. Francziaország. Az év utolsó napján, mi­alatt a másod meghatalmazottak a kül­ügyminisztérium palotájában ülést tartottak, az ezredes zenekarai a Tuileriák udvarában gyűltek össze, hogy régi szokáshoz képest az államfőnek síppal, dobbal, trombitával „boldog új évet“ kíván­janak. A császár és császárné, udvari kísérettel környezve, az erké­lyen megjelentek s majdnem egész órahosszat hallgatták a zajos tisztelkedést. A közönség i­lyenkor bebocsáttatik a Tuileriák udva­rába s ez nagy számmal is jelent meg az idén; különösen, bámész angolok bérkocsik tetejéről szemlélték­­ a zajongást. A császár új év napján a tisztelkedő diplomatiát ünnepélyesen fogadta, de nem tartott hozzájok beszédet, mint tavai. A törvényhozótest febr. 15-ére hivatik össze. E testület elnöke gróf Morny még mindig Pétervárott van, de most már rövid időn — Sándor czár kegyeivel halmozottan vissza fog térni. Mondják, hogy az orosz külügyminiszter Gortsakoff her­czeg a Dunafejedelemségekből és a Feketetengerről való elvonulást három heti határidő alatt akarta újra sürgetni s csak Morny gróf közbenjárásának sikerült a sürgető jegyzék elküldését elhalasztani, ki is arra figyelmezteté az orosz kormányt, hogy a küszöbön álló congressus úgy is megoldja majd Belgrád vitás kérdését s akkor Anglia és Ausztria hadereje az említett helyeken többé semmi szin

Next