Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-04-08 / 14. szám

126 segéd palotáját, mintha üvegből volna az, mert ne higgye, hogy tettei titkok maradnak, kifecsegik azokat az udvaronczok. A császárné három hónap óta ismét áldott állapotban van; a hivatalos lap ezt a terhesség negyedik havában szokta jelenteni. Egy franczia lap szerint Mexikó és Spanyolország közt már kitört a tettleges ellenségeskedés, mert Veracruz erődből egy spanyol naszádra lőttek, mire egy spanyol fregatt az erődöt bombázta. Anglia. A követválasztások legnagyobb része mart, utolsó és ápril első napjaiban történt meg, a kormánypártra nézve olly kedvező sikerrel, hogy ennek az új parliamentben nyerendő nagy többségéről többé kétség sem lehet. Ápril 4-én 535 választás eredménye volt tudva Londonban, mellyek közül 325-ben a szabadelvűnek nevezett kormánypárt győzött, a többi 210 követ a vegyes elemekből álló ellenzék táborába tartozván. A londoni követek közt egy tory sincs. Palmerston lordot Tivertonban minden ellenzés nélkül választották meg, valamint a tory-k is Disraelit, Bulwert és Bentincket; mind a két részről azonban több nevezetes egyén bukott meg; illyen a kormány részéről Peel Robert és Berkeley admirál, a peeliták részéről Cardwell, Gordon, Hervey, de legnagyobb bukás érte a manchesteri békebarátokat, kiknek vezérei Cobden, Bright, Gibson kisebbségben maradtak, úgyszintén a radikálokat, mert ezeknek főemberei, mint Layard, Morley, Laing, Clay s többen keresztül estek, annyira, hogy a parliamenti többség — ha az angol belpolitikára nézve szabadelvű lesz is — a külpolitikára nézve alig mondható illyennek. Az alkotmányos jog gyakorlata alkalmával csendzavarok és fejbeverésdik sem hiányoztak. Kidderminsterben a két párt botokkal (váljon ólmosokkal-e?) összeverekedett, néhány száz ember sebet kapott s ezek közt a kormánypárt jelöltje Lowe Róbert is, kinek fejét kővel törték be. A győztes párt — számra 5000 ember — az utczákon dulakodott s a rendőrségen kívül katonaságot is kellett a rend helyreállítására alkalmazni. 50 huszár az egész tömeget szétverte. A választások alkalmával sok álhir szokott forgásba jönni, mellyet egyik vagy másik párt saját ügyének előmozdítása végett terjeszt. A sok álhir közt azután az igazi sem talál hitelre, így kétségbe vonták ama kormánysürgöny valóságát is, hogy a sinai császár rosszalta a kantoni kormányzó eljárását, megparancsolta neki, hogy a békét helyreállítani igyekezzék. Erir Palmerston részére természetesen kedvező volt, mert politikájának sikere mellett szólott s már akár valósul, akár nem, annyi bizonyos, hogy több kormánypárti követ megválasztatását mozdítá elé, míg ellenben több követjelölt csak azért bukott meg, mert a sinai ügyben a kormány ellen szavazott. A kormány egyébiránt a sinai császár békés hajlamában nem igen látszik bízni, mert valamennyi angol kikötőben sietteté a sinai tengerre szánt hajóhaderősítés elküldését s ez — összesen 24 hadihajó — eddig már el is indult; továbbá lord Palmerston a tivertoni választóihoz mondott beszédében úgy nyilatkozott, hogy nem hiszi, miszerint a sinai császár lord Elgin (az uj kormánybiztosnak) Sinába érkezése előtt békére hajlandó legyen s e czél csak akkor lesz elérve, ha kétszer olly nagy hajóhad, minőt Parker az első sinai háborúban vezényelt, fog Kanton előtt megjelenni. Lord Palmerston markában tartja már az ujan választott követek többségét s imént említett beszédében nyíltan kimondá, hogy ezentúl is azt a politikát fogja követni,mellyért leszavazták s hogy a kormánytól legnagyobb alávalóság lett volna rosszaim Bowring eljárását Kanton bombáztatása miatt, csak azért, mert a czimboráskodó ellenzék ellene szavazott. Eszerint lord Palmerston ismét több éven át hatalmas lesz s intézni fogja Anglia és a világ egy részének ügyeit. Politikáján azonban hihetőleg kénytelen lesz egyetmást változtatni. A belügyekre nézve, alig fogja ellenezhetni a parliament reformját, vagy is azt, hogy a követválasztási jog még szélesebbre terjesztessék ki s igy a választók számával a követek száma is növekedjék, mire hatalmas indok gyanánt szolgál ama tény, hogy a jelen alkalommal (mint fenebb emlitők) több jeles tehetségű követjelölt kimaradt. A külügyekre nézve is szabadabb elvű irányt kell követnie , s hírlapja, a „Morning Post“ máris azt írja, hogy ideje volna már a nápolyi királylyal való viszályt minden áron befejezni, miből azt következtetik, hogy az angol kormány ismét erélyesebben akar Nápoly ellenében fellépni Lord Cowley angol követ Párisban, ki, bár keveset beszélnek róla, nagy tehetségű és befolyású államférfit! — grófi czímet s mint peer a felsőházban ülést nyert. A kedvezőtlen benyomást, mellyet Buchanan elnökké választatásának hite Angliában okozott, enyhiti az uj elnöknek Napier angol követ előtt tett e nyilatkozata : „Angliát Amerikával benső szövetség fűzi össze s én ezt kormányzásom ideje alatt még növelni akarom.“ A angolok és perzsák közt — mint ezt e lapok utóbbi számában röviden érintők — véres csata fejlődött ki Abusir közelében; de ez még febr. 7-én, tehát akkor történt, midőn az angol-perzsa békeszerződés még nem volt megkötve s Feruk khán e czélból épen Párisba érkezett volt. Outram tábornok írja, hogy nagyobb perzsa sereg működéséről értesülvén, döntő csatára határozta el magát s febr. 3-án 4700 emberrel és 18 ágyúval az ellenség elé indult, 41 óra alatt 11 */2 a. mérföldnyire nyomult és 5-én hajnalban az ellenség elsánczolt tábora elé ért, mellyet azonban elhagyva talált, mert az angolok közelgéséről értesült perzsák gyorsan visszavonultak s nemcsak hadkészletüket, de még sátraikat is ott hagyták. E helyen két napig tanyázván, 6-án éjjel tömérdek hadi- és élelmi készlettel megrakodtan fordult visszafelé az angol tábor, midőn ennek utóhadát éjféltájban perzsa lovasság támadta meg s a sereget — utjának több ponton elvágásával fenyegette. Ez a védelem rendezése végett megállapodott, a perzsák azonban 4 ágyúból tüzelni kezdtek, de az éj sötétsége miatt sikertelenül. Virradatkor kitűnt, hogy az ellenség ereje 5 — 6000 ember 5 ágyúval. Az angol lovasság azonnal rohamot intézett, a tüzérség munkához fogott s mindakettő olly jó sikerrel, hogy a gyalogságnak teendője sem maradt, mert az ellenség 700 halott, két ágyús az öszvérekre rakott hadkészlet veszteséggel, 10 órakor délelőtt futva hagyta el a csatatért s futtában még fegyvereit is elvetette. Az angol lovasság mindössze 419 főből állott s csak is e szám csekélysége mentette meg a perzsa sereget a tökéletes elpusztulástól. Maga Outram tábornok a csatában nem vehetett részt, mert ennek mindjárt kezdetén elbukván lovával, megsérült. Stalker tábornok és Lugard ezredes különösen kitüntették magukat. E csata tehát már csak mint történeti tény van feljegyezve, melly most — a béke meg lévén kötve — fontosságát elveszté. Az Angliában mulató Feruk khán perzsa követet rangjához illőleg becsülik meg; e minap a woolwichi nagy fegyvertárt és gyárt szemlélte meg,tiszteletére az egész ottani tüzérség kiállott s megmutatta, milly gyorsan tud tüzelni s milly pontosan ezélet. Feruk khán e hó 11-én utazik vissza Francziaországba. Megkötvén Perzsiával a békét, Anglia ráadásul jónak látta Afghánország egy részének Kabulnak fejedelmét Dost Mohammedet egészen maga részére nyerni meg, s e czélból állandó havi díjjal 10,000 font sterlinget fizet neki, mit ő Kandahar védelmére tartoznék fordítani. Ezen egyezmény világos czélja az, hogy a Herat és Kelet-India közt fekvő Kabul az angolok védbástyája legyen azon esetre, ha a perzsa bőrbe öltözött orosz Heratot újra elfoglalná s Zvelet-Indiát fenyegetné. Sinából egyes apróbb hajóharczokon kívül semmi jelentékenyebb hir nem jött. Február 17-éről Hong Kongból érkezett tudósítás szerint a császár az alkirályhoz írt levelében Yeh iránti legnagyobb bizalmát nyilvánítá, (tehát nem rosszulását, minek hírét egyébiránt távirat hozta) s meghagyta, hogy kegyelmet tanúsítson, ha ez nem használ, kergesse tengerbe azokat az európai vadembereket. s Keletindiából bizonyosként írják, hogy az ottani főkormányzó lord Canning beadta lemondását, neheztelvén a kormányra azért, hogy nemcsak a perzsa háború intézését vette el tőle, holott e háború keletindiai sereggel és pénzzel folyt, hanem még egy alárendelt hatósághoz is róla nélküle küldött parancsokat. Anglia a marokkói császárral két rendbeli szerződést kötött. Az egyik kereskedelmi és hajózási szerződés, mellynek czélja a tengeri rablás elfojtása s ez Angliára nézve igen fontos, mert miután Morocco Afrika nyugat-északi részében a földközi tenger és az atlanti óczeán partján fekszik, az ottani tengerészeknek az arra eljáró tömérdek angol hajó nagyon kezeli ügyébe esett. A második szerződés szövetségszerű okmány, mellynek értelmében Anglia Marokkó bármelly helyén tarthat konzult, nyithat templomot, az angol alattvaló csak olly élet- és vagyonbiztosságban részesül, mint a bennszülött s ha letelepedik, adót sem kell fizetnie.