Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1857-10-14 / 41. szám
358 Az uj törvényhozó gyűlés hir szerint novemberben fog öszszeülni. A félhivatalos lapok gúnyos hangon szólanak a veimári összejövetelről s ez épen azon ellenkező hitre ad okot, hogy Weimárban Ausztria és Oroszország között még is nagyobb közeledés történt, mint ezt Párisban óhajtják. Napóleon császár a chalensi táborból oct. 10-én tért vissza Párisba, hova a császárné már előbb megérkezett. Herczeg Murat is visszajött Berlinből, hova nagybátyjának a porosz királyhoz sajátkezűig írt levelével utazott. E levél válasz volt Frigyes Vilmos király levelére, mellyet a porosz herczeg Karlsruhéban nyújtott át a franczia császárnak s mellyben sajnálatát fejezé ki, hogy nem jöhet Stuttgartba. Dél-németországi lapok a porosz király e viseletét nem győzik eléggé dicsérni, azt tartván, hogy a franczia és orosz császárral való összejövetele egyenesen olly jelentőséggel birt volna, miszerint a három uralkodó Németországról Ausztria elszigetelésével és rovására kiván intézkedni. Hire járt ugyan, hogy a császár oct. 15-ére, melly napra a porosz király születésének évnapja esik, Berlinbe menni s ott az ausztriai császárral találkozni fog; e hit azonban kevés valószinüséggel birt s több hitelre talált a másik, miszerint a berlini látogatás jövő évre van halasztva, miután ez meglehetősen hasonló jelentőségű azzal, midőn az angol parliamentben valamelly indítványt hat hónapra halasztanak el. A rendőrség több német lap utóbbi számait elkobozta Párisban, mellyekben a stuttgarti találkozásról voltak a császárra nézve kedvezőtlen tudósítások és kemény megtámadásai a Sz.Ilona-érem németországi osztogatásának. Ezen érmet Belgiumban sem szeretik s ellensúly gyanánt Waterlooi éremmel akarnak rá felelni. Murat herczegnek Stuttgartban történt kitüntetése, melly a berlini küldetéssel jön folytatva, a nápolyi muratistákban uj remé- nyeket keltett. Mi e reményeket hiú ábrándoknak tartjuk, ismervén Lajos Napoleon politikáját, mellynek egyetlen czéltalan tette vagy szava sincs ugyan, de a czél nem egyéb, mint a pillanatnak saját érdekében való felhasználása. Például, a keleti háború idejében óhajtá, hogy mennél több lengyel menekvő menjen harczolni keletre — s mit ten? a párisi lengyelek küldöttségének azt irta, hogy „eddig nem tehette azt Lengyelországért mit tenni kivánt, de most stb.“ (1. „Polit. ujdons. 1855-ks 20-ik sz.). Jelenleg Ausztriával áll feszült lábon s egy oldalról a muratistákat biztatja Ferdinand király ellen, ki épen most az ausztriai uralkodóházzal uj rokoni viszonyba készül lépni — más oldalról, midőn megengedi, hogy a Párisban elhunyt Martin volt velenczei pártvezér emlékére szobrot állíthassanak s erre gyüjthessenek, ezzel Ausztria elleni indulatának adja jelét. Hogy a lengyeleknek pár év előtt adott szép szó teljesítési szándék nélkül volt mondva, azt a következésből látták- s Napóleon több más hasonló tettéből okulhatnak azok, kik Murat kitüntetésének vagy Martin szobrának politikai jelentőséget tulajdonítnak. Mindenesetre jó lesz bevárniok azon hít valósulását, hogy Napóleon császár ausztriai Császár Ő Felségével nem sokára valamelly német fővárosban, állítólag Münchenben fog találkozni. Párisban ismét több olasz menekültet tartóztattak le,néhányat pedig kiutasítottak. A chalensi tábor fel vanoszlatva. Az oct. 9-ki „Moniteur“ a császár feloszlató napi parancsát közli, melly e szavakkal kezdődik: „Katonák! Az idő, mellyet imént együtt töltöttünk, nincs elveszve. Katonai képzettségiek kifejlődött s a minket összekapcsoló kötelék szorosabbra van fűzve stb.“ Rövid időn alkalmasint ismét hallani fogjuk, hogy a tuniszi beg látogatására franczia hadihajók mentek. Tuniszban a minap tett engedmények kivihetlenségének hatása máris vastagon mutatkozik. Naponkint fordulnak elő zavargások, veszekedések és üdegek a zsidók és mahomedánok közt. Minap a kikötőben volt tömeges verekedés, de szerencsére hamar elnyomták. (Stuttgarti böngészes.) Sándor czár Stuttgartban különösen előzékeny volt Napóleon császár irányában. Egy alkalommal az elsőbbséget olly megjegyzéssel ajánlá fel neki, „hogy hiszen ő (Sándor czár) otthon van!“ (t. i. testvérénél, a würtembergi trónörökös nejénél.) Ezen udvariasságban ama falánk rejlett, hogy tehát Napóleon jött hozzá. Napóleon császárt Stuttgartba érkezésekor egy 17 éves franczia tanuló „Éljen a franczia köztársaság!“ kiáltással fogadta. Rögtön bezárták őt s ki sem bocsátották, mig a franczia császár Stuttgartban mulatott. Azután kiutasították a fiút Würterabergből. Az orosz czárné, midőn Eugénia franczia császárné meglátogatásáról volt szó s például hozták fel, hogy Viktória királyasszony is meglátogatta őt, állítólag azt felelte, hogy „Viktória, ha úgy tetszik neki, keveredjék korpa közé, de ő ezt nem teszi.“ (Kis népszerűség kedvéért.) A császár medvebőr löveget és gránátos egyenruhát készíttetett fiának, kinek czíme nem trónörökös, de „Francziaország gyermeke.“ — Eddig, ha az ezredben felolvasták nevét, az őrmester felelt helyette, mondván : „Szabadságon van szüleinél!“ Most azonban már a másfél éves fiúcska neve felolvasására állítólag tisztán tudjamondani : „Itt vagyok!“ Anglia. Híre volt, hogy a parliament a keletindiai események miatt még ez idén össze fog ülni, miután a királyi hadseregből 40,000 * ember a keletindiai társulat szolgálatába lépett, vagyis inkább ettől húzza zsoldját, a társulat pedig a zavarok folytán tetemesen károsodva nem győzi a költséget s igy kénytelen a parliamenttől kérni pénzt. Továbbá okul volt felhozva, hogy Keletindia nem maradhat meg lord Canning kormányzása alatt, kiben saját párthívei sem igen bíznak. Lord Palmerston lapja a „Post“ azonban egész határozottsággal jelenté, hogy a kormány nem szándékozik a parliamentet ez idén összehivni s hogy ez alkalmasint csak februárban fog összeülni. Különben az összehívás szükségére felhozott okokat meggyengíti az, hogy az angol bank a keletindiai társulatnak 25 millió font sterlinget hajlandó kölcsönözni s hogy Kalkuttából egy számos aláírással érkezett levél a lord Canning iránti bizalmat meleg szavakkal fejezi ki. Az utolsó tudósítások seletindiából oct. 7-én „Indus“ gőzössel érkeztek, melly egyszersmind több menekültet hozott. Az uj hirek Bombayból sept. 17-éről keltek s kedvezőbben hangzanak. Havelock a lázadókat ismét megverte Bithurnál, de még mindig Cawapurban vár új erősítésre s remélte, hogy Oulram tábornok ezzel sept. 9-ére megérkezik. Lucknow őrhada a támadásokat vitézül visszaverte. A dinapuri lázadókat Sasseramnál megverték, azonban Feruzpur, Peshawar és Ghazipur új zendüléseknek volt színhelye, mellyeket azonnal elnyomtak. Benarest és Allahabadot az audh-i fölkelők fenyegetik s ezért e két várost megeresiték. Delhi ostroma oct. 1-ére volt kitűzve. A mahomedánok ünnepe csaknem mindenütt csendesen folyt le. A perzsák J-feratból jul. 27-én csakugyan kivonultak. Az elhalt Anson tábornok helyébe fővezérré nevezett sir Colin Campbell tábornok Kalkuttába érkezvén, aug. 17-én vette át a fővezzérséget s a sereghez intézett felszólításában megdicsérte az angol csapatok fényes hadi tetteit, kijelenté meggyőződését, hogy győzni fognak s ígérte, hogy a hűség és vitézség minden egyes esetét a kormánynak megírni, ez pedig az érdemeket jutalmazni fogja. Egy távirati tudósítás — nem tudni kitől — azt jelentette, hogy a legközelebbi posta azon hírt fogja hozni, miszerint Viktóriát Keletindiában császárnévá kiáltották ki. A dolgok jobbra fordulása iránti remények növekednek, miután novemberben már 85.000 angol katona lesz a háború színhelyén, akként felosztva, hogy minden 5000 ember egy tábornok vezénylete alatt fog állani. Addig is Angliában a tönkre jutottakat pénzzel segítik, már 100,000 font sterling lévén számukra aláírva; az angol fegyverek szerencséjét pedig imádkozással is iparkodnak előmozdítani s e czélra közimádkozási napot ültek od. 7 én, melly napon minden bolt és mulatóhely zárva, a király-aszszonytól az utczaseprőig minden ember térden s valamennyi templom tömve volt, hol a papok szépen papoltak s a gyorsírók gyorsan írtak a hírlapok számára, mellyek az egyházi szónoklatokat másnap terjedelmesen közölték A baj ritkán jó magányosan. Nem elég hogy Keletindiát fenyegeti veszély, Amerikából is rész hírek érkeztek. Anglia ottani birtokának egy része Canada, melly az Egyesült államok szomszédjában észak felé fekszik, másfél millió népességű és saját parliamenttel,bir, most választja e parliament új ülésszakára követeit s a legújabb tudósítás szerint az ellenzéknek többségre van kilátása, minek első következése a minisztérium bukása lenne. Miután azonban ezen ellenzék olly szabadelvűekből áll, kik már a mostani királyasszony uralkodása kezdetén 1837-ben „Szabadság fiai“ czim alatt egyesülve Angliától elszakadni s az Egyesült államokhoz csatlakozni akartak, sőt e czélból fel is keltek s csak véres háborúban győzöttek le: méltán lehet az ellenzéki többség e szándékának megújulásától tartani, annál inkább, minthogy illy szándék létezését a Montreal fővárosból jött hírek is erősítik. Az első jelenség, a katonaszökések sűrűsége, már mutatkozik. Kétségkívül nagy része lesz az izgalmakban az Egyesült államokban lévő ,,sympathizer“ nevű pártnak