Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-10-14 / 41. szám

358 Az uj törvényhozó gyűlés hir szerint novemberben fog ösz­­szeülni. A félhivatalos lapok gúnyos hangon szólanak a v­eimári össze­jövetelről s ez épen azon ellenkező hitre ad okot, hogy Weimárban Ausztria és Oroszország között még is nagyobb közeledés történt, mint ezt Párisban óhajtják. Napóleon császár a chalensi táborból oct. 10-én tért vissza Pá­­risba, hova a császárné már előbb megérkezett. Herczeg Murat is visszajött Berlinből, hova nagybátyjának a porosz királyhoz saját­kezűig írt levelével utazott. E levél válasz volt Frigyes Vilmos király levelére, mellyet a porosz herczeg Karlsruhéban nyújtott át a franczia császárnak s mellyben sajnálatát fejezé ki, hogy nem jö­het Stuttgartba. Dél-németországi lapok a porosz király e viseletét nem győzik eléggé dicsérni, azt tartván, hogy a franczia és orosz császárral való összejövetele egyenesen olly jelentőséggel birt volna, miszerint a három uralkodó Németországról Ausztria elszigetelésé­vel és rovására kiván intézkedni. Hire járt ugyan, hogy a császár oct. 15-ére, melly napra a porosz király születésének évnapja esik, Berlinbe menni s ott az ausztriai császárral találkozni fog; e hit azonban kevés valószinüséggel birt s több hitelre talált a másik, miszerint a berlini látogatás jövő évre van halasztva, miután ez meglehetősen hasonló jelentőségű azzal, midőn az angol parliament­­ben valamelly indítványt hat hónapra halasztanak el. A rendőrség több német lap utóbbi számait elkobozta Párisban, mellyekben a stuttgarti találkozásról voltak a császárra nézve ked­vezőtlen tudósítások és kemény megtámadásai a Sz.­Ilona-érem né­metországi osztogatásának. Ezen érmet Belgiumban sem szeretik s ellensúly gyanánt Waterlooi éremmel akarnak rá felelni. Murat herczegnek Stuttgartban történt kitüntetése, melly a berlini küldetéssel jön folytatva, a nápolyi m­uratistákban uj remé-­ nyeket keltett. Mi e reményeket hiú ábrándoknak tartjuk, ismervén Lajos Napoleon politikáját, mellynek egyetlen czéltalan tette vagy szava sincs ugyan, de a czél nem egyéb, mint a pillanatnak saját érdekében való felhasználása. Például, a keleti háború idejében óhajtá, hogy mennél több lengyel menekvő menjen harczolni ke­letre — s mit ten? a párisi lengyelek küldöttségének azt irta, hogy „eddig nem tehette azt Lengyelországért mit tenni kivánt, de most stb.“ (1. „Polit. ujdons. 1855-ks 20-ik sz.). Jelenleg Ausztriával áll feszült lábon s egy oldalról a muratistákat biztatja Ferdinand ki­rály ellen, ki épen most az ausztriai uralkodó­házzal uj rokoni vi­szonyba készül lépni — más oldalról, midőn megengedi, hogy a Párisban elhunyt Martin volt velenczei pártvezér emlékére szobrot állíthassanak s erre gyüjthessenek, ezzel Ausztria elleni indulatának adja jelét. Hogy a lengyeleknek pár év előtt adott szép szó teljesí­tési szándék nélkül volt mondva, azt a következésből látták- s Na­póleon több más hasonló tettéből okulhatnak azok, kik Murat ki­tüntetésének vagy Martin szobrának politikai jelentőséget tulajdo­­nítnak. Mindenesetre jó lesz bevárniok azon hít valósulását, hogy Napóleon császár ausztriai Császár Ő Felségével nem sokára vala­­melly német fővárosban, állítólag Münchenben fog találkozni. Párisban ismét több olasz menekültet tartóztattak le,néhányat pedig kiutasítottak. A chalensi tábor fel van­­oszlatva. Az oct. 9-ki „Moniteur“ a császár feloszlató napi parancsát közli, melly e szavakkal kezdődik: „Katonák! Az idő, mellyet imént együtt töltöttünk, nincs elveszve. Katonai képzettségiek kifejlődött s a minket összekapcsoló kötelék szorosabbra van fűzve stb.“ Rövid időn alkalmasint ismét hallani fogjuk, hogy a tuniszi beg látogatására franczia hadi­hajók mentek. Tuniszban a minap tett engedmények kivihetlenségének hatása már­is vastagon mutat­kozik. Naponkint fordulnak elő zavargások, veszekedések és ü­d­egek a zsidók és mahomedánok közt. Minap a kikötőben volt tömeges verekedés, de szerencsére hamar elnyomták. (Stuttgarti böngészes.) Sándor czár Stuttgartban különösen előzékeny volt Napóleon császár irányában. Egy alkalommal az elsőbbséget olly meg­jegyzéssel ajánlá fel neki, „hogy hiszen ő (Sándor czár) otthon van!“ (t. i. testvérénél, a würtembergi trónörökös nejénél.) Ezen udvariasságban ama falánk rejlett, hogy tehát Napóleon jött hozzá. Napóleon császárt Stuttgartba érkezésekor egy 17 éves franczia tanuló „Éljen a franczia köztársaság!“ kiáltással fogadta. Rögtön bezárták őt s ki sem bocsátották, mig a franczia császár Stuttgartban mulatott. Azután ki­utasították a fiút Würterabergből. Az orosz czárné, midőn Eugénia franczia császárné meglátogatásáról volt szó s például hozták fel, hogy Viktória királyasszony is meglátogatta őt, állítólag azt felelte, hogy „Viktória, ha úgy tetszik neki, keveredjék korpa közé, de ő ezt nem teszi.“ (Kis népszerűség kedvéért.) A császár medvebőr löveget és gránátos egyenruhát készíttetett fiának, kinek czíme nem trónörökös, de „Francziaor­­szág gyermeke.“ — Eddig, ha az ezredben felolvasták nevét, az őrmester fe­lelt helyette, mondván : „Szabadságon van szüleinél!“ Most azonban már a másfél éves fiúcska neve felolvasására állítólag tisztán tudja­­mondani : „Itt vagyok!“ Anglia. Híre volt, hogy a parliament a keletindiai események miatt még ez idén össze fog ülni, miután a királyi hadseregből 40,000 *­­ ember a keletindiai társulat szolgálatába lépett, vagy­is inkább ettől húzza zsoldját, a társulat pedig a zavarok folytán tetemesen károsodva nem győzi a költséget s igy kénytelen a parliamenttől kérni pénzt. Továbbá okul volt felhozva, hogy Keletindia nem ma­radhat meg lord Canning kormányzása alatt, kiben saját párthívei sem igen bíznak.­­ Lord Palmerston lapja a „Post“ azonban egész határozottsággal jelenté, hogy a kormány nem szándékozik a par­­liamentet ez idén összehivni s hogy ez alkalmasint csak februárban fog összeülni. Különben az összehívás szükségére felhozott okokat meggyengíti az, hogy az angol bank a keletindiai társulatnak 25 millió font sterlinget hajlandó kölcsönözni s hogy Kalkuttából egy számos aláírással érkezett levél a lord Canning iránti bizalmat me­leg szavakkal fejezi ki. Az utolsó tudósítások s­eletindiából oct. 7-én „Indus“ gőzössel érkeztek, melly egyszersmind több menekültet hozott. Az uj hirek Bombayból sept. 17-éről keltek s kedvezőbben hangzanak. Havelock a lázadókat ismét megverte Bithurnál, de még mindig Cawapurban­­ vár új erősítésre s remélte, hogy Oulram tábornok ezzel sept. 9-ére megérkezik. Lucknow őrhada a támadásokat vitézül visszaverte. A dinapuri lázadókat Sasseramnál megverték, azonban Feruzpur, Peshawar és Ghazipur új zendüléseknek volt színhelye, melly­eket azonnal elnyomtak. Benarest és Allahabadot az audh-i fölkelők fenye­getik s ezért e két várost megeresiték. Delhi ostroma oct. 1-ére volt kitűzve. A mahomedánok ünnepe csaknem mindenütt csendesen folyt le. A perzsák J-feratból jul. 27-én csakugy­an kivonultak. Az elhalt Anson tábornok helyébe fővezérré nevezett sir Colin Campbell tábornok Kalkuttába érkezvén, aug. 17-én vette át a fővez­­­zérséget s a sereghez intézett felszólításában megdicsérte az angol csapatok fényes hadi tetteit, kijelenté meggyőződését, hogy győzni fognak s ígérte, hogy a hűség és vitézség minden egyes esetét a kormánynak megírni, ez pedig az érdemeket jutalmazni fogja. Egy távirati tudósítás — nem tudni kitől — azt jelentette, hogy a legközelebbi posta azon hírt fogja hozni, miszerint Viktóriát Keletindiában császárnévá kiáltották ki. A dolgok jobbra fordulása iránti remények növekednek, miután novemberben már 85.000 angol katona lesz a háború színhelyén, akként felosztva, hogy min­den 5000 ember egy tábornok vezénylete alatt fog állani. Addig is Angliában a tönkre jutottakat pénzzel segítik, már 100,000 font sterling lévén számukra aláírva; az angol fegyverek szerencséjét pedig imádkozással is iparkodnak előmozdítani s e czélra közimád­­kozási napot ültek od­. 7 én, melly napon minden bolt és mulatóhely zárva, a király-aszszonytól az utczaseprőig minden ember térden s valamennyi templom tömve volt, hol a papok szépen papoltak s a gyorsírók gyorsan írtak a hírlapok számára, mellyek az egyházi szó­noklatokat másnap terjedelmesen közölték A baj ritkán jó magányosan. Nem elég hogy Keletindiát fenye­geti veszély, Amerikából is rész hírek érkeztek. Anglia ottani bir­tokának egy része Canada, melly az Egyesült államok szomszédjá­ban észak felé fekszik, másfél millió népességű és saját parliament­­tel,bir, most választja e parliament új ülésszakára követeit s a legújabb tudósítás szerint az ellenzéknek többségre van kilátása, minek első következése a minisztérium bukása lenne. Miután azonban ezen el­lenzék olly szabadelvűekből áll, kik már a mostani királyasszony uralkodása kezdetén 1837-ben „Szabadság fiai“ czim alatt egyesülve Angliától elszakadni s az Egyesült államokhoz csatlakozni akartak, sőt e czélból fel is keltek s csak véres háborúban győzöttek le: mél­tán lehet az ellenzéki többség e szándékának megújulásától tar­tani, annál inkább, minthogy illy szándék létezését a Montreal fővá­rosból jött hírek is erősítik. Az első jelenség, a katonaszökések sű­rűsége, már mutatkozik. Kétségkívül nagy része lesz az izgalmak­ban az Egyesült államokban lévő ,,sympathizer“ nevű pártnak

Next