Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1858-04-08 / 14. szám
158 — A cs.k. pesti országos főtörvényszék közzéteszi a pesti országos főtörvényszéki kerületben alkalmazandó jegyzőknek a magas cs. k. igazságügyminisztérium által. Ő cs. k. Apostoli Felsége legmagasbb fölhatalmazása következtében meghatározott hivatali székhelyeinek sorjegyzékét, mellynélfogva a jegyzők száma 41-re szabatott ki, a következő szétosztással : A budai országos törvényszéki területben 4 jegyző; még pedig 1 Budán, mint hivatali székhelyen 2, Esztergomban 1, Tatán 1. ■ A pesti országos törvényszéki területben 13 jegyző; még pedig Pesten, mint hivatali székhelyen 10, Váczon 1, Nagykátán 1, 1 Ráczkevén 1. A kecskeméti megye-törvényszék területében jegyző, még pedig 2 Kecskeméten, 1 — 1 Nagy-Körösön s Kalocsán. A székesfehérvári megye törvényszék területén 3 jegyző, mind nyájon Székesfehérvárott, mint székhelyen. 1 A szegedi megyetörvényszék területében 3 jegyző, még pedig 3 Szegeden s 1 Holdmezővásárhelyen. A szolnoki megyetörvényszék területén 3 jegyző, Szolnokon, 1 Mező-Turon, s Tisza-Füreden, mint hivatali székhelyeken. A jászberényi megyetsz. területén 4 jegyző, Jászberényben, Karczagon, Félegyházán, s Halason mint hivatali székhelyeken. Az egri megyetörvényszék területén három jegyző, még pedig 2 Egerben s 1 Gyöngyösön. A miskolczi megyetörvényszék területén 3 jegyző, még pedig 2 Miskolczon s 1 Mezőkövesden. (B. P. H.) , (Bécs falait) mártius 29-dikén kezdék bontani. Elzárák a Duna felől való részt a Rother-Thurm kaputól a Fischerkapuig és megkezdék a falak leszedését. Van tódulása a napszámosoknak, akiknél a hosszas tél kétszeresen kívánatossá téve a munkát s attól függő keresetet. Egész nap jöttek mentek az emberek, hogy utoljára lássák azon gyermekkoruk óta megszokott falakat, mellyek , ezentúl már csak emlékezetekben fognak létezni. A munka kezdetének a legderültebb nap kedvezett, hanem az emberek szemének még jobban kedvezne az eső, mert képzelhetni, mennyi porral jár a bontás. A bontásra kitűzött első darab az úgynevezett Biber-és Fischerkapuk közt 24,000 szekér tehert ad elhordani. A falakba és bástyákba beépítve volt raktárokból, boltokból, műhelyekből már kiköltöztek s az eddigi állapot emlékére folytonosan működnek a fényképészek. Másnap is tüzesen folytatáa munkát a minden nemzetből gyűlt 150 napszámos, és a néző sétálók száma sem kevesedett. A sors itt is megkívánta az ő áldozatát. Egy két lovasszekér, melly többekkel együtt az omladékot vitte, a Dunaparton lecsúszott mindenestől a Dunába. A segély rögtön kész volt, egy lovat, s a szekeret hamar megmenték; a másik lovat is kihúzták későbbre, de nem sokára megdöglött. A fényképészek ezen eseményt is megragadák, s remélhetni, hogy minél hamarább látandjuk a képes újságokban. Francziaország. — (Lamartine.) Ezen nevezetes franczia férfiúnak, ki mint költő, utazó, historikus, kamarai szónok, kritikus, egyformán jeles nevet vívott ki magának s a ki az 1848-beli franczia köztársaságnak ideiglenes főnöke valt, vagyonbeli ügyei — és most nem első ízben — igen roszul állanak. Mindamellett, hogy igen szép családi örökös birtoka van, hogy könyvírói keresete eleitől fogva mostanig összevéve milliókra ment, és hogy a török szultán olly alapítványt rendelt számára, minélfogva holtáig 12.000 forintot húz évenkint, mindezek daczára, mondjuk, most annyira van, hogy adósságait, sőt ezeknek kamatait is fizetni nem képes. Ezen szorultság nagy részint a költő határtalan és semmivel nem gondoló jótékonyságának következése. Csaknem páratlan szerencséje e mellett az, hogy barátai és jóakarói bajaiban és szerencsétlenségében sem hagyják oda, hanem mindent elkövetnek megmentésére. Tervet csináltak most, hogy országos lotterián játszák ki jószágait, de erre nem nyerhettek engedelmet, a törvények ellenezvén. Most hát egy segélyező aláírást nyitottak számára, mellyre az engedélyt következő levelében adá meg a belügyminiszter, Espinasse tábornok : — „Párisban mart. 28. 1858. Uraim, szerencsém vala tegnapi látogatásuk okát közleni a császárral, ő felsége mélyen fájlalja Lamartine ur kedvetlen helyzetét s meg van győződve, hogy Francziaországra nézve becsületkérdés, hogy azon helyzet halogatás által még rosszabbá ne váljék. Egyikünk sem lehet köz.ÖT1V09 minna van avd Virvirtr IzArnak a rrvri ír- laífnan TmhVv írrodalmi nevezetességének segélyére kell sietni, s a császár akárkinél is jobban tudja méltányolni az önök híres honfitársának érdemeit. Azon fejedelem, ki tíz év óta küzd a demagógia kihágásai ellen, nem feledi és nem fogja soha feledni Lamartine úrnak a rend szent ügyében 1848-ban tett szolgálatait, sem azt, hogy nemesszivü erélye Francziaországot annyi gyalázattól és nyomortól megkímélte. Engedelmet adok azon aláirásra, mellyre önök uraim, nemesszivüen az első lépéseket tették, s örömmel adhatom egyszersmind tudtukra, hogy a császár akarja legelébb írni nevét a lajstromba. Fogadják stb. — A belügy és közbátorság minisztere Espinasse. (Pelissier.) A követté nevezett Malakoff herczeg mart. 26-kán nagy bucsuebédet ad a Párisban, mellyen angol főtisztek is valának jelen. Nagy pompával készül bemutatni magát Londonban s a többi közt ajándékban kapott igen fényes kocsit a császártól. Pelissier urnak, azt írják, van rendes jövedelme 470,000 frank (a frank körülbelül egy váltóforint vagy 24 ezüst kr.), a követi fizetésben kap 300,000 frankot, mint herczeg 100,000-et, mint marsall 40,000- et és mint senator 30,000-et. Ez eddigelé 940,000 frankra megy s most a hivatalára való kiállítási költség fejében még 100.000- et utal neki a császár, amivel aztán ez évre a milliót vagyis 400.000 ezüst forintot meghaladja a jövedelme. Ezzel aztán lehet házat tartani Londonban is. Két segédtisztet visz magával a tábornok követ. (Az útlevelek) tárgyában még mindig foly a házalkodás a szomszéd Sveiczczal. Francziaország engedett annyiban, hogy konzulait felhatalmazza, az útleveleket birtokosaik személyes jelenlétén kívül is láttamozni. De épen ezen kaznulságok felállítása felett van a vita. Francziaországban nem értik vagy nem akarják érteni, hogy Svejczban nem csupán középponti kormány van, mégpedig nagyon korlátolt hatalmú, hanem minden kanton maga magát igazgatja saját tanácsa s hivatalnokai által, kik csak az egész országot illető ügyekben függenek a központi kormánytól. S épen ezen kantoni kormányok szegülnek nagyon ellene a franczia konzulok kinevezésének, kikben megannyi rendőrkémet vélnek látni. Erre a jön a felelet Párisban, hogy hát a francziák az ő országukban levő sveiczi konzulokat tiltsák el hivatalos működésöktől, melly főkép azon országban levő sveicziak pártfogásában és védelmében áll s a mit megengedni vagy meg nem engedni természetesen hatalmában van az illető országnak. Dr. Kern a sveiczi követ, haza rándult egy kevéssé egészsége vagy jószága iránti gondoskodás ürügye alatt , hihetőleg hogy — beszéljen a feleségével — ha van. — s Húsárulás.) Április 1-je napján kezdődik a hús szabad árulása Párisban. Eleinte baj volt, mert adók és vevők nem bírtak megegyezni. Az árulók azt gondolák, hogy mivel nincs kiszabva a hús ára, kérhetnek a mennyit tetszik érette. A vevők meg abbeli birtokban, hogy a versenyzők föllépte majd csökkenti az árt, minél kevesebbet ígértek. Utoljára abban egyeztek meg, hogy maradjanak a legutoljára limitált ár mellett. Hiszen minden újság egy kis zavarral jár, de a dolgok mégis elrendeződnek lassan kint. Az árulás felszabadítása után mindjárt 150 új áruló szék nyílt Párisban. Törökország.. . (Erőszakkal tett püspök) A görög egyház Törökországban négy független patriarchaságra oszlik. Minthogy azonban aki a tűzhöz közelebb van, jobban fritőzik, a konstantinápolyi, mint a kormány székhelyén levő a legnagyobb befolyású s ottan ottan érezteti a többivel is hatalmát. Közelebbről az egyiptomi patriarchai szék megürült. A görög községek három jelöltet javaslanak betöltésére s ezek közt a szaloniki-i érseket. A konstantinápolyi nagy zsinat befolyásánál fogva, épen ezen érseket tisztelé meg a patriarchasággal. Az egyiptomi községek ezen igen megörvendvén, küldöttséget inditanak hozzá. Az érsek szives fogadása mellett kijelenté, hogy szeretett községét elhagyni nem szándékszik s mostani hatáskörében kíván maradni. Egyszersmind küldöttség ment a nagy zsinathoz Szalonikiból, azon kérelemmel, hogy maradjon meg a főpapja. Konstantinápolyban hallani sem akartak erről, sőt sürgeték, hogy haladék nélkül költözködjék Alexandriába a kinevezett patriarcha. Az érsek most sem akart engedelmeskedni s kijelenté, hogy inkább zárdába vonul. Egyszerre megjelen egy gőzös a kikötőben, erős rendőrséggel, s mielőtt a lakosság sejthette volna, mi baj, már útban volt a gőzös az érsekkel Konstantinápoly felé. Az egyházkerület követei újabb lépteket tevének