Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-06-03 / 22. szám

256 tiltva arról beszélni. Az aranyakat sem fizetik már most többé a levágott török orrokért mint eddig.­­ De mire is, hiszen volt elég zsákmány a török táborban. A trebinyei török lakosság úgy fel volt kőszülve a szerencsétlenség hallására, hogy Huszein basa és az an­gol konzul jobbnak látták Mostarba vonulni. Ide várják a basák, köztük Aziz is Danilo­ herczeget alkudozni. Követelik török részről, hogy 1) ismerje el a szultán felsőségét; 2) a tizedet és harmadot tíz évig pótlólag fizessék a montenegróiak; 3) azt ezutánra is fizes­sék; 4) három erősített katonai laktanya épüljön a földükre; 5) az országot szállj­a meg 10,000 főnyi rendes török katonaság. Danilo azt mondja, hogy így nem alkuszik. Majd megválik, hogy alkuszik Konstantinápolyban, hol az ügynek európai biztosok által való el­intézésére reá állott Törökország. Most azonban újabb jog akadt a feloldásra, mert némelly részről azt akarják, hogy Bécsben le­gyen az alkudozás, annál inkább, mivel a török kormányt csak is az ausztriai követ Prokesch báró beszélte volna reá, hogy a biz­tosoktól való tervet elfogadja, miután fegyverrel is bírna elégté­telt szerezni magának. Ali basa 13. és 14-én is visszaadhatta volna (ezt tessék figyelembe venni közelebbi tudósításunk kiigazítására) a kölcsönt, reá rohanhatott volna a zsákmánynyal hazatérő cso­portokra, de Abdi basától Skutariból parancsot kapván, hogy ma­gát csendesen tartsa s a franczia konzulnak panaszra ürügyet ne adjon, boszulatlan maradt e török vereség. Larue nevű­ franczia, Danilo titkára Párisban van, most öcscsét Mirkot várják oda, hogy a török követ Fuad effendi befolyásának ellene dolgozzék. Mintha a franczia kormány nem volna egész lélekkel Montenegro mellett. A franczia hajók vagy kimentek már az Adriai tengerből, vagy tán többen is csatlakoztak hozzájuk, s eddig tán súlyegyenezés végett angol hadi­hajók is. Hogy áll? ma még nem lehet tudni. — (Egyiptom) ellen mintha egy második Mózes emelte volna fel kezét, csapásokat kezd szenvedni. Alexandriában zenebona a francziák és olaszok közt. Az alkirály hadsergét megverték kétszer Kordofanban. Május 14-kén a vasúton igen nagy szerencsétlenség történt. Kaffer Saladnál, Alexandria és Kairó közt középállomás, a Níluson át kell szállani. De hid nincs, hanem egy óriási komp, mellyen sinek vannak s azon szállítják át a waggonokat. A kom­pot is gőzerő hajtja. Az utasok ugyan nem igen maradnak a wag­­gonokban, hanem egy készenálló gőzös szállítja át a vaspálya túlsó végéhez őket. Jelen esetben a három első vaggonban egynéhány bey és basa ült kisérőivel, kik kényelmesebbnek vélték helyt maradni s a kompon szállíttatni át magukat. De a mint a három waggont reá tolták a kompra, elől a korlát gerendát elfeledék fel­tenni, s a megindult szekerek ellenzés nélkül rohantak a komp vé­géről a 40 láb mélységű vízbe. Az utasok közt való Achmed basa, az egyiptomi trónörökös is. Halim basa kiugrott az ablakon s meg­­menekvék úszással, sőt egy mamelukot is, Achmed basának hive, magával ránta és megmente. Ali bey is kiszökött és megmente egy franczia nőt. A többiek, mintegy 25 személy, mind belefultak. Oda maradt a postavagyon is, a tartalmát tán még kihalászhatják. Áta­­lában igen könnyelműen bánnak a dologgal a vaspálya körül s in­kább lehet bámulni, hogy hamarább nem történt baj, mintsem hogy most megesett. — (Kandia) szigetén Véli basa önkényes zsarnoksága — mint egy levélben írják Káneából, végre fellá­sta a népet. Máj. 16-kán ragadának fegyvert a nevezett város vidékén s Maiéra nevű erős állomást, melly a város főutczáját féken tartja, hatalmukba keriték. A kormányzó basa Herakleában van, s elküldé a rendőrbiztost egy kis csapattal, hogy szólítsa fel a lázadókat fegyverek letételére, de ezek a helyett reá lőttek. Azt üzené ekkor nekik, hogy nem jött ő ellenük inni, hanem a kormányzó üzenetét mondani meg, mire azt válaszolák, hogy ha mondanivalója van a kormánynak, az idegen konzulok kíséretében menjen hazájuk. Jelen pillanatban — (május 18-kán kelt a levél), — mintegy 2000 paraszt van fegyverben Ma­­leránál s a lázadás terjedni látszik. Kinyilatkoztatták, hogy nem czélják a fegyverfogással törvényes uralkodójoktól a szultántól megvonni a hűséget és engedelmességet, csak kormányzójoktól akarnak megmenekülni és a Hattihumajum javalmait élvezni. Amerika. (Gonoszság felfedezése.) Múlt télen egy hordó érkezik a vasúton Új-Yorkba, mellyet senki sem igényelvén, a raktárban maradt, mig egy vagy más okból felbontván,a darabokra váglott női­­holttestet lelének benne. Hosszas és ügyes nyomozásra kiviláglott, hogy a szerencsétlen nő neve Ellen Zsófia, hogy német születésű s Werner Frigyes nevű borbély neje vola. Ezelőtt mintegy egy évvel elkezdé hanyagolni Werner a feleségét, más nővel lépő viszonyba s Ellen Zsófia vigaszt keresve, Jumpertz nevű egyénnel szövetkezett. Jumpertz is csakhamar reáunt, s igyekezett megszökni tőle, de nem menekülhetvén kötelékéből, azt irá neki, hogy menjen hozzá Chicago városába, egy általa kijelölt házhoz, de úgy hogy senki se lássa. Az asszony el is ment, és megérkezvén a kirendelt helyre, hogy mi történt vele, azt csak az elfogott Jumpertz vallomásaiból gyaníthatni. Ez azt állítja, hogy ő már 1.­6-kán ebédről haza érkez­vén, a nőt egy horogra zsinegen felakasztva lelte. Levágta s pró­bálta föléleszteni, de hasztalan. Egy asztalon fekvő levélben búcsút von tőle Zsófia és csak azt sajnálta, hogy nem az ő karjai közt vé­gezhette éltét. Midőn ezen levél előmutatását kérték, azt felelé Jumpertz, hogy egy nagy szél kikapta az ablakon, s ő rémültében nem ügyelt reá. Hanem azon igyekezett, hogy a holttesttől megme­­nekedjék. Előbb is a belét vette ki s a városon kívül elásta, aztán a testét darabolta össze s egy pálinkás hordót belől kibélleltetvén, hogy a vért felfogja, belétette a darabokat, befenekelte s aztán kí­vülről befestvén, a vasútra vitette, meghagyván a teherhordónak, hogy ne hengergesse, hanem emelve vigye. De biz az nem ügyelt az óvásra, hanem lehengergette a lépcsőkön. Szerencsére, úgymond, nem hullott szét a hordó. — Mi igaz mindezekből, könnyű hozzá venni. — — (Az európai szökevényt) Distlinget csakugyan felmentő ke­reset alól a paducai törvényszék, és már most ő indít keresetet a felperes ügyvéde ellen, hogy őt költségbe és rész hírbe keverte. TÁR Vidéki közlemények. Debreczen, *) május 24. (Állandó színház ügye. Új színkör. Molnár színésztársulata.) E lapok debreczeni 1. levelezője jó idő óta elhallgatván, városunk állapota, társaséletünk s szellemi haladásunkról, egy igénytelen tudósítással szolgálok. Először is, ha elkoptatott nem volna — azt monda­nám : le a kalappal, mert már csakugyan lesz állandó színházunk; erélyes polgármesterünk szívére vette a dolgot, mert bizony nála nélkül színházunk ügye nem állana ott, hol most, midőn Ő Felsége legmagasb engedélye is megérkezett. Utczáink burkoltatnak, s az ebbeli csinosság napról napra előhalad, a r. kath. szentegyház előtti tér, Harminczados­ utcza már bevégezték, követ­kezik a Czegléd-utcza, hova az állandó színház is építtetik, s úgy tovább, három év alatt lesz színházunk, utczáink pedig kiburkolva diszeskednek. — Cívis mellék­névvel nevezett városunk a mindig falura emlékeztető régi szint levetkezi, ámbár a vasút még eddig semmit, vagy igen-igen keveset tulaj­doníthat magának ebből; elfogultság nélkül mondhatni, hogy minden előha­­ladást egyesek emelkedettebb szellemének köszönhetünk, melly szüntelen munkálkodik városunk emelkedésén, e nélkül oh, de messze állnánk még akkor is, ha a vasút közvetlenül kötötte volna össze a két szomszéd (Debre­­ c Z A­­ czen-Nagyvárad) várost, még akkor is, ha egyenesen városunkból indult volna ki az érmellék-, n.-károly-, szatmár-, n.-bánya-m.-szigethi vasút, melly minthogy nem úgy dőlt el, kemény csapás városunk anyagi gyarapo­dására — no, de 50,000 magyar lélek — magyar türelemmel majd csak meg­­küzd az anyagi bajokkal. Társaséletünk régi egyhangúsága — kivéve a téli szak alatt a pesti vendégek működését — feleleveníttetett Molnár György fiatal színigazgató 36 személyből álló jeles társulatának pontos előadásai által. — Molnár még a múlt évben megnyerte tiszteletünket, és most azon áldozat, mellyet nekünk az uj, igen csinos színkörnek saját költségein építtetésével hozott, átalános becsülést termett számára. Azon nemzeties ügyes tapintat, melylyel az uj színkör megnyitását va­lódi ünnepélylyé emelte, példányul szolgálhat minden színigazgatónak. — „Bánk bán,“ Katona jeles tragoediája, a nemzetnek e drága kincse, adatott elő, és ezt megelőzte a derék Kéler Béla egy újabb zeneszerzeménye, „Ma­gyar nyitány, Csokonai Vitéz Mihály emlékére,“ milly nemes áldozás a hal­­hatlan költő szellemének, szülővárosában, azon földön, mellynek hantjai alatt tetemei nyugszanak! — Köszönet a derék igazgatónak, s a jeles karmester­nek! — „Bánk bán“ fényes kiállítással, melly díszére válhatik bármelly szín­padnak, nagy pontossággal adatott. — Melinda szerepét Prielle Kornélia adta, azon nemes egyszerűséggel, melly e szerep szép vonása, melly Korné- *) Nem rendes levelezőnktől. Szerk.

Next