Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-05 / 18. szám

A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél nagy tömött íven jelennek meg vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 4 pft. vagy 4 ft. 20 kr. nj eg. — Előfizetési dij január—júniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve új pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó­hivatala, egyetem-utcza 4-ik szám alatt k.y­ Császári nyilatkozat. A múlt hét legnagyobb eseménye azon császári legmagasabb nyilatkozat, mellynek közbejöttével a helyzet új és határozott ala­kot nyert. A fárasztó diplomatikai alkudozások befejeztettek­ az ausztriai birodalom népeinek s egész Európának tudtul adatik, hogy a háború kitört. Ám a nyilatkozvány szövege : Népeimhez! Parancsot adtam hű és vitéz seregemnek, hogy koronám két­­ségbevonhatlan jogainak és az Isten által rombizott­ birodalom sértetlen fönnállásának a szomszéd Szardiniától évek sora óta származó, legújabb időben tetőpontra jutott megtámadásainak határt vessen. Ezzel súlyos, de elkerü­lhetlen uralkodói kötelességet teljesítek. Lelkismeretemben megnyugodva tekinthetek föl a Mindenha­tóhoz, s vethetem alája Magamat az ő ítéletének. Elhatározásomat bizton bocsátom a jelen- és utókor részrehaj­­latlan bírálata alá, ha népeim beleegyezéséről bizonyos vagyok. Midőn több mint tíz év előtt ugyanazon ellenség, minden nép­jog és hadi szokás megsértésével, a­nélkül hogy neki valami ok adatott volna, csupán azon szándékból, hogy a Lombard-velenczei királyságot magához ragadja, annak területére hadsereggel beron­tott, midőn seregem által dicső csata után kétszer tökéletesen megverettetve a győző hatalmába jutott, egyedül nagylelkűséget gyakorlék, és engesztelődésre nyújtom kezemet. Országából egy hüvelyknyit sem sajátítottam el; egy jogához sem nyúltam, melly Szardinia koronáját az európai népcsalád körében megilleti; semmi biztosítékot sem kötöttem ki Magamnak hasonló események ismétlődése ellen; — azt hivem, hogy csupán a kibékülő kézben, mellyet őszintén nyujték s m­elly elfogadtatott, föltalálom azt. A békének áldozatul hozám­ azon vért, mellyet hadseregem­ Ausztria becsülete és jogáért ontott. A felelet ezen a történelemben bizonyára páratlanul álló kí­méletre az ellenségeskedés haladéktalan folytatása jön, egy évről évre növekedő, a hűtlenség minden eszközeivel fegyverkezett izga­tás lombardvelenczei királyságom nyugalma és jólléte ellen. Jól tudván, mivel tartozom népeim és Európa békéje nagy­becsű javának ez uj megtámadásoknak is türelmet szegeztem elle­nükbe. Az nem fogyott el, midőn azon kimerítő rendszabályok, mellyeket legújabb időben, a minden mértéket haladó fondor izgatás miatt Olaszország határainál s azokon belül, azok biz­tonsága végett alkalmazni kényszerittettem, újra növekedett ellen­séges föllépés alkalmául használtattak föl. A barátságos nagyhatalmaknak a béke föntartása végetti jó­akaró közbenjárását készséggel méltányolván, beleegyeztem egy az öt nagyhatalmasságból álló kongresszusban­ részvételbe. A nagybritanniai királyi kormány által a kongresszusi tanács­kozatok alapjául javaslati s kormányomnak megküldött négy pontot elfogadtam olly föltételek alatt, m­ellyek csak alkalmasak lehettek egy igaz, őszinte és tartós béke művét előmozdítani. De azon tudatban, miszerint kormányom részéről semmi lépés sem történt, melly csak legtávolabbról is a béke m­egháborítására vezethetett volna, egyszersmind azt kívántam, hogy azon hatalom előre lefegyverkezzék, melly a zavarok és békeháboritás veszélyé­nek oka. Végre barátságos hatalmak sürgetésére egyezésemet adom az általános lefegyverkezés javaslatához. A közbenjárás hajótörést szenvedett azon föltételek elfogad­­hatlanságán, mellyekhez Szárdinia beleegyezését kötötte, így a béke fönntartására még csak egy lépés maradt fönn. Közvetlenül a szárdiniai királyi kormányhoz azon követelést intéz­­tetem, hogy hadseregét békelábra állítsa, és a szabadcsapatokat bocsássa el. Szárdinia e kívánatnak meg nem felelt. Ekkor elérkezett azon időpont, midőn a jog még csak a fegyveres eldöntésben kénytelen érvényét keresni. Megparancsoltam hadseregemnek, hogy vonuljon be Szárdi­­niába. Ismerem e lépés horderejét, s ha valaha uralkodói gondok sú­lyosan nehezültek rám, e pillanatban történik az. — A háború az emberiség ostora; megindult kebellel látom, miként fenyegeti az hit alattvalóim ezreinek életét és vagyonát; mélyen érzem, m­illy nehéz próbáltatás a háború épen most birodalmamra, melly a ren­dezett belső kifejlődés pályáján előrehalad, s e végett a béke tar­tósságára van szüksége. De az uralkodó szivének hallgatnia kell, hol már csupán a becsület és kötelesség parancsol. A határon áll fegyveresen az ellenség, szövetkezve az általá­nos felforgatás pártjával, s azon nyílt tervvel, Ausztria birtokát Olaszhonban magához ragadni. Támogatására Francziaország ural­kodója, ki semmis ürügyek alatt az olasz félsziget népjogilag ren­dezett viszonyaiba avatkozik, csapatjait mozgásba teszi,s azok osz­tályai már Szardinia határát át is lépték. Komoly idők vonultak már el a korona fölött, mellyet őseim­től szeplőtlenül örököltem; hazánk dicső történelme tanúskodik, hogy a Gondviselés, ha egy az emberiség legfőbb javait fenyegető felforgatás árnyai e világrész fölött elterjedéssel fenyegettek, gyak­ran Ausztria kardját használá, hogy villámával amaz árnyakat elszéleszsze. Ismét egy olly kor előestéjén állunk, midőn minden fönnál­lónak felforgatását többé nem pártfelekezetek által, hanem trónok­ról akarják a világba szórni. Ha kényszerülten kardot ragadok, Ausztria becsülete és igaz jogának, minden népek és államok jogainak, az emberiség legszen­tebb javainak védelmezőjéül avattatik az föl.

Next