Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1859-12-15 / 50. szám
Vidéki közlemények. Csurgó (Somogy), nov. 30. (A P. U. véssei tudósítójának.) A Politikai Újdonságok 47. számában olvasom a vidéki közlemények rovatában Késséfalu (Somogy) ismertetését, mellyben a közlő úr többek közt ezt mondja : „Nem ismerik itt a biztosítóintézetet, nem csuda mert itt ügynökök sincsenek, vagy, ha vannak is, azok a népet nem világosítják fel e tárgyban, nem buzditják azt.“ — A tudósító ur még nem régen lehet e vidéken, mert különben tudnia kellene, hogy Csurgón, melly a járás főhelye, hova Vésse is tartozik s tőle három órányi távolságra esik, van az Első magyar átalános biztosítótársaságnak egy ügynöke, ki valósággal mindent elkövet, hogy a népet a biztosítás jótékonyságáról meggyőzze és felvilágosítsa, de mind hasztalan ez. A mi vidékünk épen nem akar a biztosítás jótékonyságával megbarátkozni, pedig előtte a példa, a borzasztó tűzvész, melly Alsó-Gyékényesben aug. közepén dühöngött, hol is a katholikusok temploma, 48 lakház, 30 pajta és tömérdek gabona lett a lángok martaléka, és ha az ember felhozza ezeket a nép előtt és tanácsolja, hogy saját érdekükben biztosítsák vagyonukat, erre azt válaszolják : biz uram, jó volna az, csak minden esztendőn fizetni ne kellene; de azért a csurgói ügynök nem csügged; egyre világosítja és buzdítja a népet, mint tőle csakkitelhetik. Egyébiránt kérem a tudósító urat, ne kívánja ezen ügynek felvilágosítását csupán az ügynököktől, mert valóban olly állásban levő egyének, mint ő maga, sokkal többet tehetnek a biztositás ügyében és annak felvilágositásában, mint olly ügynökök, kiknek hivatása nem a népnevelés. Ii. Egyházi és iskolai hírek. — Somogyalvidék, dec. 1. (Ej ref. egyház és templom Kis-Dobszán. Nemes buzgalom az egyházi és iskolai téren.) Ismét egy példa, melly fényesen igazolja a tényt , hogy e mi szegény prot. népünk alsóbb rétege egyátalában nem közönyös a maga vallása iránt. A még csak ezelőtt néhány hónappal is fiók, kevés lelket számláló, de a lelkiek közül annál buzgóbb kis-dobszai ev. reform, egyházat értem, mellynek áldozatkészsége, a hogy először is prot. egyszerűséggel ékeskedő, de nálánál sokkal fényesebb gyülekezetnek is díszére váló imaházát megépitő, keresztyén irányeszmék, s önállóság érzetétől lelkesítve, nem szűnt meg filléreit összerakosgatni mindaddig, mig ezen áldozatból, és a t. kegyesszerzet nagylelkű adományozásából egy anyaegyház igényelte minden más egyéb kellékeket előmutathatván, alázatos kérelmére, a ft. egyházkerületi gyűlés által a vele eddig élő társ nagy-dobszai egyháztéli végkép elszakadása nemcsak helyben hagyatott, hanem mint most már önálló gyülekezet, a jelen év aug. harában Csoknyán tartott egyházmegyei gyűlésen szabad választás utján gymnasiális tanár, tiszt. Odor József urban lelkészt is nyert, s miután, szintén egyenkéntiek önkénytes adakozásából begyűlt, körülbelől mintegy 86 pengő forintnyi összegecskéjén még egy harangot is szerze, hogy önállóságán, örömének kelyhét egészen kiürítse, múlt hó 27-kén, tehát alig pár hónappal lelkészének székfoglalása után, egyszerű vallásunk szokott, igénytelen szertartásaival diszes templomát is fölszentelé. A valóban lélekemelő ünnepély, egy a gyülekezet ifjaiból összeválogatott énekkar öszhangzó énekével kezdődvén, míg a nagy számú közönség, a helybeli lelkész urnák, ki az énekkart betanitá, ügyessége s valóban szép kitartást igénylett buzgalmáról magában méltánylólag elmélkedék, föllépe a szószékre darányi lelkész tiszt. Máté Lajos ur. s az egek urának zsámolyához felküldött buzgólma után I. Mózs. XXVIII . 17. nyomán figyelmet lehetőleg ecsetelé azon keresztyéni magasztos irányeszméket, mellyek e kisded gyülekezetét szent munkája kezdeményezésére vezették, s az igének testté tétele alatt biztatták, kalauzolták; hálás elismerést e köszönetét szavazván szónoklata végén a már egyszer emlitett Kegyes-szerzetnek is, különösen annak jelen volt jószágigazgatója, fj. Dornay István urnak, kinek felekezetességen fölül emelkedett nemes lelkének köszönheti részben a kis-dobszai egyház, hogy önállóságra vergődhetett. Az illy alkalommal még is csak szakszerü templomba be nem fért gyülekezetnek, künn az Isten szabad ege alatt tótszentgyörgyi lelkész t. Nagy László ur tarta alkalmi beszédet. Tényezők voltak még a fölszentelésben nagy-dobszai lelkész t. Barla István ur, ki is egy csecsemőt avata be Krisztus anyaszentegyházába, továbbá t. Körmendi Sándor kálmáncsai hitszónok úr, ki a sz. vacsora fölött agendázván, gyönyörű hasonlataival köté le leginkább a figyelmet, s keresztelő lelkész úrral együtt osztá ki a szent jegyeket. Az Isten nevében megkezdett ünnepély, ugyancsak az ő nevének nyújtott buzgó hálaimával befejeztetvén, a vidéki pórközönség nagyobb része a helybeli egyenkéntiek barátságos asztalához hivatott meg, (a nap emlékére minden háznál vendégség volt) míg a honoratiorok előtt a csak múlt évben fölépült tágas paplak ajtai nyilának föl, s az e nap emlékére készített emlékiratnak a presbyteri jegyzőkönyvbe tett beiktatása után föladatott itt is a barátság s szívélyesség fűszerezte egyszerű magyaros ebéd s toasztérozás közben a már többször emlitett t. szerzet jószágigazgatója által ismét egy kedves meglepetésben részesitteténk, adván nevezett f. t. ur a helybeli iskola részére 10 pengő forintot, s ezzel kapcsolatban a gyülekezetei további kegyes pártfogásával is biztató. Eszmetársulatnál fogva még az iskoláról kell pár szót szólanom. A kisdobszai egyházban jelenleg még csak segédtanító működik, azonban határozott szándéka a gyülekezetnek, hogy mihelyt az iskolaépítéshez szükséges anyag együtt leend, a kor kivánalmaihoz alkalmazva építendett iskolájába, s már is kimutatott becsületes tandijára rendes oktatót viend. Adjon az ég a prot. anyaszentegyháznak minél több ollyan lelkes fiakat, mint a kis-dobszaiak! Feleséges emberhez illő figyelmetlenségnek rója föl szerkesztő úr, hogy 716 csak most jut eszembe, miszerint a somogyi hölgykoszoru is szép számmal volt itt ez alkalommal képviselve, mellyből, hogy többeket ne említsek, ott tündöklőit mint igaz-gyöngy a bájos szépségű szellem-duzs M. Zs. kisaszszony is. Fönnebb népünk vallásos buzgalmáról lévén szó, szintén helyén látom fölemlíteni , hogy a nagy-dobszai s dombói gyülekezetek még ugyancsak ez évben gyönyörű paplakokat építettek, különösen az mind ízlés, mind nagyszerűségre nézve Somogyban méltán az elsők közé sorozható. S végre, miután az őszi próbatéteknek abban az időben önálló levelet betegeskedésem miatt nem szentelhetek, ez alkalommal örömmel írhatom, hogy azok alvidékünk iskolai életéből, egy pár kivételével, tanítóink szorgalmának sikerdús eredményét tünteték föl, valamint azt is , hogy V. J. ur, a darányi népiskola tanonczai között értékes tan- és olvasókönyveket oszta ki. így, igy, kedves ügybarátok! ti megértettétek, hogy a nevelés nem egyes felekezetek, hanem édes mindnyájunk ügye, s habár ezért öntudatotok elég jutalmat nyújt is számotokra, ne utasítsátok vissza nyilt elismerésünk, s köszönetünket se!! A ,,Népélet“ czimű két kötetes népies beszélyfűzérre, mellynek fiatal szerzője köztünk lakik, igen szépen gyűlnek e vidéken az aláirások, s előfizetések. r. I. Balesetek, elemi csapások. — (Gyermek megégése.) Csurgóról Somogyból Írják : Nálunk nov. 14. délutáni órákban egy szív szaggató eset adta elő magát. Ugyanis P. F. ur, hivatalos dolgai miatt honn nem lévén, neje szintén látogatóba valahová a szomszédba távozott, két gyermekét senkire sem hagyhatta, mivel egyetlen szolgálójának megparancsolta, hogy a két szobát, mire meglő, kisikálja. A magukra maradt gyermekek fázván, a kandallóba (Kamin) bújtak melegedni, mivel a szobába nem mehettek. Ott valahogy a 41, éves leánykának ruhája meggyuladván, annyira összeégett, hogy minden orvosi segély daczára 3 órai kinos szenvedés után kiadá lelkét, fi. Egyveleg. ” (Török fényűzési törvények.) Nov. 9-én. Konstantinápoly minden mecsetében a következő rendeletet hirdették ki. „Császári rendelet a török nők öltözetének reformját illetőleg. Minden nemzet törvényei és szokásai mindazt szentesíték, mi a jó idények és erény fentartását előmozdítja. Az izlám legfőbb törvényei szerint ez erények fentartásának első feltéte a nők részéről a fátyol viselése , tehát a fátyolhordás a hit parancsa. E parancs ellenére azonban a török nők egy időtől igen vékony fátyolt hordva és eddig e czélra nem használt kelméből készült ruhát viselve sétálnak az utczákon, sőt a férfiak közé vegyülve magukat némileg szabadon kezdik viselni. Mindez az ildények serény mellőzése és kezdete a családokra vészes fényűzésnek. Ezért rendeltetik, hogy akármelly rangú nő ha kimegy, sűrű fátyollal egészen befedje arczát és ruhát posztóból, szalagkendőt (sál) hímzet, paszomány s egyéb czifraság nélkül viseljen. A házon kivül papucsban, kapczában nem, hanem vörös vagy sárga bőrből készült félcsizmában szabad csak megjelenni. Ha valamit vásárolnak, a bolton kívül maradjanak, be ne menjenek, a férfiak sétányait kerüljék és csak a nőkön járjanak. Minden nő, ki ezek ellen vét, szigorú büntetésnek teszi ki magát. Egy családnak sem szabad olly fogatot tartani, melly vagyonához képest neki drága, és kocsisul ne használjanak olly egyént, kinek társasága a nőkre nézve veszélyes lehetne. A férfiak is tartják magukat az idényekhez és törvényekhez : a piaczokon, vásárokon, utczákon és sétányokon. Ki máskép cselekszik, szigorúan bűnhődik. Kerüljenek ki mindent, mi az illemet sérti és valamint otthon, úgy nyilvános helyeken is az erős italoktól teljesen visszatartsák magukat. — Császári parancs által rendeltetett e törvényt nyilvánosságra hozni és végrehajtani. Kébi-ul-Ahir 13. 1267 (azaz : 1859. november 9-én.)“ — Könnyű a török kormánynak, ha csak papucsokkal s fátyolokkal van dolga, akkor gyűlne meg csak a baja, ha ott is volnának krinolinok! ( Londonban nagy szükség van egy tudósra, ki a kaffer nyelvet érti), következő ok miatt. A napokban London egyik külvárosa környékén egy sűrű fás ligetben egy vad kaffert fogtak, ki ott saját kezére gazdálkodva élt, azaz hogy lopásból. Egy barlangféle lyukban akadtak rá, mellyet a liget közepén ásott, egy részben sült juhot és lopott ruhadarabokat is leltek ott. Némellyek már előbb is láták e ritka madarat ott, de azonnal eltűnt előlük a sűrűségben. A kaffer nyelven kívül egyebet nem beszél, s ha szólnak hozzá, kezeivel szertelenül hadonázik. Emiatt azon kérdést, hogy mikor és mint jutott az említett helyre, csak akkor lehet megfejteni, ha találnak egy a kaffer nyelvet értő tudóst, ki beszélni fog vele. M (Földrengés.) Chiliben Capiapo partvárost és kikötőt a földrengés csaknem egészen elpusztította, a kikötőből a tenger 23 lábnyira szaladt vissza; több emberélet is áldozatul esett. A lökést Caldernig érezték s e két hely közt húzódó vaspálya is megsérült. (Az egri meleg forrásokat) mig a törökök ott laktak, fürdőkül használták, de eltávozásuk óta e fürdők megszűntek. Gróf Eszterházy Károly egri püspök volt első, ki e fürdőket kinyitatá s megnagyobbitata, Pyrker volt egri érsek pedig egy fürdőintézetet építtetett. A források hőfoka 25° R. A fürdőszobákban némi kénszag terjed el, de mit a viz ivásakor csak alig lehet észrevenni. A viz kis edényben szintelen, de a fürdőkádakban kékesnek mutatkozik, ilyennek tetszenek a beletett tárgyak is. Tudományosan vizsgálták e vizet Kitaibel, Domby Sámuel stb. és az a neuhausi (Steier) és landeki (sziléziai) fürdőkéhez hasonlónak mutatkozott. Óhajtandó volna újra vegytani vizsgálat alá venni.