Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-12-27 / 52. szám
815 gyárügyek tárgyalásával, s hogy hazánk viszonyainak fejtegetése a világ legelső lapjaiban oly kitűnő helyetfoglal el, aminől ezelőtt soha. Különben ezt igen természetesnek is találjuk, mert épen e pillanatban főleg Magyarország azon pont, ahol a békés átalakulás művei folyamatba hozattak, s Európa éber kíváncsisággal tekint nemzetünkre, mely e megpróbáltatás nehéz perczében, úgyszólván önmagára hagyatva rendezi ügyeit. Mint írtuk, az európai sajtó, átalakulásunk egyes mozzanatainak minden legcsekélyebb részletét, a legéberebb figyelemme kíséri. A korlátlan sajtószabadságot élvező angol lapokról ezúttal nem szólunk, nem veszszük tekintetbe, hogy mit mondanak rólunk a legalább le nem nyűgözött porosz és olasz újságok, hanem csak azon körülmény megemlítésére szorítkozunk, hogy a bonaparte-i szigor alatt alig lélekző franczia sajtóban a magyar dolgok feszegetése a legnagyobb fontosságot igénylő politikai tények rovataiéba soroztatott. De még a franczia lapok közöl is említlenül hagyjuk az úgynevezett szabadelvűeket, az ellenzékeiket, vagy épen azokat, melyek a forradalmi elvű Napoleon herczeg hathatós pártfogásában részesülnek, hanem csak azt adjuk olvasóink értésére, amit a franczia kormány félhivatalos közlönyei, velünk magyarokkal elkövetni, jónak vélik. Az itt érintett félhivatalos franczia lapok közöl első helyen áll a „Patrie.“ A „Patrie“ nagy lap, terjedelmére beillenék asztalterítőnek is, de tartalma annál soványabb. Van benne elől mindjárt egy „Bulletin“ czímű igen rövid, politikai szemle, ezután jő egy még rövidebb vezérczikk, melyben rendesen a franczia kormány valamely intézkedése van égig magasztalva, végre egy levél Turinból, Nápolyból, vagy a chinai harczmezőről, a többi mind csupa aprólékos napi újdonság, s egy rakás hirdetés. Ezen „Bulletin“ czímű rovat a mi lapjaink hasábjain alig tenne többet 30 sornál, és ezen rövid főczikknek egy része, mindenesetre, de néha még a fele is, csupán a magyar dolgok feljegyzésére van szentelve! Nem azért, mintha a „Patrie“ szerkesztői valamiképen nagyon beleszerettek volna Magyarországba, hanem pusztán csak avégett, mert képzelik, hogy ily eljárásuk által az ausztriai kormánynak egy kis gyötrelmet okozhatnak. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a „Patrie“ hasábjaiban, hazánkat illetőleg néha a legferdébb s legeltorzítottabb tudósításokra akadunk. Amit mi ma, a pesti vagy bécsi lapokból olvasunk , azok a macskazenék, ablakbeverések, „beamter megugrasztások“ és sasleverések — azokat a párisi posta fordultával, a „Patrie“ főczikkében, francziára fordítva, újra feltalálhatjuk. Igaz, hogy e franczia lapban főispánainkat „grand palatin“-oknak (nagy palatínusoknak) nevezik; Károlyi István gróf nevét, ugyanazon lapban először, helyesen Károlyinak, később Caroli-nak, ismét tovább Carolyi-nak, legvégre Konczi-nak is szokták nyomatni, így lett Nyári Pál hazánkfiának nevéből egyszer Naormásszor Iliari. Az „Independance belge“ azóta megmagyarázta ugyan, hogy a „grand palatin“ nem jól van mondva, mert a főispánok leghelyesebben „Comtes suprémes“-eknek nevezhetők; de ugyanazon czikkében, báró Eötvöst, habár csaknem mindennap ír valamit róla, báró Cothos-nak találta szedetni. Ez azonban mellékes dolog, mert vannak aztán a „Patrie“-nak oly dolgozótársai is, akik ha úgy írnak is, mint ahogy Bécsben nem tetszhetik, de legalább soraikból kitűnik, hogy a magyar viszonyokat egész alapossággal ismerik. Ezek azok, akiknek számára a franczia kormánylapok mindannyiszor helyet adnak, ahányszor a napóleoni politika érdekei úgy kívánják, hogy a bécsi minisztereknek kellemetlen hangzású dolgokat mondassanak. De ne csak a franczia félhivatalos lapok hasábjain keressük azt, ,,amiről az egész világ beszél“, mégpedig anélkül, hogy e tárgyban valaki csakugyan bizonyost tudna állítani. Sőt inkább lássuk ez alkalommal, hogy mit írnak a magyar dolgokról néha még az ausztriai német lapok levelezői is, akik pedig nagyon is konzervatív irányuknál fogva, megtehetnék, hogy némely állítások rakásra hordásánál, kissé óvatosabbak lennének. A többi között van egy pár igen is „gutgesinnt“ és rettenetesen konservatív osztrák-német lap, mely egyre-másra hozza az oly levelezéseket, mikben a magyar menekültek tervei oly részletesen vannak előadva, hogy az olvasó azokból azt következtethetné, hogy a titkos szövetség, egyrészről az említett emigratió, másrészről Garibaldi, Cavour, Viktor Emánuel, sőt Napóleon császár között is, tényleg aláíratott. Azonban az ilyszerű lapok maguk legkevésbbé hiszik a dolgoknak ennyire tett kifejlődését, sőt inkább czéljuk csak az lehet, hogy az európai kormányokat folyvást nyugtalanítván, gyanúba hozzák a magyar nemzetnek ősi alkotmánya iránt tanúsított jelen buzgalmát , szóval, kirí belőlök, hogy menynyire szeretnék a magyart a muszkákkal és burkusokkal ijesztgetni, miután az ország különböző nemzetiségeit, itthon, más, náluk több befolyással bíró egyéniségeknek sem igen akart sikerülni. Lássunk egy pár példát, az ily levelezésekből. Ím a „Triester Zigu, mely pedig a hivatalos lapok sorába tartozik, a következő levelet hozza : Milano, dec. 17. „Már jelentve volt, hogy a Dunafejedelemségek ügynökei részt vesznek, a Milanóban gyülésező forradalmi bizottmány tanácskozásaiban. Itt mindent elkövetnek, hogy Olaszország a magyar és velenczei forradalom által támogattassék. És mintha elérkezett volna már a pillanat, melyben a tervet végre kellene hajtani, Kossuth, Garibaldi, és az olasz kormány folyvást alkudoznak egymással, és Kuza fejedelemnek oly ajánlatokat tesznek, melyek Bukarestben igen kedvesen hangzanak. „Klapka már néhány nap óta Konstantinápolyban van (dec. 14-én utazott oda), s itt összeköttetésbe akarja magát tenni az Oláhországban tartózkodó elvrokonaival, hogy aztán a tanácskozásokat gyorsan tettek követhessék. Sok fegyver és lőszer csempésztetett már be a Dunafejedelemségekbe, sőt a milánói forradalmi bizottmány már jelentést is kapott, hogy 15,000 puska szerencsésen kitűzött helyére jutott Moldva Oláhországban. „A magyar forradalom vezetői számot tartanak arra, hogy annak idejében 25,000 darab fegyverük lesz. A Magyarországban működendő forradalmi hadsereg fővezérségét mindenesetre Klapka veendi át, s reméli, hogy hadait 40—50,000 emberre nevelheti. Az tény, hogy Klapka legbensőbb összeköttetésben él, több kitűnő magyar egyéniséggel , sőt arra is számít, hogy az árulás is nagy szerepet fog játszani. „Milanóban a 2000 emberből álló magyar légió fölszerelése épen most fejeztetett be. Ezek Konstantinápolyon át Oláhországba fognak küldetni (ha lehet), s itt szervezendik magukat a legközelebbi betörésre.“ A „Vaterland“ czímű bigott konservatív bécsi lap már a lengyeleket is bekeveri a forradalmi tervelődésekbe, s ezzel elárulja, hogy voltaképen az orosz kormányt óhajtaná kirántani mostani egykedvűségéből. Az idézett lap, dec. 17-ről így ír : „A milánói forradalmi pártnak szövetkezését a magyarországiakkal s a moldva-románokkal, tények erősítik. Most már bővebb részletekről is van tudomásunk. A rokonelvűek könnyen megértik egymást, s e szerint abban állapodtak meg, hogy míg a lovagias Viktor Emánuel király Garibaldival egyesülten Velenczét megtámadja, addig Türi megkísérli a partraszállást Dalmatiában, Klapka pedig Erdélybe és Bukovinába törend be a Moldvában és Oláhországban szervezett magyar forradalmi bandával, hogy aztán egyszerre működhessék Magyarországban és Gallicziában, s hogy így két tűz közé szoríthassa az Erdélyben fekvő cs. kir. hadakat, s a dél felől jövő Türrel egyesülhessen. „Valamint a Dunafejedelemségekben, úgy Magyarországban is jelentékeny fegyverraktárak léteznek (?), miket majdan a forradalmi csapatok felszerelésére fognak alkalmazni. A Lombardiában gyűjtött magyar légiót két részre szándékoznak osztani; az egyik Türr tábornok parancsnoksága alatt Milanóban marad, a másikat, karácsony után, Törökországon keresztül a Dunafejedelemségekbe küldik, s Klapka vezénylete alá helyezik. A magyar emigratió Francziaországban is készületeket tesz, s nem szenved kétséget, hogy a „Második december“ (értsd Napóleon császár) pénzzel és fegyverrel segíti őket. „A veszély szemlátomást növekszik, s elkeseredett harczra lehetünk elkészülve a forradalom és frigyes társai ellenében.És csak összetartó egyetértés és gyors és erélyes fellépés háríthatja el a törvényes rendet szerető Európától a fenyegető veszélyt, s tépheti szét azon hálókat, miket a sötétség hatalmai szőttek romlására.“ A levél végének értelme, hogy Ausztria, Porosz- és Oroszország fegyveres szövetséget kössenek a forradalom s annak frigyesei, Viktor Emánuel király és Napóleon császár ellen. A „Water and“-nak ugyanis a „szent szövetség“ megújítása épen úgy képezi mindennapi imádságának tárgyát, mint ahogy a bécsi „Presse“ minden bajt csak az osztrák nemzet birodalmi parlamentjének öszszehívása által vél orvosolhatni. Úgy látszik azonban, hogy a szent szövetség megalakulásának még mindig nem akar az órája megérkezni, valamint a birodalom külön nemzetiségei sem igen vágyódnak a XIX-ik század Babel tornyának megépítésére közremunkálni. (Újabb hírek.) Az utolsó postával érkezett tudósítások némileg kiegészítik a fenebbi állításokban tapasztalható hiányokat A dec. 19-ről szóló „Patrie“ ugyanis a következő híreket hozza : 1) Anglia nem fog beleegyezni, hogy az 1856-ks párisi szerző-