Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-06-13 / 24. szám
375 ■a határozatot, mely az országgyűlést egyszerűen souverain jogokkal ruházza fel. „Véleményünk szerint a jelen viszonyok közt az országgyűlés politikai hibát követne el, ha a határozat formájához csatlakoznék. „Mert valóban senki sem kételkedik, hogy azon esetben, ha a magyar országgyűlés visszautasítaná az ausztriai ház trón iránti jogait, s az ország, saját önállóságának s nemzetiségének nevében, önmagának követelné a kormányzási jogot, ezen eljárás következése a rögtöni szakítás volna. „De kérdjük : Magyarország jól felfogott érdekében történnék-e, ha ily esemény, legalább még most, előidéztetnék? „Bizonyára semmi sem tisztesebb és dicsőségesebb, mint a népnek hazafias érzelme. A nagy népeknek van multjuk, nyelvük, szokásuk, és történetük : mindez ösztönözi őket, hogy autonómiájukat, függetlenségüket visszaköveteljék. Magyarország szabad intézményeket kíván, és önálló létet : a nemzet önmaga által akar élni, s visszautasítja azon homályos szerepet, hogy az osztrák birodalom tartományává alacsonyukon. Büszkesége fellázad a gondolattól, hogy jármot viseljen, és nem akar idegen törvényeknek engedelmeskedni. „És igaza van! „Azonban ezen eszmék mellett, miket az egész világ nyilván helybenhagy, létezik még a politikai tények egész sorozata, melyet nem szabad a számításból kifeledni, még akkor sem, ha azoktól idegenkedünk, ha különben azok alkalmasak lehetnek arra, hogy felhasználjuk. „Ez azon békés kiegyenlítési törekvés, melyről több szónok beszélt. Egy ily tekintélyesebb tagja a háznak, Zichy Antal, a többi között oly beszédet tartott, mely a barátságos megoldást czélozza; ezen képviselő kinyilatkoztató, hogy igaztalanság volna, kétségbevonni a császár alkotmányos szándékait. „Ezen értelemben beszélt báró Vay kanczellár is. Ezen tapasztalt államférfi, aki azon igyekezett, hogy az országgyűlés szavazza meg a felírást, bizonyára okokkal bír arra nézve, hogy a felírás felküldése által módokat nyithasson a reformok és kiegyenlítési tervek előmozdítására, s hogy lehető legyen oly egyezségre jutni, milyet Magyarország sorsa és rendeltetése kíván. „Úgy látszik, hogy e pillanatban a magyar kérdés nem menekedhetik meg azon dilemmától, hogy az ország szabadon és valóban egyezségre jőjön Ausztriával, vagy polgári háború következik a kiirtásig. „A határozat, ha elfogadtatnék, egyenesen ezen utóbbi következményekre vezetne. Ellenben a fölirás semmit sem vág kelé, s módokat nyújt a középúton haladásra, az engedékenységre s enged reményleni oly megoldást, mely e két hatalom szabad egyezkedése alapján Magyarország jövendője számára a legkomolyabb biztosítékot nyújtsa.“ II. A „Patrie“, jun. 7-én, a midőn már a szavazás eredménye Párisban tudva volt, a következő czikket hozta : „A pesti országgyűlés határozata Deák Ferencz felírási javaslatát illetőleg, oly fontossággal bír, hogy különösen meg kell azt említenünk. Úgy látszik, továbbá, hogy e szavazás a két államra nézve szerencsés következményeket vonhat maga után, hogy ha az ügyek élén álló hazafiak Bécsben úgy, mint Magyarországban, a helyzet előnyeiből hasznot tudnak meríteni. „Egészen világos, hogy amidőn az országgyűlés, nyilatkozata formájául oly felírást választott, mely magában foglalja a Habsburg-ház királyi jogainak elismerését, Magyarország nem mondott le sem jogáról, sem bármely követeléséről. Csak a felség törvényes jogait ismeré el; s épen ez az csak, amit a béke legbölcsebb barátai a magyaroktól várhattak. De a midőn az országgyűlés engesztelékeny szellemének ezen legszélsőbb bizonyítékát adá, másrészről tisztán fenn tud tartani azon alapelveket, miken a nemzet jogai nyugszanak! Az országgyűlés békét ajánl a jó egyetértés fejében; lemond bizonyos tanokról, de engedékenységét nem terjeszti anynyira, hogy lemondana függetlenségéről, vagyis azon alapelvről, mely a nemzet múltját, és jövőjének biztosítékát képezi. „Amennyire ítéletet hozhatunk a válaszfelirat eddig ismert részeiből, a pesti országgyűlés ezen okiratban tisztán és egyszerűen, csak a Ferencz József császárnak a magyar koronához való jogát ismerte el, nem tekintve arra, hogy elődének lemondása nem történt szabályszerűleg.De ezen elismerésnél többet sem tett. „Reméljük, hogy e szavazás eredményét Bécsben is hasonló szempontból ítélendik meg, s nem fognak késni, tekintetbe venni azon helyzetet, melybe e pillanatban Ausztria és Magyarország jutottak. „Véleményünk szerint Ausztria szerepe egyszerű, s anélkül, hogy a dolgok idejutása okainak fejtegetésébe elegyednének, elég, ha ujjal mutatunk a kérdés lényegére, hogy aztán az osztrák politika cáfolhatlan őszinteségben nyilatkozhassék , mert Magyarország jól felfogott érdekei csak úgy forognak itt szóban, mint Ausztriáé. „Tudniillik : senki sincs, aki tagadhatná, mily krízisben van most Ausztria, e krízis nemcsak pénzügyi, de tán még inkább politikai természetű, azért e hatalom eljárási módjának igen-igen bölcsnek és mérsékletesnek kell lenni. „Azért amit Ausztria ily értelemben két év óta tett, s azon ígérete, hogy régi kormányzási rendszerét megváltoztatja, hogy többet ne mondjunk, legalább is semmi hasznot sem hozna számára, ha most ismét késedelmeskednék, ezer és ezer bajai között, a korszellem kívánatait teljesíteni. „A bécsi államférfiak vegyék tekintetbe, mily csekély volt a többség, mely a felirás formájának választására szavazott, s akkor láthatják az állapotokat egész valóságukban, s megismerhetik abból a veszedelmeket, mik következnének, ha szigorú politikához folyamodnának. „Eddigelé sokat beszéltek bizonyos kiegyenlítési tervekről, miket a két ország jeles államférfiai gondoltak ki, és előmozdítani igyekeznek. Mondják, hogy báró Vay kanczellár is a kérdések oly megoldási módját ajánlja, mik a két ellenkező véleményt összeegyeztetnék. „Természetes, hogy mi ezen tervekről bővebben nem nyilatkozhatunk , csak azt állítjuk, hogy ha Magyarország teljesíti tisztét, vagyis kinyilatkoztatta kibékülési kívánságát, azzal, hogy az uralkodóház jogait elismerte, most már a bécsi kormányon van a sor, hogy el ne kövessen valami igazságtalanságot, mit előbb utóbb úgyis meg fogna bánni, hanem ismerje el Magyarország szabadságát és jogait.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház XXXVII-ik ízlése jún. 5-én. A tegnapiülés jegyzőkönyvének meghitelesítése s az időközben érkezett iratoknak elnök által történt bemutatása után áttér a ház a napirendre, mely a ház első felszólalásának alakja iránti határozás. A szavazás —miként elnök már tegnap is jelentés— két 20— 20 képviselő által aláírt kérvény folytán névszerinti felszólitással fog végbemenni. A kérdés a ház szabályai szerint úgy formuláztatik, hogy elfogadtatik-e az indítvány (Deák Ferencz indítványa), vagy nem; vagyis : „a háznak első fölszólalása fölírás legyen-e vagy nem?“ A felelet „igen“ vagy „nem“-mel történik. Kijelentvén még elnök, mikép a fönnemlített két kérvény egyikében kifejezett azon óhajtásnak, hogy az egyes szavazatok az illető szavazók neveivel jegyzőkönybe iktathassanak, a ház szabályai szerint elég nem létezhetik — az úgyis a naplóban fogván előfordulni — megkezdetett a szavazás, melynek eredménye következő : A felírásra szavaztak következő képviselők : Abaffy Aristid. Állaga Imre. Almásy György, grf. Andrássy Gyula, grf. Antal János. Asztalos István. Babesch Vincze. Babics János. Bakalovich Szilárd. Balássy Antal. Bánffay Simon. Barinyai József. Bartal György. Bartal János. Batthyány Zsigmond gr. Benczúr Miklós. Bende József. Berényi Ferencz gróf. Bezerédy László. Bittó István. Bodon Ábrahám. Bogdán Vincze. Bogdanovich Willibáld. Bottka Mihály. Branováczky István. Burián Imre. Csáky László gróf. Csengery Antal. Csengery Imre. Dániel Pál. Deák Ferencz. Dedinszky József. Dellimanics István. Dessewffy Emil gróf. Eördögh Imre. Eötvös József, báró. Eötvös Tamás. Erős Lajos. Faur János. Fekete Lajos. Frideczky Lajos. Frideczky Timót. Goröve István. Hajnik Pál. Hauser Ernő. Hodossy Ede. Horváth Boldizsár. Horváth Döme. Hunfalvy Pál. Hunkár Antal. Hunyady János gróf. Huszka Mihály. Iliász Rudolf. Imrédy Lipót. Inkey Ádám. Ivankovics János. Jekelfalussy Emil. *•