Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1861-06-13 / 24. szám

375 ■a határozatot, mely az országgyűlést egyszerűen souverain jogok­kal ruházza fel. „Véleményünk szerint a jelen viszonyok közt az országgyűlés politikai hibát követne el, ha a határozat formájához csatlakoznék. „Mert valóban senki sem kételkedik, hogy azon esetben, ha a magyar országgyűlés visszautasítaná az ausztriai ház trón iránti jogait, s az or­szág, saját önállóságának s nemzetiségének nevében, önmagának követelné a kormányzási jogot, ezen eljárás követke­zése a rögtöni szakítás volna. „De kérdjük : Magyarország jól felfogott érdekében történ­nék-e, ha ily esemény, legalább még most, előidéztetnék? „Bizonyára semmi sem tisztesebb és dicsőségesebb, mint a népnek hazafias ér­zelme. A nagy népeknek van multjuk, nyelvük, szokásuk, és törté­netük : mindez ösztönözi őket, hogy autonómiájukat, függetlensé­güket visszaköveteljék. Magyarország szabad intézményeket kíván, és önálló létet : a nemzet önmaga által akar élni, s visszautasítja azon homályos szerepet, hogy az osztrák birodalom tartományává alacsonyukon. Büszkesége fellázad a gondolattól, hogy jármot vi­seljen, és nem akar idegen törvényeknek engedelmeskedni. „És igaza van! „Azonban ezen eszmék mellett, miket az egész világ nyilván helybenhagy, létezik még a politikai tények egész sorozata, me­lyet nem szabad a számításból kifeledni, még akkor sem, ha azok­tól idegenkedünk, ha különben azok alkalmasak lehetnek arra, hogy felhasználjuk. „Ez azon békés kiegyenlítési törekvés, melyről több szónok beszélt. Egy ily tekintélyesebb tagja a háznak, Zichy Antal, a többi között oly beszédet tartott, mely a barátságos megoldást czélozza; ezen képviselő kinyilatkoztató, hogy igaztalanság volna, kétségbe­vonni a császár alkotmányos szándékait. „Ezen értelemben beszélt báró Vay kanczellár is. Ezen tapasz­talt államférfi, a­ki azon igyekezett, hogy az országgyűlés szavazza meg a felírást, bizonyára okokkal bír arra nézve, hogy a felírás felküldése által módokat nyithasson a reformok és kiegyenlítési tervek előmozdítására, s hogy lehető legyen oly egyezségre jutni, milyet Magyarország sorsa és rendeltetése kíván. „Úgy látszik, hogy e pillanatban a magyar kérdés nem mene­­kedhetik meg azon dilemmától, hogy az ország szabadon és valóban egyezségre jőjön Ausztriával, vagy polgári háború következik a kiirtásig. „A határozat, ha elfogadtatnék, egyenesen ezen utóbbi követ­kezményekre vezetne. Ellenben a fölirás semmit sem vág kel­é, s módokat nyújt a középúton haladásra, az engedékenységre s enged reményleni oly megoldást, mely e két hatalom szabad egyezkedése alapján Magyarország jövendője számára a legkomolyabb biztosí­tékot nyújtsa.“ II. A „Patrie“, jun. 7-én, a midőn már a szavazás eredménye Párisban tudva volt, a következő czikket hozta : „A pesti országgyűlés határozata Deák Fer­encz felírási javas­latát illetőleg, oly fontossággal bír, hogy különösen meg kell azt említenünk. Úgy látszik, továbbá, hogy e szavazás a két államra nézve szerencsés következményeket vonhat maga után, hogy ha az ügyek élén álló hazafiak Bécsben úgy, mint Magyarországban, a helyzet előnyeiből hasznot tudnak meríteni. „Egészen világos, hogy a­midőn az országgyűlés, nyilatkozata formájául oly felírást választott, mely magában foglalja a Habs­­burg-ház királyi jogainak elismerését, Magyarország nem mondott le sem jogáról, sem bármely követeléséről. Csak a felség törvényes jogait ism­eré el; s épen ez az csak, a­mit a béke legbölcsebb bará­tai a magyaroktól várhattak. De a midőn az országgyűlés engesz­­telékeny szellemének ezen legszélsőbb bizonyítékát adá, másrész­ről tisztán fenn tud­ tartani azon alapelveket, miken a nemzet jogai nyugszanak! Az országgyűlés békét ajánl a jó egyetértés fejében; lemond bizonyos tanokról, de engedékenységét nem terjeszti any­­nyira, hogy lemondana függetlenségéről, vagyis azon alapelvről, mely a nemzet múltját, és jövőjének biztosítékát képezi. „A­mennyire ítéletet hozhatunk a válaszfelirat eddig ismert részeiből, a pesti országgyűlés ezen okiratban tisztán és egysze­rűen, csak a Ferencz József császárnak a magyar koronához való jogát ismerte el, nem tekintve arra, hogy elődének lemondása nem történt szabályszerűleg.De ezen elismerésnél többet sem tett. „Reméljük, hogy e szavazás eredményét Bécsben is hasonló szempontból ítélendik meg, s nem fognak késni, tekintetbe venni azon helyzetet, melybe e pillanatban Ausztria és Magyarország ju­­tottak. „Véleményünk szerint Ausztria szerepe egyszerű, s anélkül, hogy a dolgok idejutása okainak fejtegetésébe elegyednének, elég, ha ujjal mutatunk a kérdés lényegére, hogy aztán az osztrák politika c­áfolhatlan őszinteségben nyilatkozhassék , mert Magyarország jól felfogott érdekei csak úgy forognak itt szóban, mint Ausztriáé. „Tudniillik : senki sincs, a­ki tagadhatná, mily krízisben van most Ausztria, e krízis nemcsak pénzügyi, de tán még inkább politi­kai természetű, azért e hatalom eljárási módjának igen-igen bölcs­nek és mérsékletesnek kell lenni. „Azért a­mit Ausztria ily értelemben két év óta tett, s azon ígérete, hogy régi kormányzási rendszerét megváltoztatja, hogy többet ne mondjunk, legalább is semmi hasznot sem hozna szá­mára, ha most ismét késedelmeskednék, ezer és ezer bajai között, a korszellem kívánatait teljesíteni. „A bécsi államférfiak vegyék tekintetbe, mily csekély volt a többség, mely a felirás formájának választására szavazott, s akkor láthatják az állapotokat egész valóságukban, s megismerhetik ab­ból a veszedelmeket, mik következnének, ha szigorú politikához folyamodnának. „Eddigelé sokat beszéltek bizonyos kiegyenlítési tervekről, miket a két ország jeles államférfiai gondoltak ki, és előmozdítani igyekeznek. Mondják, hogy báró Vay kanczellár is a kérdések oly megoldási módját ajánlja, mik a két ellenkező véleményt össze­egyeztetnék. „Természetes, hogy mi ezen tervekről bővebben nem nyilat­kozhatunk , csak azt állítjuk, hogy ha Magyarország teljesíti tisz­tét, vagyis kinyilatkoztatta kibékü­lési kívánságát, azzal, hogy az uralkodóház jogait elismerte, most már a bécsi kormányon van a sor, hogy el ne kövessen valami igazságtalanságot, mit előbb utóbb úgyis meg fogna bánni, hanem ismer­je el Magyarország szabadsá­gát és jogait.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház XXXVII-ik ízlése jún. 5-én. A tegnapi­­ülés jegyzőkönyvének meghitelesítése s az időköz­ben érkezett iratoknak elnök által történt bemutatása után áttér a ház a napirendre, mely­­ a ház első felszólalásának alakja iránti határozás. A szavazás —miként elnök már tegnap is jelentés— két 20— 20 képviselő által aláírt kérvény folytán névszerinti felszólitással fog végbemenni. A kérdés a ház szabályai szerint úgy formuláztatik, hogy el­­fogadtatik-e az indítvány (Deák Ferencz indítványa), vagy nem; vagyis : „a háznak első fölszólalása fölírás legyen-e vagy nem?“ A felelet „igen“ vagy „nem“-mel történik. Kijelentvén még elnök, mikép a fönnemlített két kérvény egyikében kifejezett azon óhajtásnak, hogy az egyes szavazatok az illető szavazók neveivel jegyzőkönybe iktathassanak, a ház szabá­lyai szerint elég nem létezhetik — az úgyis a naplóban fogván elő­fordulni — megkezdetett a szavazás, melynek eredménye követ­kező : A felírásra szavaztak következő képviselők : Abaffy Aristid. Állaga Imre. Almásy György, grf. Andrássy Gyula, grf. Antal János. Asztalos István. Babesch Vincze. Babics János. Bakalovich Szilárd. Balássy Antal. Bánffay Simon. Barinyai József. Bartal György. Bartal János. Batthyány Zsigmond gr. Benczúr Miklós. Bende József. Berényi Ferencz gróf. Bezerédy László. Bittó István. Bodon Ábrahám. Bogdán Vincze. Bogdanovich Willibáld. Bottka Mihály. Branováczky István. Burián Imre. Csáky László gróf. Csengery Antal. Csengery Imre. Dániel Pál. Deák Ferencz. Dedinszky József. Dellimanics István. Dessewffy Emil gróf. Eördögh Imre. Eötvös József, báró. Eötvös Tamás. Erős Lajos. Faur János. Fekete Lajos. Frideczky Lajos. Frideczky Tim­ót. Goröve István. Hajnik Pál. Hauser Ernő. Hodossy Ede. Horváth Boldizsár. Horváth Döme. Hunfalvy Pál. Hunkár Antal. Hunyady János gróf. Huszka Mihály. Iliász Rudolf. Imrédy Lipót. Inkey Ádám. Ivankovics János. Jekelfalussy Emil. *•

Next