Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1862-01-01 / 1. szám

A. v. Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivefa jérennek meg. — Előfizetési dij julius-december azaz 1 ion elküldve a Vasárnapi U­jsáll­al együtt 5 ft., külön a l­ plitikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. — 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta .... . en. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala. (Pest, egyetem-utcza 4-dik syám. alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) 'S _l Az 1859-ik év, nagy meglepetéssel kezdődött. ..'zpp napon, . melyben 10 évi félbeszakítás után az ausztriai bapat megkezdé füstpénzzel való fizetéseit, és a nemes érczek agrója­n megszűnt, .'r Napoleon császár az ausztriai követhez oly szavakat in­tézett, mik­­­­vel a háború közeledését mindenki előre megérthette. Júliusban a f béke ugyan ismét megköttetett, de az ausztriai pénzügyek előbbi ir uralmas állapotukban maradtak. „ Az 1860-ik év abban múlt, el, hogy Viktor Emánuel király ormánya a villafrankai béke határozatainak ellenére, Modenát, P­­armát, Toskanát, Umbriát és a Határgrófságokat birodalmához c­­satolta , Nápolyt és Szicziliát pedig Garibaldi győzelmes hadjá­­­r­­ata következtében szerencsésen elfoglalta. A nép átalános szava­ 1r .ásra hivatván fel, a történteket mindenütt helyeselte. 1861-ben kiváltképen hazánk ügyei foglalák el mindnyájunk­­ figyelmét. A magyar nemzet bebizonyitá, hogy egyetértése által ősi erejében él, s befolyásának súlyát inkább tudta éreztetni mint­­'valaha. A megyék és városok termei megnyíltak, szabad szó hang­­zzt­ék a haza minden részében; az országgyűlés egyhangúlag fejezé f ki a nemzet kivonatait. Azonban újra fordulat jött közbe, ismét ideiglenes állapot hozatott be, mely hogy meddig fog tartani? csak­­a sors könyvében van megírva Az országgyűlést eloszlató kir. leiratban ki volt mondva,­­ nogy az országgyűlés, ha csak lehet, 6 hó eltelése után újra össze­­ fog hivatni. A hat hónapból négy már letelt, s ha a mondott időre az ■ országgyűlés összehívandó volna, körü­belül ma már az előleges intézkedéseknek meg kellene történni. Hogy mit értett a kormány azalatt, hogy az országgyűlés összehívásának ideje a lehetőség felté­teleihez köttetik, nem tudhatjuk, mi legalább ide lenn semmi oly­ankot nem látunk, mely ezen óhajtva várt esemény létrejöttét gát­­­olhatná. Az új szervezés maholnap be lesz fejezve, az országban­­ :rend, béke, nyugalom uralkodik; mi kell egyéb? Mert az csak nem lehet ok, ha például a kormány azt hinné, hogy az országgyű­­l­és 1862-ben sem helyeselné azon politikát, melyet odafenn követ­­ít­­ek; sőt épen azért léteznek e világon alkotmányok, hogy az ügyek f f­olyamára nézve nem egyoldalulag csak a kormány intézkedjék, h ) mem maga az ország is nyilváníthassa akaratát a törvényszabta trmákban. e. Az 1862-ik év, melynek küszöbén állunk, egy roppant nagy­­­ot­érdőjellel kezdődik.— Egész Európa a legfeszültebb figyelemmel v­­t­árja a legközelebbi angol-amerikai postagőzös megérkezését. A ■éke és háború kérdése függ az északamerikai köztársaság elnöké­­nek válaszától, s ha Anglia és Amerika között harczra találna a­­ bolog kerülni,nagy a valószínűség, hogy Angliának ily küzdelembe odoztatása idejében az európai hatalmaknak egymáshozi viszo­­n­­yai is újabb alakot ölthetnek. Annyi bizonyos, hogy Francziaország mindent elkövet, csak hogy Angliát a harcz megkezdésére buzdítsa. Napóleon császár, hogy bebizonyítsa, mennyire szabadkezet akar hatalmas szom­szédjának engedni, összes tengerészeinek egy hatodrészét haza bocsátá. Ezen tettével bátorítani akarta Angliát a harczra, és meg­­nyugtató az iránt, hogy itthonn ellene senki sem készül táma­dásra. I­st mondanak Bécsben Oroszország protesta­tiojára ? Az „Oeterr. Ztg.“ dec. 29-ki számában ezen czikket­ olvassuk: „Késő este hozza a távirda a következő tudósítást : „Szentpétervár, dec. 28. A „Journal de St.-Petersbourg“ mai száma közli azon diplomatiai jegyzéket, melyet Gorcsakoff herczeg orosz külügy­miniszter, Balabine úrhoz, Oroszország bécsi követéhez intézett, s a­mely­ben írja , hogy Ausztria a suttorinai expeditio által oly előzvényes esetet (praecedens casust) követett el, a mely Törökország nyugalmát, s Európa biztonságát, egyik főelvében (a be nem avatkozás kérdésében) meggyengíti. Oroszország ezen elvet azonban egyetértőleg a többi hatalmakkal ma is vallja, s tiltakozik az egyoldalú beavatkozás ellen.“ „Különös érzelem hatja meg az olvasót — írja az „Oest. otg.“ ezen tudósítás olvasására. Nevessünk-e ezen Don Ranudo de Coli­­brados-féle fontoskodásra? vagy haragra gerjedjünk az orosz kül­ügyminiszter ilynemű fellépése miatt, a­mely Mencsikoff herczeg modorára emlékeztet. „Azt hittük, hogy e pillanatban Oroszországnak egészen más foglalatosságai vannak. Jobb volna, ha Gorcsakoff arra gondolna, hogy mint tartsa fenn a rendet Lengyelországban? a­nélkül, hogy csapatosan börtönöztetné be az embereket, s küldené őket Szibé­riába. Jobb volna utána nézni, nehogy egy pár diák ismét felza­varhassa a főváros nyugalmát, hogy a jobbágyok felszabadításá­nak kérdése helyesen fejlődjék, hogy a közigazgatásban előforduló visszaélések megszűnhessenek, s hogy az ország pénzügyei ren­­deztessenek. „Gorcsakoff herczeg irodájában mindezekkel nem akarnak tö­rődni. Előttük a suttorinai ügynél semmi sem akar fontosabbnak látszani. „Azonban a Rocche di­­Jattaro felett felállított ágyuütegek le­rontásában, Austria, régi jogait gyakorolta, sőt épen csak köteles­ségét teljesítette. Ezen ügynek semmi köze az 1856-os párisi béké­hez, ez nem alapít meg előzvényes esetet: ez nem beavatkozás; és ha a herczegovinai felkelők újra fenyegetnék az ausztriai katonai utakat, ha a Suttorina fölé ismét ágyutelepeket állítanának a cattaroi hadparancsnoknak megint kötelességében volt elrontani. Az európai hatalmak e jogot elismerék, s csakr­szág protestál. Ám legyen. Ausztria nyugton fogadhatja bű, ha Oroszország tovább akarna menni, tegye ezt is Isten.

Next