Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1862-01-01 / 1. szám

3 A költség tetemes voltát a tervezett építmények monumentálszerűsége, nagysága, magassága, alapzataiknak szükséges mélysége eléggé szembeöt­­lőleg magyarázzák. Ha, mint monumentálszerű építményeknél szokás, a falak külterülete egészen terméskővel rakatnék ki, és csupán oly egyszerűséggel, mint a budai takarékpénztár új épületénél látjuk, — már pedig az öt terv mindegyikének szylje gazdagabb és költségesebb diszítményeket feltételez — a tervezett építmények legolcsóbbikánál sem kerülne csupán ez maga kevesebbe, mint 261,400 forintba. Ha tehát ezen költség egészen mellőz­­tetnék is — mit pedig tenni nem lehetne, az akadémia egyszerű bérház külsejével még sem bírhatván — a benyújtott tervek szerinti épitmények legolcsóbbika sem kerülne kevesebbe mintegy 872,000 ftnál. Az akadémiai épület számára maigsan tett ajánlatok 583.000 írtra rúgnak. Az Akadémia jelenleg házbéreket fizet, saját épületében ilyeneket fizetni nem fog. De másfelől a hazai tudományosság és feladásai érdekében azon összes jövedelemre múlhatatlanul és folytonosan szüksége van, melyet ■k most neki tőke­vagyona ad. Ennélfogva olyszerű és terjedelmű építkezésbe, mely ezen tőkevagyon jövedelmét, tehát az Akadémiai czélok érdekében rendelkezésre álló anyagi eszközöket csökkenthetné, az Akadémiát alapító­inál kamatozó tőkéi felmondására vagy kölcsönök tételére, szóval pénzügyei összebonyolítására kényszeríthetné, nem ereszkedhetik, így állván ez, kétségtelenné tön, miszerint a benyújtott öt terv közül egyiket sem lehet úgy, mint azok a programm eszméinek alapján tervezve valának, gyakorlatilag létesíteni és ezért alólírtak azon megállapodáshoz jutottak, hogy azon eszmével, mikép az akadémiai épület jövedelmezővé tétessék és bérbe adható helyiségeket foglaljon magában, fel kell hagyni és a felállítandó építmény nagyságát úgy kell megállapítani, mint azt a hazai tudományosság és művészet érdekei szempontjából, az akadémiai feladások igényelik, összekötve ezzel az épület külsejére nézve is mindazon megtakarí­tásokat, melyek szükségesek, hogy a haza és város díszére szolgálandó épít­mény költsége a belső felszereléssel együtt többet ne kívánjon, mint a­mennyit ezen czélra az Akadémiának tőke­vagyona jövedelmeinek csökken­tése és pénzügyének megzavarása nélkül fordítania lehet. Oka van alólir­­taknak azon hiedelmet táplálhatni, hogy így fogva fel a feladást, az adakozók czéljának megfelelni lehetene. Mielőtt ezen megállapodáshoz jutottak volna, alólírtak alkalmat nyújtottak az akadémiai bizottmánynak, hogy be­rendezés és építészeti styl tekintetében véleményt mondjon. Ez megtörtént. Az akadémiai tudományos czélok szempontjából általa kifejtett észrevételek és óhajtások a kivitelnél tekintetbe fognak vétetni. Építészeti styl tekintetében ezen bizottmány többsége, jeles archaeologiai tudósunk, Henszlmann Imre úr tervében kife­jezett építészeti ízlés mellett nyilatkozott. Alálírtak azonban elsőséget adtak az úgynevezett olasz renaissance stylnek, mint a­melyet akár a felállítandó építmény czélját és más nemzetek példáját, akár pedig a város azon részén, hol az Akadémia felállítandó részén, már létező építményeket tekintsük, inkább maga helyén levőnek és a Pest városával a háztelek adományozása alkalmával kötött szerződésben foglaltakkal inkább megegyezőnek ítéltek. El lévén ekkép döntve a styl kérdése, és minthogy egyfelől financziális okoknál fogva a fennebbiek szerint a vizsgálat alatt volt tervek egyike sem mutatkozott úgy, mint a programm alapján tervezve való, kivihetőnek, másfelől pedig a kivitel megkezdésének további elhalasztása a tervek vala­melyikének, f­eltéve a fentebbi megállapodások értelmében az abban kellő módosításokat,­­ elfogadása által mellőzhető vala, a feladást abban határo­zódni vélték alólírtak, mikép az eszközöltessék, hogy az Akadémia czéljainak megfelelendő és herczeg Eszter­ázy képtárát magában foglalandó épitmény felállítása jövő tavaszon kezdetét vehesse. E czélból alólirtak Stüler urat hivták meg, tudtul adván neki a kifejlett körülményekhez képest most már megoldandó feladás mivoltát. Ezen jeles művész, kinek terveiben kifejtett eszméje és ízlése azon helyhez, hol az épitmény felállítandó részen, legin­kább illőnek látszanak, ki ezen ügyben már most teljesen otthonos, kinek jeles művei és tapasztaltsága minden tekintetben teljes biztosságot nyújta­nak, a meghívást elfogadta, rövid nap múlva hoszasabb időre meg fog jelenni, és alapul véve a legutóbb benyújtott tervében látható szűk­ és építé­szeti ízlést, a szükséges módosításokat azon megteendi, a részletes rajzokat elkészítendi, és az építkezés feletti főfelügyeletet viendi. Ekképen a tervké­­szítő gyakorlati és tapasztalt építész közvetlen vezérlete alatt történendvén a tettleges kivitel, kielégítő eredményre számíthatni, és alulírtaknak módjá­ban leszen, mindazon intézkedéseket megtenni, és a kellő szerződéseket a tél folytán megköthetni, melyek szükségesek, hogy jövő tavaszon az épít­kezés megindulhasson. Legfőbb gondja leszen alólírtaknak, elkövetni mindent, hogy annak folyamata czélszerű, végeredménye kielégítő, és a hazafias adakozók vára­kozásának megfelelő legyen. Ezek azok, miket ezen ügy állásáról alólírtak a tekintetes igazgató­tanácsnak bejelenteni szükségesnek tartottak. Valamint sokszor az emberi dolgokban, úgy itt is, a gyakorlati kivitel részleteinek és kellékeinek kinyo­mozása, a lehető akadályokkali megismerkedés, és a dolgok mélyére hatás mutatják ki az eszmék helyes mérveit és arányait. Azon idő, mely az ilyen eredmény megszerzésére fordittatik, a költ­ség és fáradság, mely arra fordittatik, hogy oly valaminek megkezdésétől óvjuk meg magunkat, mi erőnket túlhaladja, elvesztve nincsenek. Ha kisebb tömegű és kevésbbé gazdag külsejű leszen is az Akadémia épülete, mint kezdetben gondolva volt, szép és elég nagy leszen az minden esetre és emlék leszen az mindig, mert tanúskodni fog az utókor előtt e haza lakóinak a tudományos művelődés becse iránti lelkületéről, és minden réte­geit átható áldozatkészségéről. — Kelt Pesten, 1861-iki deczember 20-kán. Gróf Dessewffy Emil, a magyar tud. Akadémia elnöke, b. Eötvös József, a magyar tud. Akadémia másod elnöke, gróf Károlyi György, igazgató tag. Jelentések az akadémiai jutalmakról. Jelentés az 1859-ben kihirdetett Nádasdy-féle eposi pályázatról. Az ifjú gróf Nádasdy Ferencz ur által alapitott és néhai gr. Nádasdy nevet viselő jutalomtételre, mely hazai, történeti költői beszélyekre hirdet­­tetett ki, három pályamű érkezett, melyek közöl az l-ső szám alatti, e czimmel: „A helység kántora“ az irodalmi színvonalon alól esik. A 2-dik számú pályamű tehetséget és eredetiségi hajlamot tanúsít ugyan, de töké­letlen szerkezetű munka, melyben az előadás zilált, összefüggetlen, zavart, s a cselekvény nem egyéb, mint a szendrői névtelen (s utána Vörösmarty), Szilá­gyi és Hajmási­ jának paraphrasisa szavak, hasonlatok, leirások özöné­ben föleresztése. A 3-dik pályamű végre a „Hunok harczait“ tárgyazza, azonban az egésznek eszmei tartalma nincs, s hiányzik benne az emberek sorsát intéző fensőbb hatalom akaratának látható kifejezése, a mi epopoeiává emelné, hiányzik a benső cselekmény. Ide járul, hogy a szerkezet nagyon is egyszerű, majdnem fordulat nélkül, a compositiónak nincs benső összefüg­gése, csak külső történeti egymásutánban beszéli el a hunok kijövetelét s honfoglalási harczaikat; az alakok sem válnak, s a részek nem domborod­nak ki határozottan, a hősök nem bírják felkelteni vagy fokozni az érdeket, a harczleírások fárasztók, nem eléggé szemléletesek, a cselekvény részleteiben egyes következetlenségek, ügyetlen fordulatok is jőnek elő; szóval, hiány­zik az alkotás benső ereje. E helyett csekély kárpótlással kínálkoznak né­mely külső, részbeli szépségek a nyelvben, dictióban, egyes diszítményekben vagy sikerültebb vonásokban; bár érdeme a műnek e tekintetben sem ki­fogás nélküli, sőt a bírálat ismételve panaszolja az előadás száraz voltát, prózai laposságát, a verselés hiányait. Miután ezek szerint a műben is csak külsők, részbeliek, nem lényegesek a dicséretes oldalak, míg a hiányok ben­sők, lényegesek, az egészre vonatkozók , a jutalom ki nem adathatott. Kelt .... Jelentés az 1859-ben kihirdetett Gorove-féle tudománytörténeti pályázatról. A Gorove-féle tudománytörténeti jutalomkérdésre, melynek tárgyául a hazai és külföldi iskolázás az Árpádok alatt volt kitűzve, két pályamű érkezett be, melyek közöl az­l-ső számúnak szerzője az adatok összekeresé­sében dicséretes törekvést tanúsított ugyan, de se határokat nem tudott szabni előadásának, se anyagát rendszeresen nem tudta megalakítani, nyelve pedig általában szabálytalan és hanyag. Ellenben a II. számú pályamű, e jeligével : „Nehéz pályán szép küzdeni,“ a kérdést teljes kiterjedésében kimerítőleg s egyszersmind szabatosan tárgyalja, részletesen összeállítva a feladathoz tartozó összes adatkészletet két főrészben, melynek elsejében Árpád korszaki tanintézeteinket, az alsó, közép és felső iskolákat ismerteti s toldalékul még a leánynöveldéket, a héber iskolákat említi fel, végre a tan­tárgyakról, személyzetről és taneszközökről értekezik; míg a második rész­ben hazánkfiainak keleten és nyugaton folyt iskolázását rajzolja, s berekesz­tésül még összes irodalmi culturánkra vet ismertető s védő pillantást. A teljesség, az anyag helyes szerkesztése, a kútfők hű idézése, sőt mindenütt, hol fontos, a határozó helyek kiírása által szerző a feladatnak teljesen eleget ten. Neveli a munka becsét a gondos és csinos előadás, melynek, ha kissé bőbeszédű apológiai hangja a történelmi nyugott előadás sérelmére van is : e külső gáncs a munka belső érdemét nem szállítja le. Ez okokból a Gorove­­jutalom az utóbbi, II. számú pályaműnek egyhangúlag odaitéltetett. Felbon­tatván e mü jeligés levele, s abból Fass József kegyesrendi tanár a váczi gymnasiumban és m. akadémiai lev. tag neve tűnt elő, mint szerzőé. Kelt stb. Jelentés az 1859-ben kihirdetett Kovács Istvánféle építészeti pályázatról. A Kovács Istvánféle építészeti pályázatra, a kijelölt határnapig, egy pályamű érkezett be, ily czim alatt : Polgári épitészettan, s ily jeligével : „Járuljon kiki erejével stb.“ — E pályairat 942 sűrűn írt negyedrét lapjá­val és LXV. fólió táblán egészben igen csinosan másolt, 1028 ábrájával roppant fáradságba és tömérdek időbe került ugyan, mindamellett juta­­lomr­a nem találtatott méltónak, miután egészben nem tekinthető másnak, mint fordításnak, s pályázó, mint fordító sem áll a tudomány jelenlegi színvonalán, vagy nem ismervén, vagy szándékosan mellőzvén a legújabb haladást az építészetben, s nem törekedvén e haladásból a hazánkra vonat­kozó gyakorlati következtetéseket elvonni. Ide járul, hogy pályázó ama kevés helyeken is, a­hol jelenleg legnagyobb részint elavult kalauzait el­hagyva, saját útján jár, nem úgy tűnik fel, mint gyakorlati vagy tapasztalt szakember, s azért nem képes tanítványoknak vezetőül szolgálni. Az építé­szeti kézi­könyvre föltett jutalom ez okból újra kitüzetni határoztatott. Jelentés az 1859-ben hölgyek dijára kihirdetett csillagászati pályá­zatról. A női díjra négy csillagászati pályamű küldetett be következő jeli­gékkel. I. A csillagászati kezdemények egyszerűbb természetűek. II. Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezének müveit hirdeti az ég boltozatra. III. Spes alit et fallit. IV. Egy számértékünk sem teljesen igaz. — E mü­vek közöl, a bírálók egyező ítélete szerint a II-dik, mint egy igen kis terje­

Next