Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-06 / 1. szám
5463 Előfizetési föltételek 1864-dik évre : " a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre ft ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Spárgtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikaijdonságokat illetőleg, 1863. novereber 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sorára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hansinstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Moilien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Újévi beköszöntés Parisban és Turinban. Már megszokta Európa, hogy az újévi üdvözletek alkalmával Páriából és Turinból oly újságokat halljon, melyek a kezdődő esztendőre nézve némileg politikai programmal szolgálhatnak. Napóleon császár és Viktor Emánuel király, jan. 1-je napján ismét megszólaltak, az egyik szokott rejtélyes modorában, a másik nagyon is világosan, de ez utóbbi talán többet is mondott, mint amennyi beteljesülhet. Párisban az új év első napján, egy pár ezer fényes úri hintó hordta fel a tisztelgőket a császári palotába. Régi szokás szerint, a pápai követ, mint a követi kar úgynevezett „legidősbje“ mondta el a szerencse-kivánatot, melyre Napóleon császár így felelt: ,,Köszönöm azon kivánatokat, melyeket ön a diplomatiai testület nevében kifejez. Szerencsés előjel ez a kezdődő évre. Daczára a függőben levő kérdésekből származó nyugtalanságoknak, bízom benne, hogy az engedékenység szelleme, mely az uralkodókat lelkesíti, kiegyenlíti a nehézségeket s a békét föntartandjuk. Ennyiből áll Napóleon császár válasza, az újévi üdvözlésekre. Oly válasz, mely Francziaországot sem békére sem háborúra nem kötelezi; ellenben a béke fönnmaradása már e beszédben is azon reményhez (értsd: feltételhez) van kötve, ha az európai uralkodók, a kedélyeket nyugtalanító s függőben levő kérdésekben az engedékenység szellemétől lesznek meghatva. Szóval : e beszéd újat ugyan nem mond, de másrészről tökéletesen föntartja azon helyzetet, melyet a nov. 5-ki világhírű trónbeszéd elővarázsolt. Turinban Viktor Emánuel király nem a követekhez, hanem saját népe képviselőihez, a tisztelgő parlament küldöttségéhez intézte szavait. Ezen beszéd teljes szószerinti szövegben még nem is érkezett meg a postán, a Turinból küldött távirati tudósítások pedig néha hiányosak szoktak lenni. — Olaszország királya hiszi, hogy a jelen évben az európai bonyodalmak kedvező alkalmat fognak szolgáltatni Olaszország felszabadításának befejezésére. De hogy nem csalódik-e a király? az már egészen más kérdés. A jövendő Isten titka. A mellett az is tudva van, hogy Olaszország csak franczia segély mellett kezdhet új háborút , ez pedig lehet, hogy titokban már meg van ígérve, de nyíltan arról ugyan eddig senki sem hal- s lőtt valamit. Hogy azonban Olaszországban, helyes vagy helytelen számítással, igen nagy méretben történnek hadkészületek, azt a napon kint érkező tudósítások mellett, főleg az angol kormány azon jegyzéke bizonyítja, melyben Russell lord komolyan inti a turini kabinetet, hogy minden elhamarkodott lépéstől őrizkedve, a békét meg ne szegje, mert az arra következő háborúban Anglia segélyére nem számíthat. Ezen jegyzékben nem az a nevezetes, hogy Anglia előre megtagadja a segítséget, hanem az, hogy Russell lord ezt jónak látta, szóval is elmondani. Mintha a földkerekségén volna ember, aki ilyen dolgokban, Angliától csak egy embernek, vagy egy rész vörös garasnak föláldozását is várná. Elmondván egyszerűen véleményünket e tárgyban, érdekelni fogja olvasóinkat, mint ítélnek e dologban a bécsi lapok ? Az ,,Oesterr. Ztg.“ szerint : „Napoleon császár, 1864-re békét hirdet. Viktor Emánuel király jelenti, hogy háború lesz. Kinek irigyjlnk : a hatalmas uralkodónak, vagy I vazalljának? „Napoleon örömest revideáltatná az 1815-ki szerződéseket, a franczia túlsúly érdekében. Egy bécsi lapban bizonyos „magas politikai egyéniség“ komolyan állítja, hogy ha Napóleon császár az 1814-ks franczia határokat helyreállíthatná, megengedné, hogy Holstein s a német Schleswig, Dániától elszakíttassék. „Adjátok ide a Rajnát, s akkor kaptok egy darabot az Eideren túl is.“ — Ilyen mélyen alant még sem áll Németország, Napóleon előtt, tekintély dolgában. „Azonban, hogy Napóleon császár Ausztriát és Poroszországot aggodalomban tartsa, ez már tervéhez tartozik, különféle „rejtett tervek“-et költvén e két hatalomra, ha nem akarnának a kongresszusba lépni. Békéről beszél s okat keres a háborúra, mert ez által semmisítheti meg a parlamentarismusra vá Igyó ellenzéket. A világ helyesen cselekszik, ha a párisi békeígéreteknek nem hisz, habár a zivatar nincs oly közel. Napóleon nem megy csatára szövetséges nélkül. „Azonban Ausztriát illetőleg ideje volna Párisban kérdést intézni a turini harczias beszéd jelentősége fölött. Ausztria eddig legcsekélyebb hadkészületeket sem tett, Ausztria csak mosolyogja Olaszország hadkészületeit. De ki mellett, fog állni Napóleon, azon esetre, ha Viktor Emánuel, amint hirdeti, megszegi a békét?“ — Ez az, amire az „Oesterr. Ztg.“ határozott választ szeretne venni. A Presse szerint „Napoleon császár békeszavai az új év napján nem idéztek elő hatást a várt irányban. Ha Napóleon császár valamely hatalom követéhez nem tetszést jelentő szókat intéz, mindenki bizonyosnak tartja a háborút. Hogy lehet, hogy amidőn békéről beszél, oly kevés hívőre talál? „Sokan ezen bizonytalanságot igen indokoltnak találják Viktor Emánuel új évi beszéde által. Napóleon császárnak, mondják, nem szabad békét hirdető szerepéből kiesni , hanem valódi érzelmeit turini orgánuma által árulja el. A „Presse“ megengedi, hogy e vélemény mellett az 1859-ki előzményes eset harcol , de tagadja, hogy a helyzet ma, az akkorihoz hasonló volna. Francziaország nem akar Olaszországért háborút folytatni, mert már is sokat tett érte. Napóleon — a „Presse“ szerint — „tudja hogy arra, hogy ellene coalitio alakuljon, nem szükséges átlépnie a Rajnát, elég ha a nemzetiségi politikát a Po és Mincio folyamon túl kezdi terjeszteni. Tehát a párisi békés újévi beköszöntés, a turini harczias szójárással egyátalában semmi összefüggésben sincs." Az exekutio nagyon közel áll már a háborúhoz. A német szövetségi csapatok Holsteint már egészen elfoglalták. A hadsereg az Eider folyó partján áll, mely a nevezett hűséget Scheswigtől elválasztja. A következés megmutatta, hogy igen bölcsen cselekedtek a németek, a midőn ezen exekutiót évről évre halogatták, mert most, a midőn (az aligha szerencsés időkben) végre megindított hadak, a helyszínére érkeztek egyik veszélyes bonyodalom a másik után kezd feltűnni, addig, hogy a dán ellenségeskedés pillanatban úgy áll és a német hadsereg közt