Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-06 / 1. szám
3 Felséged soha sem volt közönyös az elnyomott népek szava irányában. Európa bizonysága ennek. Fölséged részvéttel tekint a schleswigholsteini nép szenvedéseire, a midőn ezen ország elnyomatik, azért, mert hű mániát nemzeti hagyományaihoz, nyelvéhez, és atyáitól öröklött szokásaihoz. Tőlem és követeléseim teljesítésétől várják szenvedéseik megszűnését, s ez okból nem menthetem fel magam azon kötelesség alól, hogy öröklött jogaimat érvényesíteni igyekezzem. A többire nézve, nem lehet azon észrevételt nem tenni, hogy a herczegségek kérdése több tekintetben oly fontossággal bir, mely a közvetlenül kérdésben forgó érdekeken sokkal fölebb emelkedik. Ezen ügy élénk és szenvedélyes érdeket ébreszt s igen komoly következményeket vonhat maga után, ha hatását nem értéke szerint veszszük fontolóra. — Egész Németország mozgalomban van. Csak egy tekintet kell a Rajna partjától a balti tenger széléig, s meggyőződhetünk, hogy a kedélyek addig nem lesznek megnyugtatva, a közbéke biztos alapokon nem nyughatik, s a forradalom tüze el nem oltathatik, míg a herczegségek kérdése, az igazságérzet kívánalmaival össze nem egyeztetik, a nemzetiségi érdekek meg nem oldatnak, míg ezen ország az idegen uralom alól fel nem szabadíttatik, és törvényes uralkodójának vissza nem adatik. Nem lehet e tekintben csalódásban élni, mert minden ellenkező értelemben hozott határozat a 40 milliónyi német nemzet előtt csak ideiglenesnek fog tekintetni. Még akkor is, ha ily ellenkező határozatot a legünnepélyesebb alakba akarnák öltöztetni, a nemzet abban csak az újabb harczok kezdetét látná. Valósággal felesleges bővebben rajzolni az ily helyzet veszélyeit, miután azok könnyen egy tekintetre átláthatók. És annak, ki egy sok okból tiszteletreméltó jog és a legfontosabb érdekek nevében, melyeket a gondviselés rábizott, kér igazságot, meg nem engedtetnék-e hinnie, hogy fölséged szándékai szerint cselekszik, hogy a sors alkalmat ad neki, miszerint azon nemes törekvéseket gyámolitsa, melyekért Európa fölségednek hálával tartozik ? Azon nemes törekvéseket, melyeknek czélja, hogy a nemzetiségek érdekeinek igazságot szolgáltassanak, elejét véve a veszélyeknek, melyeket panaszaik magukban rejtenek, mint ezt közelebbről ékes szavak hirdetek egész Európa előtt. Midőn a jogi kérdést bizalommal fölséged magas ítélete elé terjesztem, azon reménynek bátorkodom átadni magamat, hogy a rám bízott nemes ügy ön magasztos nézeteiben és nagylelkű érzelmeiben legbiztosabb támogatást találand. Visszatekintve életemre, fájdalmas emlékeket találok abban. Nekem is kelle küzdenem ellenséges Sorssal, nekem is kellett tűrnöm és szenvednem, s ha büszke akarnék lenni, hozzátehetném : Én sem vesztettem el soha bátorságomat, én sem lettem hittelen soha sem a reményhez, sem kötelességemhez. Adja meg a sors nekem is azt a sikert, melyet Európa leghatalmasabb trónján a legfényesebb korona mutat. Ha azon szép napokra gondolok, melyeket a sors fölséged udvaránál töltenem engedett, midőn odamentem, hogy az ön iránt köteles érzelmeket tanusítsam, lelkem elé áll emléke azon nagy érdeknek, melyet fölséged irántam tanúsítani kegyeskedett, s azon barátságos szavaknak, melyeket hozzám intézni szives volt. Aggodalom nélkül várom el a határozatot, melyet fölséged jó és igaz ügyemben hozand; bizalommal remélem, hogy nem vetend el oly jogigényt, melynek legitimitása kétségbe nem vonható, hogy ellenkezőleg nagylelkűen figyelembe veendi reclamatióimat, s azokat Francziaország hatalmas szavával támogatandja. Vagyok stb. Gotha, dec. 2. 1863. Frigyes.“ — (III. Napoleon császár válasza Frigyes herczeghez : „Kedves rokon! Élénk érdekkel olvastam a levelet, melyet nekem küldött és sietek rá válaszolni. Semmi becsülésre méltóbbat nem ismerek, mint képviselője lenni oly ügynek, mely a függetlenség és nemzetiségre támaszkodik! épen ezért számíthat rokonszenvemre, mert eljárásomban mindig következetes maradandók. Ha az olasz függetlenségért harczoltam, ha a lengyel nemzetiségért szót emeltem, Németországban más elveket nem követhetek. De a nagyhatalmak a londoni konferenczia által megkötték, s csak összeülésük oldhatja meg a kérdést nehézségek nélkül. Ebben s egyéb kérdésekben élénken sajnálom, hogy Angolország visszautasította az általam indítványozott kongresszust. Sajnálatos, hogy a szövetségülés oly hűség joga iránt, mely tagja a szövetségnek, meg nem kérdeztetett. Dánia is lehetett igaztalan Németország ellen, de egyrészt sajnálom, hogy a szövetség szükségesnek látta a beavatkozást Holsteinban, mielőtt az örökösödési kérdés el volt intézve, mert az interventió, mely fölötte nehéz bonyodalmakat szülhet, nem egyenlíti ki e kérdést, s ha Dániát hatalmas szomszédai elnyomnák, Francziaország közvéleménye ismét hozzáfordulna. Őszintén kívánom tehát, hogy ön jogait a szövetséggyűlés megvizsgálja, annak határzata a londoni jegyzőkönyv aláírói elé terjesztessék s e szerint a Németországban oly lelkesen nyilvánuló nemzeti érzelem, közös megegyezésben találja legitim kielégítését. Örömmel ragadom meg ez alkalmat, hogy önt nagyrabecsülésem és állandó jóakaratom felől biztosítsam. Ezek után kedves rokon, kérem Istent, hogy önt szent és méltó kegyelmébe fogadja.— Compiegne, dec. 10. 1863. Napoleon.“ — (Berlinben új év napján zavargás.) A háborús kilátások szokatlanul előtérbe lépnek. Hir szerint Wrangel tábornagy már elutazott Holsteinba, átveendő a főhadvezérséget. Elmenetele előtt barátai előtt állt rá, hogy most már tettre kerül a dolog. Ezzel összefüggésben van a porosz tartalékhad egybehívása, egy másik hadtest mozgósítása, sőt a csapatok központosítása Berlin körül! Mondják, hogy a porosz parlament el fogna oszlatni, s újabb oorogálások következnek be. Ez utóbbi rendszabály csak következése lehet az új év napján tapasztalt jeleneteknek, a midőn a nép a királyi palota körül gyülengett, s Bismark lakása előtt füttyöket szórt és énekelte a schleswig-holsteini nótát. A rendőrség itt-ott kardot is rántott, s több rajongót befogott. A „Bresl. Ztg.“ ezen eseményekről írja : „A rendőrség aggódott, hogy az új év napján a tavalyihoz hasonló rendetlenségek mutatkozhatnak. Nagy előkészületek történtek. Amennyi lovas, gyalog rendőr összeszedhető volt, kiállíttatott az úgynevezett „hárssoron“, sőt néhány laktanyán a tüzérek is consignálva voltak. Azonban az aggodalmak nem teljesültek; a nép az új év órájában szokott dalára kezdett, s itt-ott beveregeték a kalapokat; nagyobb kihágás nem tapasztaltatott. A királyi palota előtt a tömeg eléneklé a schleswig-holsteini dalt, de a lovas csendőrök közeledtére megszaladtak. A külügyi hivatal előtt, ahol Bismark úr lakik, több ízben zaj és ordítás támadt; a lovas rendőrség itt is szétugraszta a rajongókat. A kormány felszólította Augustenburghget, hogy a holsteini rendek összehívásáról szóló kiáltvány visszavonassék. Francziaország.. . (Német-dán viszály.) A párisi lapok a német-dán összeütközéssel foglalkoznak legkiterjedtebben. Augustenburg hg. levelét, valamint a császárnak erre adott válaszát még nem közlik ; állítólag a német lapok, melyek e leveleket közzétették, a határokon lefoglaltattak, valószínűleg azonban tán csak azért, hogy a franczia közlés elsősége a „Moniteur“ számára tartassék fenn. Annál tüzetesebben tárgyalják azonban Angliának legújabb sürgönyét, mely a német szövetséghez, s a két német nagyhatalomhoz intézve, a fennforgó bonyodalom elintézésére értekezletet hoz javaslatba; helye ezen értekezletnek a többség által határoztatnék meg. Anglia inti meg a német hatalmakat, hogy mivel Anglia, Francziaország és Oroszország IX. Keresztélyt már elismerték a dán királyság eddigi complexumában uralkodónak, ne hirtelenkednék el a dolgot, mely következéseiben nagy felelősséggel jár. Ausztria szívesen hajolna ezen angol indítványra, sőt, hogy annak sikere is legyen, az „Indep.“ szerint tudata Párisban, miszerint ő az Anglia által javaslatba hozott értekezlet helyéül elfogadja Párist, ha ezen elhatározásával a franczia kormány hozzájárulását segíthetné elő. E közleményt az idézett lap szerint Drouyn ur nagy megelégedéssel fogadá. Más hírek szerint a franczia beleegyezésre nem sok kilátás lenne. — (A helyzet.) Drouyn ur — írják az „O. D. P.“-nak Párisból — egy általa tegnap adott lakomán nagy biztossággal mondta, hogy már márciusban összeül a kongreszszus, melyen minden nagyhatalom követe, Angolországot is beszámítva, megjelenend Párisban. A franczia külügyi hivatal ezen meggyőződése azon alapszik, hogy a dán viszály folytán Angol- és Francziaország közeledtek egymáshoz. Daczára az itteni tartózkodásnak, az iránt mégis megegyeztek Angolországgal, hogy a dán monarchia jelen területi épsége fönntartandó. Ha mindamellett ez irányban mérsékelten és jóakarólag nyilatkoznak Németország iránt, minek megvan oka, s nem túlzás azon állítás, hogy Németország a dán ügyben biztosan számíthat Francziaország támogatására, sőt anyagi segélyére, ha oly engedményre határozza magát, mely lehetlennek látszik, melynek valósításáról azonban itt nem mondottak le. Egy a császár közelében álló magas állású egyén következő nyilatkozata nagy figyelmet érdemel. A nyilatkozat gondolatmenete következő: Augustenburg hg. elismerése nagyon gyengítené Dániát és fölötte erősítené Németországot, mert tengeri hatalommá emelné. Ez az európai egyensúly teljes megváltozása lenne, az 1815-ki szerződések következmény -dús megváltoztatását képezné, melyek fönntartásához ragaszkodik a német szövetség. Még nagyobb lenne a német hatalomállás változása, ha Schleswig és Holstein még ezután is együtt maradnának, akár az előbbi Dániánál maradna, vagy ha épen elszakasztatván tőle, Holsteinnal egyesittetnék s az Augustenburgi ág alatt Németországba kebleztetnék. Vájjon Francziaország kárpótlás nélkül megengedhetné-e legközelebbi szomszédja ilyetén gyarapodását? — Savoya és Nizza nem bírnak Schleswig-Holstein anyagi, politikai és tengeri jelentőségével, s mégis drága és véres háború árán kellett Francziaországnak visszanyernie őket; hogyan engedhessük meg most, hogy a német szövetség a béke közepén két, minden tekintetben fontos tartománnyal gyarapítsa területét, szárazföldi hadait erősítve, s oly kikötő birtokába jusson, mely két tengernek kulcsát képezi. A császár mindamellett nem idegenkednék e kombinatiótól, ha Németország arra határozná magát, hogy az 1815-ki határok helyett az 1814-ikbe állítsa vissza. — Ez azért elnézné Francziaország, hogy Schleswig német része Holsteinnal egyesülve, Augustenburg hg. uralma alatt a német szövetségbe lépjen.“ Vájjon az itt előadott eszme nem tárgya-e már a dipl. eszmecserének, nem tudható; — bizonyos azonban, hogy czélzatok történtek ez irányzatban, ha mindjárt megczáfoltatnék is e hit, melyről a titok fátyolét csak a következő mártius vonandja el. Olaszország. — (A franczia helyőrség erősítése Rómában, a pápa és a francziák.) A „Gén. Corr.“ szerint a franczia helyőrség, főparancsnokának kívánsága folytán, rövid idő múlva jelentékenyen meg fog szaporíttatni. Római körökben átalánosan panaszkodnak a franczia helyőrség magaviselete ellen, főkép Montebello taknak Párisból visszaérkezése óta. — Nagyon beszélik, hogy IX. *