Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-26 / 43. szám

SÍT* Előfizetési föltételek 1864-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft . Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. P8P* Igtatási dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. novem­ber 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk szá­mára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M -Frankfurt­ban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a, ker­­tész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Hírek az országgyűlés összehívásáról. Hiába­ tagadják a pártok, hogy a belügyi kérdésekben, a jobboldalon úgy, mint a bal­oldalon, a külügyek állására szoktak számí­tani! Bebizonyította ezt a jelen helyzet is, a­midőn a franczia-olasz szerződés folytán Európa egyszerre más helyzetbe jővén, a­kik eddig elismerni nem akarták, azon meg­győződésre jutottak, hogy az alkotmány­­i kérdés tisztába hozatalát, s Magyarország kibékítését tovább halasztani nem lehet. Ma már minden lap tele van, hogy jövő tavaszra, vagy nyárra, a magyar országgyű­lés össze fog hivatni. Honnan e szép hír ? Egy valóban félhivatalos lap, a „Wiener Abendpost,“ s egy sereg úgynevezett kor­mánylap kezd ily dolgokat ígérni. Innen a nagy lárma. Lehet, hogy csakugyan látunk jövőre országgyűlést, de bizonyosat ki merne mondani? A múlt országgyűlést eloszlató királyi leiratban a hat hónapi határidő, azon hozzáadással, „a mennyire lehet“, már ki volt tűzve, s mégis három év telt el or­szággyűlés nélkül. Meglátjuk, mint adand igazat az idő a félhivatalos lapoknak, me­lyek e pillanatban tán a kormány nézetét fejezik ki, de holnap az írott betűkért senki sem tartozik felelősséget vállalni. Annyi azonban igaz, hogy ezen ügy is­mét nagyon előtérbe nyomult. Minden lap csak erről ír, s a közvélemény fel van lár­mázva. Olvasóink tudják, hogy mi nem ke­ressük az oly helyzetet, melyben az ember a fényes uraságok előszobáiban, a minisztéri­umban történt dolgokról, igaz és hamis híre­ket meghallhat. Átalában véve az efféle mes­terség nem kenyere a magyar hírlapíróknak. Mi e tekintetben komoly nemzet vagyunk, s előfizetők összedobolása végett nem tartunk oly kotnyeles levelezőket, kiknek kibérleti kötelességük, mindennap, van vagy nincs, valami pikánt újdonságot, pletykát, vagy hazugságot előtalálni; ha pedig semmi sincs, összevissza írni oly homályos dolgokat, mi­ket sem a levelező, sem a szerkesztő, legke­­vésbbé pedig az olvasó­közönség érthet. Tegyük ezúttal hozzá, hogy jelenb­en a félhivatalos lapok, s ezeknek feltolakodó echói, az imént érintett levelezők, csak jövő évre ígérik az országgyűlést. Jövőre­ az hosszú idő e változó világban, s régi köz­mondás : addig sok víz lefolyik a Dunán , azaz, sok megváltozhatik a nap alatt. Hogy azonban olvasóinkat, ha nem is a dolgok valódi állásáról, hanem legalább a látszatról, vagy­is a­mint az ügyek szemünk elé ötlenek, tudósíthassuk : el­mondjuk röviden egybeállítva azt, a­mit e hét folytán, a hitelesebbnek látszó források­ból merítettünk. Ezen források szerint legújabban Schmer­ling lovag államminiszter úr, hosszas meg­gondolás után úgy kezdte tapasztalni, hogy már akármelyik félnek volt igaza abban, hogy „ki várhat, ki nem ?” végre is eljött az ideje, hogy a magyar országgyűlés összehí­vásának kérdésével foglalkozzék. Erre aztán a „Wiener Abendpost“" ki­­mondá orákulumszerű hangon, hogy a kor­mánynak fontolóra kellett venni annak lehe­tőségét, hogy a teljes Reichsrath munkájának befejezése után a szűkebb Reichsrath, s ezzel egy időben az országgyűlések a birodalom keleti felében is összehivathassanak.11 Ennyiből áll a hírek alapja. Egy pesti német lap levelezője már azt is előadja, mint változtak meg, mint értek meg a dolgok lassan kint annyira, hogy a „Wiener Abendpost“-nak az ily nyilatkozat megengedtetett. Ezen levelező szerint Schmerling úr Ischlból visszaérkezvén, több ízben tanács­kozott Zichy Hermann gróf, és Priviczer kanczellár urakkal a magyar országgyűlés összehívása fölött, s ez alkalommal Nádasdy gróf, erdélyi kanczellár is jelen volt. Úgy látszik, ezen tanácskozások kedvező ered­ményre is vezettek, legalább oly határidő tűzetett ki, melyet lehető lesz megtartani. A sokszor emlegetett törvénykezési új szervezés munkája, az ország­gyűlés összehí­vásának kérdésétől külön van választva; azaz : összehívhatják az országgyűlést a­nélkül, hogy az érintett munkálat valósítva lenne , de azért semmi sem mutat arra, mintha e munkálat félbehagyatott volna, sőt meglehet, hogy az országgyűlés, mely az országbírói értekezlet határozatainak elfogadásával vett búcsút, ismétt talál­kozása esetére, a törvénykezési szerveze­tet, mint bevégzett tényt látandja maga előtt. Ugyanezen levelező szerint, a most már megalapított kormány­programm szerint, Bécsben nem gondolnak arra, hogy egyszers­mind új választási rendszabály oktrojáltas­­sék, hanem az 1848-as választási törvény lesz most is, mint 1861-ben történt, azon alap, melyen az országgyűlés összehivatni fog. Összejővén pedig az országgyűlés, — végzi be tudósítását a levelező — a kormány az okt. diplomát és a febr. 26-ki pátenst, királyi propositio alakjában, elfogadásul az országgyűlés elé terjesztendő. Ezen előter­jesztés­i rend aztán azon alap, melyen a viták és tanácskozások megindulhatnak. Azon esetre, ha az országgyűlés, Magyaror­szág autonómiája érdekében, az említett ok­mányok módosítását kívánná, ezen határo­zatok össze fognak egyeztetni a kormány nézeteivel s aztán elfogadás végett a teljes Reichsrath elé terjesztetnének. Eddig tart a levelező tudósítása. A végéből valamit kihagyott, a­mit jó lett volna megmondani. Eddigelé ugyanis a cen­ralisták azt mondták, szó sem lehet ad­dig a febr. alkotmány módosításáról, míg a Reichsrathban ott nem lesz mindenki, a­ki oda hivatalos, most úgy mutatkozik, hogy megelégszenek vele, ha a hivatalosak egy része a személyes comparitio helyett, csak írásban küldi be az ausztriai alkotmánymó­dosítására ezélzó szerény óhajtásait. HETI KRÓNIKA. Ausztria.­ ­ (Egy külföldi lap az Ausztria és Fran­­cziaország közötti viszonyokról.) A „Köln. Ztg.“ e czím alatt egy hosszabb vezérczikket közöl, melyből a következő lényegesebb ré­szeket idézzük : A Franczia­ és Olaszország közt kötött egyezmény tulajdonképeni jelentősége felett még­is csak lehetetlen tévedésbe esni, ha csak azt el­gondoljuk is, hogy a pápa ezen egyezmény hírére, az általa okozható veszélyek elhárítása tekinteté­ből vezeklő körjáratokat rendelt el. Az osztrák kormány közegei pedig, melyek a szept. 15-ikei egyezmény fontosságára nézve a legnagyobb kö­zönyösséget segélyezik, eléggé elárulják szívük benső érzelmeit az által, hogy Eugenia császárné gyengélkedését, vagy rész kedvét, — ki a pápá­hoz, gyermeke keresztatyjához ragaszkodik — ezen egyezménynek tulajdonítják. Bécsben komoly aggodalmakat táplálnak Francziaország irányában. Olyan férfiak, kik Európa helyzetét elfogulatlan ítélik meg, már múlt márczius óta benne voltak ezen aggodalom­ban, a­midőn Ausztria elvetette Francziaország messze ható terveit egy független lengyel biro­dalom alkotására vonatkozólag, ámbár igen jelen­tékeny kárpótlások ígértettek neki Gácsországért. a hallomás szerint Silézia és az Adriai tenger tö­rök partja. Különben nagyon természetesnek te­kinthető, hogy Metternich herczeg, kinek már az

Next