Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-26 / 43. szám
SÍT* Előfizetési föltételek 1864-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft . Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. P8P* Igtatási dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M -Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a, kertész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Hírek az országgyűlés összehívásáról. Hiába tagadják a pártok, hogy a belügyi kérdésekben, a jobboldalon úgy, mint a baloldalon, a külügyek állására szoktak számítani! Bebizonyította ezt a jelen helyzet is, amidőn a franczia-olasz szerződés folytán Európa egyszerre más helyzetbe jővén, akik eddig elismerni nem akarták, azon meggyőződésre jutottak, hogy az alkotmányi kérdés tisztába hozatalát, s Magyarország kibékítését tovább halasztani nem lehet. Ma már minden lap tele van, hogy jövő tavaszra, vagy nyárra, a magyar országgyűlés össze fog hivatni. Honnan e szép hír ? Egy valóban félhivatalos lap, a „Wiener Abendpost,“ s egy sereg úgynevezett kormánylap kezd ily dolgokat ígérni. Innen a nagy lárma. Lehet, hogy csakugyan látunk jövőre országgyűlést, de bizonyosat ki merne mondani? A múlt országgyűlést eloszlató királyi leiratban a hat hónapi határidő, azon hozzáadással, „a mennyire lehet“, már ki volt tűzve, s mégis három év telt el országgyűlés nélkül. Meglátjuk, mint adand igazat az idő a félhivatalos lapoknak, melyek e pillanatban tán a kormány nézetét fejezik ki, de holnap az írott betűkért senki sem tartozik felelősséget vállalni. Annyi azonban igaz, hogy ezen ügy ismét nagyon előtérbe nyomult. Minden lap csak erről ír, s a közvélemény fel van lármázva. Olvasóink tudják, hogy mi nem keressük az oly helyzetet, melyben az ember a fényes uraságok előszobáiban, a minisztériumban történt dolgokról, igaz és hamis híreket meghallhat. Átalában véve az efféle mesterség nem kenyere a magyar hírlapíróknak. Mi e tekintetben komoly nemzet vagyunk, s előfizetők összedobolása végett nem tartunk oly kotnyeles levelezőket, kiknek kibérleti kötelességük, mindennap, van vagy nincs, valami pikánt újdonságot, pletykát, vagy hazugságot előtalálni; ha pedig semmi sincs, összevissza írni oly homályos dolgokat, miket sem a levelező, sem a szerkesztő, legkevésbbé pedig az olvasóközönség érthet. Tegyük ezúttal hozzá, hogy jelenben a félhivatalos lapok, s ezeknek feltolakodó echói, az imént érintett levelezők, csak jövő évre ígérik az országgyűlést. Jövőre az hosszú idő e változó világban, s régi közmondás : addig sok víz lefolyik a Dunán , azaz, sok megváltozhatik a nap alatt. Hogy azonban olvasóinkat, ha nem is a dolgok valódi állásáról, hanem legalább a látszatról, vagyis amint az ügyek szemünk elé ötlenek, tudósíthassuk : elmondjuk röviden egybeállítva azt, amit e hét folytán, a hitelesebbnek látszó forrásokból merítettünk. Ezen források szerint legújabban Schmerling lovag államminiszter úr, hosszas meggondolás után úgy kezdte tapasztalni, hogy már akármelyik félnek volt igaza abban, hogy „ki várhat, ki nem ?” végre is eljött az ideje, hogy a magyar országgyűlés összehívásának kérdésével foglalkozzék. Erre aztán a „Wiener Abendpost“" kimondá orákulumszerű hangon, hogy a kormánynak fontolóra kellett venni annak lehetőségét, hogy a teljes Reichsrath munkájának befejezése után a szűkebb Reichsrath, s ezzel egy időben az országgyűlések a birodalom keleti felében is összehivathassanak.11 Ennyiből áll a hírek alapja. Egy pesti német lap levelezője már azt is előadja, mint változtak meg, mint értek meg a dolgok lassan kint annyira, hogy a „Wiener Abendpost“-nak az ily nyilatkozat megengedtetett. Ezen levelező szerint Schmerling úr Ischlból visszaérkezvén, több ízben tanácskozott Zichy Hermann gróf, és Priviczer kanczellár urakkal a magyar országgyűlés összehívása fölött, s ez alkalommal Nádasdy gróf, erdélyi kanczellár is jelen volt. Úgy látszik, ezen tanácskozások kedvező eredményre is vezettek, legalább oly határidő tűzetett ki, melyet lehető lesz megtartani. A sokszor emlegetett törvénykezési új szervezés munkája, az országgyűlés összehívásának kérdésétől külön van választva; azaz : összehívhatják az országgyűlést anélkül, hogy az érintett munkálat valósítva lenne , de azért semmi sem mutat arra, mintha e munkálat félbehagyatott volna, sőt meglehet, hogy az országgyűlés, mely az országbírói értekezlet határozatainak elfogadásával vett búcsút, ismétt találkozása esetére, a törvénykezési szervezetet, mint bevégzett tényt látandja maga előtt. Ugyanezen levelező szerint, a most már megalapított kormányprogramm szerint, Bécsben nem gondolnak arra, hogy egyszersmind új választási rendszabály oktrojáltassék, hanem az 1848-as választási törvény lesz most is, mint 1861-ben történt, azon alap, melyen az országgyűlés összehivatni fog. Összejővén pedig az országgyűlés, — végzi be tudósítását a levelező — a kormány az okt. diplomát és a febr. 26-ki pátenst, királyi propositio alakjában, elfogadásul az országgyűlés elé terjesztendő. Ezen előterjesztési rend aztán azon alap, melyen a viták és tanácskozások megindulhatnak. Azon esetre, ha az országgyűlés, Magyarország autonómiája érdekében, az említett okmányok módosítását kívánná, ezen határozatok össze fognak egyeztetni a kormány nézeteivel s aztán elfogadás végett a teljes Reichsrath elé terjesztetnének. Eddig tart a levelező tudósítása. A végéből valamit kihagyott, amit jó lett volna megmondani. Eddigelé ugyanis a cenralisták azt mondták, szó sem lehet addig a febr. alkotmány módosításáról, míg a Reichsrathban ott nem lesz mindenki, aki oda hivatalos, most úgy mutatkozik, hogy megelégszenek vele, ha a hivatalosak egy része a személyes comparitio helyett, csak írásban küldi be az ausztriai alkotmánymódosítására ezélzó szerény óhajtásait. HETI KRÓNIKA. Ausztria. (Egy külföldi lap az Ausztria és Francziaország közötti viszonyokról.) A „Köln. Ztg.“ e czím alatt egy hosszabb vezérczikket közöl, melyből a következő lényegesebb részeket idézzük : A Franczia és Olaszország közt kötött egyezmény tulajdonképeni jelentősége felett mégis csak lehetetlen tévedésbe esni, ha csak azt elgondoljuk is, hogy a pápa ezen egyezmény hírére, az általa okozható veszélyek elhárítása tekintetéből vezeklő körjáratokat rendelt el. Az osztrák kormány közegei pedig, melyek a szept. 15-ikei egyezmény fontosságára nézve a legnagyobb közönyösséget segélyezik, eléggé elárulják szívük benső érzelmeit az által, hogy Eugenia császárné gyengélkedését, vagy rész kedvét, — ki a pápához, gyermeke keresztatyjához ragaszkodik — ezen egyezménynek tulajdonítják. Bécsben komoly aggodalmakat táplálnak Francziaország irányában. Olyan férfiak, kik Európa helyzetét elfogulatlan ítélik meg, már múlt márczius óta benne voltak ezen aggodalomban, amidőn Ausztria elvetette Francziaország messze ható terveit egy független lengyel birodalom alkotására vonatkozólag, ámbár igen jelentékeny kárpótlások ígértettek neki Gácsországért. a hallomás szerint Silézia és az Adriai tenger török partja. Különben nagyon természetesnek tekinthető, hogy Metternich herczeg, kinek már az