Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-12-26 / 52. szám
52-ik szám Pest, deczember 26-án 1866 §HT Eivizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre ft ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. ggga8 Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban Jaeger könyvkereskedése, Bécsben: Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. A mint az év végződik. 18661 örökre nevezetes esztendő, melyben annyi sok jó és rész történt, melytől hazánk is sokat várt, de még mindeddig semmi sem teljesült. Az or.'zággyülés két ízben jött egybe; az első időszakot félbeszakította a custozzai győzelem napja, jun. 24-re, melyen az országgyülést határozatlan időre elnapoló kir. leirat kelt. Időközben világhírű háború ütött ki, melynek Európában nagyszerű következményei lettek. Olaszország megnyerte nemzeti óhajtását, s hatalmát az Alpesekig és az Adriáig kiterjesztette. és Velenczében is az osztrák pénzen épült roppant négy erős várban olasz nemzeti zászló lobog. A franczia csapatok majdnem 18 évig tartott megszállás után végre hazatakarodtak, s Viktor Emánuel király legutóbbi trónbeszédében büszkén jelenthető, hogy egy idegen katona sem tapodja többé Olaszország földét. A lassú folyásban haladó német kérdés is nagyszerű lendületet nyert: a porosz király komoly akadály nélkül haladhat ezután azon után, mely Németország egyesítését előbb-utóbb megszerzi. Ausztria ez évben rettenetes leckét kapott. Bebizonyodott, hogy a mai világban a százezerekből álló hadsereg még nem elég a győzelemre. A világ alig látta még eddig mássát az oly eseménynek, hogy egy mindennel ellátott s roppant számú nagy hadsereg jún. 26-tól júl. 4-ig, tehát mintegy nyolc nap alatt úgy tönkre vezessék, hogy az ellenség e naptól kezdve akadály nélkül nyomulhatott előre Bécs kapujáig, ahol a békét diktálhatta. Nov. 19-én a magyar országgyűlés ismét egybegyült. Ekkor olvastatott fel a nov. 17-ről kelt királyi leirat, melyet olvasóink jól ismernek ígéretek vannak ebben, de oly feltételekhez kötve, miket az országgyűlés az alkotmány helyreállításáig még tanácskozás alá venni sem ajánlkozik. Ezen határozat a képviselőházban Deák Ferencz által indítványozott feliratban van kimondva. Azóta e feliratot a felsőház is nagy többséggel elfogadta. Voltak ugyan a főrendek közöl, kik nyíltan bevallották, hogy most is teljes meggyőződéssel ragaszkodnak az 1847 előtti elkorhadt rendszerhez. Cziráky János gróf szép szónoklatot is tartott, melyre azonban Tomcsányi József csongrádi főispán rögtön megfelelt. Ezen beszéd volt a legszebb mindazok között, miket eddig a felsőházban hallottunk. Nem volt az előre készült s betanult dikczió, a minő most másutt is nagyon napirenden van. Örömmel láttuk, hogy vannak még a régi pozsonyi diéták és megyei közgyűlések korából jeles veteránjaink, akik képességgel bírnak az előttök szólónak rögtön megfelelni, s a mellett szépen, jelesen, gyönyörű logikával és szónoki ihlettséggel. Most már a felirat az országgyűlés mindkét házától elfogadva, aláírva és lepecsételve van. Küldöttség van választva a két ház tagjaiból, kik a feliratot Bécsben Ő Felségének átadandják. Legújabb tudósítás szerint jövő év 6-ra van kitűzve azon határidőül, melyben az országgyűlés küldöttei kihallgatásban részesülnek s a rájok bízott teendőket teljesithetik. Az 1866-oi év végéig hazánk ügyei újabb fordulatot nem vettek. Még mind e perczig nem létezik oly biztos jel, melyből jót jövendölhetnénk, ha más részről az is igaz, hogy Istennek hála, baljóslatú jelek sem mutatkoznak. Legújabban egy igen nevezetes meglepetés érte a politikával foglalkozó közönséget. A múlt szerdán este Ő Felsége elnöklete alatt minisztertanács tartatott. Természetes, hogy nem tudhatjuk, mit határoztak abban, de ime, a tanácskozások után, Beust osztrák külügyminiszter és Majláth György főkanczellár még azon estén vasútra szálltak s másnap hajnalban Pestre érkeztek. Kételkedni sem lehet, hogy ezen két kitűnő rangú államférfi csak a legnagyobb fontossággal biró küldetésben jöhetett Pestre. A nagyközönség azonban csak annyit tud, amennyit látott: tudniillik, hogy a nevezett excellentiás urak kikkel beszéltek ? kiket látogattak meg? Deák Ferenczet a bécsi vendégek este nyolc óra után látogatták meg, másnap reggel a 8 órai gyorsvonaton visszautaztak Bécsbe, ahol Beust bárót Ő Felsége azonnal kihallgatta s vele hosszabb ideig értekezett. Ennyi a dologban igaz, a többit csak a közönség kíváncsiságából kereskedést űzni szokott némely hírlapok levelezői írták meg, amúgy találomra. E mellett minden lap úgy igyekezett ezen látogatás eredményét előadni, amint pártjának érdeke leginkább megkívánta. A bécsi centralisták állítják, hogy Beust úr csak azért jött, hogy a magyar országgyűlés fő-fő tagjai személyesen meghallják tőle, miszerint a kormány, a felirat daczára sem hajlandó az alkotmányt helyreállítani, míg csak az országgyűlés a 67-es bizottmány javaslatát nem tárgyalta, s el nem fogadta oly alakban, hogy azzal még az osztrák kormány is teljesen megelégedve lehessen. Mások, akik „szintén jól értesült“-nek akarnak látszani, erősítik, hogy Beust úr mindenkit, akivel Pesten, Budán beszélt, szívesen kihallgatott, maga azonban semmi bővebb nyilatkozásba nem bocsátkozott. Ezek szerint Beust báró külügyminiszter csak személyesen akart volna meggyőződni, vájjon csakugyan úgy gondolkodnak a magyar országgyűlés vezérlő tagjai, mint a feliratban előterjesztve van, vagy pedig csak a politikai szükség és következtetés követeli tőlök az ily magatartást; egyébként pedig ha a kormány kedvező kiegyezkedési ajánlattal lépne fel, az országgyűlés sem venné többé az 1848-iki törvényeket betű-értelemben. Akik Beust úr látogatásának a legkedvezőbb jelentőségét tulajdonítják, így nyilatkoznak: „Bármilyen legyen Beust báró utazásának eredménye, a német szabadelvűek felülkerekedése (kormányba jutása) még soha sem volt oly közel, mint a jelen pillanatban , akármit fog a báró úr végezni Pesten, a dualismus elve fenn fog tartatni a centralisták és foederalisták ellenében. Szóval, hogy Bécsben a szabadelvű párt azon árnyalata jut kormányra, mely elvetvén Schmerling urnak jogeljátszási és contumacialtatási tanait, a dualismust elfogadja.“ — Úgy látszik, a stájerországi Kaiserfeldről van itt szó, aki eshetőleg Metternich Richard herczeggel, és Beust báróval egyesülne, Belcredi gróf mellőzésére. Végül megemlítjük, hogy a „N. fr. Presse“ legújabb híres rovatában állítja , hogy az új év első napján császári pátens fog megjelenni, mely egy alkotmányhozó gyűlést fog összehívni. Ezen gyűlés a Reichsrath lesz,Magyarország nélkül, s hivatása, közreműködni az alkotmánykérdés megoldásában.