Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-08 / 19. szám

Megint nagy napok közelednek! Immár megértük azon időket, a mi­dőn biztos reményünk lehet a haza alkot­mányos szabadságát a legünnepélyesebb szertartások között kihirdetni és megpecsé­telni. Három miniszter: Andrássy gróf, Eöt­vös báró és Lónyay Menyhért Bécsben jár­tak s ott Ő Felsége elé terjesztek azon tör­vényjavaslatokat, melyek az országgyűlés által elfogadott kiegyezkedési terv alapján már most valóságos törvényc­ikk alakjában az országgyűlés elé fognak terjesztetni. Az országgyűlés, a­midőn e sorokat írjuk, három heti szünetelés után épen most kezdi meg újra üléseit, s a legelső ülés eredményéről még lesz időnk olvasóinkat lapjaink jelen számában is értesíteni. Mai nap már hivatalos falragaszok hir­detik, hogy ő Felségeik a király és királyné szerdán délután 3 és 4 óra között, vasúton Budapestre érkeznek. Átalános hír szerint a Felségeik a koronázásig, s azontúl is tán két hétig Magyarországban maradnak. Csak ő Felsége mint ausztriai császár megy visz­­sza máj. 20-ra, a Reichsrath megnyitására, de csak egy vagy két napra. A gödöllői kas­tély ezalatt visszanyeri régi hírét és fé­nyét, és nyári lakásul fog szolgálni az ud­varnak. Hogy a legnagyobb fontosságú kérdések, mint a többi között a koronázási hitlevél szerkesztése és megállapítása, Ő Felsége személyes jelenléte alatt fog végbemen­ni, annál örvendetesebb esemény, mivel Magyarország minden időben követelte, hogy az ország ügyeibe, mások, idegenek, s különösen a német miniszterek ne avatkoz­zanak. Tehát az országgyűlés fog határozni, Ő Felsége a határozatokat szentesíti, a ko­ronázáskor hitlevelet ad ki róla, és ünnepé­lyesen szabad ég alatt esküt tesz rá, hogy azokat megtartja és másokkal is megtar­tatja. Ily biztosíték után aztán nem aggódunk rajta, mit készül tenni a német Reichsrath ? hogy fog majd dulni-futni Schmerling, Gis­­kra, Kuranda és a többi komponisták, a­kik 1861-ben kikiáltották, hogy Magyarország meghódított ország, melynek semmi alkot­mánya, szabadsága nincs s hogy ezután a bécsi Reichsrath fog fejünkre törvényeket hozni, miknek czélja nem egyéb, mint Ma­gyarországból a legutolsó vörös garast is kipióczázni, vagy roppant adók kivetése által, vagy úgy, hogy Magyarország birto­kosait az elsőtől az utolsóig a bécsi banká­rok uzsorás körmei közé vetik áldozatul. — (A horvát országgyűlés) megnyílt. A kir. leirat szövegét alább megtalálandják olvasóink. A gyűlés mindjárt az első napon kilencz tagból álló bizottmányt választott a felirati javaslat elkészítésére. A választás 57 szavazattal 44 ellen igen szerencsétlenül ütött ki, úgy ránk, mint a horvát igaz hazafiakra. Mert a kilencz tag között három dühös schmerlingista van, há­rom horvát nemzeti liberális pártbeli, és három unionista, kik Magyarországhoz szót­nak. Ezen bizottmány már megkezdte ülé­seit, de semmikép sem tud boldogulni, mert mint fenebb rajzoltuk a pártállást, a ki­lenc­ tag három felé húz: az lesz tehát be­­© fele, hogy a bizottmány három különféle felirati javaslatot fog készíteni, s az ország­gyűlés azt fogadja el, a­melyik legjobban meg fogja nyerni tetszését. Időközben a kormány is felhasználja be­folyását. Stroszmayer diakovári püspök, a­ki még Bach idejében került püspöksüveg alá, s ugyancsak nagy patrónusa volt a né­met nyelvnek és beamternek, ma nem tud megbarátkozni a dolgok új helyzetével. Fel­jött Pestre, innen Bécsbe utasították, s ott kihallgatásban részesülvén, azon figyelmez­tetést vette, hogy ne menjen vissza Zágrábba, hanem nézze meg, milyen szép az a párisi iparműkiállítás. El is utazott, de nem egye­nesen, hanem vargabetűt kanyaritván, ellá­togatott Prágába. Hogy mint püspökhöz illett volna, ájtatosan a templomokat járta volna, azt nem írják az ottani újságok. El­lenben írják, hogy este elment a cseh thea­­trumba, s ott a felvonások között hatalma­san megzsir­oztatta magát. Másnap folytatta útját Páris felé. Kívánjunk neki szerencsés utazást. Ha oly buzgó barátja ő főtisztelen­­dősége a színházi kellemes estéknek (mit az ég őrizzen, hogy roszalással említsünk meg), ám Párisban talál legalább 67 ily helyet. Másik jele a kormány szilárd fellépésé­nek Horvátországban, hogy a bán, bizonyo­san magasabb sugalmazások folytán, hét­főn május 6-án maga elé parancsolá a hivatalnokokat, s kijelenté, hogy a kormány nem fogja tűrni saját fizetett szolgáitól azt, hogy úgy Ausztria mint Magyarország ér­deke ellen konok ellenzéket képezzenek, és a népek alkotmányos szabadságának hely­reállítását akadályozzák. Talán még erősebb dolgokat is mondott. Például megemlítette egynémely nagy úr­nak az államtól húzott kövér nyugdíj-kér­­dését is. így történhetett, hogy Mazuranics, a volt schmerlingista horvát kanc­ellár, a­ki most Zágrábban horvátabb akar lenni a hor­­vátoknál is, lemondott követi székéről. Ily vak dühös ellenségek elpusztulása után jobb híreket remélhetünk Zágrábból. Magyarország teljes belügyi önállóságot nyújt Horvátországnak, s a jó hazafiak, kik nemzetüket és a szabadságot egyaránt szere­tik, testvéries bizalommal egyezkedhetnek ki velünk. Nem ment ez oly könnyen és gyorsan, mert csak egy nappal korábban is következő távirat érkezett Zágrábból: „Egy e napokban tartott bizalmas értekezlet elhatározó,, hogy Mazuranics indítványát majoritási javaslat­ként az országgyűlés elé terjeszti. Egy nemzeti­ szabadelvű pártbeli tag által meg­pendített határozati javaslat, — mely a kir. előterjesztvény és a magyar országgyűlés határozatának elutasítására vonatkozott, — a felirati bizottmányban visszavonatott. — A majoritási javaslat így hangzik: Egy köte­lező utasításokkal ellátott horvát-szlavón országgyűlési delegatió — a magyar ország­gyűlés által kiküldendő hasonló delegatió­­val — az 1861: 42. tcz. teljes biztosítása mellett, lépjen egyezkedésre az inaugurale diploma szerkezete iránt; — ezen horvát­­szlavon delegatió által a zágrábi ország­gyűlésnek teendő kielégítő jelentés és en­nek az országgyűlés által történt helyben­hagyása után küldjön Horvátország és Szla­vónia képviselőket a koronázó országgyű­lésre.“ Egy nappal később már a fenebb érin­tett nagy fontosságú változások következ­tek be. ” (Erdélyből is jó újsággal bírunk.) Hétfőn, máj. 6-án délután 3 órakor vonult be a nép öröm­üdvözlete között a magyar kir. biztos Péchy gróf s a legnagyobb pom­pával és szívességgel fogadtatott. A Bach- Schmerling szomorú korszakának napjai ott is létezének. Aldassék érte isten szent neve. Pest május 8-án 1867. Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. IW Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. "3­2 Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr.

Next