Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-15 / 37. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. 2 01?" Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre .5 ft. Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi újság és Politikai újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wolfzeile Nro. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkrajczár. Előfizetési feltételek A VASÁRNAPI KIÍLÁsi és Politikai Ujdonságok-ra („Országgyűlési Beszédtár”-ral s más rendkívüli mellékletekkel.) Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordatva: A két lap ígyíitt: Évnegyedre (okt.- decz.)................ 2 ft. 50 kr. Csupán Vasárnapi Újság: Évnegyedre (okt.—decz.)............... 1 ft. 50 kr. Csupán Politikai Újdonságok: Évnegyedre (okt—decz.)...................1 ft. 25 kr. IWF"“ fiz előfizetett példányra gyűjtőinknek tiszteletpéldánynyal kedveskedünk. i&GF" A pénzes levelek bérmentes küldése kéretik. „ Teljes számú példányokkal julius 1-től kezdve még folyvást szolgálhatunk. A Vasáru. Újság* és Polki. Újdonságok kiadó hivatala. (Pest, egyetem-utcza 4-ik szám alatt.) Rövid hetiszemle. A pénzvilág láza, mely Napóleon császár betegségének kezdetével lepte meg a világot, még mindig súlyosabb válságok és megpróbáltatások felé rohan előre. A papírok értékének alászállása folytán szenvedett veszteségek óriásiak, és senki sem mondhatja meg, mi ez? a romlás kezdete vagy vége. Lesve lesik az emberek a Párisból érkező táviratokat, melyek rendesen igen megnyugtatólag hangzanak. Egy jó hír, hogy Napóleont valahogy beültették a kocsiba, s mutatókép körül hordták a városban, idéz ugyan elő áremelkedést , de félóra múlva a régi bizalmatlanság áll elé ájult erővel, és ezeren és ezeren vannak, kik két hét óta már akár jó, akár rész után szerzett vagyonuk felét elvesztették. Az ilyen károsultak aztán méltán békétlenkedhetnek Európa nyomorú állapota fölött, melyben millió embernek meggazdagodása vagy koldusbotra jutása, egy másik halandó társának megbetegedésétől vagy felgyógyulásától függ. Másrészről azonban a papírok birtokosait is méltó vád illetheti. Nagyon hamar megijednek. Vannak napok, melyeken igaz szerzeményüket minden áron a vásárra vetik , s oda dobják a hogy kérik. Sokan másnap már megbánják elhamarkodásukat, de még többen vannak, kik az árfolyam folytonos leszállása miatt örülnek, hogy egy vagy két nappal azelőtt még csekélyebb veszteséggel adhattak túl államkötelezvényeiken és iparvállalati részvényükön. Egész Európa követeli, hogy a francziák császára még életében gondoskodjék oly kormányról, mely az ő halála után is fönmaradhat. Mert a mostani rendelkezés, hogy a császárné kormányozza az országot a koronaherczeg nagykorúságáig, oly gyarló és bizonytalan, hogy csak nevetnek rajta a pártemberek, egész Francziaországban. Beszélik azonban, hogy a franczia udvarban egyetlen egy ember sincs, aki a császárt ezen veszélyre figyelmeztetni bátorkodnék. Az egy Napoleon herczeg tehetné csak, de azt az illedelem tiltja a felszólalástól, mert úgy mutatkoznék, mintha ő maga vágynék a kormányzóság magas tisztére; valamint hogy nincs is más férfi az uralkodó családban, aki képes volna a válság perczében a gyeplőt megragadni, s a Bonaparte-ház trónját föntartani. Sok fejedelem van Európában, aki ha idő előtt halna meg, nagy zavarok támadnának belőle, de csak saját országának határán belül, hanem csak egy Napóleon van, akinek kimúlása világrészünknek fenekestül való felfordulását vonhatná maga után. Most látszik világosan, hogy a sebesült oroszlán végpercéig az állatok királya marad. Mellette közelében pisszenni sem mer a jó barát úgy, mint az ellenség, de ha kilehelte páráját, az egér is tánczot járhat bozontos sörényén. Szóval: Napóleon halála után, két hétre sincs biztosítva vén Európának annyiszor kitoldott, kifoltozott rendszere, s megint oly idők következhetnek be, a midőn rég elnyomott nemzetek feltámadnak, mások pedig, kik tán nem is vélnék, végkép megsemmisülnek és elenyésznek. (Hazánk állapotáról.) A most uralkodó pénzválság magyar hazánkat közvetlenül csak másodrendben érdekli. De ez csak annyira szolgálhat vigasztalásunkra, mint mikor Piros Pista (Szigligeti egyik ismert darabjában) a vármegyeház kigyuladásakor mondá: nem adnám száz forintért, hogy semmim sincs. — Terménykiviteli kereskedelmünk is pang. Gabonánkat a külföld nem veszi, ellenben a kész lisztet a gőzhajók és vasutak alig győzik szállítani kifelé, messze távol világrészekbe. Ez a szép eredménynyel s legszebb jövővel biztató malomipar okozza, hogy a gabonaárak legalább mégis meglehetősek, s a gazda nem kénytelen terményét a kiállítási áron is alul elvesztegetni. A pénz azonban megszűkült még Pesten is, s kiderült, hogy négy-öt takarékpénztár, öt-hat bank és nagyszerű hitelintézet sem képes a hitelkeresők kívánaténak megfelelni. Nemrégiben még azt mondták a pénzügy emberei: 300 millió frt állampapírpénz 250 millió bankjegy és 100 millió frt sóbánya-utalvány, összesen 650 millió forint sokkal több, mint amennyit a forgalom igényel. Egyszerre pedig még sincs pénz, s a kereskedő, akinek nagyobb összegre van szüksége, eleget futkos és igen busás kamatot igér, míg váltóját valamely pénzintézet megembereli. Ez azon ok, mely a magyar hírlapírókat azon gondolatra vezette, hogy egy külön nemzeti bank felállításának idteje elérkezett volna. — Sokan nem ismervén az 1867-diki kiegyezés szellemét és betűit, azon kérdést veték fel: vájjon megvan-e Magyarországnak azon szabadsága, hogy a mikor jónak látja, itt Pesten külön nemzeti bankot állítson fel? Örömmel tapasztaljuk azonban, hogy e tekintetben úgy a jobb, mint a baloldalon egyetértés uralkodik. Azért azonban nem megy e dolog minden nehézség nélkül. Nem az a baj, mintha nem volna elég ezüst és arany a bank alapjának letételére. Mert ha gyéren fordul is elő szekrényünkben az ezüst forintos s a körmöczi arany, ott a külföld, melynek pénzes emberei özönnel hordanák ide a kincset, mihelyt a bankrészvények aláírása megkezdődnék. Az angol, franczia, német, hollandus és belga bankár töröknek, románnak, szerbnek s tán még Montenegrónak is szívesen alapit bankot, s hogy ne tartaná szerencséjének, ha az annyi segélyforrásnak örvendő, jövendődi és Magyarországba jöhet, s itt helyezi el értékét, tisztességes kamatra. Hanem más nehézségek fordulnak elő, melyeket okkal-móddal legyőzhetünk ugyan, de mielőtt munkához kezdenénk, nagyon alaposan meg kell vizsgálni, mint futunk versenyt a bécsi bankkal, mely már régi intézet, s melynek még azon kiváltsága is van, hogy értékben megcsökkent jegyeit mindenki készpénz gyanánt elfogadni tartó .