Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-05 / 18. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 6 ft. |*$V~ Usujtán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Ujdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 2 ft. 50 kr. faSSST" Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ú­jság és Politikai Újdon­ságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9.— Bélyeg­dij, külön minden igtatás után 30 újkrajczár. A kéiviselőház megalakulása után. A képviselőházban a pártok első meg­­mérkőzése végbe ment. Most már hivatalo­san tudjuk, hogy a Deák-pártnak 246, a bal­középnek 99, a szélső­baloldalnak 31 szavazó tagja van. Mintegy 30 képviselő részint nem volt jelen, részint mint a­kinek választási igazolványa hiányosan volt szerkesztve, egy­előre szavazati jogát nem gyakorolhatta, összesen szavaztak 381-en, s így Somssich Pál 111 szónyi többséggel győzt le összes ellenjelölteit. Ezenkívül öt képviselő kapott egy-egy szavazatot. Ez úgy történik, hogy maga azon képviselő, a­kit a párt kijelölt, nem szavazhat önmagára. Igen valószínű tehát, hogy Nyáry Pál, a 99 szavazatot nyert balközépi kandi­dátus, Ghyczy Kálmánra szavazott, így a 31 szavazatot nyert szélső­baloldali Irányi Dá­niel saját votumát Simonyi Ernőre adta. De hogy ki volt azon képviselő, a­kinek eszébe jutott Patay Istvánra voksolni, örökre titok marad. Beszélték, hogy maga Somssich Pál követte volna el ezen ártatlan és senkit nem sértő tréfát, azért, hogy a Deák-párt szavazá­­nak számarányát egygyel se gyengítse, de az ellenzékét se szaporítsa. Egyébiránt Soms­sich Pál 1848 előtt a konzervatív párthoz tartozott, de az élet, tanulmány és tapaszta­lás végkép kigyógyíto­tt fiatalabb korának ezen betegségéből, úgy hogy most legbensőbb meggyőződésből egyike a Deák-párt leglel­kesebb szóvivőinek. Most tehát a képviselőházat teljesen meg­alakultn­ak s határozatképesnek tekinthetjük. A véletlen azonban megint néhány napi szün­időt diktált ránk. Épen e napokban tartják a görög szertartású egyházban a húsvét ünnepét, s így egész máig nem lehetett ülés. A szünidő elteltével első munka lesz a kifogás alá eső képviselői választások fölött ítélő bizottmányok megválasztása, s a trónbe­szédre adandó válaszfelirat elkészítése és megvitatása. Mint tudva van, a válasz-felirati vitákat illetőleg két külön szokás divatozik Európa parlamentáris államaiban. Angliában délben felolvassa a királyné a trónbeszédet, és a parlament két háza még ugyanazon nap estéjén ülést tartván, röviden megvitatja és megszavazza a válasz-feliratot. Az oppositio vezérei csak a legfontosabb pontokra tesznek észrevételeket, de a kimerítő vitát minden párt mellőzi. Francziaországban Lajos Fü­löp idejében hat hét is bele telt, míg a követek kamarája készen lett a válasz-felirattal. A ház bizott­mánya ugyan hamar elkészíti a javaslat szövegét, de már a bizottmányi gyűlések alatt pontról pontra kérdőre vette a minisztere­ket, kik főleg csak e szűkebb körben adtak részletesebb felvilágosításokat, míg a teljes ház előtt inkább csak átalános kifejezéseket használtak. Az így elkészült javaslat aztán a ház elé kerülvén, minden pont fölött külön vita kezdődött, az ellenzék majd minden szakaszhoz módosítványt ajánlott, melyek közül, ha a ház csak egyet is elfogadott, a minisztérium leszavazott s megveretett kor­mánynak tekintetett. Gyakorlati szempontból tekintve a két szokást, egyre megy, akármelyiket fogadjuk el. Az utóbbi esetben a felelős minisztérium a hosszadalmas válaszfelirati viták alkalmá­val megy át a tűzpróbán, s itt kell számot adnia tetteiről, eljárásáról s egész politiká­járól. Az angol ellenben nem csinál pártkér­dést a válaszfeliratból, s az ellenzék a kor­mány ellen intézendő csatáit a naponként felmerülő különböző alkalmakra hagyja. Kiveveendő azon eset, ha időközben a kormány akár saját hibás politikája, akár egy új átalános képviselői választás folytán az addig birt többséget elvesztette volna. Ilyenkor az alsóház igen rövid processushoz folyamodik. Még mielőtt válaszfeliratot kül­dene a parlament, az új többség vezére in­dítványozza, hogy a király külön feliratban értesítessék, hogy a ház ezen minisztérium iránt bizalommal nem viseltetik. Épen igy történt volna most a D’Israeli miniszté­riummal, mely a jelen év kezdetén végbe­ment választások folytán kisebbségbe esett, de megérezvén a pecsenye szagát, nem várta meg, mig összejö a parlament és leszavazza, hanem ideje korán elkotródott s helyet adott a mai Gladstone-féle szabadelvű kormánynak. Azért említettük ezen két különféle par­lamenti szokást, hogy feltehessük a kérdést: várjon az élet és gyakorlat melyik szokás elfogadására utasítandja a magyar ország­gyűlést? Eddig úgy mutatkozik, mintha képviselőházunk a válaszfelirat pontjainak megvitatása alatt akarná a kormány eljárá­sát tüzetes és kimerítő bírálat alá venni. Ez annyiból jó, hogyha aztán kiállotta a mi­nisztérium a szigorú vizsgát, a reformkérdé­sek annál gyorsabban s kevesebb pártszen­­vedélylyel kisérve, oldathatnak meg. A gya­korlati eszéről híres angol ugyan más pél­dával járul elő, de végre is, a különböző or­szágokban mindig a létező viszonyok s a dolgok természetéből folyó tekintetek ha­tároznak. Minden attól függ: váljon helyesnek és czélszerű­nek tartja-e az ellenzék a jelen vá­laszfelirat alkalmával a közjogi kérdést na­pirendre hozni, s azt vagy egy külön válaszfelirati javaslat, vagy legalább egy betöltandó módosítvány alakjában vita­kér­déssé tenni ? A május 1-én történt szavazás az elnöki székre ugyan azt jelenti, hogy a ház többsége az 1867-ki kiegyezésben meg­nyugszik s nem kívánja azt felbolygatni, de ha az ellenzék férfiai, mint kisebbség is, vi­tát szándékoznának előidézni, a jogot tőlök elvenni nem lehet, s a többség kénytelen lesz az ajánlott csatát elfogadni. Egyébiránt az alkalmat, a kiegyezkedés ügyét előhozni, kikerülni sem lehet. A felirat válasz lesz a trónbeszédre, melynek harma­dik kikezdésében olvassuk: „Habár a múlt országgyűlés megoldván az államjogi viszo­nyok nemzedékek során át függőben volt kérdéseit, megveté a biztos alapot, a­melyen a munka most könnyebben lesz folytatha­tó“ stb. E szavak nyíltan felhívják az országot azon válaszra, vájjon úgy szél-e a nemzet is ezen kiegyezkedésről, mint a felelős kor­mány, mely e trónbeszédet készítette s a király ajkaira adta. Mindamellett még eddig legkisebb neszét sem hallottuk, mintha azon párt, mely Tisza és Ghyczy Kálmán vezérlete alatt tömörül össze, a válaszfeliratnak ezen pontjára nézve indítványozni szándékoznék, hogy a kép­­viselőház jelentse ki, miszerint a hozott ki­egyezkedés némely pontjával elégedetlen, s azt már most megváltoztatni óhajtaná. Másrészről komolyan erősítik, hogy a szélső­balpárt, mely eddig azt hive magáról, hogy 50 szavazó tagból áll, de mint látszik e létszám utólag 31-re leolvadott, ezen meg­fogyott ereje daczára is egészen külön vá­laszfelirati javaslat készítésén fáradozik, s azt annak idejében a deákpárttól eredő szö­veg ellenében a ház asztalára is letenni szán­dékozik. Ezen javaslat annak idejében, mint az

Next