Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-05 / 18. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 6 ft. |*$V~ Usujtán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Ujdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 2 ft. 50 kr. faSSST" Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9.— Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 újkrajczár. A kéiviselőház megalakulása után. A képviselőházban a pártok első megmérkőzése végbe ment. Most már hivatalosan tudjuk, hogy a Deák-pártnak 246, a balközépnek 99, a szélsőbaloldalnak 31 szavazó tagja van. Mintegy 30 képviselő részint nem volt jelen, részint mint akinek választási igazolványa hiányosan volt szerkesztve, egyelőre szavazati jogát nem gyakorolhatta, összesen szavaztak 381-en, s így Somssich Pál 111 szónyi többséggel győzt le összes ellenjelölteit. Ezenkívül öt képviselő kapott egy-egy szavazatot. Ez úgy történik, hogy maga azon képviselő, akit a párt kijelölt, nem szavazhat önmagára. Igen valószínű tehát, hogy Nyáry Pál, a 99 szavazatot nyert balközépi kandidátus, Ghyczy Kálmánra szavazott, így a 31 szavazatot nyert szélsőbaloldali Irányi Dániel saját votumát Simonyi Ernőre adta. De hogy ki volt azon képviselő, akinek eszébe jutott Patay Istvánra voksolni, örökre titok marad. Beszélték, hogy maga Somssich Pál követte volna el ezen ártatlan és senkit nem sértő tréfát, azért, hogy a Deák-párt szavazának számarányát egygyel se gyengítse, de az ellenzékét se szaporítsa. Egyébiránt Somssich Pál 1848 előtt a konzervatív párthoz tartozott, de az élet, tanulmány és tapasztalás végkép kigyógyított fiatalabb korának ezen betegségéből, úgy hogy most legbensőbb meggyőződésből egyike a Deák-párt leglelkesebb szóvivőinek. Most tehát a képviselőházat teljesen megalakultnak s határozatképesnek tekinthetjük. A véletlen azonban megint néhány napi szünidőt diktált ránk. Épen e napokban tartják a görög szertartású egyházban a húsvét ünnepét, s így egész máig nem lehetett ülés. A szünidő elteltével első munka lesz a kifogás alá eső képviselői választások fölött ítélő bizottmányok megválasztása, s a trónbeszédre adandó válaszfelirat elkészítése és megvitatása. Mint tudva van, a válasz-felirati vitákat illetőleg két külön szokás divatozik Európa parlamentáris államaiban. Angliában délben felolvassa a királyné a trónbeszédet, és a parlament két háza még ugyanazon nap estéjén ülést tartván, röviden megvitatja és megszavazza a válasz-feliratot. Az oppositio vezérei csak a legfontosabb pontokra tesznek észrevételeket, de a kimerítő vitát minden párt mellőzi. Francziaországban Lajos Fülöp idejében hat hét is bele telt, míg a követek kamarája készen lett a válasz-felirattal. A ház bizottmánya ugyan hamar elkészíti a javaslat szövegét, de már a bizottmányi gyűlések alatt pontról pontra kérdőre vette a minisztereket, kik főleg csak e szűkebb körben adtak részletesebb felvilágosításokat, míg a teljes ház előtt inkább csak átalános kifejezéseket használtak. Az így elkészült javaslat aztán a ház elé kerülvén, minden pont fölött külön vita kezdődött, az ellenzék majd minden szakaszhoz módosítványt ajánlott, melyek közül, ha a ház csak egyet is elfogadott, a minisztérium leszavazott s megveretett kormánynak tekintetett. Gyakorlati szempontból tekintve a két szokást, egyre megy, akármelyiket fogadjuk el. Az utóbbi esetben a felelős minisztérium a hosszadalmas válaszfelirati viták alkalmával megy át a tűzpróbán, s itt kell számot adnia tetteiről, eljárásáról s egész politikájáról. Az angol ellenben nem csinál pártkérdést a válaszfeliratból, s az ellenzék a kormány ellen intézendő csatáit a naponként felmerülő különböző alkalmakra hagyja. Kiveveendő azon eset, ha időközben a kormány akár saját hibás politikája, akár egy új átalános képviselői választás folytán az addig birt többséget elvesztette volna. Ilyenkor az alsóház igen rövid processushoz folyamodik. Még mielőtt válaszfeliratot küldene a parlament, az új többség vezére indítványozza, hogy a király külön feliratban értesítessék, hogy a ház ezen minisztérium iránt bizalommal nem viseltetik. Épen igy történt volna most a D’Israeli minisztériummal, mely a jelen év kezdetén végbement választások folytán kisebbségbe esett, de megérezvén a pecsenye szagát, nem várta meg, mig összejö a parlament és leszavazza, hanem ideje korán elkotródott s helyet adott a mai Gladstone-féle szabadelvű kormánynak. Azért említettük ezen két különféle parlamenti szokást, hogy feltehessük a kérdést: várjon az élet és gyakorlat melyik szokás elfogadására utasítandja a magyar országgyűlést? Eddig úgy mutatkozik, mintha képviselőházunk a válaszfelirat pontjainak megvitatása alatt akarná a kormány eljárását tüzetes és kimerítő bírálat alá venni. Ez annyiból jó, hogyha aztán kiállotta a minisztérium a szigorú vizsgát, a reformkérdések annál gyorsabban s kevesebb pártszenvedélylyel kisérve, oldathatnak meg. A gyakorlati eszéről híres angol ugyan más példával járul elő, de végre is, a különböző országokban mindig a létező viszonyok s a dolgok természetéből folyó tekintetek határoznak. Minden attól függ: váljon helyesnek és czélszerűnek tartja-e az ellenzék a jelen válaszfelirat alkalmával a közjogi kérdést napirendre hozni, s azt vagy egy külön válaszfelirati javaslat, vagy legalább egy betöltandó módosítvány alakjában vitakérdéssé tenni ? A május 1-én történt szavazás az elnöki székre ugyan azt jelenti, hogy a ház többsége az 1867-ki kiegyezésben megnyugszik s nem kívánja azt felbolygatni, de ha az ellenzék férfiai, mint kisebbség is, vitát szándékoznának előidézni, a jogot tőlök elvenni nem lehet, s a többség kénytelen lesz az ajánlott csatát elfogadni. Egyébiránt az alkalmat, a kiegyezkedés ügyét előhozni, kikerülni sem lehet. A felirat válasz lesz a trónbeszédre, melynek harmadik kikezdésében olvassuk: „Habár a múlt országgyűlés megoldván az államjogi viszonyok nemzedékek során át függőben volt kérdéseit, megveté a biztos alapot, amelyen a munka most könnyebben lesz folytatható“ stb. E szavak nyíltan felhívják az országot azon válaszra, vájjon úgy szél-e a nemzet is ezen kiegyezkedésről, mint a felelős kormány, mely e trónbeszédet készítette s a király ajkaira adta. Mindamellett még eddig legkisebb neszét sem hallottuk, mintha azon párt, mely Tisza és Ghyczy Kálmán vezérlete alatt tömörül össze, a válaszfeliratnak ezen pontjára nézve indítványozni szándékoznék, hogy a képviselőház jelentse ki, miszerint a hozott kiegyezkedés némely pontjával elégedetlen, s azt már most megváltoztatni óhajtaná. Másrészről komolyan erősítik, hogy a szélsőbalpárt, mely eddig azt hive magáról, hogy 50 szavazó tagból áll, de mint látszik e létszám utólag 31-re leolvadott, ezen megfogyott ereje daczára is egészen külön válaszfelirati javaslat készítésén fáradozik, s azt annak idejében a deákpárttól eredő szöveg ellenében a ház asztalára is letenni szándékozik. Ezen javaslat annak idejében, mint az