Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-11-16 / 46. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. —LST" Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. A keleti kérdés felmerülése. A nyugaton Európa két nagy népe között támadt háború még be sincs fejezve, s már újabb fenyegető jel mutatkozik a politikai láthatáron kelet felől. Hetek, sőt hónapok óta kering a hír, mely szerint Oroszország elérkezettnek hiszi az időt, hogy 1856 óta elnapolt, de azért abba nem hagyott keleti terveit újra fölvegye, s ezzel kapcsolatban mindegyre megújultak a tudósítások Oroszország nagymérvű fegyverkezéséről, amit azonban mindig siettek megcáfolni. A hírek most valósulást nyertek. Oroszország a Portának felmondta az 1856-ks párisi szerződést, s a szerződést aláírt többi hatalmakkal is tudatta, hogy nem érzi többé magát az által kötelezve. A párisi szerződésben ugyanis az által akarták biztosítani Konstantinápolyt az orosz hódításvágy ellen, hogy a szerződés 14-dik pontja által semlegesnek nyilváníták a Fekete-tengert, melyben úgy Orosz, mint Törökország egyenként csak tíz-tiz hajót tarthatnak, és a szerződésben még az is meg van határozva, hogy a tíz hajó mindenike mily nagyságú lehet. A meghatározott számú hajókon kívül más hajókat tartani egyik félnek sincs szabadságában. Oroszország most elégnek tartja egyszerűen tudtára adni a többi hatalmaknak, hogy a mindnyájuk által aláírt és biztosított szerződést többé semmibe sem veszi. Kedvezőnek találta e fellépésre azon időpontot, midőn egy óriás háború tartja lekötve azon hatalmat, melyről legjogosabban volt föltehető, hogy éber és tetterős őre leend a saját protektorátusa alatt megkötött szerződéseknek. Bécsben úgy tekintik Oroszország ezen lépését, mint egy titkos orosz-porosz szövetség következményét, amely még a háború előtt köttetett. S ez kétségkívül csak elseje a követeléseknek, melyekkel az északi nagyhatalom előáll, s kiszámíthatlan bonyodalmaknak lehet előhírnöke. Az első tudósítások e fenyegető fellépésről roppant izgalmat keltettek Konstantinápoly, Bécs, London, sőt Berlin pénzügyi és politikai köreiben is. Anglia és Törökország kormányainak válasza a párisi szerződés 14-dik pontjának megváltoztatása iránt támasztott orosz követelésre már útban van Sz.-Pétervár felé. Granville válasza állítólag mérsékelt, s élével inkább csak a követelés alakja ellen van irányozva, de e mellett határozottan hangsúlyozza, hogy Anglia Törökországot szükség esetén anyagi segélylyel is védelmezni fogná. Törökország válasza ellenben merész és kihívó. Egy konstantinápolyi távsürgöny jelenti, hogy Törökország el van határozva az orosz követeléseket fegyveres kézzel viszszautasítani. Mind Londonban, mind Konstantinápolyban, mielőtt további lépések megtételére határozzák magukat, a bécsi miniszteri konferenczia határozataira várnak, melynek üléseiben Andrássy gróf is részt vesz. Legújabb hírek szerint azonban az osztrák-magyar külügyőrség el van határozva, a felmerült konfliktussal szemközt Angliára bízni a kezdeményezést. Poroszország területét, mely pedig kétségkívül az orosz-török konfliktus hátterét képezi, legkésőbben látszanak érinteni az orosz követelés által okozott rázkódás hullámai. Poroszországból még csak azt jelentik, hogy Oroszország felmondása nagy ijedelmet idézett elő a berlini börzén. A versaillesi diplomáczia, mely kétségkívül kötelezettségeket vállalt magára Oroszországgal szemközt, ha többet tán nem, de legalább ugyanazon semlegességet, melylyel Oroszország szolgált Bismarcknak, most mindenesetre kissé zavarba jött. A mór megtette kötelességét, de a mór nem ment el — mint tán Bismarck számított rá — hanem követeli szolgálatainak jutalmát. Törökország, mely — mint egy konstantinápolyi távsürgöny jelenti, — már a háború kitörése alkalmával értesülve volt a Porosz- és Oroszország közt létrejött szerződésről, már hónapok óta készült a vihar kitörésére, úgy hogy a Porta közel 500,000 szuronynyal képes hatást adni tiltakozásának, melylyel Oroszország követelését fogadta, s mint az említett távsürgöny kifejezi, egyedül, Anglia és Ausztria segítsége nélkül is, kész fegyverrel szerezni érvényt tiltakozásának. Az oroszországi hírek szintén harcziasan hangzanak. Biztosan állítják, hogy az azoni tengeren levő orosz flotta parancsot kapott kikötőjének elhagyására, egy bécsi hír szerint pedig az orosz gőzhajózási társulat legközelebb titkos szerződést kötött az orosz kormánynyal, melynek értelmében a társulat kötelezi magát, hogy a pétervári kormány által adott jelre, hajóit azonnal hadihajókká alakítja át. Újabb tudósítások szerint az angol kormány tiltakozást küldött Szentpétervárra, mely a szerződés felmondását a szerződés indokolatlan, egyoldalú megszegésének nyilvánítja. Anglia fönntartja magának a további lépéseket, mert a Portát semmi esetre sem fogja cserben hagyni. Gortschakoff csillapítótag felelt az angol nagykövetnek, ki értesítette őt az angol fölfogásról. Oroszország ugyan nem vonhatja vissza a lépést, melyet tett, de az ügy nemzetközi úton elintézhető. Egy orosz jegyzék ezélrásokat is tartalmaz, hogy kongresszuson intézhetni el a dolgot; ezenkívül állítólag sikerült már Annenhoff tábornoknak, Poroszország hozzájárulását egy kongresszushoz megnyerni. Bécsben azt hiszik (végre hiszik!), hogy Oroszország már annyira haladt hadikészületeivel, hogy még a tartalékosok is mind be vannak híva. Az angol földközi hajóhad indulását s a parlament összehívását minden pillanatban várják. A Porta körjegyzékben tiltakozott. A „Times“ egy czikke kiemeli, hogy a párisi egyezményt minden nagyhatalom aláírta, s ennélfogva kétségbe vonja, hogy az egyezmény megsemmisítéséhez Angolország hozzá fogna járulni; úgy véli mégis, hogy Európa készséggel hallgatná meg Oroszország indokait a nevezett egyezmény jóakaratú revíziójára nézve. A lajtrán túli válság. Ha különféle köveket szépen egymáshoz illesztünk, abból lehet mozaik, de azáltal hogy különféle népeket egy törvényhozó testületbe szorítunk, abból még nem lesz állam. Az államnak élni kell, s ezért műszerveinek is életerővel kell bírniük. Nem kell egy nemzetiségűnek lenni az államnak, de kell hogy minden nemzetiség benne életének táplálóját, biztonságát és fejlődését megtalálja, hogy ezért maga is mindent megtegyen az állam biztonságáért és fejlesztésére. Ez Ausztriában nincs igy. Magyarországban szerencsénkre így van. Ezért van Ausztriában folytonos alkotmányválság, Magyarországon pedig nincs, hanem van alkotmányhűség. Az Ausztriára oly szomorú jelenség úgy geográfiai, mint történeti, de leginkább közjogi állásából származik. Az osztrák alkotmány nem ér semmit, kevesebbet ér a semminél, mert többet árt, mint használ.