Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1870-11-16 / 46. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. —LST" Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újsá­g és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. A keleti kérdés felmerülése. A nyugaton Európa két nagy népe kö­zött támadt háború még be sincs fejezve, s már újabb fenyegető jel mutatkozik a poli­tikai láthatáron kelet felől. Hetek, sőt hónapok óta kering a hír, mely szerint Oroszország elérkezettnek hiszi az időt, hogy 1856 óta elnapolt, de azért abba nem hagyott keleti terveit újra fölve­gye, s ezzel kapcsolatban mindegyre meg­újultak a tudósítások Oroszország nagymérvű fegyverkezéséről, a­mit azonban mindig si­ettek megc­áfolni. A hírek most valósulást nyertek. Oroszország a Portának felmondta az 1856-ks párisi szerződést, s a szerződést aláírt többi hatalmakkal is tudatta, hogy nem érzi többé magát az által kötelezve. A párisi szerződésben ugyanis az által akarták biztosítani Konstantinápolyt az orosz hódításvágy ellen, hogy a szerződés 14-dik pontja által semlegesnek nyilváníták a Fekete-tengert, melyben úgy Orosz­, mint Törökország egyenként csak tíz-tiz hajót tarthatnak, és a szerződésben még az is meg van határozva, hogy a tíz hajó mindenike mily nagyságú lehet. A meghatározott szá­mú hajókon kívül más hajókat tartani egyik félnek sincs szabadságában. Oroszország most elégnek tartja egysze­rűen tudtára adni a többi hatalmaknak, hogy a mindnyájuk által aláírt és biztosított szerződést többé semmibe sem veszi. Kedve­zőnek találta e fellépésre azon időpontot, midőn egy óriás háború tartja lekötve azon hatalmat, melyről legjogosabban volt fölte­hető, hogy éber és tetterős őre leend a saját protektorátusa alatt megkötött szerződések­nek. Bécsben úgy tekintik Oroszország ezen lépését, mint egy titkos orosz-porosz szövet­ség következményét, a­mely még a háború előtt köttetett. S ez kétségkívül csak elseje a követeléseknek, melyekkel az északi nagy­hatalom előáll, s kiszámíthatlan bonyodal­maknak lehet előhírnöke. Az első tudósítások e fenyegető fellépés­ről roppant izgalmat keltettek Konstantiná­poly, Bécs, London, sőt Berlin pénzügyi és politikai köreiben is. Anglia és Törökország kormányainak válasza a párisi szerződés 14-dik pontjának megváltoztatása iránt támasztott orosz kö­vetelésre már útban van Sz.-Pétervár felé. Granville válasza állítólag mérsékelt, s élé­vel inkább csak a követelés alakja ellen van­­ irányozva, de e mellett határozottan hang­súlyozza, hogy Anglia Törökországot szük­ség esetén anyagi segélylyel is védelmezni fogná. Törökország válasza ellenben merész és kihívó. Egy konstantinápolyi távsürgöny jelenti, hogy Törökország el van határozva az orosz követeléseket fegyveres kézzel visz­­szautasítani. Mind Londonban, mind Kon­stantinápolyban, mielőtt további lépések megtételére határozzák magukat, a bécsi miniszteri konferenczia határozataira vár­nak, melynek üléseiben Andrássy gróf is részt vesz. Legújabb hírek szerint azonban az osztrák-magyar külügyőrség el van hatá­rozva, a felmerült konfliktussal szemközt Angliára bízni a kezdeményezést. Poroszország területét, mely pedig két­ségkívül az orosz-török konfliktus hátterét képezi, legkésőbben látszanak érinteni az orosz követelés által okozott rázkódás hul­lámai. Poroszországból még csak azt jelen­tik, hogy Oroszország felmondása nagy ije­delmet idézett elő a berlini börzén. A versaillesi diplomáczia, mely kétség­kívül kötelezettségeket vállalt magára Orosz­országgal szemközt, ha többet tán nem, de legalább ugyanazon semlegességet, mely­­lyel Oroszország szolgált Bismarcknak, most mindenesetre kissé zavarba jött. A mór meg­tette kötelességét, de a mór nem ment el — mint tán Bismarck számított rá — hanem követeli szolgálatainak jutalmát. Törökor­szág, mely — mint egy konstantinápolyi távsürgöny jelenti, — már a háború kitö­rése alkalmával értesülve volt a Porosz- és Oroszország közt létrejött szerződésről, már hónapok óta készült a vihar kitörésére, úgy hogy a Porta közel 500,000 szuronynyal képes hatást adni tiltakozásának, melylyel Oroszország követelését fogadta, s mint az említett távsürgöny kifejezi, egyedül, Anglia és Ausztria segítsége nélkül is, kész fegyver­rel szerezni érvényt tiltakozásának. Az oroszországi hírek szintén harcziasan hangzanak. Biztosan állítják, hogy az azoni tengeren levő orosz flotta parancsot kapott kikötőjének elhagyására, egy bécsi hír sze­rint pedig az orosz gőzhajózási társulat leg­közelebb titkos szerződést kötött az orosz kormánynyal, melynek értelmében a társu­lat kötelezi magát, hogy a péter­vári kormány által adott jelre, hajóit azonnal hadihajókká alakítja át.­­ Újabb tudósítások szerint az angol kormány tiltakozást küldött Szentpétervárra, mely a szerződés felmondását a szerződés indokolatlan, egyoldalú megszegésének nyil­vánítja. Anglia fönntartja magának a további lépéseket, mert a Portát semmi esetre sem fogja cserben hagyni. Gortschakoff csillapí­tótag felelt az angol nagy­követnek, ki ér­tesítette őt az angol fölfogásról. Oroszország ugyan nem vonhatja vissza a lépést, melyet tett, de az ügy nemzetközi úton elintézhető. Egy orosz jegyzék ezélrásokat is tartalmaz, hogy kongresszuson intézhetni el a dolgot; ezenkívül állítólag sikerült már Annenhoff tábornoknak, Poroszország hozzájárulását egy kongresszushoz megnyerni. Bécsben azt hiszik (végre hiszik!), hogy Oroszország már annyira haladt hadikészületeivel, hogy még a tartalékosok is mind be vannak híva. Az an­gol földközi hajóhad indulását s a parlament összehívását minden pillanatban várják. A Porta körjegyzékben tiltakozott. A „Times“ egy czikke kiemeli, hogy a párisi egyezményt minden nagyhatalom aláírta, s ennélfogva kétségbe vonja, hogy az egyezmény megsemmisítéséhez Angolor­szág hozzá fogna járulni; úgy véli mégis, hogy Európa készséggel hallgatná meg Orosz­ország indokait a nevezett egyezmény jóaka­­ratú revíziójára nézve. A la­jt­­rán túli válság. Ha különféle köveket szépen egymáshoz illesztünk, abból lehet mozaik, de azáltal hogy különféle népeket egy törvényhozó testületbe szorítunk, abból még nem lesz ál­lam. Az államnak élni kell, s ezért műszer­­veinek is életerővel kell bírniük. Nem kell egy nemzetiségűnek lenni az államnak, de kell hogy minden nemzetiség benne életének táplálóját, biztonságát és fejlődését megta­lálja, hogy ezért maga is mindent megtegyen az állam biztonságáért és fejlesztésére. Ez Ausztriában nincs igy. Magyarország­ban szerencsénkre így van. Ezért van Ausz­triában folytonos alkotmány­válság, Magyar­­országon pedig nincs, hanem van alkotmány­­hűség. Az Ausztriára oly szomorú jelenség úgy geográfiai, mint történeti, de leginkább köz­jogi állásából származik. Az osztrák alkot­mány nem ér semmit, kevesebbet ér a sem­minél, mert többet árt, mint használ.

Next