Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-05-04 / 18. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. SUTI Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. IHUF Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. A Politikai Újdonságok mai számához van mellékelve az 1870-diki Országgyűlési Beszédtár 2-ik éve, mely magában foglalja: a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Az új vármegye, amint a kormány tervezi. A minisztérium az országgyűlés elé terjeszti a törvényjavaslatot, a köztörvényhatóságok és a községek rendezéséről. A köztörvényhatóságok alatt a megyéket, kerületeket, székely székeket és a királyi városokat kell értenünk; más minden város vagy falu a községi törvény szabályozása alá esik. Első tekintetre feltűnik, hogy ezen javaslat különbséget tesz a királyi, s azon városok között, melyek népességük száma, lakosainak vagyonossága és műveltségi fokánál fogva bátran vetélkedhetnek a kir. városokkal, habár ezen czímet nem is viselik. Nézetünk szerint jobb lett volna: vagy meghatározni, hány ezer lakójának kell lenni oly községnek, mely ezután egyenjogú lesz a megyékkel, vagy kimondani, hogy minden város, mely külön képviselőt küld az országgyűlésre, már ezen oknál fogva, a megyétől független külön köztörvényhatóságot képez. A mostani terv szerint a parányi Modor, Bazin köztörvényhatóság lesz, míg a nagy Hódmező - Vásárhely, Miskolcz, Kecskemét tovább is a megyébe beolvadva marad. Azonban azért vagyunk alkotmányos ország, hogy az előterjesztett törvényjavaslatokat szabadon átvizsgáljuk és egészen tetszésünk szerint átidomítsuk. És sok víz le is folyik addig a Dunán, míg ezen tervezetekből szentesített törvény lehet. Átrostálja azt előbb a képviselőház bizottmánya, aztán a teljes ülés elébb az átalános, azután a szakaszonkénti vitában, a midőn egyik jobbyítvány a másik után kerül szőnyegre, s még a főrendek háza is belekotyanthat egy pár árva szót, mig az igy megvitatott munkájat legfelsőbb szentesítés alá terjesztetik. Ezúttal azon alakban ismertetjük meg olvasóinkkal ezen két törvényjavaslatot, amiként az a kormány kezéből kikerült. Nem valami terjedelmes munkálat ez, de annál több fontossággal bír annak minden paragrafusa. Néha másfél sorban a legmélyebben beható elvek és reformeszmék mondatnak ki, s a törvényhozás fogalmazásának dicsősége Horváth Lajos miskolczi ügyvédet illeti, aki képviselő volt a múlt országgyűlésen, de a múlt évben a hozzá ragaszkodó értelmiségi erős párt támogatásának daczára, a választás alkalmával kisebbségben maradt. Lássuk a megye és a kir. városok rendezésének alaprajzát, úgy a mint a kormányi előterjesztés szemünk elé rajzolta. Ezután nemcsak a megyéknek, de a királyi városoknak is lesz főispánja, akinek hivatala megszűnik ugyan puszta „méltóság“ lenni, de azért, ősi alkotmányunk értelmében, mégsem lesz belőle hivatalnok, vagy épen közigazgatási kezelő tiszt. A főispán számára biztosíttatik a „kijelölési jog.“ A restaurácziók alkalmával ő fog kandidálni, minden tisztviselői állomásra három alkalmatos és törvénytudó egyént. Épen nem bizonyos, hogy a képviselőház többsége hajlandó lesz e főispán ezen jogát ily szigorú értelemben újra megerősíteni, miután a gyakorlat ezen jogot különben is meglehetősen megnyirbálta. A megyékben nem jutott eszébe a főispánnak, kihagyni a jelöltek névsorából oly egyént, akit a megye alispánnak vagy szolgabirónak akart választani; a városokban pedig a kijelöltek névsorát az 1848-ks törvények értelmében eddig is az úgynevezett kandidáló bizottmány készíté el. Mindenesetre nagy küzdelem fog kerekedni ezen kérdés fölött a pártok között, s mindenik résznek meg leend az ő kedvelt érve, melylyel nézetét támogatandja. Az egyik fél követelni fogja, hogy a kormánynak kellő befolyás engedtessék a törvény végrehajtásával megbízandó tisztviselők választására, míg a másik rész a megye és város teljes önállóságának elvére hivatkozván, a választásnak korlátlan szabadságát tüzendi zászlójára. Az első véleményt a hasznosság és czélszerűség szempontjából ajánlhatják, a másik mellett meg azt lehet felhozni, hogy szép, dicső, magasztos, s jobban megfelel a szabadságnak, csak legyen hozzá oly választó sereg, mely a maga józan esze után indul, nem pedig csak a lármások zaja, s a vesztegetők bora által vezettetik. Az új rendszer nem ismer királyi biztost, aki külön meghatalmazottságánál fogva a felbomlott rend helyreállítására küldetni szokott. Az ilyen kir. biztos aztán hetekig, hónapokig ült a megye nyakán, felfüggesztette a tisztviselőket hivatalaikból, s megtilta a megyei közgyűlés tartását. Ezután, rendkívüli esetekben is, mindig csak maga a főispán lesz utasítva a rend föntartására, s ha másként nem boldogul, felveszi a kir. biztos hatalmát, de csak azon egy napra, azon egy cselekvényre, melyen ha túl esett, a megye tisztviselősége és közgyűlése akadály nélkül tovább működhetik. — Kiknek lesz joguk ezután a megyék s a városok közgyűlésén, mint szavazóknak megjelenni ? Olvasóink ismerik az 1848 előtti vármegyét. A ki nemesnek született, birt szavazati joggal, ha másként tudatlan vagy ágrólszakadt koldus is volt, de a ki nem volt nemes származású, bírhatott Dárius kincsével és Cicero tudományával, semmi joggal sem birt, kivévén némely megyékben, ahol a törvény világos engedelme nélkül az ügyvédet, orvost, mérnököt s más akadémikus rangot viselő egyéneket a szavazók közé bevették. A mostani megye, amint ma előttünk áll, 1848-ból veszi származását. Akkor mindenütt közgyűlést tartottak, s felkiáltás utján megválaszták a képviselő bizottmányt. A megyei lakosság java színe bejutott e szerint a bizottmányba, mely 1861 és 1867-ben önmagát újra kiegészíté, s így ezen bizottmány majdnem mintegy 22 év óta képviseli az illető törvényhatóság közönségét. Sok régi jeles tag elhalt, más újat helyibel bevenni, a választási törvények nem létezése miatt, teljes lehetlenséggé vált. Az előterjesztett törvényjavaslat tehát a következőkben szabja meg a bizottság megválasztásának módját. A bizottság, vagyis a megyét képviselő közgyűlés tagjainak számát a törvényhatóság lakosainak száma határozza meg. A megyékben minden 560, a városokban, minden 250 választóra (tehát nem az összes lakosokra) egy-egy képviselő esik. Mindemellett a városokban 48 tagnál kevesebb, 400-nál több képviselő nem lehet. A megyékben a legkisebb szám 120-ra, a legtöbb 600-ra van határozva. A közgyűlés tagjainak fele számát a választók kerületenként választják, de a másik felének okvetlenül a helybeli legtöbb adót fizetőkből kell állania. Tehát ha 400 tagból áll a közgyűlés, 200-at választanak azok, kiket a törvény az országgyűlési képviselők választására is felhatalmaz. A többi 200 tag névsorát pedig egyenesen az adókönyvekből kell kitudakolni. Azon kétszáz polgár, aki