Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-03 / 1. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. U®?“ Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. Ujjpr* Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vag többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Előfizetési fölhívás VASÁRNAPI ÚJSÁG Politikai Ojdonságok 1872-ik évi folyamára. (Ismeretterjesztő és politikai hetilap. — Az egyik számos eredeti képpel illusztrálva; a másik rendkívüli mellékletekkel bővítve.) Előfizetési feltételek: Postán küldve vagy Pesten házhoz hordva A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre (január—deczember)....................................10 ft. Félévre (január—június).................................................5 » Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre (január—december)....................................6 ft. Félévre (január—június)...............................................3 » Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre (január—deczember).....................5 ft. — kr. Félévre (január junius)................................2050 „ IPF* Egyes előfizetések legczélszerűbben postai utalványnyal eszközölhetők, amelyre bérmentesítésül csak egy 5 kros bélyeg kívántatik. Új kedvezmény! A „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ előfizetői a kiadó intézkedése folytán a jövő 1872. évtől kezdve azon kedvezményben részesülnek, hogy az „Uj Regély“ czimű vállalatot, mely évenként 24 füzetben jelenik meg, s válogatott érdekes regényeket tartalmaz, egész évre 6 ft. helyett 4 ftért, félévre 3 ft. helyett 2 ftért rendelhetik meg. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságon kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) eti szemle. Tagadhatóan, hogy a lefolyt hét szőnyege nem tartozik a színtelenebbek közé. Lajthán innen és túl néhány fontos, részint eredeti esemény ábrái teszik azt emlékezetesebbé ötvenkét társa közt. Az előtérben ott látjuk magának a fejedelemnek alakját is, amint a bécsi birodalmi tanácsot megnyitja, az alkotmányhívek buzgó, s kétségtelenül őszinte örömrivalgásai közepette. És ha egy idegen, ki a siami iker — osztrákmagyar — birodalmak földrajzával és népismei viszonyaival közelebbről nem ismerős, e gyűlésen jelen van, s tanúja e mesterkéletlen, szívből fakadó öröm kifejezéseinek — mert, hiszen azt könnyű első tekintetre fölismerni — azt gondolhatja, hogy „Ausztria felix“ közmondásos boldogságának még mindig mézes heteit éli. Hanem ha aztán van valaki, aki elemzi előtte e tetszésnyilvánulás okait és sok mindenféle csinja-binjait, akkor csaknem úgy tűnik föl előtte a dolog, mint az oly nagy beteg állapota, aki a halálóra előtt beállani szokott könnyebbülés perrczeiben vígan énekel és tréfálkozik. Mert hát kikből áll e testület és mit képvisel? Nagy részben oly egyénekből s oly elemeket képviselőkből, kik és melyek elégültségének biztosítása végett nem is volna szükséges efféle országgyűlést összeülni, sőt inkább azt h ehetjük, hogy van egy — na számra, iíHín kUvalv*in ^3 túlnyomó — része, mely akkor lenne legelégedettebb, ha ez alkotmányosdi komédia egyátalán félretétetnék, és végkép vagy csak egy időre is lemaradna a politikai játékrendről. Közép- és főnemesek, herczegek, grófok, bárók, azokká leendő meggazdagodott bankárok, akikben a tíz éves alkotmányos öröködés sikertelensége csak megerősítette ama régi meggyőződést, mely szerint a boldog Ausztriában legczélszerűbb és illetőleg egyetlen lehetséges kormányalak egy eszélyes absolutismus, melynek főelve és zsinórmértéke legyen: „élni és élni hagyni.“ Ezeknek legfőbb sarkalatos hitágazata: rendületlen támaszai lenni a trónnak minden időben és minden viszonyok közt. És e viszonyok most oly humoristikusak, hogy arrakényszerítik ez urakat, miszerint játszák a valódi alkotmány-dühöngön ezők szerepét. A jó czislajtám nép és polgárság nemigen járatos az alkotmányosság ösvényén, s a talán sokkal kedélyesebb, mint rész, egy szóval, nem nagy politikus. Ő tudja, hogy neki dolgozni kell alkotmányban vagy alkotmány nélkül, és ő tud, sőt szeret dolgozni, minélfogva nem bír oly forradalmi hajlamokkal, mint például a spanyol és más hason uralkodó természetű nép, melynek egy része mindig a másiknak kirablásából akar élni. Ha Magyarország példája előttük nem állana, a jó osztrák német és cseh nép soha sem gondolt volna alkotmányosságra. De a közeli példa fölsarkantyúzta önérzetüket, s most ők becsületbeli dolognak tartják, hogy nekik is alkotmányuk legyen. Ennél is nagyobb baj pedig, hogy a nemzetiségi eszme, mely most uralkodó világrészünkön, a nemzeti vetélkedés Páris almáját dobta a hajdan békében élő osztrák népek családéletének és jó osztrák t érzületének összhangja közé. „Hát hiszen csak ha alkotmány kell“ — gondolák a burghatalom kezelői, adunk nektek alkotmányt, és őszintén meg kell vallani, hogy e törekvéseket sok kitartással igyekeznek valósítani. De egy roppant akadályba ütköznek: a nemzetiségi érzületbe, mely Prágában, Bécsben, Lembergben egy kalap alá hozhatlan követelésekkel áll elő. Ha a bécsiek elégedettek, akkor a csehek forronganak, és megfordítva. Eszünkbe jut az adoma a czigányról, akinek tiz ludat kellett hajtani a szomszéd faluba, s az után egyet megadomielőlük. Az átadás helyén együrt kétszer olvasva, megvolt a tiz darab, de ha az átvevő olvasta azt, mindig hiányzott a tizedik. Utoljára is külön kellett rekeszteni mind a tizet, s úgy megolvasni. Hogy mi lesz vége e játéknak, a közeli jövő majd megfejti. Elég az hozzá, hogy most a világgal és magával Czislajtániával igyekeznek elhitetni, miszerint Ausztriában a divatos parlamenti rendszer szerint kormányoznak. És azon elem, mely ma a reichsráth megnyitásán lelkesen „hodol“ — hiven megstílelt fennebb jelzett sarkalatos elvének, mely szerint a trónt rendületlenül támogatja, mert ugyanezt Bach, Schmerling, Belcredi, Potoczky, stb. alatt rendesen megcselekedte. Csupán egy kisérlet mutatkozott föltétlenül lehetlennek: ez a nemrég megbukott Hohenwarth grófé. Világos, hogy a Lajtán túl előbb volna lehetséges a magyar, mint a csehszláv hegemónia. És ennyiből a jelen birodalmi képviseletre legalább azt lehet elmondani, hogy annál mindenesetre jobb, mint amit a Hohenwarth-féle programm helyeze kilátásba. Mert jelenleg a magyar, német és lengyel elem szövetsége mégis erősebb alapot képez, mint a netalán cseh-szláv szövetség, mely úgy az uralkodóház, mint a magyar és német elem érdekeivel ellenkező irányt avatott volna föl, ami egyenesen a föloszlás felé vezette volna a kettős birodalmat. A jelen helyzetre tehát csak annyit mondhatunk, hogy az aránylag a jobbak közé tartozik... már legalább is azon értelemben, melyben Thiers nemrég állította, hogy Francziaország pénzügye aránylag a legjobb állapotban van. A szomszéd Czislajtániának csak egy szegény vigasztalása lehet; az, hogy régi szövetségese, a Sz. István birodalom is ha- H