Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-08 / 19. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre­­3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. "Tj"" Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer h­alálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Klausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg­dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Választási hadjárataink. Napisajtónk már hetek óta foglalkozik a választási mozgalmak kérdésével, és min­den bizonynyal fog is foglalkozni még vagy két-három hónapig, s valószínűleg mi is visz­­szatérendünk arra­ még többször, mert lehet­­len e tárgyat egy czikk keretében kimerí­teni. Kiüthetne most a porosz-franczia háború s vele párhuzamosan az angol-amerikai, mindez háttérbe nem, sőt másod­érdekűvé sem szorítaná le a mi választási ügyünk tárgyalását. Sehol e világon a választás oly mély és átalános izgalmat nem okoz, mint nálunk. Meglehet, hogy Amerikában az el­nökválasztás körüli ügyérdekeltség való­dibb, mélyebb , de nem oly látványosak, lármásak, véresek ama választási jelenetek, mint a mi követválasztásaink, melyek immár utóbbi sajátságaiknál fogva kezdenek világ­­hírű­ekké válni, s el lehetünk rá készülve, hogy egy-egy szemlélődő, ,,opergukkeres“ angol lord a megyeház ablakában ép oly rendes alakká válik, mint a svájczi sziklák közt. S ha tudnillik egy az épen megbuk­tatottnál szerencsésebb választási törvény már a legközelebb jövőben elejét nem veszi ama visszaélések nagy mérvének és rendkí­­vüliségeinek, melyek eddig a frói választá­saink világszerte hirhedett voltát okozták. És ez valóban nagyon kívánatos, nem csupán nemzetgazdasági, erkölcsjavítási po­litikai szempontból, de a magyar név hitelére való tekintetből is. Mert ama hirhedettség, melyet fönebb érintünk, nem olyan, hogy arra az emelkedettebb nézpontú hazafi büszke lehetne. Hogy kinek-kinek mi a büszkesége, az a műveltségi fokozat magasságától függ. Tudjuk, hogy vannak még nálunk oly sza­bású emberek is, kik büszkék tudnak lenni arra, hogy legjobb ivók a környéken, és voltak olyanok, kik hősi bravournak tartot­ták, oda sem nézni az ötven botnak. Politi­záló rétegeink között is akadnak még szá­mosan, kik tetszelegni tudnak ama hitben, mely a mi választási csatáink felől a vi­lágban kering. De mindazok, a­kik­be és előre látják, hogy a mint külföldi reporterek mélyebben fognak tekinteni a mi alkotmányos joggya­korlási eljárásunk titkaiba és azok fenekén fölfedezik az indokokat, melyek e csattanós és látványos jeleneteket előidézik, a hirhe­dettség azonnal oly természetűvé válik, s melyre büszke bizony még az alantas­ gon­­dolkozásu ember sem igen lehet, — a­kik tudják , hogy e választási harcrok szilajsága épen nem az alkotmányos választási jog nagy érdekének fölfogásából és legüdvö­­sebb irányú használatából, hanem többnyire inkább annak ellenkezőjéből, a szavazat be­csének föl nem fogása és használásából, s igazán megmondva, elárusításából ered: az olyan hazafi jobban óhajtaná, ha e válasz­tási és vadon „eredetiségünk“ felöl minél kevesebb hatolna át Fáma kürtjén a világba, s addig is, míg egyfelől a népnevelés ered­ménye, a fokozottabb műveltség, s egy drá­kói szigorú választási törvény e választási erkölcstelenségeknek véget nem vet. Hogy mikor érjük meg e szerencsésebb fordulatot, az még ma bizonytalan,a legfö­­ljbb remélhetjük, hogy talán már a jövő országgyűlésnek sikerü­lene a visszaéléseket legalább részben mérséklő szabályokat al­kotni. Ezúttal azonban még kétségtelen, hogy választásainkban az erőszakosság és mindennemű visszaélés talán még fokozot­tabb mérvben fog előfordulni, mint az előb­biekben, a­minek ugyan roppant kártékony­ságai mellett talán meglesz azon jó oldala is, hogy érlelni fogja a meggyőződést az iránt, miszerint ez így nem jól van, és en­nek jövőre másként kell lenni. A gyakorlat gondolkozóvá teendi a tö­meget, mely nem elméleti, csak gyakorlati úton, nem újságok és tankönyvekből, de tapasztalásból szokta meríteni élet- és po­litikai bölcselme elveit. Az erkölcsi romlás többnyire együtt jár a szellemi sülyedéssel, és az erkölcstelenségek,politikai hibák nagy­ része egyenest a ferde fölfogásból is ered. A gonosz útra térő ember azt hiszi, hogy ez az út előnyösebb, de ha jobban tudott volna számítani, ha ítélete erősebb, bizony­nyal belátta volna, hogy az épen megfor­dítva van. A tapasztalás azután rávezeti, hogy a réven ugyan nyert valami keveset, de a vámon sokkal többet vesztett. A tömeg ama nagy része, mely ma kor­tesbor és megyei, uradalmi s egyéb „emolu­­mentumok“ után indulva szavaz, lassanként megismerkedik az alkotmányosság alapczél­­jaival és a szavazat értékének ismeretére ju­­tand. Azt hiszszük, hogy nem annyira er­kölcsi romlottság, hanem inkább az alkot­­mányosságbani járatlanság, a szavazat értékének nem ismerése, mely a mi válasz­tásainkat sokhelyi lélekvásárrá változtatja. A nép még ma roszul számít, de majd rájön hibájára, és akkor be fogja látni, hogy igen rosz alku az, ha két garasért valaki száz forint értékről mondott le. A választó, ki pénzért adta el szavazatát, nem igen meré­szen kérheti számon képviselőjétől, hogy hova és mire szavazott, mert az könnyen azt felelhetné neki, az egyszeri pappal: a milyen a malacz, olyan a mise. A milyen a választó, olyan a képviselő. Ha a választó eladja szavazatát, mi jogon, minő arczczal meri kérdőre vonni a képviselőt, hogy hát ő miért nem volt jobb nálánál? Hisz ő — a képviselő — már arra hivatkozhatik, hogy neki a választás tiz-húszezer forint­jába került, hát csak be kell azt neki is más­­úton hajtania? A­mit pénzen lehet venni, azt pén­zért el is lehet adni. Íme ez az eredménye a vála­sztó tömeg azon b­űnös számításának, melynélfogva azt hiszi, hogy szavazatát legjobban értékesíti, ha a jelöltek közt annak ad előnyt, a­kinek feje, szíve ugyan üres, de az erszénye annál teltebb. Már hogy igen közönséges hason­lattal éljünk, — a tárgy némileg följogosít arra, — azt szoktuk mondani, hogy a milyen a közönség ízlése, olyan szokott lenni a vendéglős. A milyen a választó nép, olyan annak a képviselete. A házasság is egészen más, ha a feleket a szív tiszta vonzalma és nem pénzérdek hozza össze. Az országban kétségkívül most is van sok kitűnő fő, ne­mes szív, mely sokat tehetne a népért; de a sors, mint fukar, mostoha keresztapa sze­repelt születésüknél, s nem rakott vánko­suk alá tömött pénzzsákokat; a nemes szív pedig mai világban még ha kitűnő fő van is fölötte, nem egy könnyen bír annyira meggazdagodni, hogy a választásoknál tíz­­húsz­ezer forintot kiszórjon. Mert az bizo­nyos, hogy minél nagyobb képességű vala­mely szabadelvű egyén, annál nagyobb erőfeszítésre volna szüksége, hogy egy dú­san támogatott ellenjelölttel szemben diadal­maskodjék. Emlékezzünk csak vissza, mily nagy erkölcsi erőkifejtésbe került Kossuth megválasztatása az 1848. országgyűlésre. Hiába csinálták a fogós kortesdalt, „hogy ha Kossuth lesz a követ, pap és nemes adót fizet“ — a választó nemesség ezúttal való­ban nemesül viselte magát, és a nagy ered­mény meglett. Nagy eredményeket csak nagy erkölcsök szülnek, és ha majd népünk

Next