Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-08 / 19. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. "Tj"" Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Klausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Választási hadjárataink. Napisajtónk már hetek óta foglalkozik a választási mozgalmak kérdésével, és minden bizonynyal fog is foglalkozni még vagy két-három hónapig, s valószínűleg mi is viszszatérendünk arra még többször, mert lehetlen e tárgyat egy czikk keretében kimeríteni. Kiüthetne most a porosz-franczia háború s vele párhuzamosan az angol-amerikai, mindez háttérbe nem, sőt másodérdekűvé sem szorítaná le a mi választási ügyünk tárgyalását. Sehol e világon a választás oly mély és átalános izgalmat nem okoz, mint nálunk. Meglehet, hogy Amerikában az elnökválasztás körüli ügyérdekeltség valódibb, mélyebb , de nem oly látványosak, lármásak, véresek ama választási jelenetek, mint a mi követválasztásaink, melyek immár utóbbi sajátságaiknál fogva kezdenek világhírűekké válni, s el lehetünk rá készülve, hogy egy-egy szemlélődő, ,,opergukkeres“ angol lord a megyeház ablakában ép oly rendes alakká válik, mint a svájczi sziklák közt. S ha tudnillik egy az épen megbuktatottnál szerencsésebb választási törvény már a legközelebb jövőben elejét nem veszi ama visszaélések nagy mérvének és rendkívüliségeinek, melyek eddig a frói választásaink világszerte hirhedett voltát okozták. És ez valóban nagyon kívánatos, nem csupán nemzetgazdasági, erkölcsjavítási politikai szempontból, de a magyar név hitelére való tekintetből is. Mert ama hirhedettség, melyet fönebb érintünk, nem olyan, hogy arra az emelkedettebb nézpontú hazafi büszke lehetne. Hogy kinek-kinek mi a büszkesége, az a műveltségi fokozat magasságától függ. Tudjuk, hogy vannak még nálunk oly szabású emberek is, kik büszkék tudnak lenni arra, hogy legjobb ivók a környéken, és voltak olyanok, kik hősi bravournak tartották, oda sem nézni az ötven botnak. Politizáló rétegeink között is akadnak még számosan, kik tetszelegni tudnak ama hitben, mely a mi választási csatáink felől a világban kering. De mindazok, akikbe és előre látják, hogy a mint külföldi reporterek mélyebben fognak tekinteni a mi alkotmányos joggyakorlási eljárásunk titkaiba és azok fenekén fölfedezik az indokokat, melyek e csattanós és látványos jeleneteket előidézik, a hirhedettség azonnal oly természetűvé válik, s melyre büszke bizony még az alantas gondolkozásu ember sem igen lehet, — akik tudják , hogy e választási harcrok szilajsága épen nem az alkotmányos választási jog nagy érdekének fölfogásából és legüdvösebb irányú használatából, hanem többnyire inkább annak ellenkezőjéből, a szavazat becsének föl nem fogása és használásából, s igazán megmondva, elárusításából ered: az olyan hazafi jobban óhajtaná, ha e választási és vadon „eredetiségünk“ felöl minél kevesebb hatolna át Fáma kürtjén a világba, s addig is, míg egyfelől a népnevelés eredménye, a fokozottabb műveltség, s egy drákói szigorú választási törvény e választási erkölcstelenségeknek véget nem vet. Hogy mikor érjük meg e szerencsésebb fordulatot, az még ma bizonytalan,a legföljbb remélhetjük, hogy talán már a jövő országgyűlésnek sikerülene a visszaéléseket legalább részben mérséklő szabályokat alkotni. Ezúttal azonban még kétségtelen, hogy választásainkban az erőszakosság és mindennemű visszaélés talán még fokozottabb mérvben fog előfordulni, mint az előbbiekben, aminek ugyan roppant kártékonyságai mellett talán meglesz azon jó oldala is, hogy érlelni fogja a meggyőződést az iránt, miszerint ez így nem jól van, és ennek jövőre másként kell lenni. A gyakorlat gondolkozóvá teendi a tömeget, mely nem elméleti, csak gyakorlati úton, nem újságok és tankönyvekből, de tapasztalásból szokta meríteni élet- és politikai bölcselme elveit. Az erkölcsi romlás többnyire együtt jár a szellemi sülyedéssel, és az erkölcstelenségek,politikai hibák nagy része egyenest a ferde fölfogásból is ered. A gonosz útra térő ember azt hiszi, hogy ez az út előnyösebb, de ha jobban tudott volna számítani, ha ítélete erősebb, bizonynyal belátta volna, hogy az épen megfordítva van. A tapasztalás azután rávezeti, hogy a réven ugyan nyert valami keveset, de a vámon sokkal többet vesztett. A tömeg ama nagy része, mely ma kortesbor és megyei, uradalmi s egyéb „emolumentumok“ után indulva szavaz, lassanként megismerkedik az alkotmányosság alapczéljaival és a szavazat értékének ismeretére jutand. Azt hiszszük, hogy nem annyira erkölcsi romlottság, hanem inkább az alkotmányosságbani járatlanság, a szavazat értékének nem ismerése, mely a mi választásainkat sokhelyi lélekvásárrá változtatja. A nép még ma roszul számít, de majd rájön hibájára, és akkor be fogja látni, hogy igen rosz alku az, ha két garasért valaki száz forint értékről mondott le. A választó, ki pénzért adta el szavazatát, nem igen merészen kérheti számon képviselőjétől, hogy hova és mire szavazott, mert az könnyen azt felelhetné neki, az egyszeri pappal: a milyen a malacz, olyan a mise. A milyen a választó, olyan a képviselő. Ha a választó eladja szavazatát, mi jogon, minő arczczal meri kérdőre vonni a képviselőt, hogy hát ő miért nem volt jobb nálánál? Hisz ő — a képviselő — már arra hivatkozhatik, hogy neki a választás tiz-húszezer forintjába került, hát csak be kell azt neki is másúton hajtania? Amit pénzen lehet venni, azt pénzért el is lehet adni. Íme ez az eredménye a választó tömeg azon bűnös számításának, melynélfogva azt hiszi, hogy szavazatát legjobban értékesíti, ha a jelöltek közt annak ad előnyt, akinek feje, szíve ugyan üres, de az erszénye annál teltebb. Már hogy igen közönséges hasonlattal éljünk, — a tárgy némileg följogosít arra, — azt szoktuk mondani, hogy a milyen a közönség ízlése, olyan szokott lenni a vendéglős. A milyen a választó nép, olyan annak a képviselete. A házasság is egészen más, ha a feleket a szív tiszta vonzalma és nem pénzérdek hozza össze. Az országban kétségkívül most is van sok kitűnő fő, nemes szív, mely sokat tehetne a népért; de a sors, mint fukar, mostoha keresztapa szerepelt születésüknél, s nem rakott vánkosuk alá tömött pénzzsákokat; a nemes szív pedig mai világban még ha kitűnő fő van is fölötte, nem egy könnyen bír annyira meggazdagodni, hogy a választásoknál tízhúszezer forintot kiszórjon. Mert az bizonyos, hogy minél nagyobb képességű valamely szabadelvű egyén, annál nagyobb erőfeszítésre volna szüksége, hogy egy dúsan támogatott ellenjelölttel szemben diadalmaskodjék. Emlékezzünk csak vissza, mily nagy erkölcsi erőkifejtésbe került Kossuth megválasztatása az 1848. országgyűlésre. Hiába csinálták a fogós kortesdalt, „hogy ha Kossuth lesz a követ, pap és nemes adót fizet“ — a választó nemesség ezúttal valóban nemesül viselte magát, és a nagy eredmény meglett. Nagy eredményeket csak nagy erkölcsök szülnek, és ha majd népünk