Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-02-05 / 6. szám
Bölfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. igaz- Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és dausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Előfizetési fölhívás VASÁRNAPI ÚJSÁG és Politikai Újdonságok 1873-ik évi folyamára. (Ismeretterjesztő és politikai hetilap. — Az egyik számos eredeti képpel illustrálva; a másik rendkívüli mellékletekkel bővítve.) Előfizetési feltételek: Postán küldve vagy Pesten házhoz hordva. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre (január —deczember).............................10 ft. Félévre (január—június)..............................................5 » Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre (január—december)....................................6 ft. Félévre (január—június)....................................................3 » Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre (január—deczember) . . . 5 ft. — kr Félévre (január—június).............................3 » 50 » Egyes előfizetések legczélszerűbben postai utalvány által eszközölhetők, amelyre bérmentesítésül csak egy darab 5 krajczáros bélyeg kívántatik. ORT* Tíz előfizetett példányra gyűjtőinknek egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4. st. a.) Még mindig a költségvetés. A külföldön egy idő óta egyátalán semmi olyas nem akar történni, ami a közfigyelmet a Sándor-utczai háztól, habár csak futólag él, és kellemes pihenésképen magára vonhatná. Mint ahogy a rosz diáknak valamely kedve és hajlama ellen való tárgyból a tanár addig ad föl egy leczkét, s addig ismételtet vele, hogy végre az, csak hogy szabadulhasson, jól megtanulja azt, akként a gondviselés most minden jelentősebb csetepatét vagy botrányt visszafojt és csaknem teljes szélcsöndet állít be a föld kerekén, csakhogy bennünket, akik a pénz és a talán a számok tana iránti legyőzhetlen ellenszenvünkről világszerte ismeretesek vagyunk, ebbeli leczkénk alapos tanulmányozására szorítson. Sokszor panaszra fakadunk, hogy sokat ver minket az a mi sajátlagos és különleges magyar Istenünk. De ha elfogulatlan higgadt pillanatban meggondoljuk, az iskolában is egy-egy hő vérű, erőteli szilaj, szerfölött engedetlen, önfejű és daczos gyermekkel sokkal több is a baj, mint például higgadtabb lelkületű német szomszédainkkal, kiknek ereiben a vér oly lassan, csöndesen folydogál. És úgy látszik, fönnebbi szigorú gondoskodása is csak elismerésünket érdemlő atyai szeretetre mutat, mely egyszersmind azon vigasztaló gondolatot is ébreszti bennünk, hogy talán még nem akar végkép lemondani rólunk, és ő maga is táplálja azon hitet, miszerint még nem játszottuk le egészen szerepünket, és ha erősen fog bennünket, talán idővel még a számtanból is kaphatunk legalább is olyan kalkulust, mely bennüket európai szerepünk tovább folytatására képesít. Igen bizony, már mintegy három hete izzadják honatyáink a verítéket, napi sajtónk a fekete vért — az a fölötti tépelődésben, miként lehetne kiemelni az ország pénzes szekerét ama feneketlen kátyúból, melybe egyrészt épen a miatt került, hogy valahára belátván a jó utak szükségét,egyszerre igen is sok és fölöttébb költséges vasút építéséhez fogtunk. És nem jön segítségünkre semmiféle közeli és nagyobbszerű kravall. Moldva-oláh szomszédaink nem ütik a mi zsidóinkat; délszláv izgatók szája sem fenyegeti a világot elnyeléssel; horvát-szerb „nemzeti“ párti testvéreink is egyelőre még békén költik el az olajos babot, és még mindig késnek azon véres fölöstökömhöz ülni, melyen, mint ezt már annyiszor ünnepélyesen bejelenték, minket, szegény, maroknyi magyar nemzetet akarnak fölemészteni. Sőt az uralkodó Deák-párt úgynevezett óvatossága annyira mégis apadt, hogy egy kis erély kifejtése, magyar részről kilátásba van helyezve. Szó van arról, hogy Horvátországba b. Rauehot küldik újra bánnak, gr. Zichy József pedig horvát miniszter lesz, úgy látszik, deák-párti körökben irányadóvá kezd emelkedni azon nézet, hogy csupa törvénytiszteletből megengedni a törvények lábbal tapodását nem czélszerű. Midőn tehát a tiszteletreméltó Deák-párt azon tűnődik, hogy nem lenne-e üdvös dolog némi előkészületeket tenni a fölháborodáshoz, és egyelőre megkísérlem, vájjon mi történnék, ha el nem futnánk a magunk árnyékától, már ezen egy körülmény is arra mutat, hogy valami közeli veszedelem aligha fenyeget bennünket. Hogy az angol bulldog egy kissé mozog az északi medvére, mivel ez igen közel jár ahhoz, hogy a farka hegyére hágjon — Ázsiában, erről ugyan itt-amott beszélgetnek a diplomata és politizáló körök, de csak úgy beázgatás közben, mint oly dologról, melyből ugyan lehetne valami és tán lesz is idővel, de még ma aligha. Akinek sok pénze van, az rendesen szereti a békét, és legfölebb oly bizonyos sikerű ürge-öntésre indul ki, mint volt az évek előtti hajójárát Afrikában, szegény Tódor király ellenében. Ekként vagy:akarjuk vagy nem, kénytelenek vagyunk saját bajainkkal s illetőleg ezek legnagyobbikával, rongált pénzügyeinkkel foglalkozni. Ezek valóban oly lehangolók, hogy a legvérmesebb hazafiakat is, kiknek politikai programmja azon tételből indul ki, hogy mi elég erősek volnánk a fél világgal szembeszállani, higgadtabb meggondolásra, mérsékeltebb nézetekre indíthatják. És azt hiszszük, miszerint a kormányelnökségben kedve szerint történt változáson kívül e körülménynek is van része abban, hogy az ellenzék mindkét árnyalata egy idő óta mérsékeltebb, kíméletesebb magatartást követ a kormány és pártja irányában. Mert ha fölteszi is, hogy a kormány és pártja részéről sok hiba jön elkövetve az ország vagyonának kezelésében, ha fölteszi, hogy az úgynevezett „korrupczió“ sokat ártott hitelünknek, mégis meg kell engednie, hogy a pénzügyi baj sokkal nagyobb, semhogy az csupán egy párt működésének félszegségéből vagy szerinte vétkes voltából származhatott volna. Míg Francziaország, mely nem is kétszerte nagyobb, és természettel kevésbbé áldott, mint hazánk, egy oly háború után, mint a tavak, melyben összes kárvallása mintegy 10 ezer millió frankra rúghat, egy három ezer milliós kölcsön kiírása alkalmával negyvenhárom ezer millióra kap aláírást néhány nap alatt, addig a békés viszonyok közt élő, Kánaánnak, Európa éléskamarájának nevezett Magyarország csekély 54 milliós kölcsöne Londonban megbukik elannyira, hogy most a kormány kénytelen a „megvetlek Rózsi“ jelszóval mellőzött bécsi piaczhoz visszakényszeredni, s ennek kárörvendő gunymosolya előtt szemét lesütve, ettől pénzt koldulni,s ez oly állapot, melynek fiai mélyebben fekvők le-