Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-07 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikei Ujdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., féléwejé£t4 Csoport a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. 1-fő szám. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igt Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben . Oppel ill, kírujj Alajos,.többszöri iktatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Hollzeile Nr. 22 és Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10. Egy magyarországi vasúttársaság szomorú története. Midőn a magyar alkotmány helyreállítása után a vasutügy terén oly élénk mozgalom indult meg, a brüsszeli Bischofsheim és Hirsch czég egyesülve Waring testvérekkel, igyekezett megnyerni a Nagy-Váradtól Brassóig vezetendő magyar keleti vasút koncesszióját. A döntő pillanatban azonban Bischofsheim és Hirsch mint engedélykérők egyszerre eltűntek s Waring Károly maradt mint egyedüli kérvényező. Waring Károlynak meg is adatott az engedély oly módon, hogy a keleti vasút megnyitásának napjától számítva a magyar állam a keleti vasút részére 46,750 frtnyi tiszta jövedelmet biztosított mértföldenként és pedig ezüstben. A fent említett brüsszeli házat azért hoztuk föl mindjárt czikkünk élén, hogy előre is jelezzük, miszerint Waring nem volt egyéb, mint azoknak „Strohmann“-ja, kinek föladata vala : a nyereségeket titkos társaival megosztani, az összes kötelezettségeket azonban egyedül elvállalni s alkalmas pillanatban tovább állani. A mint Waring Károlynak a konczesszió zsebében volt, azonnal Párisba utazott s időközben társul vévén magához testvérét, a megszerzett koncessiót az u. n. párisi szerződésben átruházta az angol - osztrák bankra és pedig oly módon, hogy viszont az angol-osztrák bank a még csak később megalapítandó részvénytársaság nevében már előre a keleti vasút építését szerződésileg Waring testvérekre, mint fővállalkozókra, ruházta át. A jövendő részvénytársaság alaptőkéje a törvény értelmében 75.033.750 forintot tett név szerinti értékben, ezüstben számítva. E tőkét úgy kellett beszerezni, hogy kibocsátottak 150.067 darab 200 ftos részvényt és 150.067 db 300 frtos elsőbbségi kötvényt. Ha a részvények és elsőbbségi kötvények értékesítése kellőleg történt volna, továbbá, ha az építkezések vezetésénél nagy mérvű csalások el nem követtettek volna, a keleti vasutat minden bizonynyal ki lehetett volna építeni a fentebbi összegből s a vállalkozóknak tisztességes nyereség is maradt volna. De Waringnek s kompániájának czélja nem a vasút kiépítése volt. Ők kezdettől fogva oda törekedtek: lehető sok pénzt zsebre rakni a részvénykibocsátásnál és az építésnél, s azután tovább állani. Az első csalás az építési tőke beszerzésénél követtetett el oly módon, hogy az említett párisi szerződésben az anglo-bank Waringéknek a részvényeket 200 forint helyett 128 forintjával, az elsőbbségi kötvényeket 300 forint helyett 222 forintjával engedte át, az utóbbiak kötelezvén magukat a vasút teljes kiépítésére. Ugyanazon részvényeket az anglo-bank egy hónap múlva 152 forintjával sózta a párisi szerződés létezését nem is sejtő részvényesek nyakába. Az elsőbbségi kötvényeket pedig Waringék ismét eladták az anglo-banknak 246 forintjával, természetesen a már előre megkoppasztott részvényesek terhére. Ily módon a keleti vasúttársaság, még mielőtt megalakult volna, 7.360.000 forinttól megfosztatott. A második nagyobbszerű csalás az építkezésnél követtetett el. Erre is ama titkos párisi szerződés nyújtott módot. E szerződésben ugyanis az egész keleti vasút fölosztatott négy szakaszra, tekintet nélkül az építési nehézségekre, s Waring testvérek kötelezték magukat kiépíteni az I. szakaszt (Nagy-Várad-Kolozsvár, 2012),(10 mfld) 18.300.000 írtért; a II. szakaszt (Gyulafehérvár - Tövis- Gerend - Marosvásárhely, Tövis-Kis-Kapus- Szászváros, 294/10 mfld) 27.470.000 írtért; a III. szakaszt (Kapus-Szeben, 6 mérföld) 5.475.000 írtért; a IV. szakaszt (Kolozsvár-Gerend-Brassó, 247/10 mfld) 22.213.000 írtért. Mindezen összegek a névérték szerint értendők. A fentebbi összegek, összeadva, a részvénytőkét adják, leszámítva belőle 860.000 irtot, melyet Waring testvérek előmunkálatok czime alatt s 750.000 forintot, melyet felügyeleti s kezelési költségek ürügye alatt kaptak. Fölfegyverkezve a párisi szerződéssel, Waring testvérek megkezdték az építést. Kiválasztották a könnyű szakaszokat, melyekről tudták, hogy kevesebbe kerülnek a szerződésben kitett összegnél. A nehéz szakaszokra nézve csak nagyobbszerű sin-szállítmányokat eszközöltek, mert e szállítmányok után rögtön, minden fáradság nélkül bezsebelhették a provisiókat. Az igazgatótanács, melynek feladata lett volna Waring testvéreket szigorúan ellenőrizni s arról gondoskodni, hogy azok elvállalt kötelezettségeiket csakugyan teljesítsék, megfoghatatlanul folyton fizette Waring testvérek munkaigazolványait. Ily módon kedélyes zajtalansággal folyt a munka és a pénzutalványozás 1869. márczius havától 1870 őszéig, azon időpontig t. i., midőn Waring testvérek jónak látták előkészületeket tenni a szökésre. Kifizettetett Waring testvéreknek összesen 36.000,000 forint, holott a párisi szerződés értelmében is az első három szakaszért csak 35.800,000 forint járt volna. Ámde az első szakaszra is még 1.600,000-et kellett fordítani utólag, míg az építés jóváhagyható volt. A második és harmadik szakasz pedig csak félig volt kiépítve, midőn Waring testvérek az építést abban hagyták. E két szakaszra még körülbelöl 534 milliót kellett fordítani. Hozzáadva ezt az első szakasznál még megkivántató 1.600.000 forinthoz, kitűnik, hogy Waringnek 7 Уз millióval több fizettetett, mint ami neki járt volna. Felül rá még utólagosan az is kisült, hogy a második és harmadik szakasz a párisi szerződésben 2/2 mérfölddel hibásan számíttatott, ami mérföldenként 640,000 forintot véve föl, ismét 1.600,000 forintot tesz. Wahring tehát kerek számban legalább 9 millióval többet kapott, mint ami neki járt volna. Ehhez számítva az anglo-bank által a pénzbeszerzésnél elsajátított 7 milliót s a Waring testvéreknek előmunkálatok és kezelési költségek czimén előre fizetett 1.800.000 forintot, a láb alól eltett összegek, — azok, t. i. melyeket eddig megemlítettünk — 11 millió 800.000 forintra rúgnak. Ehhez járul még egy másik összeg. A befizetett részvénytőke nem kivántatván egyszerre az építkezéshez, annak időleges kamatai természetesen a részvénytársaságot illették volna. E kamatok körülbelül 2 millió forintra tehetők. Ezekkel az anglo-bank, mely a társulat pénzeit kezelte, be nem számolt. Hozzáadva ezt a fentebbiekhez, közel húsz millió forint jön ki, mint oly összeg, mely a helyett, hogy a vasút építésére fordittatott volna, Waring testvéreknek s titkos bűntársaiknak zsebeikbe vándorolt. Mellőzve azon menthetetlen eljárás történetét, mely akkor követtetett, midőn a munkák folytatását semmis ürügyek alatt megtagadó Waring testvérekkel a szerződés véglegesen fölbontatott s ez alkalommal a társulat érdekei ismét érzékenyen megsértettek, áttérünk a keleti vasútügy későbbi fázisaira. Csak még egy előzetes kérdést akarunk röviden megemlíteni. Azt fogja kérdezni az olvasó, hogyan történhetett az, hogy a