Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-07-22 / 29. szám
29-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre5 ft., félévre 3 ft. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Mosse R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. Előfizetési fölhívás. A VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1874 első félévi folyama junius-hó végével lejárván, tisztelettel fölhivjuk előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani, hogy a lapok küldésében fenakadás ne történjék. A „Vasárnapi Újság“ folyó év elejétől kezdve szépirodalmi és tárczarovatainak tetemes bővítésével — állandóan kétévnyi tartalommal jelen meg, a „Politikai Újdonságok“ pedig, mely a politikai események teljes és hű heti krónikáját tartalmazza, a „Magyar Gazda“ czímű gazdasági melléklettel van bővítve. ______________ Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt ; Évnegyedre (július—szeptember)....................................3 ft. Félévre (julius —deczember)..........................................6 * Csupán a Vasárnapi Ujság: Évnegyedre (julius—szeptember)...............................2 ft. Félévre (julius—deczember)..........................................4 » Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre (julius—szeptember) . . . 1 ft. SO kr Félévre (julius —deczember).....................3 » — » 9V~ Egyes előfizetések legczélszerűbben postai átsvány által eszközölhetők, amelyre bérmentesítésül csak egy darab 5 krajczáros bélyeg kívántatik. Tíz előfizetett példányra gyűjtőinknek egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. 4 Vasárnapi Ujság és P. Újdonságok feladó-hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) I ________________________________________________________________________________________!! Heti szemle. „Nyugodt hangulat“ — e szavakkal jellemezték a helyzetet a félhivatalos karloviczi táviratok, midőn a szerb kongresszus a múlt vasárnap megnyittatott Nekünk mindjárt nem tetszett ez a „nyugodt hangulat“ a zajos demonstrácziókhoz szokott szerb túlzóknál s nem késtünk kifejezni azon nézetünket, hogy e látszólagos nyugalom alighanem a biztos diadalérzetnek kifolyása s talán épen valamely tervezett cselfogás elleplezése. A következmények megmuttatták, hogy igazunk volt. A Miletics-párt korlátlan hatalommal rendelkezett, minek is tüntetett volna, mikor szép csendesen kiverifikálhatta a kongresszusból azokat, akik neki nem tetszettek? Eljött a választás napja, július 16-ra. A kongresszus azzal kezdte ülését, hogy az ismeretes moszkvai zarandok Subbotics indítványára elhatározta, hogy ő felségéhez hódolati, a kormányhoz bizalmi föliratot fog intézni. Erre a királyi biztos, Hueber ur, magyar díszruhában megjelent a kongreszszuson s fölhivta ezt a patriarcha választására. Ezután, zsivó-kiáltásoktól kisérve, eltávozott a királyi biztos. A kongresszus tagjai misét hallgattak, s ezután majdnem három óráig tartó zárt ülésben megkezdődött a választás. A következmény megmutatta, mennyire csalódott a kormány azon álbarátaiban, akik évek óta egy szerb mérsékelt, u. n. középpárt alakításával kecsegtették. Meg van e középpárt a kongresszusban is, összesen hét tagból áll, Zsivkovics horvát osztályfőnök a vezetője. De e párt, midőn eljött a döntő pillanat, alávetette magát a Mileticspárt akaratának. Hogy e párt diadala annál fényesebb legyen, s hogy elmondhassa , miszerint Stojkovics budai püspök, kiről mindenki tudta, hogy nem fog megerősíttetni, egyhangúlag választatott meg: a mérsékelt párttöredék nagy bölcsen tartózkodott a szavazástól. Így történt, hogy Stojkovics, akit ezelőtt két évvel a kormány kénytelen volt fölfüggeszteni az adminisztrátorságtól, mivel Mileticsék kezére játszotta a hatalmat, egyhangúlag megválasztatott görög keleti szerb patriarchává. Nagy volt a zavar a félhivatalos táborban a kormány e fiaskója fölött. Remélve hogy még sikerül jobb irányt adni a dolgoknak, azt a hírt kezdték terjeszteni, hogy a történt dolgok nem lepték meg a kormányt, hogy második választás fog elrendeltetni s a kongresszus , — miután előbbi szavazatával elégtételt szolgáltatott az öreg Stojkovicsnak — valószínűleg meg fogja választani Gruics püspököt. Nem tudjuk, mennyiben őszinték e remények, vannak politikusok, kik az utolsó perczig szeretik magukat csalódásokban ringattatok A legújabb távirati jelentések azonban arra mutatnak, hogy nemcsak hogy a Miletics-párt nem hajlandó rátérni a kormány szándékaira, hanem még a „mérsékeltnek“ gúnyolt kisebbség is annyira át volna már hatva a túlzók szellemétől, hogy egyátalán nem akar részt venni egy új választásban, melyet „kényszerválasztásnak“ kereszteltek el. A szerb egyházi ügyek ezzel alighanem ismét egy zsákutczába jutottak, s aligha jobb nem lett volna az eddigi állapot fönmaradása. A kormány most már, ha erélyt akar mutatni, kénytelen lesz a patriarchát kinevezni s ezzel el van vetve az izgatás magva Csak ez kellett a Miletics-pártnak, mely keresi az alkalmat, hogy a kormánynyal összetűzhessen. A vallásügyi miniszter úr pedig elteheti magának a szerb túlzók bizalmi feliratát örök emlékül szenvedett kudarcáért. Az országházban egy időre félbeszakadt a választási törvénynek már annyira megunt tárgyalása. Napirendre jöttek a vasúti törvényjavaslatok. Először is a temesvározsovai vasút tárgyaltatott. Olvasóink ismerik e kérdést fő vonásaiban, s így talán mellőzhetjük a majdnem egy heti vita ecsetelését. Nagy baj az, hogy a pénzügyi kényszerhelyzet nyomása alatt a kormány és törvényhozás, tudva és látva lépésének káros következményeit, kénytelen megszavazni e vasútvonalat az Osztrák államvasuttársaság részére, s ez által fokozni azon máris nagy hatalmat, melylyel ezen idegen társulat az ország forgalmi viszonyai fölött bír. De e bajt még csak el lehetne tűrni, ha legalább biztosítékok nyujtattak volna a differencziális tariftákra vonatkozólag. Az osztrák államvasúttársaság ugyanis, mint a román vasutak bérlője, kezében tartja a forgalmat Galacztól Bodenbachig, s hogy oláh vonalait jövedelmezőkké tegye, kedvezményeket fog nyújtani az oláhországi gabonának a magyar gabona fölött. E kedvezmények esetleg igen súlyosan fognak nehezedni a magyar gabonatermelésre, mely drágább földön, nagyobb adókkal terhelve s magasabb munkabérrel termel, mint az oláh földbirtokosok. A vita súlypontját a differenciális tariffák kérdése képezte. A kormány igyekezett eloszlatni az ezen taristák miatt fölmerült aggodalmakat, míg az ellenzék, sőt a jobboldalról is, különösen Pest város képviselői részéről, hatályosan bebizonyíttatott azok hatása mezőgazdaságunkra s fővárosunk kereskedelmére. A javaslat mellett tartott beszédek sorából különösen kiemelkedik Ghyczy pénzügyminiszter beszéde. A javaslat ellen tartott beszédek közt legjelentékenyebbek Tisza Kálmáné és Steiger Gyula pestvárosi képviselőé. Végre a szavazásnál a kormány előterjesztése változatlanul elfogadtatott 59 szótöbbséggel. A jobboldal meglehetős tömören szavazott mellette, a középpártról öten, a horvátok és szászok mind. Mondják hogy a horvátok azon reményben szavaztak a kormány mellett, hogy jutalmul valami horvátországi vasutat kapnak, s hogy felül rá a Horvátország tenni-