Politikai Ujdonságok, 1875 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-06 / 1. szám
1-ső szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXI. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri iktatásnál 15 krajczár , többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdíj külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler, Wallflichgasse Nr. 10, Mosse R., Seilersstätte Nr. 2 és Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. Előfizetési fölhivás a VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1875. évi folyamára. (Ismeretterjesztő és politikai hetilap. — Az egyik számos eredeti képpel illusztrálva; s másika „Magyar Gazda“ czimü gazdasági lappal s rendkívüli mellékletekkel bővítve.) Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre....................................................................12 ft Félévre ......................................................................6 » Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre............................. 8 ft. Félévre.........................................................................4 » Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre................................................................6 ft. Félévre.................................................. . . . 3 » ЭЙР“- Az előfizetések legczészerűbben postautalvány által eszközölhetők. ” A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám). Az újév hetében. Az uj esztendő két följegyzésre méltó eseménynyel köszöntött be. Egyikkel a bel-, másikkal a külföldi politika terén. Az uj év fölötte alkalmas időpont a viszszapillantásokra. Ilyenkor csaknem minden ember megcsinálja a maga nemcsak gazdasági, de élete egész évi tevékenységét felölelő mérlegét. Képzelhető volt tehát, hogy akik nyilvános számtételre különben is kötelezték, nem fogják elszalasztani ez alkalmat, hogy visszatekintő s némileg a jövő iránt is tájékoztató nyilatkozatot ne bocsássanak világgá. Deák Ferencz a jobboldal vezére, fájdalom, nincs abban a helyzetben, hogy hallassa mérvadó szavát a közügyekben. Gyöngélkedő állapota arra kényszerítő, hogy az újév alkalmából nála tisztelgő párthíveinek csak néhány meleg szóval fejezze ki köszönetét a megemlékezésért. A Deák iránt lerovott újévi tisztelgésnek ennélfogva nem is lehetett más, mint tisztán személyes jellege. Magán jellegű volt a balközép vezérénél, Tisza Kálmánnál lefolyt újévi ünnepély is, de a személyes színezet itt inkább elmosódott ama politikai érdekű nyilatkozatok folytán, melyek ez alkalommal tétettek. Tisza Kálmán beszéde foglalkoztatta a napi sajtót a rá következő napokban. Akad- t tak lapok, melyek e nyilatkozatból a mér- sékeltebb ellenzéki elemeknek a jobboldal szabadelvű és független elemeihez való közeledését olvasták ki, míg ismét mások teljes lerombolását látták; e nyilatkozatban ama hídnak, melyen keresztül egy új, a viszonyoknak szerintük inkább megfelelő pártot képzeltek alakulhatni. A koalíczió meghiúsult kísérleteinek gyakori emlegetése csakugyan azt látszik sejtetni, hogy a baloldal vezére e kísérletek meghiúsulását nem fogadta közönyösen. Azonban a közjogi kiegyezés és alkotói ellen intézett támadás, s belügyi politikájuk , csaknem minden ágának kárhoztatása, végre az a kijelentés, hogy a koalíció csak azon föltétel alatt volt képzelhető, ha az ez alapon alakult kormánynak egy tagjától sem kívántatik elváldozat s mindegyiknek meghagyatik a koaliczió alapját képező pactum conventum körén kívüli kérdések megoldására a szabad kéz, — fölötte kétes színben tüntetik föl a baloldal vezérének látszólagos közeledését a jobboldalhoz. Sőt e nyilatkozat s a jobboldali lapoknak ez ellen írt czikkei után ítélve, készen lehetünk rá, hogy ha csak a nemzet választó rétegeiből nem indul meg egy újabb, az ország által fölkarolt kezdeményezés, a jövő választások előkészületei megint csak a régi zászlók, régi jelszavak alatt fognak megindulni. Ami az új pártalakulás kérdését illeti, ahhoz meglenne az országban a dispositió, de nincs aki kimondja a varázsigét, mely megindítaná a pártok megeszedését. A parliament körökben most a még okvetlenül elvégzendő ügyek nevezetes halmazát akarják szerencsés kombinációba hozni a szűkre mért idővel. Tudjuk ugyanis, hogy a jövő év közös budgetét még ez évben kell megállapítani a delegáczióknak. Ezek megválasztására tehát még ez évben, legkésőbb szeptember hóban kell összehívni az új országgyűlést. A választási előkészületek azonban — kivált az új törvény alapján, mely ez alkalommal lesz először próbára téve — időt vesznek igénybe s arra is gondolni kell, hogy földmivelő ország lévén, nyár derekán választási mozgalmakkal nem tanácsos elvonni a haza népét a földmunkától. Mindezekből kiderül, hogy a mostani országgyűlést minél előbb szét kell ereszteni, legfölebb áprilisben, májusban. Kevés idő marad egy oly nevezetes költségvetés megállapítására, mint az idei (a költségvetési viták nálunk tudvalevőleg több hónapot vesznek igénybe), s a mellett még el kellene intézni Ghyczy javaslatait, melyek oly rendkívül nagy fontosságúak nemcsak az ország, de az ország minden egyes polgárának is vagyoni viszonyaira. E nyomasztó hangulat uralkodik jelenleg politikai köreink fölött. — Az újév másik nevezetes és sokkal kézzelfoghatóbb eseményét, melyre e sorok elején utaltunk, a külföldről jegyezzük föl. Spanyolország, mely Amadeo király eltávozta után köztársaság lett volna, ámbár csak egyes pártok, egyének, hadvezérek játékszere s legutóbb köztársasági álcrát viselő katonai diktatúra volt, — ma újra monarchia. Alfonzot, az elűzött II. Izabella fiát, egy alfonzista érzelmei miatt hivatalától megfosztott vezér, Martinez Campos két zászlóalj élén királynak proklamálta s az ellene küldött északi hadsereg — csatlakozott a pronuncziamentóhoz. Spanyolországnak tehát ma már királya van. Ez esemény oly ügyesen, oly titkon volt előkészítve, hogy mindenkit meglepett. Hisz a vérmesebb reményű köztársaságiak a sok csalódás után is abban a reményben ringatták magukat, hogy a verőfényes, áldott pyrennei félsziget és büszke népe a köztársaság aegise alatt ismét oda fejlődhetik, milyennek dicsősége delelő pontján látta a történelem: gazdagnak, hatalmasnak, a tudomány, művészet és irodalom élén haladónak. Maga Castelar csak a múlt héten megjelent levelében, a latin fajok egyesülését a köztársaságban mondta elérhetőnek. Az események megmutatták, hogy a dolgok ilyetén megítéléséhez rendkívüli adag idealizmus szükséges. Spanyolországot nem az a büszke, nemes, vitéz, előretörő faj lakja többé, hanem egy olyan, mely elszegényedett, az erkölcstelen dynasztia százados nyomása alatt apránként degenerálódott, vakbuzgó papok lélekölő befolyása alatt elbutult s a szakadatlan polgárharczok alatt elvesztette a törvények iránti tiszteletet, a közügy iránti érdeklődést és a haza lángoló szeretetét. A politika Spanyolországban abban állt, hogy egyik befolyásos intrikus a másikat megbuktatta, egy obskúrus generális, ki házán kívül egyebet tán nem is merte mutatni az ellenségnek, fegyveres kézzel verte szét a nemzet törvényhozó testületét, egy másik felült a fejevesztett ország nyakára, és mindez oly kedélyes-