Politikai Ujdonságok, 1875 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-08 / 49. szám

49-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXL évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdíj külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hansenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Moose R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. Előfizetési fölhívás a VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1876. évi folyamára. (Ismeretterjesztő és politikai hetilap. — Az egyik számos eredeti képpel illusztrálva; a másik a „Ma­gyar Gazda“ czimü gazdasági lappal s rendkívüli mel­lékletekkel bővítve.) Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre...................................................................................12 ft. Félévre .....................................................................................6 . Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre......................................................................................8 ft. Félévre...........................................................................................4 . Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre.....................................................................................6 ft. Félévre...................................................................... 3 .­jvPP- Az előfizetések legczélszerűbben postautalvány által eszközelhetők. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó­hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.) Heti szemle. Az már meglátszik a jelen kormány min­den lépésén, hogy erősen föltette magában, más eljárást követni, mint kivált közvetlen elődei. Azok, tagadhatlan, igen sokat beszéltek, a­mi még hagyján (ebben az egyben a jelen kormány sem tagadhatja meg ős magyar természetét;) de a­mi már súlyosabb dolog, a megelőző kormányok igen sokat is ígértek, és vajmi keveset telj­esítettek . . . Nos tehát épen ezért is nem valami hit­véges nehézségű feladat fölülmúlni e részben az elődöket, csak az ígéretekben kell fuka­­rabbnak lenni, mindjárt kiötlik az egy kissé jó­tékonyabban ható különbözet az előbbiek ígé­reteinek és cselekményeinek aránya között. Most már tudjuk, miért hallgatott oly állhatatosan a kormány a sok unszolások daczára, melyekkel kivált pénzügyi prog­­rammjáért a boszantásig ostromolta a két szélső ellenzék képviselete és sajtója egyaránt. A jelen kormány a hatásgerjesztés esz­közei közt nem feledkezik meg arról sem, mennyire fokozza valamely tény hatását a körülmény, ha az váratlan, s a meglepetés alakjában következik be. A kormány ez ülésszak kezdetén egyszerre néhány tuc­at törvényjavaslattal állt a ház elé, mintegy azok tömegével akarva agyon­nyomni a programmkövetelő elégületlenek táborát. Igaz, hogy ezekkel s illetőleg ezek legfőbbikével, a közigazgatási törvényjavas­lattal nem volt fölöttébb szerencsés, mert az nagy ellenkezésre talált a városok képvise­letében. De legalább egyet bebizonyítani akart, azt tudniillik, hogy nem mindennapi buzgósággal igyekezett munkás termékeny­séggel fölülmúlni a tétlen elődöket. Most meg, a­midőn a fönforgó viszo­nyok közt erre alig gondolt a hosszas sze­rencsétlenségek közt járványszerűvé vált or­szágos feketevérüség, előáll a megkötött rente-kölcsön tényével, melyet ígért ugyan, illetőleg melynek egykoron később, javultabb viszonyok közt létesítése iránti reményét kifejezte, de a melyet még most, a külügyi bonyodalmak csomósodása közben vajmi kevesen reméltek. A kormány azonban egész csöndben mű­ködött, alkudozott, és létre­hozta a rente­­kölcsönt, annyiban meglepőleg, a­mennyi­ben azt egyrészt ez alakban és most alig tartotta lehetőnek a közvélemény, másrészt pedig, a­mennyiben annak híte közvetlen a bevégzett tény előtt nem merült föl a nyil­vánosság előtt. A kormánysajtónak ekként alkalma nyílt, még mielőtt a kétkedő ellenzék előre bevág­hatta volna az útját, hozsannát zengeni az örvendetes tény fölött, melynek rögtöni ha­tása meglehetősen hasonlított ahhoz, mint midőn a szendergő vagy mélázó fővárosi lakos ablaka alatt egyszerre váratlan megütik a nagy dobot a katonai zenekarban. És valami csakugyan van is a dologban. Már tudnillik némi örvendetes. Tagadhatlan, hogy a szomorú előzmé­nyekhez képest az új kölcsön alakja, forrása némi haladást, elvitázhatlan javulást jelent hitelviszonyainkban. Körülbelül olyanformát, mint mikor az elszegényü­lt magános ember, ki már csak apróbb, csip-csupp összegecskéket kapott zálogra, innen is onnan is,­­ egyszerre valamely tekintélyesebb uzsorástól nagyobb összeget kap zálog nélkül, hosszabb lejáratra, de még mindig szintén magas kamatra, azon czélból, hogy ezentúl csak azon egy hitele­zőnek legyen adósa. A magyar kormányt megemberölte az első rangú Rotschild bankár­csoport, a köl­csönök tisztességesebb, rente-nek nevezett ne­mével, mely „boldogabb“, sőt még pénzügyi­leg kevésbbé boldogabb hazákban is 41 5°/Cra szokott köttetni, 71 2°/Cos kamat mellett, melynek azonban természetesen magasabb folyama lesz, s ez által a conversiót az állam rovására megkönnyítvén, és a mely a köl­csönadókra nézve előnyös föltételekkel beve­zetését képezi egy 300 millióig terjedendő nagyobb pénzügyi műveletnek. A dolog érdeme tehát az, hogy íme ne­künk, kik hitelünket már-már eljátszottuk, végre mégis van olyan a milyen hitelünk, melynek egyik fő előnye, hogy az apróbb kölcsönökért lezálogolt államjavak ismét rendelkezésünk alá kerülnek. A kölcsön ez alakjában és ebbeli előnyös következményén túl hitelünk javulására mu­tató másik körülmény az, hogy e művelet oly időben hajtatik végre, mely az európai pénzpiac­ megriadt hangulatánál fogva efféle kiterjeszkedésre legkevésbbé hajlandó. Míg a politikai látkör nyugaton sem tel­jesen derült, mert a franczia megtorlási poli­tika nem hiába emelte hadseregét a szomszéd németnél is magasabb létszámra, s csak alkal­mas szövetkezési alkudozásokra vár, azalatt Keleten épen végig beborulni készül a régóta felhős, lőporillatos égbolt. Angolország ép e napokban oly tényt hajtott végre, mely igen hasonlatos ahhoz, midőn a haldokló beteg ápolói már dugdosni kezdik annak ingóságait, nehogy azok később a kótyavetyélő törvény kezébe kerüljenek. Sietett zsebre dugni a Suez csatornát, s midőn ezen az angol közvélemény szempont­jából ügyes csiny általános megdöbbenést keltett Európában, egész nyíltan megvallotta, hogy biz ő arra gondolt, miszerint a csődöt mondó török állam pénzügyi bukását a teljes állami bukás is követheti, s ő nem szeretné, ha Egyiptom más kézre jutna, melynek érde­kei ellentétesebbek az övéivel, mint a beteg­ágyon rég vonagló és magával mindent tenni engedő török birodalomé. Most már emlegetnek egy európai kon­gresszust, mely a keleti kérdést és mindenek­előtt a suezi csatorna semlegesítését rendezné, és az európai közvélemény már az utóbbi évek tapasztalataiból megtanulta, hogy a­mikor Európában kongresszust emlegetnek, akkor már küszöbön a háború. És egyszerre sok egyéb kisebb szintén baljós körülmény összetalálkozása járul ez aggodalmak növeléséhez. Először is, az aldunai mozgalomnak mint­

Next