Politikai Ujdonságok, 1875 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-08 / 49. szám
49-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXL évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdíj külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hansenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Moose R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. Előfizetési fölhívás a VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1876. évi folyamára. (Ismeretterjesztő és politikai hetilap. — Az egyik számos eredeti képpel illusztrálva; a másik a „Magyar Gazda“ czimü gazdasági lappal s rendkívüli mellékletekkel bővítve.) Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre...................................................................................12 ft. Félévre .....................................................................................6 . Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre......................................................................................8 ft. Félévre...........................................................................................4 . Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre.....................................................................................6 ft. Félévre...................................................................... 3 .jvPP- Az előfizetések legczélszerűbben postautalvány által eszközelhetők. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.) Heti szemle. Az már meglátszik a jelen kormány minden lépésén, hogy erősen föltette magában, más eljárást követni, mint kivált közvetlen elődei. Azok, tagadhatlan, igen sokat beszéltek, ami még hagyján (ebben az egyben a jelen kormány sem tagadhatja meg ős magyar természetét;) de ami már súlyosabb dolog, a megelőző kormányok igen sokat is ígértek, és vajmi keveset teljesítettek . . . Nos tehát épen ezért is nem valami hitvéges nehézségű feladat fölülmúlni e részben az elődöket, csak az ígéretekben kell fukarabbnak lenni, mindjárt kiötlik az egy kissé jótékonyabban ható különbözet az előbbiek ígéreteinek és cselekményeinek aránya között. Most már tudjuk, miért hallgatott oly állhatatosan a kormány a sok unszolások daczára, melyekkel kivált pénzügyi programmjáért a boszantásig ostromolta a két szélső ellenzék képviselete és sajtója egyaránt. A jelen kormány a hatásgerjesztés eszközei közt nem feledkezik meg arról sem, mennyire fokozza valamely tény hatását a körülmény, ha az váratlan, s a meglepetés alakjában következik be. A kormány ez ülésszak kezdetén egyszerre néhány tucat törvényjavaslattal állt a ház elé, mintegy azok tömegével akarva agyonnyomni a programmkövetelő elégületlenek táborát. Igaz, hogy ezekkel s illetőleg ezek legfőbbikével, a közigazgatási törvényjavaslattal nem volt fölöttébb szerencsés, mert az nagy ellenkezésre talált a városok képviseletében. De legalább egyet bebizonyítani akart, azt tudniillik, hogy nem mindennapi buzgósággal igyekezett munkás termékenységgel fölülmúlni a tétlen elődöket. Most meg, amidőn a fönforgó viszonyok közt erre alig gondolt a hosszas szerencsétlenségek közt járványszerűvé vált országos feketevérüség, előáll a megkötött rente-kölcsön tényével, melyet ígért ugyan, illetőleg melynek egykoron később, javultabb viszonyok közt létesítése iránti reményét kifejezte, de a melyet még most, a külügyi bonyodalmak csomósodása közben vajmi kevesen reméltek. A kormány azonban egész csöndben működött, alkudozott, és létrehozta a rentekölcsönt, annyiban meglepőleg, amennyiben azt egyrészt ez alakban és most alig tartotta lehetőnek a közvélemény, másrészt pedig, amennyiben annak híte közvetlen a bevégzett tény előtt nem merült föl a nyilvánosság előtt. A kormánysajtónak ekként alkalma nyílt, még mielőtt a kétkedő ellenzék előre bevághatta volna az útját, hozsannát zengeni az örvendetes tény fölött, melynek rögtöni hatása meglehetősen hasonlított ahhoz, mint midőn a szendergő vagy mélázó fővárosi lakos ablaka alatt egyszerre váratlan megütik a nagy dobot a katonai zenekarban. És valami csakugyan van is a dologban. Már tudnillik némi örvendetes. Tagadhatlan, hogy a szomorú előzményekhez képest az új kölcsön alakja, forrása némi haladást, elvitázhatlan javulást jelent hitelviszonyainkban. Körülbelül olyanformát, mint mikor az elszegényült magános ember, ki már csak apróbb, csip-csupp összegecskéket kapott zálogra, innen is onnan is, egyszerre valamely tekintélyesebb uzsorástól nagyobb összeget kap zálog nélkül, hosszabb lejáratra, de még mindig szintén magas kamatra, azon czélból, hogy ezentúl csak azon egy hitelezőnek legyen adósa. A magyar kormányt megemberölte az első rangú Rotschild bankárcsoport, a kölcsönök tisztességesebb, rente-nek nevezett nemével, mely „boldogabb“, sőt még pénzügyileg kevésbbé boldogabb hazákban is 41 5°/Cra szokott köttetni, 71 2°/Cos kamat mellett, melynek azonban természetesen magasabb folyama lesz, s ez által a conversiót az állam rovására megkönnyítvén, és a mely a kölcsönadókra nézve előnyös föltételekkel bevezetését képezi egy 300 millióig terjedendő nagyobb pénzügyi műveletnek. A dolog érdeme tehát az, hogy íme nekünk, kik hitelünket már-már eljátszottuk, végre mégis van olyan a milyen hitelünk, melynek egyik fő előnye, hogy az apróbb kölcsönökért lezálogolt államjavak ismét rendelkezésünk alá kerülnek. A kölcsön ez alakjában és ebbeli előnyös következményén túl hitelünk javulására mutató másik körülmény az, hogy e művelet oly időben hajtatik végre, mely az európai pénzpiac megriadt hangulatánál fogva efféle kiterjeszkedésre legkevésbbé hajlandó. Míg a politikai látkör nyugaton sem teljesen derült, mert a franczia megtorlási politika nem hiába emelte hadseregét a szomszéd németnél is magasabb létszámra, s csak alkalmas szövetkezési alkudozásokra vár, azalatt Keleten épen végig beborulni készül a régóta felhős, lőporillatos égbolt. Angolország ép e napokban oly tényt hajtott végre, mely igen hasonlatos ahhoz, midőn a haldokló beteg ápolói már dugdosni kezdik annak ingóságait, nehogy azok később a kótyavetyélő törvény kezébe kerüljenek. Sietett zsebre dugni a Suez csatornát, s midőn ezen az angol közvélemény szempontjából ügyes csiny általános megdöbbenést keltett Európában, egész nyíltan megvallotta, hogy biz ő arra gondolt, miszerint a csődöt mondó török állam pénzügyi bukását a teljes állami bukás is követheti, s ő nem szeretné, ha Egyiptom más kézre jutna, melynek érdekei ellentétesebbek az övéivel, mint a betegágyon rég vonagló és magával mindent tenni engedő török birodalomé. Most már emlegetnek egy európai kongresszust, mely a keleti kérdést és mindenekelőtt a suezi csatorna semlegesítését rendezné, és az európai közvélemény már az utóbbi évek tapasztalataiból megtanulta, hogy amikor Európában kongresszust emlegetnek, akkor már küszöbön a háború. És egyszerre sok egyéb kisebb szintén baljós körülmény összetalálkozása járul ez aggodalmak növeléséhez. Először is, az aldunai mozgalomnak mint