Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-07 / 1. szám
* e1-ső szám. Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG/egész ére 12 írt \ # VILÁGKEONIKÁ-val/egész é''re 14 írt és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \félévre ... 6 « ! ‘ ^ t félévre ... 7 * Csupán a POLITIKAI/egész évre 6 frt\ T.__ 0 irt . /egész évre 8 írt . , . a VILAGKRONIKA-val x .,, ÚJDONSÁGOK félévre ... 3 « /félévre ... 4 « Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utcza 4. | Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., egyetem-tér 6.XXVI. folyam. * Előfizetési föltételeink az 1880-dik évre az eddigiek maradnak. Egész évre: A Politikai Újdonságok.......................................... 6 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“val együtt....................................................... 8 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 frt. A Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok a ,,Világkróniká“-val együtt ...............14 frt. Félévre: A Politikai Újdonságok........................................ 3 frt. A Politikai újdonságok a „Világkrónika‘‘-val együtt............................................................. 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 6 frt A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a Világkrónikával együtt . . . ... 7 frt. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az előfizetés megújításánál, vagy a,,Világkrónika" megrendelésénél czímszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-itt ez a 4. sz. a. ) SZEMLE. Ma semmi nagyszerű az emberekben. Ma nincsenek rendkivüli emberek — már legalább erre mifelénk — ha csak nem a — hitványságban. Az alávalóság azon mértékében, melyben az ragad bámulatra, hogyan hogy ez aljasság — önmagától nem undorodik ? De a természet, az időjárás, az már jó néhány év óta rendkívüli, csodálatos, saját legátalánosabb törvényeit áthágó. Százéves tapasztalatok egybevetéseit csúffá teszi, s még csak az hiányzik, hogy kilépjen a szám- és mértani rendből is, és a nap ne a rendes időben keljen és nyugodjék. És mint valamely ádáz szörny, melynek eleme, létszüksége a dúlás, pusztítás, öldöklés , mint ha csak leledzenék a vész után és alig várhatná az elemi katasztrófák bekövetkeztének pillanatát. Íme még csak január elején vagyunk, és már beállít oly enyhe időjárás, aminő ápril elejére illik, és pedig beállít oly hirtelen, váratlan, mint valami útonálló, ki vacsoránál lepi meg az uraságot. Körülbelül 48 óra alatt 22 fok légmérséki változással! A mennyi a földövi égalj alatt is ritkaság ! Még alig nyelte el Szegedet, most már — étvágya az evés közben fokozódván — akkora petit — és nyilván Budapest fővárosra éhezik. Olvad a hó esze nélkül, és a felső vidékekről zúdul az esőré meg a rém sürgöny, hogy jön az árvíz, jön az árvíz .... Máskor ez a tárgy nem tartozott a politika rovatáa, de még magántársalgás közben is szellemszegénység kifolyásának tartatott e tárgy érintése. De ma már odáig jutottunk, hogy a természeti esetlegek oly szerepet játszanak, majd mint a nemzetközi háborúk. Arra a gondolatra kell vetemednünk, hogy van a közerkölcsi romlásnak oly sodomai foka, mely alatt az emberiségben már nincs elegendő ép (erkölcsi) rész arra, hogy megbirkózzék a föléje nőtt gonoszszal, s ekkor a természeti elemek — tűz, víz — lépnek közbe és mint bizonyos betegeknél, ahol az orvosi tudomány kifogyott segédszereiből — a természet maga segít az emberen. A harminczas évek kolerájához semmi oki köze nem volt a kormányzati közegek erkölcseinek, mégis egy kis hamaros ribillió támadt belőle. Az ég fordítsa el a fővárostól a veszélyt, mely fenyegeti, ijesztgeti, mert ha ez bekövetkeznék, a nép már e veszélyben csakugyan keresne, látna némi összefüggést a természet haragja és az azt fokozó emberi eljárás botlásai közt. — És, ismételve kívánnunk kell, hogy múljék el tőlünk e keserű pohár, mert a veszély aligha szorítkozhatnék csupán elemiekre. Nem csak a Duna, de a társadalom is kiléphetne medréből, és pedig tán nem csak a fővárosnál, de a négy folyam partjai közén mindenütt. Azért, urak nagy urak ott Buda várában, jól gondoljátok meg, hogyan halogassátok a közegeitek által elkövetett hibák sürgős kiigazítását! Az orosz ezer két közelebbi szertartásos alkalommal tartott beszédéből föltűnt, hogy nemcsak emlité a trónörököst, de jelentőségteljesen is emlité. A hadsereghez szólva ugyanis azon reményét fejezte ki, hogy az, a hadsereg t. i. — a trónörököshöz is oly odaadó hűséggel fog viseltetni (már majd mint czárhoz), mint ő hozzá viseltetett. Ebből azt következtetik, hogy végre elszánta volna magát a lemondásra, mert különben mi értelme volna egyébként e nyilatkozatnak, mikor még a czár nem oly nyolcvanas aggastyán, aki minden órán várhatja halála bekövetkeztét ? A sejtelem nem is valószínűtlen. A czár évek óta mindig a messze távolban keresi, látogatja a német fürdőhelyeket; a hit úgy tünteti föl mint beteges, izgékony kedélyű embert. Ilyen testszerkezetben lakó lélek nem alkalmas oly trónra, melyet palotástul dynamittal akarnak fölvetni. Az első merényletek után nem illett mindjárt megijedni. Az uralkodói méltóság legfőbb kelléke a bátorság, nyugalom. Kellett egy darabig azt mutatni, mintha nem félne, és tudna daczolni, ha épen akarna. Mert akarnia vagy nem akarnia szabad, csak félnie nem. Hát miután heteken át megmutatta, hogy meg mer állani a puskaporos hordó tetején, mely körül kanóczczal járnak, most már elmehetne tisztességgel, úgy is kitelt egy negyed század, mióta trónon ül. S csak következetesnek fog föltűnni, ha inkább visszavonul, semhogy alkotmányt adjon a népnek, mely ezt megfélemlítéssel akarja tőle kicsikarni. Ezt az uj czár inkább teheti, hisz ő még mint trónörökös kiadta magát szabadelvűbbnek és nemzetibbnek — pánszlávabbnak— apjánál. Hogy már aztán ettől Európa várhat-e — tartósabb békét ? — az nagy kérdés. Ha csakugyan nemzetibb és szabadelvűbb lesz, úgy népszerűbb is lehet odahaza. Mint ilyen bátrabban léphet föl kifelé, hisz ezt hozza magával a pánszláv politika is. Ha Oroszország nyer vele, Európa veszíthet. Egyébiránt legutóbbi hírek szerint az orosz hadseregben is nagymérvű összeesküvés nyomait fedezték volna föl. Tehát már az utolsó menedék sem volna biztos ? Ha ez való, akkor jól teszi a czár, ha megy önként, mielőtt menesztetik. Csináljunk a volt külügyérnek egy jó perczet (mert nem igaz ám az, amit ő láttat, mintha bár a legkisebb lap dicséretét is megvetné) és említsük meg őt közvetlen a muszka czár után. Neki ez hízelegni fog, noha az meg nem a legjobb ajánlat reá nézve a közvélemény előtt, hogy a muszka czár után, per associationem idealim — önkéntelen ő jut eszünkbe. Mert ő benne van hazafiság, van , de egy szemernyivel ezt mégis viszi a hiúság; ő most ugyanazt mondja, amit Nagy Károlylyal mondat Hugo : „Annyi dicsőség ért, hogy vágyom szemétre“ — és teszi magát, mintha tetszenék neki, hogy leszáll a porba és fürdik ott a többi verebekkel. Mintha megunta volna, hogy örökké közszájon forgott világszerte, és most állítaná a csöndet, nyugalmat, az obskuritás andalító homályát, s jelszava volna a „Beatus ille“ és a „bene vivit qui bene latét,“ —de mi ismerjük őt, s tudjuk, hogy mindez csak ügyes remeckeség, finom tapintat, savanyúnak nevezni a szőlőt, mikor azt el nem éri. Azért jól esik ő neki, ha bármi szerény közlöny is úgy néz föl rá.