Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-05 / 18. szám
18-ik szám, Előfizetési Kitételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG 1 egész évre 12 frt \ ,.0 s ; , /egész évre 14 frtl Csupán a POLITIKAI j egesz évre 6 frt\ , / egész évre 8 W --------------------------------*— — --------- ~ . , a VILAGKRONIKA-val,.„, „ I ÚJDONSÁGOK :t félévr- » - ' * VILJOKRÓNIKA-val ,..................... és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együkt:l félévre — 6 Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utca 4. félévre ... 7 - re ... 3 . / félévre ... 4 Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., egyetem-tér 6.XXVI. folyam, SZEMLE. A képviselőház tartott ugyan üléseket e héten is, és beszéltek ott az ajkak sok különféle dolgokról, sőt még végeztek is, pláne egy ülésen több tárgyat igazítva el, több rendbeli javaslatot fogadva el, hiszen mihelyt nem átalánosságok, nem magas politika, nem hiábavaló személyeskedés forognak szőnyegen, hanem az országra üdvös részletkérdések, melyek közül nem lehet «nagy szabású» szónoklatokkal tündökölni (üres vagy álmos ház előtt), hát mindjárt van eredmény, van bő munkaszüret; — tehát, igaz, hogy dolgozott a ház e héten is, de azért annyira mégis Kossuth «iratainak az emigráczióból» május elsején megjelent első kötetével foglalkozott a tisztelt ház is, mint atalán minden hazafi és politikus — és ki nem politikus és ki nem hazafi itt ? — hogy igazán a házban is csak az és addig nem beszélt e könyvről, aki épen a napirend valamely kérdéséről szónokolt, de igen valószínű, hogy még ennek is csak szája foglalkozott a fölvett tárgygyal, elméjén, szívén még ez alatt is a Kossuth könyvének hatása uralkodott. Semmi kétség, hogy a folyosókon, a buffetben, a miniszteri tanácskozásokban, benn a souverain (?) padokban mindenki erről beszélt, súgott, búgott, elmélkedett, reménykedve, ijedezve, lelkesedve, hüledezve, mármint kinek-kinek politikai pártállása vagy lelkiismerete (a ki még t. i. bb ezzel) hozta magával. A hatás átalános, hívekre és ellenfelekre egyaránt; a különbség csak az, hogy egyiknél lelkesedésben, reménykedésben, a másiknál bosszúságban, megdöbbenésben nyilvánul. Kossuth működésében az a pillanat állott be, ami a harcrtéren, mikor a csata, az előőrsök és csatárláncz puskalövései után már melegedni kezd, s a fővezér kimondja a vezényszót : tüzérség előre ! — Kossuth eddig csak kézi fegyverrel lődözött, most már elővonatja az ágyukat, és egyszerre bombákat röpít az ellenfél táborába. Még a kibir is annyi önállósággal gondolkozásában, hogy nézeteit vitatni képes, és nem hajlandó vakon, föltétlenül fogadni el azokat, még annak is imponál a könyvíró személyiségének rendkívülisége, szellemének és jellemének szinte zordonul fölmagasló nagysága. Azt a kérdést helyezi maga elé, hogy de hát — mégis, hogyan tévedhetne ily óriási szellem ? Tévedhetne talán erkölcsi gyarlóságból, hiszen ember az ember végre is; az indulat elhomályosítja a legnagyobb lángelméket. Erre nem egy nagyszerű példát mutat a történelem. Igen, de viszont, hol ebben az emberben az erkölcsi gyarlóság ? Hiszen ha egyátalán lehet még valami nagyobb, mint lángesze, hát csak erkölcsi tisztasága, lángoló hazaszeretetének tüneményszerűsége lehet annál még nagyobb?! Lehetséges-e, gondolja magában a legönhittebb olvasó is, hogy ez ember, akinek szellemi tehetségeit csodálta a kerek világ, akinek a kisujjában a világ politikai ismereteinek egész tárháza, és a kinek szivében a hazaszeretet Aetna-lángja mellett minden egyéb érzelem csak mécsvilágként lobog, lehetséges-e, hogy ennek feje és szíve tévedjen, és nem azoké, akik e részben hozzá nem hasonlíthatók ? A könyv hatása nagy és mély, az tagadhatta. De azt hiszszük, a jelen nemzedék végre mégis megtalálja az Ariadne-fonalat, mely e tépelődései útvesztőjéből kivezeti. Megengedi, hogy Kossuth és az ő politikája igen is nagy, de a nemzet hozzá alighanem igen is kicsiny. Már tudniillik ez a mai. Mert hiszen a magyar nem volt mindig ilyen , erőtlen. És ha ez áll, ha a Kossuth politikája nagyobb szabású, ha ő azt magához és nem a nemzethez méri, akkor magában véve átalában lehet e Programm szép, de végre is nem gyakorlati. Sőt, ha az író személyiségének és ékesszólásának hatása alól némileg kiszabadítani képesek vagyunk magunkat, megtalálhatjuk magában e politikai programmban is azt a pontot, melyben voltakép ő maga is beismeri a nemzet erejének elégtelenségét és számol azzal. Ez a pont az, mely az általa(Ausztriától) függetlenítendő Magyarországot a nemzetiségek egyenuralmiságának elve alapján rendezi. Magyarország függetlenné lenne Ausztriától, de nem lenne többé tisztán magyar hatalom, hanem osztakoznék uralomban az országa határain belül lakó szerb, román, horvát fajokkal. A vagy-vagy tehát föl van állítva. Vagy Ausztriával, vagy a nemzetiségekkel szövetkezni, és osztakozni. És az utóbbi pont az, mely megnyugtathatja azokat, akiknek Kossuth könyve, az általa fölkeltett hatás netalán nyugtalan éteket okoz. Ha már Ausztria vagy a szerbhorvát román szövetség között kell választani, akkor a feleleten nem sokáig tart a tépelődés. Igen ám — «de hiszen nem így lett volna az!» — ezt gondolja a függetlenségi eszme elszánt híve. Erről majd a nemzet határozott volna, és Kossuthnak az előtt meg kellett volna hajolnia ... És aki így gondolkozik, ám arra nézve az egész mű robbantó erejét csillapító eme fennebbi részlet hatálytalanul vész el. És ennélfogva, ha van is sebezhető sarka e könyv Achillesnek, de mégis csak — Achilles ez ! Oroszországból egy idő óta kevés hír érkezik és ami érkezik is, homályos annak az értelme. A teljhatalmú akzár Lorisz Melikoffról ugyanis minduntalan azt olvassuk, hogy most ennyi ezer majd meg annyi ezer fogolynak ügyét megvizsgáltatta, s őket szabadon bocsátotta, vagy csak száműzte, ahelyett hogy kerékbe törette vagy fölakasztotta volna. A mellett untalan fölmerül a hír, hogy néminémaféle alkotmányforma furcsaság tervelésén töri mozsárba a fejét. És ha ehhez gondoljuk, hogy hónapok óta nem esett robbanás, nem kíséreltek merényletet, hát lehetetlen azt nem gyanítanunk, hogy hát ha mégis, minden muszkasága daczára, az orosz czári önkény elhatározta volna magát némi áldozatot hozni a korszellemnek, és az abszolutizmus néhány homokzacskóját hajlandó lenne kivenni az orosz állami léghajó kosarából ? Vagy talán ez a vasevő katona ravaszabb, mint a polgári öltönyű diplomaták, és sikerülne neki rászednie a nihilista forradalmárokat ? Azt gondolva, hogy ember adja szavát, bolond aki megtartja ? Hisz ez nem volna első eset muszka államférfitól. Bármint legyen, a körülmény, hogy Oroszországból kevés hír érkezik, és oly kedvező jelentőségű e birodalomra nézve, mint mikor egy magas betegről minél ritkábban jelennek meg bulletinek. Csakhogy persze Európára nézve és kivált reánk, nem örvendetes e jelenség. Ha Oroszország csak egy lépést tesz is a szabadelvűség felé, még több ürügyök lesz az uralomra jutott angol liberálisoknak, hogy a szabadelvűség nevében Oroszország mellé álljanak. Ami pedig Angliát , illetőleg az ott végbement nagy változást, a Gladstone pártjának kormányra jutását illeti, arra nézve, hogy mi és inkább mennyi lesz a következménye ennek a fordulatnak a külpolitikában, erre nézve tényleges jel még nem merült föl, és inkább csak sejdítésekkel.