Politikai Ujdonságok, 1882 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-08 / 45. szám
618 olasz király látogatása előtt lehetett és kellett volna nyíltan megmondani és nem beszélni és nem beszéltetni a viszontlátogatásról féléven át, és ha már elmaradt, mi haszna azt újból föleleveníteni a delegáczióban ? Olaszország barátsága, valamint ellenséges állása roppant nagy, tán döntő fontosságú lehet ránk nézve egy Oroszország és az összes szlávság elleni harcban. Ápolni kellene ezt inkább, nem pedig szükségtelen fügemutatásokkal elkeseríteni. A franczia szélsőknek már a köztársaság is kevés, az olaszok azonban még lelkesednek ez eszményért. A harmadik latin faj, a spanyol, szintén hajlik feléje, de csak úgy időnként lepi meg e titkos sóvárgás, mint a tyúkszemfájás, mikor az időjárás változik. Mint Róma hagyománya iránt, a római nemzetek mutatnak eddig elő legtöbb előszeretetet e kormányalak iránt. Csakugyan hogy ezek a legértelmesebbek, és a köztársaság legértelmesebb államalakzatnak tetszik előttük, mivel hogy abban minden ember büszkén hordhatja fejét, míg a monarkhiában erre csak egyetlen egynek van joga. A franczia után Olaszországban legerősebb a köztársasági elem, noha olyan királyi háza van, hogy jobbat már nem is kívánhat. Persze, az is föltehető, hogy a királyi ház azért alkalmazkodik úgy, mert a nép olyanynyira hajlik a köztársaság felé. A közönség csinálja a vendéglőst. Olaszországban már csak is olyan jellemű és magaviseletű királyok tarthatják magukat, mint Viktor Emánuel vagy Umberto. Francziaországban pedig vagy egy zsarnok lángész, vagy semilyen. Azt mondják, hogy ha még Francziaországban tíz évig tart a köztársaság, hát Olaszország is azzá lesz. Nem lehetlen, de nem is okvetlen következés. A köztársaságnak atalán, de kivált a jelenleginek Francziaországban, nincs már az a vonzó ereje, mint az elsőnek. Mert mai példája csakugyan azt mutatja, hogy túlvezet a czélon, tudniillik a köztársaság eddigi alakján, ahhoz a homályos, meghatározatlan valamihez, aminek neve közösség, szocziálizmus, anarkhia. Azok az úgynevezett mérsékelt köztársaságiak, akik előtt az egykori Róma mintaképe lebeg, akik óhajtják a köztársaságot, mint eszményt, főleg az emberi méltóság megőrzése szempontjából, de a kik a mellett ép úgy szeretnék föntartani az arisztokratikus osztályokat, mint a rómaiak, ezek időnap előtt meg fognak ijedni a mai köztársaságtól, mint amelyben a munkás akar úrrá lenni, illetőleg, melyben az emberi egyenlőség elve egész teljében valósulna, és minden ember egyformán úr lenne abban. Ez már nem lenne puszta név és alakiság, nem lenne tréfadolog. Az európai társadalom, százados, évezredes kiváltságos osztályaival nem egyhamar érlelődik meg ide. Azután más nagy akadályai is vannak itt még a köztársasági alakzatnak. Legfőbb a nemzetiségi érzület, vagyis az egyesek önzésén túl még a nemzetek önzése. A kicsinyek meg akarják őrizni nemzeti egyediségüket, a nagyok pedig versenyzenek az elsőség fölött. Francziaország nem veszi le szemét Németországról, és ez amarról. Egyik remeg a boszuvágytól, a másik a félelemtől. Oroszország és monarkhiánk elnyelni készülnek a török államot, de aztán aligha össze nem vesznek a fölött, hogy ki mennyit nyeljen belőle? A nemzeti versenygés tehát megakadályozza, hogy a népek egyetértsenek. De történhetik azért valami olyatén elemi esemény, mely egyszerre véget vet e természetien állapotnak. Ha soká tart a fülig fegyverbenállás, Európa népei egyszerre csak összeesnek, lerogynak e teher alatt, s átalános pénzügyi krakh, arra pedig átalános tőzsdei verekedés áll be, olyatén házi perpatvar, mely a társadalom épületét más alapokra fekteti. Egyébiránt azért mégis — e pur si muove! — ez lesz a végeredmény így is, úgy is. A kor találmányai, intézményei lassan kint mind e felé vezetnek. Az átalános szavazatjogról III. Napóleon idején az volt a mondás, hogy az a reakczió, a császári önkény alkalmas emelőgépe. De sehol sem csalékonyabb az átalános szabályok fölállítása, mint a politikában. Mérhetlen, emberi szemnek beláthatóó tényezők sakktáblája ez, melyen egyik ember könnyebben igazodik el, mint a másik, de bevégzett, föltétlen tökélyre egyik se viheti benne. Íme ugyanezen átalános szavazat terelte Francziaországot a császárságból a köztársaság ölébe. Pedig mit nem követett el Mac-Mahon katonai erőszakoskodó kormánya, hogy az ellenkező eredményt érje el vele, így lesz a lajstromos szavazással is. Ez most Olaszországban a kormány javára ütött ki. Mert még most a nemzeti politikai érdek az erősebb mindenütt, és ennek az egységre van szüksége, aminek szorosabb összetartó kapcsa a monarkhia, a királyi diadéra, mint a frigiai süveg. Tunisz, Egyiptom, Bosznia, Albánia — megannyi érzékeny döfések az olasz nemzeti önérzet fájós oldalába. De majd egyszer más jelszó harsog végig földrészünkön és akkor átalános szavazat és lajstromos szavazat e jelszónak teenének szolgálatot. Ne higyjük, hogy e gőzgéppel, villámmal, dinamittal, hátultöltő ismétlőkkel dolgozókor megállapodhatik. «Lesz még egyszer ünnep e világon ...ahol néhány hetet tölt. Konstantinápolyban nagy meglepetést okozott a lord megbízatása. Küldetésének címe az, hogy Egyiptomban igen bonyolultak lévén a politikai kérdések, nem lenne czélszerű azokért a felelősséget az angol főkonzulra, sir Maletra hárítani. Konstantinápolyban pedig azt veszik először is zokon, hogy a megindulandó fontos diplomácziai tárgyalások alatt Anglia a szultánnál levő nagykövetét elvonja és egyszerű ügyvivőt hagy Konstantinápolyban. Lord Dufferinben sokan már Egyiptom diktátorát látják, ki a palotájába visszaszorított khedive helyett lesz hivatva Egyiptom jövendőbeli államszervezetét megalapítani s az államgépezetet mozgásba hozni. A porta felvilágosítást kért Londonban a lord küldetéséről. Az angol külügyminiszter nem nagyon siet a válaszszal, s Dufferin is elutazott Konstantinápolyból. A londoni lapok helyeslőleg szólnak e küldetésről, mely a «Times» szerint az angol kormány ama meggyőződéséből ered, hogy az egyiptomi kormányra és a khedivére befolyást kell gyakorolni. Hir szerint Dufferin azzal bízatott meg, hogy az egyiptomi alkirálylyal ús megállapodást hozzon létre a hadsereg szervezése, az angol hadsereg Egyiptomban maradásának tartama, a pénzügyi kérdések és a kormányzati reform tárgyában. Eme megállapodások egy Konstantinápolyban tartandó konferenczia elé fognak terjeszteni. Valószínű is, hogy Dufferin nem azért ment Kairóba, hogy ott olyan terveket valósítson, melyek a szultán szuverenitását megsemmisítik. Egyiptom teljes függetlenítése s a khedive szuverén fejedelemmé proklamálása, ha Anglia egyátalán tervez ilyesmit, nem Dufferin lord által fog végrehajtatni. Csak nemzetközi uton, a kabinetek jóváhagyásával lehetséges ez eszme valósítása, s mi sem sejteti, hogy Anglia más módon akarná valósítani. Dufferin feladata. Mint Londonból jelentik, Dufferin küldetését az okozta, hogy az angol minisztertanácsban Egyiptomot illetőleg nagy nézetkülönbségek merültek föl. A választás Dufferinre esett, mert Göshen, az előbbi konstantinápolyi nagykövet, nem fogadta el a megbízatást. Dufferin feladatait a következőkben állapították meg: A porta szuverenitásának fentartása, az angol csapatok hazatérése, mihelyt az egyiptomi hadsereg újjászervezése megtörtént; Egyiptom hozzájárulása az okkupáczió költségeihez; az egyiptomi nép részvétele az ország kormányzatában; a kötvénytulajdonosok kizárása a pénzügyi kormányzatból ; kezességek az eurósiaiak biztonsága iránt. Wolseley tábornok okt. 28-án érkezett meg Angliába, Doverbe, hol nején és lányán kívül még sok előkelőség várta, s átnyújtották neki a város üdvözlő iratát. Londonba esős időben érkezett, s nem is volt ünnepélyes fogadtatás. Ott voltak Gladstone, Granville, a királyi család részéről Cambridge herczeg, és számos katonatiszt. Az angol lapok jelentik, hogy bár Wolseley izlandi, Dublin városa nem akarja őt díszpolgárának választani, amely kitüntetésben Parnellt részesíti. Az egyiptomi győző ezentúli czime: «Lord Wolseley of Kairó.» A hadi törvényszékek Alexandriából jelentik, hogy a lázadásban való részvételért befogott 380 tiszt közül eddig ötvenet találtak bűnösnek, kiket átadtak a hadi törvényszéknek. Arabi pere, Kairóból nov. 6-ikáról táviratoztak, hogy a vizsgáló bizottság újabb adatokat gyűjtött annak bebizonyítására, hogy Arabi részt vett Alexandria felgyújtásában. A minisztérium elhatározta, hogy az Arabi elleni perben szintén angol ügyvédeket fog alkalmazni és Grosjean ügyvédet Alexandriából Kairóba hívta. Arabi perében különben még egyre tart a vizsgálat. Mind a khedive környezete, mind pedig Konstantinápolyban nagyon szeretnék, ha Arabit minden per nélkül száműznék, de Angliának érdekében van kideríteni Arabi szereplésének titkos támogatóit. Arabi pasa Kairóban abban az épületben van elzárva, mely az «Új hotel» mögött épült. Ez az épület, bár alig 15 éve épült, egészen roskatag. A házat eleinte színházi jelmezek, majd állami felszerelvények raktárául használták. Arabi szó- POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 45. szám. 1882. xxviii. évfolyam. Az egyiptomi bonyodalmak. Az angol és franczia kormány közt ismét jelentékeny hézag támadt. Granville lord külügyminiszter a párisi nagykövet által azt a javaslatot terjesztette a franczia kormány elé : egyezzék bele az Egyiptomban eddig fennállott kettős pénzügyi ellenőrzés megszüntetésébe, olyformán, hogy ezentúl egyetlen angol ellenőr végezze az ellenőrzést. A franczia kormány azonban kifogásokat emelt, minek folytán — minthogy a kettős ellenőrzés tényleg úgy is fel van függesztve, új terv pedig nem fogadtatott el, — a két kormány közt Egyiptomra nézve újra fölmerült a nézetkülönbség. Ezzel egyidejűleg Anglia a csapatok hazaszállítását is abbahagyta, konstantinápolyi nagykövetét, Dufferin lordot pedig Kairóba küldötte, a szultán nagy meglepetésére. A szultán környezetében Egyiptomot illetőleg két ellenkező áramlat harcol egymás ellen. Több befolyásos pasa arra serkenti a szultánt, hogy a kedivével teljesen béküljön ki, még pedig oly egyezség által, melynek alapján a kedive az egyiptomi kérdés megoldását az eddigi viszony alapján iparkodnék elősegíteni s a portával egyesülten az angol haderő mielőbbi elvonulását sürgetné. A szultáni palota egy másik pártja ellenben Tevfik teljes elmozdítása mellett van, még azon áron is, ha Anglia részére további engedményeket kellene tenni. Lord Dufferin küldetése Egyiptom ban. Az angol kormány konstantinápolyi nagykövete, lord Dufferin, ki oly erélyesen viselte magát az egyiptomi válság idejében a portával szemközt, kormánya megbízására Egyiptomba utazott.