Politikai Ujdonságok, 1884 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-02 / 1. szám

1n gyen a föld, mert úgy csak ragad s letapasztván a földet, rossz munkát tesz. A rétek tisztogatására való úgynevezett réti gyalut sem hagyhatjuk emlités nélkül, melylyel a vakond dok­turások kiegyenlittetnek és a rétek kérge, mo­hája s elődi gaz része legjobban felszakgattatik, mi­után a rét legsikeresebben trágyalevezhető, vagy egyébként megtrágyázható. Ezen rétgyalu a követ­kező szerkezetű: erős 10 cm. vastag és 16—20 cm. széles 2­60 m­. hosszú gerendákból készíttetik a rét­korona úgy, hogy a keresztben beleeresztett 3 erős zápjaiba ugyanannyi sor 10­—12 cm. egymástól tá­vol eső vasfogak, vagy apró csoroszlyák illesztetnek, melyek előtt egész korona szélében földszint járó s arra simuló egy 8 cm. széles gyaluval gyalulja a rét színét, utána következvén ama vasfogak, szétaprítják a vakondok hantjait és a gyalu hátulsó felén illesz­tett 2—3 keresztgerenda simítja le az egész rét fel­színét. A magas törzsű fák fenntartása és helyreállítása. A raczionális módon ültetett, ápolt és felnevelt magas törzsű fák fenntartása nem nehéz. Elég, ha évenként egyszer megtekintjük és az elhalt ágakat és azokat, melyek a korona belsejé­ben hajtanak, eltávolítjuk; ezenkívül a fagyöngyöt és mohát is a legnagyobb gonddal kell eltávolítani az ágakról. Nedves időjáráskor vagy télen, mikor más dolog nincs, lehet az említett dolgokat végezni. Az ágakat nagyon éles eszközökkel kell eltávolí­tani. Hajlott pengéjű kerti kés a legalkalmasabb és legkényelmesebb. Az ágakat közvetlenül a törzs mellett kell elvágni, mint azt az 1. számú ábra mu­tatja. A sebet rögtön faviaszszal kell bevonni. Ez a legjobb eszköz a lágy magú gyümölcsfák rothadásá­nak és a csontár-gyümölcsf­ák mézgafolyásának meg­akadályozására. Ha egy vastagabb ágat kell eltávolítani, sohasem szabad elmulasztani először alulról bevágni («a»-nál 2. számú ábra.}, aztán kell csak felülről (b-nél) vágni. Ha az alsó bevágás elmulasztatik, akkor az ág saját súlyánál fogva letörik, mielőtt még egészen el­vágatnék, és ezen lett.£S alkalmával a fa törzséről a kéreg sokszor ennek egész hoszszában leszakit­­tatik. Ha fűrész segélyével ta^jp^jj, ej az ^ a^jjoj, a sebet egy kés segélyével gaposan simára kell nyesni és a sebet rögtön faviaszszal evonni ^z ágat akkor is közvetlenül a törzs mellett -.p­elvágni. Ha a se­bet nem zárjuk el a mondott neon. Vagy egy oly csonk marad az ágból, mint a­mínet a 3. sz. ábra mutat, akkor a la a levegő elenye­ vajó érintke­zése következtében elveszti szénen) i­zalm­át, elrot­had, elkorhad és néhány év va vpnk helyén oly mélyedés lesz, mint a minő a • ?­• rámutat. Rövid idő múlva a roth­adás elterjed (l) rothadni és elöli a fát. Azon fákat, melyek már nagyon rothadásuk a gyökerekig meg nem terjedt el,de I meg lehet menteni a következő módon : először is I az eredeti üreget az egészséges fáig kitágítjuk, aztán­­ éles kés segélyével eltávolítunk minden rothadt részt és az üreget meszes malterral kitöltjük. Eh­hez, ha az üreg nagyon nagy és mély, kavicsokat is lehet keverni. A maltert néhány napig száradni en­gedjük, az üreg széleit újra megnyessük és faviasz­­szal bevonjuk. Mint ezekből látható, a magas törzsű fák fenntar- t tása kevés időbe és semmi költségbe sem kerül, de­­ szükséges, hogy évenként egy pár percznyi időt for­dítsunk reájuk. Ha e fák egészen magukra hagyat­nak, mint nálunk majdnem mindenütt, akkor oly ágak képződnek, melyek a korona belsejét megfoszt­ják a világosságtól, a fagyöngy felemészti a fa ned­veinek egy részét, a moha elszaporodik és a kárté­­­­kony rovaroknak kényelmes tanyát nyújt, a fák meg­­­­szűnnek teremni és nemsokára elhalnak. Ha a fák koronája szabályszerűen idomuttatott és a télen a korona belsejében támadt ágak, az elhalt fa, a moha és fagyöngy eltávolíttatnak, mely mun­kák, ismételjük, csak egy pár órai időt vesznek igénybe, akkor e fák nagyon erőteljesek és terméke­nyek, gyümölcseik nagyobbak és az idővel daczolni látszanak. Nem szabad elfelejteni, hogy gyümölcs nem kép­ződik a napfény behatása nélkül. Az öreg fák azért lesznek terméketlenekké, mert a világosság nem ha­tol be koronájukba. A fák akkor is terméketlenebbé lesznek, ha egymáshoz nagyon közel vannak ültetve. Ekkor nem segít más, mint egyik fának eltávolítása és a meghagyott fa koronájának ritkítása.Ez erélyes, de csalhatatlan orvoslási mód. Ennek segélyével még oly fáktól is lehet több éven át gyümölcsöt nyerni, melyek különben teljes terméketlenségre let­tek volna kárhoztatva. Ha a magas törzsű fák hosszabb időn át elhanya­goltattak, moha borítja őket és nem hajtanak többé, még meg lehet őket ifjítani és hosszú időre termé­­kenynyé tenni a következő eljárás által. Először is teljesen kivágjuk a korona belsejét és csakis a legkülsőbb ágakat hagyjuk meg. Ezután meg­­kevesbítjük a mellékhajtásokat. Azon mellékágakat, melyeket meghagyunk, hosszúságuk egy harmadá­val vagy egy negyedével megrövidítjük. Ezen munka januáriusban végezendő. A vágásokat közvetlen a törzs mellett kell eszközölni és­­ seh/'1 ' 'r be kell vonni faviaszszal. Ha a ki tott, be kell kaparni a mohát , meszelni a fát. Ezen munkák után a fa lábánál kö­rülbelül egy méter átmérőjű körben megforgatjuk a talajt, egyszersmind jól elrothadt trágyát adván hozzá. A fa ezek után erősen hajt. A fiatal hajtások irányát meg kell szabni, hogy a koronának helyes alakja legyen. Az új hajtások új gyökérképződést is eredményez­nek és három év múlva a legbetegebb fa is egész­séges és termékeny lesz. Mindenesetre czélszerű a már nem hajtó fák ágait megrövidíteni. Az ily eljárásnak mindig jó sikere van. Ezen újítást 2—3 évre lehet kiterjeszteni, úgy,­­ hogy ezen idő alatt is lesz termés, csakhogy kisebb. Ha valamely fa nem terem, akkor először az ágak­­ egy harmadrészét kell megrövidíteni, a második év­ben meg lehet rövidíteni a második harmadot, a harmadik évben végre a többit. Az első évi rövidí­tésből származott erősebb hajtások már teremnek, midőn az ágak utolsó harmadrésze rövidittetik meg.­­ Ezen eljárásnál is van tehát folytonosan termés és öt év múlva a fa teljesen uj lesz. Amerikai tyúkól. A jó tyúkóltól megkíván­juk mindenféle légvonat kizárását és e mellett kellő­­ szellőztethetést, világosságot és tisztaságot. Hogy az ól melegsége, különösen télen, felette nagy fontos­ságú, az magától érthető. A mellékelt rajzon látható ólat Kukpatrik nevű amerikai találta föl. Az ól egy gaz­dasági félszernek délkeleti szögletéhez van építve,­­ úgy hogy az északi és nyugati szelektől teljesen védve van. Az ajtó keletnek, a nagy üveg ablakok­­ pedig délnek néznek. Az ólnak deszkakerítés által körített udvarán, hol a tyúkok eledelüket kapják, a lótrágya is kiteregethető. Ebben a tyúkok igen sze­retnek kapargálni, mert sok emésztetlen magva akadnak benne. A tyúkól belső berendezését min­denki a maga tetszése és viszonyai szerint igazít­hatja. Az ólnak kétfelől kiálló vége arra való, hogy egyfelől a félszer tetejéhez jól hozzá lehessen illesz­teni, másfelől pedig a déli vég kirúgása alatt levő tér, léczezettel elrekesztve, igen jó száraz por­ fürdő­­helyül szolgál kora tavaszszal is a tyúkoknak, belől pedig ugyanezen kiálló végekre lévén elhelyezve a tojó ketreczek, a tojó tyúkok a többiek ki­s bejár­­kálása közben is egészen nyugodtan maradhatnak. Köralakú alacsony lugas. A lugaskép­zéshez az első munka őszszel a levél lehullás után, s általában azon időben kezdődik, midőn a fák metszésénél már figyelemmel kell lenni arra, hogy minő alakot szándékozunk adni tavaszszal fács­­káinknak. Egyetlen gyümölcsfa-alak sem oly alkal­mas a kisebb kertek számára, mint a körös-lugas alak. Ezen alak képzése, mint a mellékelt ábrán láthatjuk, nem nehéz. Egy néhány félkörben földbe­vert tölgykaró és ezek végét összekötő vassodrony a kívánt alak megadására elegendő. Az ily alakú fák igen jól teremnek s tulajdonosuknak nagy örömére szolgálnak. Ezen faalakot Hofman dán királyi taná­csos legújabban megjelent munkájában igen mele­­en ajánlja. Automatikus kert-kapu. A kapuknak ön­út zárására igen egyszerű készülékeket láth­a­k­ a mellékelt ábrán, mely mellett a kötelek és képeinkhez. Henger. Ruh­adló a felréteg porbanyitására. Irtó-eke. Földréteg-m­élyitő-eke. Magyar uj eke. Háromvasu-eke. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1. szám. 1884. XXX. évfolyam.

Next