Politikai Ujdonságok, 1886 (32. évfolyam, 32-52. szám)
1886-08-11 / 32. szám
32. szám. 1886. XXXII. évfolyam. POLITIKAI UJDONSÁGOK. gadtak. Utána elénekelték a Kossuth-nótát. Weöreös Jenő ügyvéd beszélt ezután, ő is a javaslatot magyarázta. Hatásos beszédét befejezvén, a gyűlés kívánatéra Tandai Károly ügyvéd beszélt. A népgyűlés határozatának a képviselőházban való benyújtására a város képviselőjét, Baross Gábor államtitkárt kérik föl. Rozsnyón nagy élénkséget idézett elő a népgyűlés. Farkas Jenő, a függetlenségi párt elnöke, mint az előkészítő bizottság által választott elnök, megnyitván a gyűlést, hazafias beszédben fejtegette az aggodalmakat, melyeket a magyar haza minden polgárában a legutóbbi események keltettek. Ezután Kubinyi Géza lelkes beszéd kíséretében felolvasta az országgyűlés elé terjesztendő feliratot, mely nyugodt hangon kéri a Janszky-botránynak és a botrányból származó tarthatlan állapotoknak megszüntetését. A népgyűlés közönsége viharos éljenekkel tette magáévá a kérvényt. A kérvényt a rozsnyói kerület képviselője, Andrássy Manó gróf terjeszti az országgyűlés elé. Komáromban a városház előtti téren folyt le a népgyűlés, melyet Pecháta Antal nyitott meg. Mike Károly és Adamovich László fejtegették álláspontjukat viharos tetszés mellett. Felolvasták a budapesti népgyűlés határozatát, melyet a népgyülés lelkesedéssel tett magáévá. A feliratnak az országgyűlés elé való beterjesztésére a népgyülés Pulay Kornél orsz. képviselőt kéri fel, Tisza a királynál. A miniszterelnököt, ki öcscsével, gr. Tisza Lajossal utazott, a király két ízben is fogadta Ischlben, mindkétszer hosszabb ideig tartó kihallgatáson. Amint Tisza e hónikán iseidbe érkezett, a király egyik adjutánsa, báró Fliesser őrnagy meghívást hozott neki a királytól a délután 5 órakor tartandó kihallgatásra. E kihallgatás majd két órát vett igénybe- Aztán részt vett gr. Tisza Lajossal az udvari ebéden- A második kihallgatás, aug. 5-ikén délelőtt volt, s három óra hosszat tartott. Aztán a miniszterelnök elutazott, s e hónikát Bécsben töltötte. Onnan pedig visszatért Budapestre. A bécsi lapok hosszasan szólnak a magyar miniszterelnök isdili útjáról, mely kétségtelenül a Janszkyügygyel függ össze. Ezek híre szerint Tiszát meghívták Gasteinba is, de nem tartotta szükségesnek oda utazni a két uralkodó találkozására. Mikor Tisza Ischlbe utaztakor Bécsbe ért, Pejacsevich gróf tábornok, Edelsheim utódja is megjelent nála. Visszajövet pedig Tisza látogatta meg. Tisza elhatározása. A «Wiener Tagblatt», mely a Janszky-eset alkalmából jól értésüknek mutatkozott, Tiszáról ezeket irta az isdhli út előtt: Tisza barátait legújabban azon kanyarodás lepte meg, melyet a mérsékelt ellenzék vezére, Apponyi Albert gróf csinált. A kormánykörökben abból, hogy Apponyi a hadseregkérdés ellen foglalt állást s a felelősséget Tiszára hárította, azt következtették, hogy a grófnak van némi oka ezen föllépéstől bizonyos eredményeket várni. Szükség volt meggyőződni tehát, hogy ez puszta kisérlet-e, vagy több. Ehhez járult a szélsőbal agitácziója is; a kormány helyzetét tehát tisztázni kellett. Tisza Kálmán Geszten volt és hallgatott, de tévedés volna azt hinni, hogy ezen időt hasznavétlenül hagyta. A miniszterelnök elkészítette tervét s azonnal annak kiviteléhez látott. Tisza azért megy a királyi udvar nyári tartózkodási helyére, hogy onnan bizalmi szavazatot hozzon magával, melyre úgy a maga személyére, mint kormányára s a magyar nép megnyugtatására való tekintettel szüksége van. Tisza Idilben nem fog igényeket emelni s nem fog követelésekkel előállani. Egyátalán távol van attól, hogy bármiféle elégtételt hozzon szóba a befejezett katonai rendszabályokkal szemben. Egyszerűen az országban uralkodó hangulatról fog jelentést tenni úgy, amint az az ismeretes események alapján kifejlődött. A miniszterelnök mindjárt rá is mutathat arra, hogy Magyarországon nincs oly komoly politikus, aki a hadsereg körén belül beállott változásokat az ország alkotmányos intézményeinek szempontjából kívánná bírálat alá vétetni. Ellenkezőleg, a végrehajtott nyugdíjazást, áthelyezést és kinevezéseket úgy tekintik, mint a legfőbb hadúr intézkedéseit, amelyekre nézve az alkotmányos kormányt beavatkozási jog meg nem illeti. A miniszterelnök tehát ezen rendszabályokért semmiféle elégtételt sem fog igényelni s nem is ezen tényeket fogja fölemlíteni, hanem azon értelmezést, melyre azok alkalmat szolgáltattak. A miniszterelnök arra fog hivatkozni, hogy a foganatosított rendszabályoknak magában a kormánypártban is a Tisza-kabinet ellen irányuló jelleget tulajdonítottak s az ellenzék fokozott mérvben iparkodott ezen fölfogás elterjesztésére, hogy az alkotmányos magyar miniszterelnököt úgy tüntessék föl, mint aki nem bírja többé az uralkodó teljes bizalmát. A kormánypárti körök aggodalmához pedig az ellenzék azon reménye csatlakozott, hogy oly kritikus helyzetet lehet előidézni, melynek most már az ischli utazás által kell tisztáztatnia. Tisza Kálmán az uralkodó változatlan bizalmát fogja magának biztosítani s Budapesten azon határozott meggyőződés uralkodik, hogy Tisza ezzel fog visszatérni Budapestre. Nem kételkednek rajta, hogy ha a miniszterelnök közvetlen Ischlből való visszatérése után szorosabb értelemben vett párt barátjait kétségbevonhatlan bizonyossággal arról győzheti meg, hogy az utóbbi idők eseményei állását érintetlenül hagyták, hogy az irányadó körökben az adott körülmények közt Magyarország kormányát az ő kezeiben látják legbiztosabb helyen s biztosra lehet fogni, hogy Tisza a parlament megnyitása után azonnal meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a háznak az Ischlből hozott bizalmi szavazatot tudtára adja. Egy másik tudósítás szintén az ischli út előzményeivel foglalkozva, így szól: Tisza tudta, hogy az irányadó körök elégedetlenek, de azt nem tudta, hogy ez az elégedetlenség futólagos-e vagy valódi veszélylyel fenyegeti őt? Hogy erről meggyőződjék, igen egyszerű eszköz állt rendelkezésére : csak Bécsbe, illetőleg Ischlbe kellett mennie, s javaslattal föllépni a felizgatott kedélyek megnyugtatásának módjára nézve. Ez egyszerű terv végrehajtása azonban lehetetlen volt, mert nem tudta, hogy javaslata milyen fogadtatásra talál s nem akarta kockáztatni,hogy «nem»-mel feleljenek neki, mert ez végleges bukását jelenthette volna. E zavarából Szögyény, a külügyminisztérium osztályfőnöke mentette ki, aki, mikor Tisza hozzá fordult, késznek nyilatkozott a közvetítő szerepre. Szögyény hirtelen félbeszakította szabadságát s ismételten utazásokat tett Ischlbe. Akkor e kirándulásokat külpolitikai ügyekkel hozták kapcsolatba, voltakép pedig Tisza veszélyeztetett állása ügyében történtek. És tényleg sikerült is a veszedelmet Tisza fejéről elhárítani. Az ischli audienczia lefolyása már meg volt állapítva, mielőtt Tisza útra kelt volna. A jelentés, melyet a királynak az ország hangulatáról tett, pusztán formalitás volt, hogy a korona elhatározásának törvényes alapot adjon, mert nem Tisza szónoki képességére volt szükség, hogy a korona informáltassék. A miniszterelnök a királynál, Tisza az ő felsége által történt fogadás után azonnal Pápay udvari tanácsost kereste föl. Ezt ezért emelik ki, mert Pápay úr az, aki magyar nyelven a királyi kéziratokat szokta fogalmazni. Ezzel is bebizonyítottnak vélik, hogy legközelebb királyi kézirat jelenik meg, mely a nyugtalan hangulat csillapítására fog hatni. A félhivatalos «Budapester Korrespondenz» az augusztus 5-iki kihallgatásról ezeket jelentette: Tisza Kálmán miniszterelnököt ő felsége ma délelőtti 10-től déli 1 óráig kihallgatáson fogadta. A miniszterelnök ezután a ma reggel Sdilbe érkezett Pápay udvari tanácsossal konferált, teljes meggyőződést nyert arról, hogy a közös hadsereg tábornoki karában legutóbb történt személyváltozások semminemű irányban sem foglaltak magukban, vagy szándékoltak valamely tüntetést Magyarország ellen. A legközelebbi napok minden méltányosan és elfogulatlanul gondolkozó embert teljesen meg is fognak Magyarországon ebben az irányban nyugtathatni és amint határozottan hiszszük, ki is elégítenek mindenkit, mivel az összes mérvadó tényezők minden utógondolat nélkül azon fáradoznak, hogy további félreértések ne támadhassanak. Szenzácziós események önként érthetőleg nem várhatók. Azt a körülményt, hogy Tiszát két ízben fogadta a király, azzal magyarázzák, hogy ezalatt állapították meg a megjelenendő királyi kéziratok szövegét. Ezeknek elseje a 200 éves budai jubileum alkalmából fog megjelenni, a másik az országgyűlés megnyitásakor, mint királyi leirat fog a képviselőkhöz intéztetni. Úgy a kéziratban, mint a leiratban lesz egy-egy passzus, mely a hadsereg kérdésével foglalkozik. Az időpontnak megválasztása, melyben a kir. kézirat megjelenedő legyen, hir szerint Tiszára bízatott, ki arra is fölhatalmazást nyert, hogy a leirathoz még élőszóval magyarázatokat fűzhessen. Egy németországi lapnak a «Frankfurter Zeitung »nak Bécsből írják : «Ha Bécsben nem is gondolnak arra, hogy elégtételt nyújtsanak, úgy másrészről mindent meg fognak tenni, hogy Tiszát maradásra bírják, gondoskodni fognak arról, hogy ne legyen annak a szégyennek kitéve, hogy vereségét bevallani legyen kénytelen. Talán megnyugtatóbb választ fog sikerülni adni Tiszának, hogy őt oly helyzetbe tegyék, amelyből a függetlenségi párt izgatásaival szembe szállhasson. S Tisza oly tapasztalt államférfi, hogy nagyon valószínűleg e térből is, a melyet mindenesetre maga vetett magának, képes lesz kiszabadítania magát.» A bécsi lapok nyilatkozataiból. Igen érdekesek a megjegyzések, melyekkel a bécsi lapok kisérik Tisza isdili útját. A II. Wiener Abendblatt ezeket írja: A király Ischlben rendkívül kegyesen fogadta Tiszát, ki ismét azt a meggyőződést vitte magával, hogy a legfelsőbb bizalomban most is úgy részesül, mint annak előtte. Valamely elégtételről nem lehetett szó, mert semmi sem történt, ami által a magyar kormány megsértve érezhette volna magát. Mert báró Edelsheim-Gyulai fölmentése és gróf Pejacsevich kinevezése teljesen alkotmányos formák közt, az alkotmány értelmében történt, mely szerint a legfőbb hadúrnak jogában áll katonai funkczionáriusok működési köre és állása felett saját belátása szerint intézkedni. Miután azonban ezek a tisztán szolgálati intézkedések Magyarországon félreértésekre adtak okot, a magyar miniszterelnök szükségesnek vélte felelős állását attól a föltevéstől megóvni, mintha az most nem nyugodnék úgy, mint annak előtte, a korona bizalmán. Ez az aggodalom jobbára magában a kormánypártban volt elterjedve és ami ezt a magyar miniszterelnökhöz annyira ragaszkodó pártot nyugtalanította, örvendezés tárgya volt az ellenzéki pártokon belül. Tisza elsősorban a kormánypártnak akarta hírül hozni, hogy a mai kormány most is csak úgy bírja a korona bizalmát, mint annak előtte. Tisza Ischlben erről kétségbevonhatatlanul meggyőződött és már legközelebbi időben több oly nyilatkozat fog napvilágot látni, melyek tényleg ki fogják deríteni azt a tényt, hogy a minapi katonai kinevezéseknél nem az a szándék volt mérvadó, hogy a magyarok nemzeti érzelmei megsértessenek. De Tisza is felhasználta Ischlben az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy a magyar nemzettől teljesen távol állanak ama szándékok, melyeket neki tulajdonítanak és melyek a monarkhia két felének palládiumával, a hadsereg egységével nem férnek össze. Tissza a mérvadói köröket megnyugtatta az iránt, hogy az utczai tüntetők és népgyűlésrendezők nem alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet igazi hangulatának kifejezést adjanak. A Janszky-ügy már most teljesen elintézettnek tekinthető. Tisza Bécsbe jövet meglátogatta Kálnoky gróf külügyminisztert és elmondta neki isdhli utazásának eredményét, mely minden tekintetben kielégítő. Mert abban a királyi kéziratban, mely a budai jubileum alkalmából ki fog bocsáttatni, tekintetbe fognak vétetni a hadsereg jogosult érzelme, valamint az az izgatottság is, mely félreértések következtében a magyar nemzetben lábra kapott. A «N. Fr. Presse» budapesti levelezője szerint az általános várakozás odairányul, hogy a Janszki-ügyben egy legfelső kézirat fog intéztetni az új katonai parancsnokhoz vagy a miniszterelnökhöz .Ez azonban nem felel meg a szokásos formáknak. De a miniszterelnök megjelenhetik nagyváradi választói előtt is és beszámoló vagy programbeszéd alakjában is nyilvánosságra hozhatja azon megnyugtatásokat, melyeket Ischlben nyert. E hó 30-án Budapesten a város által épített nagy lovassági kaszárnya zárkő betételénél katonai ünnepély lesz, melyre az uralkodó is megígérte megjelenését. Egy jó szó ez ünnepélyen eloszlatná a kételyeket.» A Presse ezt írja: Nem szenved kétséget, hogy a Magyarországot hónapok óta izgalomban tartó ügy nemsokára teljesen lekerül a napirendről..A magyar ellenzék kísérlete, hogy a hadsereg kérdését pártczélra fölhasználja, teljesen meghiúsultnak tekinthető. Tisza is abban a meggyőződésben van, hogy a hadsereg egységét érinteni nem szabad. Hasonlókép távol van az is tőle, mintha befolyást akarna gyakorolni a hadsereg személyi kérdéseire. Tisza annál szilárdabban tarthatja fenn az álláspontját, mert Ischlben meggyőződött a felől, hogy a korona föltét- 435