Postás Közlöny, 1945

1945-08-01

.­aJOR MAGYAR POSTÁSOK ORSZÁGOS SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A DEMOKRÁCIA ÚTJÁN Irta: Szentpéteri József szakszervezeti elitök. Hála a Szövetséges Nemzeteknek és a dicsőséges Vörös Hadseregnek, hogy hazánkat felszabadítva elűzték ellenségein­ket, s megsemmisítették a magyarságot tönkretevő fasiszta, nyi­las uralmat. Hazánkat feldúlták, sorsunkat ferde vágányokra vezették. De mi nem csüggedünk, mert a szabadság megadta részünkre a jogot az új élethez. Megadta, most már csak rá kell lépnünk a helyes útra, mely minden dolgozót elvezet az igazság szikla­­szilárd alapjára felépített életnek kapujához. Ez az út pedig a • szabadság jegyében fogant •A demokrácia útja. Mi, magyar postások pedig megértve az idők szavát, régi életünk osztályszakadékait betemetve, a vihar által szétszórtak­­ felkutatására, tömörítésére és a magyar demokratikus élet kiépítésére hívjuk a szaktársakat és szaktársnőket, hogy az osztálynélküli demokratikus postásság életét szebbé és boldo­­gabbá tehessük. A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete, mely a romok közötti úton, ha bukdácsolva is, de rendíthetetlenül halad a cél felé, rövid, de harcos életével már több ízben is tanúbizonyságát adta annak, hogy érdekeink kiharcolását osz­tatlan erővel képviseli és a már kiküzdött érdekeinket mara­déktalanul meg is védi. Hogy a még előttünk álló nehéz harcokat, mindannyiunk érdekében sikeresen megvívhassa, hogy a fizikai romokon túl, a szellemi romokat is virágzó, termékeny televénnyé változ­tassa, formálhassa, szükségünk van minden demokratikusan gondolkodó szaktárs és szaktársnő segítő­készségére, hogy egységes munkálkodásunk ereje, termékenysége és haszna mindannyiunk boldogságának alapja legyen. A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete abból a célból, hogy a vidéki szaktársaktól való­ eddigi elszigeteltségét megszüntesse és velük a szoros kapcsolatot fenntarthassa, fel­­világosító, nevelő és harcos szakszervezeti lapot indít úttnak, mely a postások kezében harcos fegyver, védelemben pedig pajzs kell, hogy legyen. . E lapon keresztül, mely a Magyar Postások Szabad Szak­­szervezetének céljáról, munkájáról, tagjainak felvilágosításáról, neveléséről, harcairól és jogainak védelméről van kivaltva tájé­kozást nyújtani, kérem és hívom a vidéki szaktársakat és szak­­társnőket, hogy, mint a budapesti szaktársak és szaktársnők tömörüljenek és megbízottaik útján kapcsolódjanak be a szak­­szervezeti életbe, hogy erőink egyesítésével az élet­jogokért folyó harcot intenzívebben folytathassuk. Annak a harcnak a kimenetele pedig, amelyet egyesült erővel folytatunk a demokratikus magyar élet kiépítéséért, egy cseppet sem kétséges. Mégis folynia kell mindaddig,­­ amíg vakból a reakciónak fizikai és szellemi támadásai felismer­hetők lesznek. A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete szak­mai képviselet, melynek keretében együtt küzd a szociáldemok­rata, a kommunista­ kisgazda és a polgári parasztpárti szaktárs éppen úgy, mint a még ez időszerint párton kívül álló szaktárs vagy szaktársnő. A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezetéből tehát nem hiányozhat senki, mert itt nem egy­ párt, nem egy ember, hanem minden magyar postás sorsáért féljük a harc . A magyar postás társadalom évtizedeken keresztül a reak­ciós kapitalista kormányok igáját nyögte. Az új demokratikus élet lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy erőinket összefogva küzdhessünk jogainkért. E küzdelemben mindenkinek részt kell vennie, hogy egységes akaratunk sziklaszilárd támasza legyen minden jogos követelésünknek. E harc jegyében indítjuk útjára szakszervezeti lapunkat, e harcra hívunk minden szaktársat és szaktársnőt és ígérjük, hogy mindig velük és jövőjükért küzdünk. És jön világosság!“ Amikor a gyötrelem országútj­át jártuk s körü­löttünk a reménytelenség sötétsége honolt, és már az­t hittük, hogy nincs to­vább, egy idézet jutott az eszünkbe: „Ember, küzdj és bízva bízzál!“ —, és ez a szerencsétlen, meggyö­tört magyarság­­küzdött és bízva bízott, és nem hiába, mert az ige testet­­ü­tött, és lön világosság. Lön világosság és e fénynél megdöbbenve lát­ta meg minden becsületes magyar ember, hogy a keresztek jegyében el­jegyzett szellemi és lelki sötétség alatt, mily rette­netes pusztítást végeztek hazánkban, nemzeti éle­tünkben és embertársaink lelkében azok, akin­k magu­kat a nemzet szocialistái­nak s a szebb, hol tovább jövendő megvalósítóinak vallották. Hazánk romokban. Ezer évünknek minden kultúr­­afiktatása elpusztítva. Me­­zőgazdas­águ­uk, iparunk s kereskedelmünk tönkre­­téve, kifosztva, nincs má-' sunk, mint fanatikus há-­­ tünk, hitünk és bizorral-j műnk egymásban, erőink-­ ben. Hisszük, hogy a múlt­ szer­­ved­éseiben, gyötrel­m­eiben összekovácsol­ód­ott­ minden becsületes ember lelke és a múltban félre-­­ vezetett, de az újjászüle­tett demokrácia tüzébe­l megtisztuló magyarság — a­ polkiol zsoldosai által föl­dig rombolt, magyar élet romjaiból kiemelkedve —­ egységesen hozzáfog az építő munkához-Társada­lm­i él­etü­nkben a tisztulási folyamat most tart. Mindazok, akik egyé­­ni célok s érdekek szolgá­latában, vagy nemzetiségi, illetve vallási soviniz­mustól elvakulva, az ezer­éves „magyargyilkos germa­nizmus szolgálatába álltak, felelnek bűneikért.­ Felelniük kell és felelni is­ fognak, mert a bűn után bűnhődés jár, amit a tör­vény szab meg, ezt kíván­ja a nemzet és a dolgozó magyarság egyetemes ér­deke. Azonban nem sza­bad megengednünk, hogy vélt, sok esetben meg sem történt sérelmek, azonkí­vül az egyéni bosszúk alapján megindult haj­szák nyomán szakadás állj­on­ be az egymásra ta­lált dolgozó társadalom­ lelkében. A fájó sebeket enyhítse,­ gyógyítsa be a boldog jöv­ vendőbe vetet hitünk azon tudata, hogy — a múlt antiszociális népelnyomó rendszerének bűnén és el-­­követett borzalmain okul­va — az átaluunk felépített boldog jövendőben min-­­dig egy utat járva fo­­­gunk élni és dolgozni ha­zánkért, mindannyiunkért Ebben az újjászül­ető hazában többé ne legye­nek grófok és zsellérek, kegyelmesek és szolgáik, fajkutatók és hitvitázók, hanem legyenek a szabad­sá­g fényénél egymásra ta­lált, a hazáért és a közös­ségért minden áldozatra kész magyarok. Mi postások pedig szin­tén hitet teszünk hogy minden erőnkkel, mindent vállalva csak egy cél fog lebegni előttünk: felépíte­ni a rombadöntött ma­gyar hazát és a szétdúlt családi otthonokat. És ha mindazok, akik a magyar­­földöm élni akarnak, kive­szik részüket a magasztos munkából, akkor a romok felett­­ki fog sarjadni a magyar jövendő világa: a demokrácia alapjára felépített ,független Ma­gyarország és — minden becsületes dolgozó jutal­mául — a szabadság­­je­gyében fogant, igazság és egyenlőség alapján álló Szabó József ­ Arccal a posta felé a­dta : Kosza István Visszhanszzu­k az ország? az újjáépítők kalapácsának zenéjétől, mindenki, aki becsületesen demokratikus magyar, ma erejét megfe­szítve dolgozik a fasiszták által szétrombolt magyar ipar, közlekedés és posta újjáépítésén. Kétségtelen, hogy a vas­utasok jó hírnevüket tete­mes mértékben emelték azokkal a ragyogó eredmé­nyekkel, melyeket az újjá­építési versenyben elértek. A postások kissé háttérbe szorultak, kevesebb 670 esik róluk, pedig itt is vannak eredményeik. Mi az oka a lemaradásnak? Kétségtelen, az a nem egészséges hely­

Next