Állami tanítónőképző intézet, Pozsony, 1905
64 Báró Eötvös szavainak mélységes igazsága mellett bizonyítanak kedves halottunk töredékes önéletrajzából vett következő adatok is, melyek igazolják, hogy Uhrl Józsa szerencsés egyéniségét gondviselésszerűen kedvező körülmények juttatták érvényesülésre. Uhrl Józsa 1826 március 19-én született Budapesten. Atyja Uhrl Ferenc királyi műegyetemi rendkívüli tanító és akadémiai szobrász volt és 1862-ben, Budapesten, ugyancsak március 19-én halt meg. Uhrl Józsa nevelése oly korból való, mikor az általános nőnevelés nemcsak hazánkban, de másutt is alighogy csírázásnak indult. A modern értelemben művelt, sőt tudományos képzettségű nők fehér holló számba mentek akkoriban. A középosztályhoz tartozó leányok nevelésére, művelődésére a normáliskola szolgált és itt-ott egy-egy magánintézet számos fogyatkozással. «Nevelésemnek sikerét» — úgymond — «szüleim szeretetének, édes atyám idealisztikus életfelfogásának, humanisztikus cselekvésmódjának, jó, drága anyuskám aranyos szívének, szóval házunk puritán szellemének köszönhetem.» Mint egyéni vonása, hamar feltűnik gyors fejlődése és élénk fantáziája. Édesatyja műtermében sok és elég művelt munkást foglalkoztatott; volt köztük bécsi, karlsruhei, gothai, luccai, flórenci ember, kik a fogékony elméjű kis leányban nemcsak az idegen nyelvek, de az idegen országok iránt is felkeltették érdeklődését s későbbi szeretetét az utazás iránt. A szobrászati műterem pedig kitűnő alkalmul szolgált a legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz tartozó emberekkel való érintkezés és bánásmód megfigyelésére. Uhri Józsa kiváló emlékezőtehetségéről tesz tanúságot az a temérdek sok adat, melyet kislány korából halála előtt néhány hónappal kezdett feljegyezni meghitt barátnője számára, akinek megtisztelő bizalmából szerencsém lehetett ezekbe a felette érdekes naplótöredékekbe bepillantást nyerni.