Katolikus elemi tanítónőképző intézet, Pozsony, 1900
iskolák I. és II. osztályaiban is, de nem tudom megérteni, miért tanítsuk ugyanezt újra a tanítóképző intézetekben is. E szakiskolákban 15—16 éves ifjak, illetőleg leányok lépnek, kik az elemi iskolában, a középiskolában, a középiskola I. és II. osztályában módszeres nyelvtant, a 111. osztályban pedig rendszeres nyelvtant tanuotak. Minek ezeknek ismét a módszeres nyelvtan ? Hiszen ilyen tannemei mellett a tanítás sikerének alapfeltétele, a tárgy iránti érdeklődés felébresztése teljes lehetetlenség. A tanuló végre is megunja a folytonos ismétlést és silabizálást, a mellett a nyelv rendszeréről sohasem szerez tiszta ismeretet. Hiszen a módszeres nyelvtan csak a legfontosabb grammatikai ismeretekre és megkülönböztetésekre szorítkozik, a menete is mindvégig analitikus. Csak a rendszeres nyelvtan öleli fel teljesen a grammatika egész anyagát, s mutatja be a nyelv egész rendszerét; csak ez foglalja rendszeresen össze az induktive szerzett nyelvtani ismereteket. A rendszeres nyelvtan tanításának kell befejezni a magyar nyelvi tanítást, mert csak ez fogja megvalósítani a czélt, mit az új tantervjavaslat a magyar nyelvi tanítás elé tűz: a magyar nyelv öntudatos ismeretét. A magyar hangtan fiziológiai alapon való tanításának pedig egyik iskolánkban sem jut oly fontos szerep, mint az elemi iskolai tanítóképzőkben. Hiszen a néptanító tanítja a kisgyermeket tisztán és helyesen beszélni és olvasni, amennyiben a helyes beszéd és olvasás a szóhangok tiszta kiejtésében áll; igen sokszor ő tanítja az idegen anyanyelvű gyermeket az első magyar szóra; a dadogók és hebegők első tanítása is a hangok természetes és tiszta kiejtésére nem ritkán az ő feladata. Igaz, hogy ennek tanítása némi anatómiai ismeretet szappanál, de a tekintetben segítségére van a tanárnak az, hogy a növendékek ugyanezen osztályban tanutják az emberi test szerkezetét és életműködésének nyivánulásait. Különben a tananyag részletezését illetőleg be kell várni a módszeres utasításokat, melyek a tanteremél egy egészet képeznek, és hogy a tantermek megfelelő tankönyvek írassanak. Ezek úgy a tanterv intenziójára, mint a tananyag megállapításának az elveire bizonyára nagyobb világosságot fognak vetni. Biztos ítéletet csak azután lehet mondani. De a tanterv, ahogyan a javaslatban előttünk fekszik, így is haladást jelent a magyar tanítóképzés fejlesztésében. s