Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-08 / 136. szám

m? VG._álk Prága, péntek, 1922 december &. B jg JT* Ggjflr - Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — \ Szlovenszkót és Ruszinszkót Szövetkezeti Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkó! szerkesztő: * Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. Nyitott sirgödrök. (g.) Prága, december 7. „Szegény öreg Európa! Annyi nyitott sirgödre van és nincsen senki, aki behan­­tolná ezeket a sírokat." Ezt a szomorúan igaz mondatot egy amerikai írta le, ugyanaz az író, aki Európát nem régen a bolondok házá­nak nevezte és aki óva intette Amerikát at­tól, hogy Európához közeledjék, mert úgy látszik járványos elmebetegségről van szó s kár lenne Amerikáért, ha inficiálódna az Európával való érintkezés során. Az amerikai írónak könnyű és kényel­mes helyzete van. Az óceánok óriási mér­földjei választják el tőlünk, Európában ten­gődő szerencsétlen emberektől s a távolság s a jobb élet körülményei megengedik azt, hogy nyugodt fejjel és higgadt gondolatokkal ítéljen Európa helyzete és sorsa fölött. Mi, akik a hantolatlan sírok európai temetőjében kóborlunk, akik az európai bolondokházá­ban élünk és akiknek sötét éjszakáiba bele­­beleüvölt a dühöngés lelket rázó sikoltozása, akikben a lepergett évek és le nem pergett kínok megzavarták a tisztánlátás nyugodtsá­gát, mi kétségbeesünk, ha Európa helyzete és sorsa fölött gondolkodunk. Az a temetői hangulat, amelyet az ame­rikai író Európára vonatkoztatott, bennünk is .. Látjuk napról-napra, hogy azok,­a sírásók, akiknek kötelességük lenne,,a" ni. „,"tifottak nyitott sirgödreit földdel betemetni, a köte­­lességteljesités helyett fanatikus buzgalom­mal ássák az uj sírokat s a tátongó, hideg gödrökbe uj halottakat vánszolnak. Látjuk azt, hogy az emberi szívből fakadt kegyelet, mely a temetőt virágokkal díszíti föl, az uj Európa temetőjéből száműzve van. A hanto­latlan sírok körül nem nyílik szomorú, ham­vas kegyeletvirág. És mikor vánszorogva kó­­válygunk a nyitott sírgödrök között, melyek­ben elbuktatott emberi sorsok, háborúban megölt emberi életek és törekvések, a béke szent nevével farizeuskodók által kivégzett álmok, reménységek és hitek hideg, oszladó hullái feküisznek, érezzük azt, hogy a sírok körül vad és kegyetlen táncot jár a halál, a gyűlölet, az embertelenség és a megtébolyo­­dottság szelleme. Ezzel az érzéssel éljük európai életünket. Éljük, ha ugyan élet az, hogy nem merek hinni a holnap fölvirradásában, hogy elfelejtettem milyen ize van a napsugár melegének, mi­lyen szine van az emberies és igazságos élet kertjében kinőtt virágnak, hogy nem érzem azt, hogy ember vagyok és emberek, a szí­vemmel egyforma szívü teremtmények ke­zében van a sorsom. A mi életünk nem lán­goló akaratok és gyönyörű célok hatalmas lendülete, a mi életünk gépies lépések hosszú lábnyomsora az élet országútjának sarában, porában. És ez a temetőies hideg hangulat ben­nünk él akkor is, mikor a nemzeti életünket éljük. Mikor a sirba tett önérzet, jog és igaz­ság hantolatlan sírja körül állunk, am­ikor a sirt megások lapátjai a behantolás helyett uj gödröket ásnak s az uj gödrökbe uj halott­jainkat vetik bele. Mert a nemzeti életünknek minden nap van egy halottja. Egyszer egy ember, akinek a kezéből kivették a kenyeret, akinek ambícióját, hitét és munkakedvét tör­ték meg, egyszer egy iskola, amelyből szám­űzték a kultúránkat, a velünk született és bennünk élő nyelvet, egyszer város, amely­nek elvágták az életerét és ezzel a benne élők gazdasági létét döntötték föl, egyszer egy szobor, amely eszmét és hitet teste­sített meg, egyszer egy akarat, amely elé farkasvermet ástak és nem egyszer sok re­ménység, aminek magvát azért plántálta el az emberi szívbe a sors, hogy legyen az élet­nek szépsége, napsütése és mosolygása is. Ezek mind belekerülnek egy-egy gyor­san ásott nedves gödörbe és mind elvesznek a nagy-nagy temetőben. Csak a szellemük jár kísérteni, csak az emlékük tapad hozzá­­ a lelkünkhöz, de azok, akik a sirásás mester­ségébe oly hamar beletanultak, azok elfásul­tak minden érzéssel szemben, azok nem ér­zik, mit jelent egy kisértő szellem, mit jelent egy emlék. Ezek a temető lélektelen és szív­telen napszámosai lettek. Temetnek és abból élnek, hogy temet­nek. Temetnek itt és temetnek mindenütt Európában. Ma Lausan­neban, holnap London ködös ege alatt, holnapután talán Brüsszel cifra falai között. Temetnek, mert Versailles óta kedvenc foglalkozásuk lett a temetés, a sírásás és a sirgödrök be nem hantolása. Az amerikai iró az óceánok mértföldjein keresztül meglátta, mi a lelkünk és életünk árán érezzük ezt. Anglia félti Poincarétól a londoni tanácskozás sikerét. Prága, december 7. Szombaton megkezdődik a londoni mi­niszterelnöki tanácskozás, hogy a brüsszeli konferencia előkészületeit megtegye, illetve, hogy az antanthatalmak egységes álláspont­ját megszövegezze. Ez a fontos s a jóvátételi kérdésre nézve talán döntő jelentőségű ese­mény erős akciót váltott ki a német kormány részéről is és egy berlini távirat azt adja hí­rül, hogy a birodalmi kancellár az egyes ál­lamok miniszterelnökeivel folytatott tárgya­lásán megállapodott a német kormány jóvá­­tételi programjában és ennek következtében a német kormány új javaslatokat tesz a jóvá­tételi kérdésben, amelyet még a londoni kon­ferencia előtt el fog juttatni az antanthoz. Erről a javaslatról ma reggelig semmi pozitív ■ hír ne­­m érkezett, valószínűnek tartják azon­ban azt hogy Hermes pénzügyminiszter ma vagy holnap Párisba utazik s a francia kor­mány elé terjeszti a német javaslatot. A londoni és brüsszeli konferenciáról ezeket a telefonjelentéseket kaptuk: Mussolini Poincaréval együtt utazik Londonba. Paris, december 7. (Havas.) Mussolini hol­nap reggel ide érkezik és délben együtt utazik Poincaréval Londonba. Franciaország nem enged a zálogokból Paris, december 7. (Saját tudósítónktól.) A Temps a londoni konferenciáról írva meg­állapítja, hogy francia részről javasolni fog­ják, hogy a jóvátételi összegnek és a nem­zetközi adósságoknak kompenzációs össze­kapcsolása a Németországnak adandó mora­tórium idejére felfüggesztessék, másrészt, hogy ha Németországnak új moratóriumot engedélyeznek, úgy Franciaországnak fon­tos zálogokat kell kapnia. Poincaré tegnap Viviachival és Foch marsallal tárgyalt, dél­után a nemzetvédelmi legfőbb tanács Mille­­rand elnöklésével ülésezett. „A londoni tanácskozás eredményessége kétséges" — A francia tervezet — London, december 6. A Times parlamenti tudósítója írja: A londoni tanácskozás eredményessége két­séges. Attól lehet tartani, hogy Poincaré túl­ságosan tartózkodóan fog viselkedni és éppen úgy, mint előbbi londoni látogatásánál, ki fogja kerülni azt az utat, amely a problémák végle­ges megoldásához vezet, de amelyet ő veszé­lyesnek tart A londoni tanácskozás értéktelen lesz, hogyha a miniszterek teljesen némán tekintenek egymásra és az a hír, hogy Poin­­caré tervét csak a brüsszeli konferencián akarja előterjeszteni, nem tekinthető megnyug­tatónak. A tudósító a francia javaslatot, amely azon­ban nem tekinthető pozitív tervezetnek, ezekben ismerteti:­­ Németország különleges zálogok kiszolgál­tatása nélkül nem kaphat moratóriumot. Ilyen zálogok a bányák és az erdők. 2. A német kár­pótlási összeg leszállítása parallel a francia és más szövetségközi adósságok leszállításával. 3. A német fizetésekből az antant államainak megál­lapított felosztási százalék revíziója. Franciaországnak az az álláspontja, hogy neki többre van igénye, mint az eddig megál­lapított 52 százalék. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy Angliának nemcsak a Franciaor­szágnak adott hitelekről kell lemondania, ha­nem Franciaország Angliától az egész jóváté­teli részt el akarja venni. 4. Az esetben, ha Németország vonakodnék fizetési kötelezettségének eleget tenni, vagy belső pénzügyi reformot keresztülvinni, Német­­­országot meg kell büntetni szankciók által, így például a szövetséges megszállás helyi és időle­ges kiterjesztése, a Ruhr-vidéknek vámsorompó­val való körülvétele és a Rajnavidéknek az an­tant által való gazdasági és közigazgatási meg­szervezése által. A porcel­lánfiguirák politikája Hága, december 7. (Saját tudósítónktól.) A Daily telegr­aph mege­rősíti azt a hírt, hogy az angol és a belga kormány mind­addig elutasítja a brüsszeli konferencia egy­­behívásának­ tervét, amíg Franciaország nyílt kártyával nem játszik és föl nem fedi teljesen terveit A Times párisi tudósítója azt jelenti, hogy Poincaré ez alkalommal sem haj­landó tervét megismertetni. A tudósitó Poincarénak eme viselkedését a porcel­­lánfigurák politikájának nevezi, mert úgy fest a helyzet hogy Poincaré és Bonar Law hallgatagon élnek egymás­sal szemben s mind a ketten azt vár­ják, hogy a másik szólaljon meg. Tavasszal lesznek az osztrák választások. Bécs, december 7. (Bécsi szerkesztősé­günk telefon jelen­tése.) Jól informált politikai körökből nyert értesüléseink szerint a nem­zetgyűlés feloszlatása csaknem bizonyosra vehető. Mind a három polgári párt már meg­egyezett erre nézve és mindannyian egyenlő állásponton vannak a nemzetgyűlés feloszla­tásának kérdésében. Szóba került az uj vá­lasztások kérdése is és hír szerint 1923 már­cius 18—25-ike között tartják meg az uj vá­lasztásokat. A kormány még nem foglalko­zott ezzel a tervvel, mert ez idő szerint a sza­nálási program végrehajtásával van elfog­lalva. A zsupánok kinevezésével megkezdő­dött a nagyzsupák végleges rendezése. A belügyminiszter Szlovensz­kó teljhatalmú mi­niszterével együtt kiadta a megyebeosztá­sokról szóló törvény végrehajtási rendeletét. A rendelet szerint az újonnan felállított szol­­gabírói hivatalok Selmecbányán, Körmöc­bányán, Újbányán és Modoron e hó 10-én megkezdik működésüket s ugyane napon megszűnnek a turdosiui, temesi, zsolányi, liptavi, stropkói, ratkói és pokorellai járások. A szepesszombati járás hivatalai egyelőre Szepesszombaton maradnak. A rendelet ötö­dik pontja Abauj-, Sáros-, Zemplén megyék és az Ung megyéből hozzácsatolt vidék egye­sítését tartalmazza Kassa zsupáni székhely­ivel. A kassai zsupanátus nagymi­hályi ki­­rendeltsége ugyancsak december 10-én kezdi meg működését s ugyanakkor felosz­latják az eperjesi és nagymihályi zsupáni hi­vatalokat. Az eperjesi és nagymihályi árva­székek változatlanul megmaradnak. A pokrokárság és az iskola. írta: Dobránszky János. Sóvár, december 6. Mivel a kormány közegeinek bár­mely egyház elleni támadását helytele­nítjük és a vallási meggyőződés bárminő megsértését elítéljük, szívesen adunk helyet az alábbi cikknek. Jól mondta valaki, hogy a vallástalanság csak arra való, hogy az eget megfossza la­kóitól, a földet pedig sivárrá tegye. Ennek köszönhető, hogy a Szlovenszkó földjén, ami­óta a vallásgyülölő pokrohár szellem rávette magát, lépten-nyomon találkozunk ezzel lelki sivársággal. Főleg ott, ahol ifjú szivek a virulnak rajta. E lélekölő szellemnek igen sok apostola buzgólkodik már itten. Tőlük ered az a hűvösség és közöny, amely sok­szor még a keresztény gondolat alapján megalapozott szervezeteknél is érezhető, a­midőn a veszélyeztetett vallási kérdésekről, vagy sérelmekről van szó. Már most el lehet képzelni, mennyi be­csük és nyomatékuk van a vallási kérdések­nek oly tömegek előtt, amelyeke­t fölingerel­tek a pozitív hit és vallási tekintély ellen.­ A pokrokár szellem sehol sem olyan gonosz és istentelen, mint nyilvános pózolásában. A m­ai kor lelki sivársága és pusztasága többet jelent a puszta közönynél. A keresz­tény világnézettől idegenkedő törekvések már a teljes­ vallási irredentizmus felé törtetnek. Sőt ennél sem állapodnak meg, hanem fanatikus harcba fogtak az egye­temes kereszténység ellen. Iskoláink, főleg pedig középiskoláink vallási tekintetben a legnagyobb veszélyben forognak, ezekben nem csekély számban a legvadabb pokrohár szellemű tanárok, sőt szobafestők is vannak alkalmazva, akik az atheizmus hirdetését és a katolikus egyház gyalázkodását iparszerűen űzik s legfőbb ne­velői hivatásuknak tekintik. Nincs az a tan­tárgy, amelyet fel nem használnának lélek­rontó tanaik hirdetésére. Mindez a tudomány és a tanszabadság leple alatt folyik. Elképzel­hetjük, hogy milyen nehéz helzetben van­nak a hittanárjaink ott, ahol ilyen kollegák­kal párbajt kénytelenek vívni az ifjúság ér­dekében. Egy ilyen épületes mozaikképet az eperjesi volt katolikus főgimnázium vetít elénk. Manek Vacláv a hetedik osztály ki­forratlan történelem tanára, a tárgyilagos történelem helyett örökösen gyalázkodik és piszkolódik a katolikus egyház, annak intéz­ményei, sőt alapvető tanai ellen is. Vakmerő nyilakozataiból egyebek közül a következő­ket iktatjuk ide: „Jézus Krisztus nem Isten. — A csodák a jezsuiták által kigondolt csalások, emberek csak azért mennek papnak, Fiatal hogy gondatalan élethez jussanak. — A jezsuiták csak azért buzgólkodtak a templomok föl­állításában, hogy annál könnyebben nyerjék meg babonás tanaik számára az együgyű né­pet. — Az egyház az ingatag állhatatlan Péteren épült, következőleg nem lehet isteni eredetű." Egy csodatevő képről így gúnyo­lódik: „ha a hívek bőkezűen adtak, hála­­könnyeket sirt, de ha keveset, vért izza­dott". Valami Ironicki nevű szerző után av­val is traktálta ifjú tanítványait, hogy volt olyan pápa is, aki előtt teljesen meztelen nők hogy­ áll a k­orona? Dec. 7-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichben 16.75 svájci frankot Berlinben 25236.— német márkát Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —osztrák koronát

Next