Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-03 / 1. szám

A Havas-ügynökség értesülése szerint ingeri kérdést csupán Londonban, Anglia, Fanciaország képviselői fogják megbeszélni, na Curzon lord Lausanneből már visszatért. A francia munkásság tiltakozik a szankciók ellen Paris, január 2. (Wolf.) Franciaország szocialista pártja a munkásszövetséggel egyetértésben felhívásban tiltakozik a Né­metországgal szemben életb­elé­p­te­te­ndő kényszerrendszabályok ellen. A felhívás többek között a következőket mondja: Min­den jel arra mutat, hogy a francia kormány a „zálogok és biztosítékok” kifejezésével ja­vasolni fogja a legfőbb tanácsnak, hogy te­gye kezét a mahrvidéki ipari medencére s ad­jon felhatalmazást a Rajna balpttjánk erő­sebb megszállására. Jogos a félelem, hogy a francia kormány, ha a szövetségesekkel megegyezni nem tud, a már előkészített ak­ciót egymaga fogja keresztülvinni. Híven a Hágai világkongresszuson elvállalt köteles­ségünkhöz, a brutalitás és önkény e megnyi­latkozásával szembeszegezzük a munkásság felháborodott tiltakozását. Mind a két szer­vezet a népszövetség döntését követeli. A Ruhr-vidéki bányászok is tiltakoznak Bochum, január 2. A Ruhr-vidék bánya­munkásainak konferenciája elhatározta, hogy a tulimunkaszerződést a bányamunkások rossz táplálkozási viszonyai miatt február 28-án felmondja. Ruhr-vidék megszállásának kér­désében a konferencia oly határozatot foga­dott el, amely nyomatékosan tiltakozik francia­­ kormány által sejtetett rendszabályok­­ ellen. ■BSBBBBBBBBSBBBBBBBBBBBBBIBBSBBBSS A len konkorűáfu­m­ Prága, január 2. Az orosz állam testéből elvált, most már szuverén balti állam a nemzeti kisebbségek­kel való bánásmód tekintetében mintaképül szolgálhatna más államoknak­­ is. Lettország a vallási kisebbségek védelmét illetően is a legmesszebbmenő jóakaratot tanúsítja, amint azt az Acta Apostolicae Sedis 1922. évfolya­­mának 577—581 lapjain közölt s a lett köz­társaság é­s a Szentszék közt kötött­­ konkor­dátum bizonyítja. Ezt a konkordátumot az elmúlt év május 30-án kötötték Rómában. A Szentszéket Qasparri bibornok, a lett köz­társaságot pedig Mierovics A. Zigfrides kép­viselte. A konkordátum a ratifikálás után 1922 november 3-án lépett életbe. A szerző­dést egyelőre három évre kötötték, de hall­gatagon évről évre meghosszabbítható. Különösen figyelemreméltók a konkor­dátum alább felsorolt cikkei. A katolikus egyház feljogosíttatik arra, hogy saját felekezeti iskolákat alapíthasson és azokat fenntarthassa. A lett kormány kö­telezi magát arra, hogy ezeknek az iskolák­nak felekezi jellegét elismeri, viszont az egy­ház a maga részéről kötelezi magát arra, hogy alkalmazkodik a magániskolára vonat­ ü^rtaun­3:ifirtl.ift.vjBBrawnnMl|Waw«WBMMB!a»w«­MDBCIUMMB›>MBIiMi kozó valamennyi törvényhez, amelyek melyek a kormány eme kötelezettségének a megfelelnek. (X. cikk.) A lett köztársaság nem fog a rigai érsek ellenőrzése alatt működő lettországi kato­likus egyesületek tevékenysége elé akadá­lyokat gördíteni. Ezek az egyesületek ugyanazokkal a jogokkal fognak hinni, mint az állam által elismert egyesületek. (XIII. cikk.) Ha egyházi férfiakat világi bíróságok előtt vádolják, a lett büntetőtör­vényi könyv­ben meghatározott bűncselekményekért, e­r­ről az érseket vagy megbízottját kellő idő­ben értesíteni fogják és az érsek, vagy meg­bízottja a bírósági tárgyalásokon részt vehet. (XVIII. cikk 1.)­ A szabadságvesztésre jogerősen elítélt egyházi férfiak büntetésüket egy kolostor­ban fogják letölteni. Egyébként a bűnösnek mondott egyházi férfiak úgy töltik le a bün­tetésüket, mint a többi elítéltek, ha az érsek egyházi méltóságuktól megfosztotta őket. (XIX. cikk.) KBBBBBHBBBBB.139KBISBSSISS@BSlEIBS £­ SY £ S2aBBnBBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB Szerda, január 3, A politikfai Ilien. Politikusok nyilatkozatai és cikkei. Prága, január 2. Mint minden esztendőben, úgy a mos­tani évforduló alakalmából is a sajtóban az államférfiak és politikusok számos nyilatko­zata és cikke jelent meg. Masaryk a német-orosz viszonyról. A cseh-szlovák köztársaság elnöke a Prager Presse újévi számának engedte közlés végett följegyzéseit, a német biroda­­l­lomnak és az orosz szovjethez való viszo­nyáról. Masaryk elnök rámutat arra, hogy Németország a háború alatt azon volt, hogy Oroszországot megnyerje. (Proto­ povor tit­kos tárgyalása von Ludassal 1916-ban.) Mi­vel a bolsevikiek a német marxizmus iskolá­jában nőttek fel, közelebb állottak Németor­szághoz, mint az antanthoz. Trockij azonban a háború kitörésekor röpiratot irt a központi hatalmaik ellen. 1918 februárjában (a berszt­­in­ovsztoi béke­tárgyalások alatt) azt a ja­vaslatot tette, hogy Angliát és Franciaorszá­got meg kell nyerni az orosz hadsereg újjá­építésének. Ezt a javaslatot Lenin is helye­selte. Az elnök nem ismeri a javaslat szöve­gét, de tudomása van arról, hogy Ladoult Lenin és Trockij felszólították arra, hogy az antant-missziókkal a tisztek átengedéséről tárgyaljon. A bresztlitovszki békét a bolsevi­­kok csak egy szavazattöbbséggel fogadták el. Trockij a szavazáson nem vett részt, Le­nin az elfogadás mellett volt. Trockij 1918 márciusában, m­ikor a bukaresti béke aláírá­sa után Berthelot francia tábornok harminc tisztjével elhagyta Romániát, tárgyalásokba­ kezdett vele, amelyek segítségnyújtását cé­lozták. Noha nemcsak Franciaország, Anglia és Olaszország sem idegenkedett be tervektől, Noulens, a vologdai francia követ j­llentállásán meghiúsultak. Az elnök előtt nem ismeretes, hogy Lenin milyen állást fog­lalt e tervekhez. A cseh légionáriusoknak a németek ellen való bachmacsi csatájában a bolsevikiek is részt vettek, de nem állapít­ható meg, hogy ukrán, vagy nagyorosz bol­­sevikiekről volt-e szó és hogy a bolsevikiek mily célokat követtek. A világválság oka a bizonytalanság, s Benes külügyminiszter is a kormány­­ prágai német lapuban írt h­évi cikket a vi­­­lágválságról és annak politikai, gazdasági,­­ szociális és etikai okairól. A válság legfonto­sabb politikai okát a bizonytalanságban, a viszonyok állandóságának hiányában és a bizalmatlanságban látja. Ezt az állapotot fő­ként négy fontos kérdés idézi elő. Az orosz kérdés közvetlen megoldására a külügymi­niszter szerint nem lehet gondolni. Németor­szágnak Franciországhoz való viszonya — a második probléma — hatalmas az európai politikában. A Rajna balpartjának és a Saar­­vidéknek megszállása arra mutat, hogy a probléma megoldása a politikai kérdések egész sorozatáról való hosszadalmas tárgya­lását követeli. A keleti kérdést a lausannei konferencia a legjobb akarat mellett sem lesz képes a föld színéről eltüntetni. A balkáni és előázsiai eseméyek a nyugtalanságot és bizonytalanságot a jövőben i­s táplálni fog­ják. Benes szerint lélektani szempontból nagy szerepet játszanak a mai világválság­ban a békeszerződéseik is, mert mindaddig, míg a békeszerződések, különösen azok te­rületi záradékainak megváltoztatására irá­nyuló törekvések véget nem érnek, nem le­het szó arról, hogy Európa megnyugodjék. Az ujesztendő a választások éve. Kaffka Brúnó német képviselő a Bohe­­maufoam abbeli nézetének ad­ kifejezést, hogy a Csehországban ez év folyam­án megejten­dő községi választások eredménye maga után fogja vonni a nemzetgyűlési választá­sok kiírását is. úgy véli, hogy a kormány ez alkalommal nem fog ahhoz az eszközhöz n­yú­lni, hogy a községi képviselőtestületi mandátumokat megh­osszabbíitea. Nem azért, mintha tisztelettel viseltetnék a demokrácia elvei iránt, hanem egyszerűen azért, mert egyes kormánypártok az időközi választá­sok eredményei után abban a reményben ringatják m­agukat, hogy a választások kivá­­­­tásiart rájuk nézve kedvezőek. Kafka szerint — Szlovéniak­ót­ól eltekintve — a községi választ­ások eredménye nagyjában az lesz, hogy a szoci­ tVista pártok a polgári pártok­kal szemben sok szavazatot fognak elveszí­­í­tetni. Úgy a németek, mint a cs­erkeik oldalán­­ számo­lni kell a*­­gresszténiy szopMTsok térfog­­­­l­alására. A cseh szociáldemokraták a kom­­­­oun listáikkal szemben fognak számos szava­­­­zatot elveszíteni. Szlovenszkóban a kor­­­­mányió szlovákok nagy veszteségeket fog­jak szenvedni mind a szlovák néppárt,­­mind a kommunisták javára. A községi vá­lasztásoknak ez az eredménye nagyjában meg fog ismétlődni a nemzetgyűlésen is. A koalíció legnagyobb pártja, a cseh szociál­demokrata párt, kénytelen lesz felvetni azt a kérdés­t, hogy továbbra is közreműködhet-e a mai konstelláció fen­tartásában, mivel be­folyása lényegesen meg fog csökkenni. De­­ ha a szociáldemokrata párt nem mondaná fel a koalíciót, még akkor is a koalíció nem lenn­e képes arra, hogy kormánytöbbséget alakítson- Arra fognak ugyanis törekedni, hogy a koalíciót fentartsák. A cseh iparos­­pártot bizonyosan meg is fogják nyerni en­nek a törekvésnek. Tovább is fognak menni és igyekezni fognak arra, hogy a szlovák néppártot újra megnyerjék a koalíciónak. Kafka úgy véli, hogy teljes határozottsággal nem lehet állítani azt, hogy ez a terv eleve meghiúsult, mivel a beavatott a szlovák nép­pártnak a­z utolsó ülésszakban tanúsított űrötén buzgalma elemére ingadozásokat vehetett észre a pártban. Igyekezni fognak arra is, hogy a kom­muninist­a pártot fogják be a kormány szekerébe, mivel a cseh kommu­nisták szükség esetén egészen jó nacionalis­ták és Smerá­ 1 vezetése alatt az opportuniz­mus­tól sem áreilnak távol. Azonban, ha egy iyen kombináció meg is valósulna, ez a leg­eltérőbb elemek kom­binációja volna, minden egységesítő idea nélkül, úgy hogy csak Iát- SEÓilcgos élete lehet. A cseh egységesítő pár­tok érzik az istenek alkonyát. Pártállásuk szerint különbözőiképpen készülnek a jövőre. Vagy óvatosan kapcsolatot akarnak létesí­teni egyes német csoportokkal, amelyeket elvi engedmények nélkül az új többség szá­mára meg akarnak nyerni, vagy pedig a diktatúrára készülnek. Cseh-német kor­mánykoalíció azonban Kafka szerint lehetet­lenség mindaddig, amíg a cseh-szlovák nem­zeti állam eszméjét végképpen fel nem ad­ták. Az olasz fascizmust szerinte nem min­denütt lehet megvalósítami. Az uj választá­sok tehát minálunk sokkal nagyobb jelentő­séggel bírnak, mint egy konszolidált állam­ban. Itt úgy árts nincsen szó a kormányhata­lom változásáról, mert a koalíció válsága az áll­am alkotmányának a válsága is. A köztársasági elnök üdvözlés Prága, január 2. Tegnap délelőtt meg­jelentek a várban a diplomáciai kar tagjai, hogy az újév alkalmával szerencsekivána­­taikat tolmácsolják. A köztársasági elnök Hailerman és Benes miniszterek, valamint Sám­ál kancellár jelenlétében fogadta őket a kis kihallgatású teremben. A diplomáciai kar doyenje, Micara pápai mincitus üdvözlő be­szédet mondott. Az üdvöző beszédre Masa­ryk elnök válaszolt és a többi között ezeket mondotta: „Újból biztosítom Önöket, hogy mi mindnyájan Iudatában vagyunk a háború utáni idők komolyságának és minden rendel­kezésünkre álló erőnkkel arra fogunk töre­kedni, hogy a békének biztosi­t­­sa és vala­mennyi nemzet gazdasági és kulturális rene­szánsza érd­ekében megszi­lárditsuk a n«m­cvmamMHMDBMiaiiiniil ■ ■miami ■ ■ " m NIMRÓD Pali és Sári. Nylik a pitvariajtó. Erős férfihang bele­­kiálít a hajnali csöndbe: — Pali, Sári! A félszer alatt, az ebalakból kiperdül két borzasszőrü, görbelábu tacskó, nyiffant­­va, csaholva végigrohanak az udvaron. A pitvarban majd fölforditják­ a zöld­­kabátos férfit tomboló örömmel körülötte perdülnek, a mellére pattannak, mintha ver­senyeznének, hogy melyikük csókolja meg előbb a deresedő szakálét. És mert több­szöri kísérlet dacára sem sikerül vállalkozá­suk, legalább a ráncos kezén végighúzzák sima nyelvüket. Az a kéz pedig szeretettel megcirógatja az eleven ördögöket és a mély hang meg­hitten szól hozzá­juk: — Kutyuskáim, fölkeltetek már? Az öreg uri megnyomja a kilincset, a görbelábúak a szobába rohannak. Valaki az ujjukba került: — Hajrá! kül, A megrémült cirmos az ágy alá mene­a bestelelikek nagy hűhóval utána­­vad hajsza a szobában kering, a macska­­ asztalon, székeken keresztül az ágyra pat­tan, teste béket görbül és diadalmasan a tanácstalanul megtorpant borzasok felé­­ köpköd. — Holló — gondolja Sári —, innen is kikerülsz! Az ágyra­ perdül, a dunyha csücskét !^Rákapja, Pali segítségére siet és a takaró le csúszva a föld felé siklik. A cirmos vesztét érzi, kétségbe­esetten prüszköl, az ágyban­­ azonban megszól­ál egy álmos női hang: — Ne te ne! Még engemet is kárán tarnak a vad sárkányok! Az öreg ur a szemével hamiskásan hu­­nyorgat, elfordul, hogy feltörő nevetését szakáldba fojtsa, a fegyverfogashoz lép és a füzérláncot leveszi A csőrre nem, a görbelábúak abba­hagyják az ostromot, a fogásihoz rohannak. • miami más van ma készítőben! A férfi leemeli a hátizsákot, a székre teszi, a táskából töltényeket vesz ki, a va­­dászaszé­k is a hátizsákhoz társul. Pali sokatmondóan Sárira kacsint: — A miénk ma a határ! És miig az öreg ur az ól és ki a mai ráfom­ tesz-vesz, a két görbelábu a szék mellé csücsül, rímes a földkerekségnek az a cir­mosa, aki innen most elcsinlja őket. Mikor a férfi utrakészen visszatér és a füzér láncot kezébe veszi, a nyitott szíjba mind a kettő egyszerre teszi bele a fejét, holott csak egynek van ott helye. A fogas­ról aztán lekanyarítja fegyverét, sapkáját fülére húzza és az ajtó felé indul. Sári a küszöbről a doromboló cirmosra még sokatmondóan vis­szapisilla­zt: — Füstére folytatjuk! Mikor az első habfehér hópelyhek az ólmos, nehéz felül­őkárpitból vándorútra kel­­n­ek és az éjszaka titokzatos sötétsége alatt szakadatlanul a földre szállnak, reggel g szűzfehér, puha takaró fedi a természet gyűrött arcát. Az ő vállán szem elnézi a végtelennek látszó fehér színfoltot, a niimród szíve el­lenben­­ megdobban, mint a küls diáké, m­ikor az első könyvet kapja. Mert íme, itt az ő fehér, Írott könyve! Igaz, b­etüik nincsenek rajta, de van sok bet­üiremlés, apró jelecslke, visszamaradt ér­dektelen nyom, ezek a vadászember titok­zatos jelképei és ezekből mindent meg tud­­ ejteni, ami az élő siztak­ 3 sötétségének leple alatt történt. A borókás hegyoldalb­ól zsinóregyenes . ar,b vezet ki a szántásra. Tojásdiaid. hos­­­szuívás nyomok: mintha valaki csak egy lá­bon jár volna itt! A fonál egyenesen az árva bokorhoz fiúit, amely hóboritottan ott didereg a szélső barázda szegélyén. Akit éjjel itt kullogott, lábait óvatosam egymás elé és a már taposott csapásba rakta, hogy minél kevesebb zajjal, könnye­dén közelítse meg a gyanútlan áldozatot. Ez a vörös ur nyoma! A cserje mellől apró, borsónagyságú, páros betüremlések vezetnek a barázdába. Egy gyanútlan egeret a kíváncsiság a fehér világba csalt, hisz e­gyet még nem lá­tott, mert a föld eddig mindig zöld vagy barna volt. Az egyenes nyom a barázdában meg­szakad, amott megnégyszereződik, a havon picinyke vércsepp elárulja, hogy a róka­koma hatalmas szökkenéssel rápattant a kiváncsi kis cimcogóra. A megszakadt fonál ismét kiegyenese­­dik és a barázda hosszaiban tovább fut. A szántás végén egyre fogy a csapások közötti távolság, az urfi itt nagyon aprózta léptelép és bozontos farkával végigseperte a havat. A nyom két kiálló göröngy mellett meg­szűnik, e helyi ugrásra készen össze­kupo­rodott. Nini: két ölnyii­e amott előtte egy tá­­rnyér nagyságu, fekete folt! Egy fogolycsalád didergő fiai itt dugták össze fejeiket, hogy az uj jövevény, a tél hidege ellen melegítsék meggémberedett tagjaikat. A tolit előtt egy méternyire ismét ott a megnégyszerezett nyom. Az ugrás rövid volt ás a haramia az el­­rebbenő pecsenyék után legfeljebb a szája szélét nyalhatta! A kudarc után talán megelégelte a szán­táson való bandukol­ást, az egyenes nyom oldalt tér az erdő felé. Ott, a száraz árok szegélyén, egy ujabbi tepp! Egymás mellett két nagyobb, mögötte egyenes vonalban két kisebb csap a szabá­lyos térközökben a cslipkerózsabokorhoz vezet. A feltáncsolt kéreg elárulja, hogy egy tapsoifüles inségPafottal kielégítette korgó gyomrát. A nyoma innen megnyúlk, az egyenes fonál is szökésszerűen megnégyszereződik: a vörös úr rajtaütött a hosszúfülesen, a vad hajszálban megkettőzött nyom az erdőbe ve­zet és szétágazik. A támadás nem sikerült! Az ugrifüles ez egyszer ravaszabb volt, az erdőben oldalt pattant és a sarjfák sűrű­jében megmentette veszélyben forgott irhá­ját.

Next