Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-28 / 22. (175.) szám
— (Megrövidítik a paris—bukaresti expressz menetidejét). Bécsi szerkesztőségünk jelenti: A legutóbbi nemzetközi menetrend-konferencián, amelyen az utódállamok is részt vettek, a delegátusok megállapodtak abban, hogy a dunai államokat közelebb kell hozni Nyugateurópához. Ennek érdekében elhatározták, hogy a london—párisi, valamint a bukarest—konstantinápolyi expresszjáratokat közelebb hozza egymáshoz. Legközelebb megrövidítik a páris—bécs—■ budapest—bukaresti orient expressz menetidejét is. A menetidő rövidítése a páris—bécsi szakaszon fog történni. A páris—bécsi szakasz ezentúl csak 25 és fél óráig fog tartani. Ezzel az intézkedéssel nemcsak Bécs, hanem Budapest, Erdély és Bukarest is közelebb kerül Párishoz. A másik határozat Jugoszláviára nézve bír nagy jelentőséggel. Az elmúlt nyáron ugyanis kitűnt az, hol a Németországból, illetőleg Ausztriából Jugoszláviába és Olaszországba haladó gyorsvonatok állandóan tömve voltak és alig bírták a napforgalmat lebonyolítani. Éppen ezért a tavasz végén új gyorsjáratokat fognak létesíteni a münchen—villach—trieszti és a münchen—villach— laibach—zágrábi vonalakon. — (Az uj orosz dipomácia.) Az orosz kormánynak a keletázsiai országokban kifejtett propaganda-munkájáról és diplomáciai tevékenységéről a Le Figaro legújabb számában a következő érdekes és új adatokat olvassuk: Most,már bebizonyított dolog, hogy az 1919-iki indiai lázadást Moszkvábban szervezték meg és onnét irányították. Azóta az orosz propaganda teljes erővel rávetette magát Kis-Ázsia muzulmánjaira. A szovjet diplotmácia és a propaganda vezetői úgy tüntetik fel magukat mint a mohamedán világ védelmezőit, akik föl akarják szabadítani Ázsia mohamedán vallású lakóit az európai kapitalista országok rabsága alól. Egyik jellemző szovjetesztu Itásban fogalmazott kiáltványa többek között a következőket mondja: „Világ muzulmánjai, a kapitalisták áldozatai, ébredjetek. Oroszország abbahagyta a cárizmusnak ti irántatok ellenséges politikáját és segítséget nyújt nektek abban, hogy az angol zsarnokságot lerázzátok magatokról. Oroszország meghozza nektek a vallási szabadságot és az autonómiát. A Dardanellák a tietek marad és Konstantinápoly lesz a muzulmán világ fővárosa. Tőletek viszonzásul csak annyit kiválnunk, hogy harcoljatok a kapzsi kapitalisták ellen,, akik ki akarják zsákmányolni országotokat és azt gyarmattá akarják tenni.** Az elmúlt esztendőben — írja a Le Figaro munkatársa — az ázsiai sárga népeknél rendkívüli mértékben megerősödött a szovjet propaganda. Amióta a japánok Mandzsúriát és Vladivosztokot kiürítették, a szovjet kormány direkt összeköttetésbe lépett Pekinggel. A kínai propagandának az a célja, hogy a kínaiakat rábírja az indusokkal való szövetségre, hogy azután együtt támadják meg az angol uralmat. — (Tűzvész Sopronban.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Sopronban a Szent M Mihály-uiteáiban nagy tűzvész dühöngött, igen sok ház melléképületeivel együtt leégett. — (A berlini reggeli lapok ismét ugyanaznap érkeznek Prágába). Tegnap óta a berlini reggeli lapok ugyanaznap, mégpedig este 1S órakor érkeznek Prágába, ugyanúgy a levélposta is. 1914 óta tegnap először történt ez. — (Milyen volt Jézus arca.) Egy olasz folyóiratban — „Női e il mondo“ — olvassuk az alábbiakat: Hogy milyen volt Jézus arca, amíg élt, azt nem tudjuk. Az Istenember valódi arcvonásai eltűntek a sírboltban, anélkül, hogy valaki hitelesen megrögzítette volna az emberiség számára. Épp ezért egyetlenegy festői vagy szobrászati hasonmása sem tekinthető Jézus arcképéül, az eredeti visszatükrözéséül. Igaz ugyan, hogy a Jézusról készült első rajzok a szent Calixtusról és szent Cecíliáról elnevezett katakombákban vannak, de az is igaz, hogy a rajzok gyermekded kezdetlegességük ellenére is legalább is három évszázaddal keletkeztek Krisztus születése után. Az első egyházatyák, kik az Üdvözítő testi megjelenéséről is beszélnek, állításaikat nem kézzelfogható hagyományokra alapítják, hanem érzésükre. Többnyire azt hangsúlyozzák, hogy Jézus- testi megjelenéseiben lelkies volt, távol mindattól, amit földi szépségnek nevezünk Justinianus mártír és alexandriai Kelemen határozottan állítják, hogy minden emberi szépség híján szűkölködött. Ennek a megállapításnak ellene szól a következő századok érzülete. Akkor mindnyájan azt hangsúlyozzák, hogy tekintetében, hangjában, mozdulataiban elbűvölő varázs lakozott. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy azok az arcképek, melyeket a festők, a leghíresebbek is festettek róla, nem a testi hasonlóságon, csak a képzeleten alapulnak. xx (Mautner Frigyes dr.) ügyvéd, törvényszéki hites •magyar tolmács, Prága I., Mikulásba tflda 28. Telefon 46—08 Vállal fordításokat a magyar nyelvből német és cseh nyelvre és megfordítva. xx Rbeuiíia, fog- és fejfájás, izomfájdalmak és hűlés ellen az „ALPA" -mentből sósbor,szesz a legjobb. — (A bűnbánó férj.) A következő mulatságos, de igaz történetről ad hírt egy londoni lap. Egy belfasti asszony észrevette, hogy az ura megcsalja. Elhatározta, hogy nem fog neki szemrehányást tenni, hanem felkeresi egyházközsége lelkészét és arra kéri, hogy vasárnapi prédikációjában ostorozza a házasságtörést és hogy így megbánásra bírja hűtlen férjét. A lelkipásztor megható beszédet tartott, amelyben azt mondta, hogy a hívők között van egy házasságtörő, akit természetesen nem fog megnevezni. De térjen magába ez a férfi és bűnbánati jeléül adományozzon egy aranypénzt a szegényeknek, amikor az istentisztelet végén gyűjteni fognak. Amikor aztán vége volt az istentiszteletnek és a gyűjtést befejezték, a csengős gyüjtőperselyben harminchét darab aranypénzt találtak, mert ennyi volt a hitközség házasságtörő férjeinek száma. (Cseh-Szlovákiában mindössze harmincezer betegágy van). A statisztika legújabb kimutása szerint Cseh-Szlovákiában kerek mindössze harmincezer betegágyas van, számban háromezerötszáz ápolónővel. Tizenhárom és félmillió lakos részére kevesebb már alig lehet. Vasárnap, január 28, IROSALOn ÉS PIKVÉSZET Szendrey Júlia és keserűi Fráter Erzsébet: Szlovenszkó, jubileumok hava. Petőfi—Madách—Juliska—Erzsiké! Mind régen pihentek már! Eliramlott az élet, kihűltek a lángoló szivek! Szerelem, boldogság, fájdalom, bu,vágy és remény, szépség, bűbájos kacagás, sirás és dal, mind elhallgattatok. Erdőd—Költő—Sztregova! Felkeresem a bokrokat, melyeket még Juliska ültetett, az elvadult rózsatöveket, melyekről hajdan a feleségek felesége virágot tűzött a legszeretőbb költő mellére, felkeresem a sztregovai angolpark hársfáit, vadgesztenyéit, ahol a boldog Éva paradicsomi napjait élte, ahol Erzsike vidám kacajjal vonta keblére urát, hogy fülébe sugdossa az élet bajai közepette: „küzdj és bízva bízzál!“ Fényt látok, hogy ebből kikerülve, annál nyomasztóbb sötét boruljon lelkemre, amikor belé botlik két, elhagyott sir dombjára, az egyikbe a kerepest a másikba a nagyváradi temetőben. Látom a sárga avart, a piszkos hófoltok alatt, mely épp úgy megülte a két sirt, mint az emberek közönye, feledése, tisztátalan mendemondája a ti emléketek, két szegény asszony! Felkeresem ami még megmaradt belőletek, amit el nem porlasztott a homok, vágy agyag, a nagyképű álszenteskedés, vagy hazug szó. Nem látom a két összetett csontkart a két dobogó kebel helyén, melyeket azóta talán a századik pókivadék font át meg átszemfedő szálaival, nem a csábos ajkak, a sugárzó szemek halotti torz üregeit, ahonnan egykor annyi édes hang fakadt, annyi bűbáj sugárzott. Nem! Jelenjetek meg nekünk olyan alakban, aminők voltatok. Legyetek újra szépek, boldogítók, csábosak! Szeretném gyenge szavaimmal emléketekről lefutogatni a port, amely ezt megülte, le fogom veregetni a sarat halotti köntöstökről, amelyet oly sokan beszennyeztek. Oda üzenem a svét nagy léleknek a Marsba vagy Siriusba: Juliskátok, Erzsikétek nem bántja már senkisem! A harmadik, vagy negyedik nemzedék szférájában tiszták, megdicsőültek ők is, mint ti magatok. Szendrey Júlia és Fráter Erzsébet, bár az életben sohasem találkoztatok, sőt talán nem is hallottak egymásról, mégis ikertestvéreknek mondhatók. Születésük, a miliő melyben élnek, szerepük és bukásuk ilyennek avatják őket. Mind a kettő származásában, gondolkozásában, előnyeiben és fogyatkozásaiban tipikus magyar urileány. Az erdődi inspektor és a csehtelki zsentri magyar leánya egy és ugyanazt a levegőt szívják magukba, azt a levegőt, mely telve idealizmussal, költészettel, lángoló nemzeti érzéssel, de sajnos sokszor hiú ábrándozással is. Aki költő, aki művész, vagy szónok, aki csak egy fej fejjel emelkedik ki a köznapi emberek közül, az előttük már inkarnált. A főzőkanál, a varrótű helyét elfoglalja a sok naplóírás, levelezés, olvasás, egy-egy ábrándos Schubert dal, vagy a cigánymuzsika. Nemcsak Júlia találja fel Petőfiben az ideált, aki előtt ekkor már az egész magyarság hódol, hanem Fráter Erzsi is felismeri az akkor, vőlegény korában még csak 22 éves ifjú Madáchban az emberfeletti lényt, akinek szive, lelke később hivatva leend a költészet lángjává beragyogtatni az egész világot. Sokat vitatott kérdés, vájjon ruha nélkül birnánk-e a „Talpra magyart**, a „Szeptember végét”*, az „Egy gondolatkor s mindazt, amit 1846-tól 1849 július 31-ig elzengett a Petőfi lant. Ám abban már ma senki sem kételkedik, hogy Madách Imréné nélkül sem olvashatná az Ember Tragédiáját. Mind a két nő, Juliska és Erzsike egyaránt mosolygott, kacérkodott, ölelt, csókolt, szerető és jó hitves volt. Mindkettő boldogított s szive dobogásával zengésbe hozta azt a két lantot, melynél édesebben, mélábban más hangszer eddig nem szólalt boldogságról, fájdalomról, emberi sorsról e földön a küzdőknek és bízva bízóknak. De hasonlítsuk össze tovább a két költőfeleség sorsát egymással. Petrarka Laurája öreg napjaira korcsmát nyit. Szegedy Róza, mint a legpéldásabb falusi gazdaasszony viseli fején a sümegi Kisfaludy-ház koronáját. Csokonai Lillája mint sok gyermekes falusi rektorné mesél unokáinak a bohém poétáról, aki ivott, verselt és vándorolt az egyik portáról a másikra. Arany Jánosné azt válaszolta a nagyszalontai üdvözlő küldöttségnek, amikor koszorút, virágot hoznak Toldi írójának a csonka torony tájáról: „Szép, szép, édes lelkeim, de bár hoztak volna inkább valami kamarába valót, mert idefenn nagyon nehéz ám az élet.** Laborfalvy Róza a háztartásban nem Gertrudis, nem Noémi, vagy Baradlayné, hanem Jókai Mór felesége, aki pöröl, veszekszik a mindenessel, aki nem restell saját megénekelt, körülrajongott rózsás körmeivel neki feküdni a padlónak s aztán elő a súroló kefével. Szendrey Júliát és Fráter Erzsébetet nem rendelte ily szerepre a sors. Lelkük előbb átérezte azt, amit Reviczky 50 év után mond: „A világ csak hangulat**. Szép, dicső, felemelő hangulat, a forradalom márciusától, dalaival diadalról diadalra törő honvédéivel élükön Petőfivel. Idilli a hangulat a csesztvei, majd a sztrogvai úri kastélyban ,hol épp oly egymást boldogitóan élnek és szeretnek, mint Koltán Sándor és Juliska annak idején. De im elsötétül a nézőtér, változik a kép. Sándor eltűnik, Isten felragadja magához, mint Illést tüzes szekerén. Imre fogságba kerül, Juliskát a kis Zoltánnal Szendrey apa fogadja Erdődön, legkevésbé barátságosan. Erzsike a legelőkelőbb gondolkozású, de egyben a leghatározottabb akaratú anyós, az öreg méltóságos asszony hatalma alá kerül Sztregován. Juliska hamar, alig egy évvel a segesvári csata után szegre akasztja az özvegyi fátyolt s mint Horváth Árpád egyet, tanár, később elvált neje küzdi át exentrikus életét. Egy-két kortársán kivel alig bántja valaki azért, mert a Petőfi kultusz köréből kilépett. Elfeledve halt meg 1868-ban, tizenkilenc évvel élve túl férjét, a szabadság, szerelem dalnokát. Fráter Erzsébet körül, amint férjének kezére a zsandár bilincset rak, elcsendesedik, elkomorodik minden. Ilyenkor volna a fiatal asszonynak a legnagyobb szüksége egy megértő, szerető, bizalmas szívre, egy rokonkebelre. A szegény asszony ezt a Madách-családban nem találta. Levelei, amelyekkel férjét Pozsonyban, majd az Újépületben, Pesten felikeresi, szomorú bizonyságai annak a csendes kálváriajárásnak, amelyet élni kénytelen. Az úgy szellemiekben, mint előkelő, nemes s korrekt fölfogásban épp oly kiváló, mint energiájában, büszkeségében, határozottságában párjára nem találó anyós, id. Madách Imre kamarás özvegye s a naiv, gyermekes kedélyű, gyámoltalan, otthonhagyott asszony éppenséggel nem férnek meg egymással. Az egyik csak parancsom, előkelő tekintetével még némán is az egész házat katonai példás rendben tartani, a másik csak érzékenykedni, duzzogni és sírni tud. Szembe kerül egymással a tűz és víz, az abszolút pedantéria és korrektség, meg a hangulat. A nagyanya azt tartja s joggal, hogy amikor az egész nemzet gyászol, a Madách-kastély tor nyílt s félárbócra kell bocsátani a zászlót, azt vallja, hogy a gazda távollétében csukva legyen a kapu s miközben az unokák imádkoznak a fogoly atya hazatértéért, ne zavarja meg semmi profán zaj a magábaszállás óráit. Erzsiké azonban épp ellenkezője az nvósnak Ö bánatában szórakozást keres, az 5 nett kevésbé szerető szivét s ennek fájdalmát csak a vidám baráti kör tudja elzsongitani Igazi Éva c. Urát elkíséri a teremtéstől kezdve, ha kell egész az eszkimó országig, ami ennek erős kezét, forró leheletét önmagát érzi, mihelyt azonban Ádámot nem látja, lelke elcsapong s szórakozást keres. Fráter Erzsébet semmivel sem rosszabb — ha szabad e kifejezéssel élni — Szendrey Júliánál. Ez is csak addig marad a feleségei felesége, mig ura él, mig a dicsőség tart s mir a szeptember végi jóslat be nem teljesedett Madáchné egy egész boldog élet föláldozásával fizet azért az épp oly ártatlan, mint meggondolatlan flörtölésért, melyet egy-két férfi ismerősével folytatott. Mint elvált asszony vezekel, más férjet nem választ, más nevet föl nem veszi a láng, mely egykor a világ egyik legnagyobb költőjét bevité, mint önemésztő tűz, öt magát sorvasztja el tizenegy évvel Madách Imre halála után a nagyváradi kórházban. Régi morál filozófiai fölfogás, hogy a zseniális, a rendes idegrendszerű egyénektől eltérő személyek erkölcsi szempontból más elbírálás alá kell, hogy essenek, mint az átlagemberek. Sem Szendrey Júlia, sem érkeserüs Fráter Erzsébet nem mondhatók köznapi lényeknek, mindennapi gondolkozású nőknek. Mind a kettőben több volt a temperamentum, mint amennyit az akkori idők etikettes, exkluzív fölfogása el tudott viselni. Egy félszázaddal haláluk után, amikor már mind elpihentek, akik szerették vagy gyűlölték, dicsőítették vagy ócsárolták egymást, más nézőpontból vetítünk világot a két különc lény, Juliska és Erzsike alakjára. Amit a kortársak nem jónak, nem szépnek láttak rajtuk, megtisztult már mind az ötven év tisztító tüzében. Akit egykor Petőfi és Madách ringatott szívében, azt mi nem helyezhetjük a nyárspolgári fölfogás, a kisvárosi szatócs vagy a falusi fosztónénikék mérlegére. Csak hódolat illeti meg emléküket részünkről és nem ítélet. De folytassuk elmélkedésünk fonalát tovább. A nő szivének értékét nemcsak a szerelmi mámor foka, hanem az anyai kötelességek mikénti teljesítése is szabályozza. Úgy Szendrey Júlia, mint Madáchné jó anya volt. Madáchné a neki ítélt lánykát hűségesen nevelte mindaddig, míg az anyagi nélkülözések terhe alatt össze nem roppant. Gyakran fölkereste szóval, üzenettel, vagy írásban az előle elzárt többi kedveseit. Jele ez annak, hogy a „Traviata*” megbélyegzéssel egyes kortársai őt a legméltatlanabbul illetik.* Az 1823. év telén két csillagot vetett le a firmamentumról valamely jószivü angyal keze. E két csillagból, mire földet ért, emberi szív lett ott a kiskőrösi kunyhóban és a sztregovai úri palotában. És e két szív, amint nőtt, még egyre gazdagabb lett s egyre pazarabbul szórta kincseit, virágait, úgy, hogy nemcsak a szegény, elárvult magyar nemzetnek, hanem az egész világnak is jutott belőlük. És aki e két termő szivet csókjaival fölmelengette, dalra késztette, két gyarló nő, de mégis csak magasztos lélek, mert akit Petőfi és Madách szeretett, az méltó rá, hogy maga is részt kérjen a halhatatlanságból. Petőfi és Madách szobrán a legszebb rózsacsokor Juliska és Erzsike jeltelen sírja illeti. Hrisovényi Béla. i Udvaros Ferenc, Noveiámkg-frsehnjvár I ajánlja mélyen leszállított áron saját gyártmányú kolbászáruit lapítva 1350-b4en. Jfík&nattai oxonnal sttíld úrjegnxíiftet. Sielefonssdni; lOO. Látogassak meg is állítsanak ki § ¥ 1. nemzetközi prágai mintavásáriF 192$ márc. IM0125-ig [Többb mint 3000 ezer rendű t kiéiltitő cég.; százalékos utazási kedvezmény. Biat.« sít,ott szállás. Tolmácsszolgálat. Szál kongresszusok. Külön gyorsvonatok. Igazolványokat 25 Kft-ért, illetve 300 márkáért kiadnak a Csehszlovák Köztársaság külföldi képviseletei és a Vásárhivatal tZrága f. Tórosfiáta Nézzélek meg Prágát a világ egyik legszebb városát! Vll.prágai őszi vásár: szept.2—9 ig ions