Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-21 / 65. (218.) szám

& A clsiiSí­ettu&ch­ivta a lienizelH^lliés ívmir elésszaffiái Prága, március 20. A köztársaság elnökének ma publikált kézirata a kormány elnökét értesíti arról, hogy a nemzetgyűlés őszi ülésszaka befeje­ződött és hogy az államfő a tavaszi üléssza­kot március 23-ra hívja egybe. A képviselő­ház ennek folytán pénteken délután két óra­kor, a szenátus pedig ugyancsak pénteken délután négy órakor ül össze, hogy megkezd­je a tavaszi ülésszakot. A képviselőház a pénteki nap folyamán valószínűleg két ülést fog tartani. Az első ülésen a szlovenszkói és ruszinszkói telekkönyvek rendezéséről és a közmunkaügyi miniszter hatáskörének szlovenszkói és rusznszkói állami üzemekre a való kiterjesztéséről szóló javaslatot fogja tárgyalni a Ház. A második ülésen az illeté­kes bizottsághoz utalják a bérlőik védelméről szóló javaslatot, amelyet a kormány pénte­ken terjeszt elő. Ez a javaslat, amint már je­lentettük csak egészen csekély változtatáso­kat eszközöl az eddigi törvényen és annak érvényét egy hónappal meghosszabbítja. A javaslatot a húsvéti szünet alatt letárgyalja a bizottság, úgy­hogy április közepén a Ház plénuma is foglalkozhat vele. A tavaszi ülés­szak alatt fogja benyújtani a nemzetvédelmi miniszter a katonai fegyelmi rendtartásról szóló javaslatot. Egyes kormánylapok jelen­tései szerint a szociális biztosításról szóló javaslat is már a tavaszi ülésszak folyamán kerül a Ház elé. ni van a Javorinával? Prága, március 20. A Lidové Noviny és a Moravsko Slesz­­sky Dennik varsói jelentések alapján közlik, hogy a Javorina kérdés a cseh-szlovák köz­társaság rovására fog eldőlni. Spacsek cseh nemzeti demokrata képviselő, aki a javorinai kérdés miatt már több alkalommal kérdést intézett Beneshez, a Moravszko Sleszsky Dennikiben, tehát ugyanabban a lapban, ahol a kedvezőtlen döntésről szóló jelentések nap­világot láttak, fölszólította külügyminisztert, hogy a valóságnak megfelelő hírekkel szem­ben erélyesen lépjen föl. A Národni Noviny az elmúlt napokban a javorinai kérdés kap­csán azt írta, hogy a szlovákok szeretnék végre már egyszer az igazságot megtudni és ha Benes nem tudott eredményt elérni, úgy­­ kötelessége a következményeket levonni. A turócszentmártoni lap úgy véli, hogy a köz­véleményt nagyon megnyugtatná:Jia Osusky a cseh-szlovák köztársaság párisi követe a szlovák népet férfiúhoz illő nyílt módon tájé­koztatná a helyzet állásáról.­­ Kétségtelen az, hogy a közvélemény Javorina sorsa tekin­tetében nem lát tisztán. Benes a koalíciós pártok tizes bizottságában ugyan beszámolt a helyzetről, de a tőle megszokott módon ez alkalommal sem öntött tiszta bort a pohárba. A varsói sajtó jelentései és Benes kü­lügymi- ■ MUHI II ■« 1.. , I .f... ^f|< » Ifinr T­rV-rTYTTiTTr xltfLULOv Ultl Szerda, március 21. i­niszter előadásai között oly feltűnő nagy az kellene azt, hogy a közvélemény mindig eltérés, hogy a közvélemény képtelen tisztán nyugtalankodik olyankor, ha az állami kol­­látni. A titkos diplomácia rendszere még most ügyek vezetői a hallgatás köpönyegébe buz­­is uralmon van, noha a Hradzsinon is tudni t­kolóznak, kellene azt, hogy a közvélemény mindig nyugtalankodik olyankor, ha az állami kül­­ügyek vezetői a hallgatás köpönyegébe bur­kolóznak. szerűen kezdjünk a londoni szakértői konferencia. Béketárgyalások csak húsvét után lesznek. Harrington és Bompart Londonban. London, március 19. Az eddigi tervek szerint a szövetségesek szakértői lord Garzon elnöklete alatt szerdán ülnek össze, hogy megtárgyalják a török ellenja­vaslatokat A napi­renden nem szerepelnek nagy politikai kérdések, mivel ezeket már szabályozták. A kon­ferencia valószínűen a jövő hétig fog tartani s a konferencia végeztével válaszjegyzéket fognak intézni az angorai kormányhoz. A béketárgy­alásokat tehát Imsvét előtt nem veszik föl újra. Londonban elismerik azt, hogy az ellenjavaslatok nehézségeket okoznak, de bíz­nak abban, hogy sikerül ezeket áthidalni. Páris, március 19. (Havas­) Bompart holnap Londonba utazik. London, március 19. Reuter jelenti Konstantinápolyból: Harington tábornokot Londonba hívták, hogy jelentést tegyen a katonai helyzetről. Valószínűen két hétig lesz távol. Távol­­léte alatt Momberti olasz tábornok veszi át a szövetséges csapatok főparancsnokságát- Pangalos Mpagattráciában katonai előkészületeket tesz. Róm­a, március 20. (Stefani.) Konstantinápoly­ból az a hír érkezett, hogy a szövetséges Főbiz­tosok ama jelentések alapján, melyek­ szerint Patt­­­gaíos görög tábornok Nyugattráciában katonai előkészületeket tesz, torpedóhajót küldtek Szaío­­ni­kibe a­ helyzet megvizsgálására. A­z utódállamok ita«Ii@r@Jeni@k kérdése az angel aSsékái&asa. Anglia két és fél milliárd font sterling jóvátételi összeget javasolt. — Lengyel-j­agoszláv hadianyag vásárlások. London, március 20. Az alsóháziban a munkás­pártnak ama javaslatát, amely óvást emel az el­len, hogy a kormány elmulasztotta ama feltételek figyelembevételét, amelyek mellett a deportált egyéneket Írországban internáltá­k, 266 szava­zattal 147 szavazat ellenében elutasította. A sza­vazást megelőzően élénk vita fejlődött ki, ami­kor a belügyi államtitkár és a vezető főügyész beszéltek, a munkáspárti a képviselők hangosan közbekiáltoztak. A kormány hívei követelték, hogy távolítsák el a teremből azokat, akik a nyu­galmat megzavarják A Sprechernek többször közbe kellett lépnie. A vezető főügyész kijelen­tette, hogy az ír szabadállam kormánya magára vállalta azt a kötelezettséget, hogy gondoskodni fog az internált személyek védelméről és azonnal szabadon bocsátja őket, amint az ügyet megvizs­gáló bizottság a szabadon bocsátást javasolja. Hangsúlyozta a kormány, hogy az illető egyé­neket csak internálják, de további eljárást nem indítanak ellenük. Bemar Laxo kijelentette az alsóházban, hogy az a hír, hogy Németország röviddel ezelőtt 7500 millió dollárt, vagyis körülbelül 1600 millió font sterlinget­­ ajánlott föl Franciaországnak a jóváté­telek végleges kiegyenlítésére s hogy Franciaor­szág ezt az ajánlatot elutasította, anélkül, hogy alternatív javaslatot tett volna, nem fedi a ténye­ket. Hozzáfűzte a miniszterelnök, hogy a párisi szövetséges konferencia alkalmával Né­metországnak szándékában volt bizonyos feltéte­lek mellett másfél milliárd font sterlingre nézve ajánlatot tenni. Az angol kormánynak akkor az volt az álláspontja, hogy moratórium engedélye­zése esetén Németország fizetőképessége két és fél milliárd font sterlinget bírna el. Ezt a javaslatot azonban a szövetségesek nem fogadták el. Mérei képviselő fölvetette azt a kérdést,­­tud-e arról az angol kormány, hogy­­ a lengyel és a ju­goszláv kormány angol hadianyagokat vásárol. Azt a kérdést is intézte a kormányhoz, mily nagy hadsereget bír jelenleg Lengyelország, Jugoszlávia, Cseh­szlovákia és Magyarország. Guiness had­ügyminiszteri alállamtitkár kijelentette válaszában, hogy a hadianyagok vásárlásáról nincs tudomása. A kérdés második részére azt a feleletet adta, hogy a birtokában levő legjobb in­formációk sz­erint a lengyel handsereg 275,000, a jugoszláv 165,000, a cseh-szlovák 150,030 és 7 magyar 35,000 emberből áll. Bemar Law kijelentette az angol alsóháziban, hogy reméli, hogy a Ház március 29-én elnapol­hatja­ magát és április 9-én fog ismét ülést tartani. Lapjelentések szerint Bouar Law tegnap meg­hűlés következtében gyengélkedett. Az egyes kér­dések megválaszolásánál hangja rendkívül gyenge volt és számtalan kijelentését a sajtópáholyban egyáltalán nem lehetett hallani. Az angol független munkáspárt évi jelentése London, március 20. A független munkás­párt nemzeti tanácsának évi jelentését teg­nap tették közzé. Kijelenti, hogy az elmúlt esztendő a szocializmus részéről „hallatlan” tevékenységet mutatott. A párt részére a múlt esztendő az alakulás óta a legnagyobb sikereket hozta. A jelentés beszámol arról, hogy az alsóház 143 munkásképviselője kö­zül több mint 80 a független munkáspárthoz tartozik. Az utóbbi három hónap alatt a párt 84 új vidéki szervezetet létesített. Az egész országban hatalmas akciót indítottak annak érdekében, hogy a szocializmus eszméjét népszerűvé tegyék. A rendtörvény kihirdetése előtt. A köz­társaság védelméről szóló törvényjavaslatot tegnap a szenátus is elfogadta s az, mihelyt a köztársasági elnök aláírta törvényerőre lép. A nemzetvédelmi minisztérium egy rö­vid végrehajtási rendeletet bocsát ki, amely a katonai személyekre fog vonatkozni. Az állami törvényszékről szóló törvény végre­hajtási rendelete is rövidesen megjelenik. Ma­gához a rendtörvényhez külön végrehajtási rendeletet nem adnak ki. Vrbenskyék kizárása jogerős. A cseh nemzeti szocialista párt közgyűlése döntött Vrbenskyék kizárása ügyében. A közgyűlés jóváhagyt­a a végrehajtó­ bizottság kizárási határozatát. Vrbensky kétórás beszédében fejtegette, hogy milyen munkát végzett a párt érdekében, mindazonáltal a szavazás­nál mindössze hatan szavaztak a kizárás el­len. Végül még állást foglalt a párt a cseh fascisták nemzeti mozgalma ellen s kizárta tagjai sorából Hroudát, aki a forradalmi ta­nácsnak tagja volt s a „nemzeti mozgalom”1 általunk is ismertetett fölhívását aláírta. Gratz Gusztáv a magyarországi nemzeti­­ kisebbségekről. Gratz Gusztáv dr. ny. kül­ügyminiszter a budapesti Nemzeti Újságban vezércikket irt a magyarországi nemzeti ki­sebbségekről. Rámutat arra, hogy gyarországon élő nemzeti töredékek o­da­nyu­godtak, békések és nem nyilvánítanak semmi­féle különös kívánságokat. Egyesek úgy tart­ják, hogy­ különös tekintetbevételük felkelt­hetné bennük a külön nemzetiségi öntudatot, mások lélektanilag érthetőnek tartják, hogy amikor a határokon kívül a magyar kisebb­ségeket eltiporják, a magyarság nem érez kedvet arra, hogy saját kisebbségeivel szem­ben különös előzékenységet tanúsítson. Gratz politikai szempontból helyetlennek tart­­ja a saját nem­­zeti kisebbségekkel szemben tanúsított magatartás függővé tételét attól, hogy miként bánnak mások a magyar kisebb­ségekkel. Magyarországnak meg kellene mu­tatnia — írja — hogy miként képes a nemzeti kisebbségekre nézve teljesen kielégítő hely­zetet teremteni. Ez ma minden veszély nél­kül megtörténhetnék és e­­­ a példa hatható­sabb példa volna a békeszerződés hibáinak kiküszöbölésére bármely lármás irredentánál. Magyarországnak állandó feladata, hogy minden alkalmas fórum előtt rámutasson a magyar nemzeti kisebbségek sérelmeire. Ha a saját nemzeti kisebbségeivel szemben kö­zömbös lesz, akkor adandó alkalommal rá fognak mutatni arra, hogy Magyrország sa­ját nemzeti kisebbségeivel szintén nem törő­dik és ez az akció sikerét jelentékenyen le­ronthatja. fii­ van, amit mi tkisssztrafo? Tél a Szent-Bernáton* — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Péchy-Horváth Rezső. Az alpesi hágók jelentősége körül a tör­ténelem és a tradíció gazdag koszorút font való és költött dolgokból, de a vasutak elter­jedésével a költői világ mindig távolabbra szorult vissza. Ezeken a pompás alpesi uta­kon, amelyeket az elmúlt régi évszázadokban nagy költségekkel építettek, csodálatos csönd és elhagyatottság honol és bár újabban mint turistautak egy reneszánsz­ periódust élnek, egykori világi jelentőségük, mint nemzetközi forgalmi út, teljesen megszűnt. Ez a vissza­esés mindenhol kifejezésre jut, leginkább az­által, hogy­ mindig ritkábban közlekednek az alpesi postakocsik, melyeknek romantikus csilinge­lése egy egész sereg előkelő és fontos alpesi után mindörökre elnémult. A Gotthard­­posta megszüntetését az Albula-postáé követ­te, azután a Sim­plon-, a Bern­in­a-, a Flíiela és jövőre, a Furka-Oberalphalm megnyitásával, a Furka-posta is elnémul. A posztillon a helyi Forgalom lebonyolítására megmaradt egyes szorosokon, ez azonban csak bizonyos gyenge ragyogása a régi pompának. A számos alpesi szoros közül, amelyek a középeurópai országokat az apesi sánc mind­két oldaláról összekötötték, a nagy Szent Bernét volt mindig a legfontosabbaknak egyi­ke, noha az újabb időben m­ár csak gyalogos utasok veszik igénybe. Mialatt azonban a leg­több alpesi utat nyernek megfelelően a modern élet követelmé­■ autózás céljaira alaki­adóig a nagy Szent-Bernát-hágót ezektől a változásoktól megkímélték, hogy régi világhíres romantikáját a rohanó és lár­mázó járművek ne profanizál­ják. Az út azon­ban így is javításra szorult. 1905-ben végez­ték be a szoroson keresztülvezető nagyszerű­­ útnak megjavítását, amely­et a legszebb és legérdekesebb alpesi utak egyike és főleg csak a turisták veszik igénybe, a turistasze­zon folyamán. A többi, az előbbi nagy, közép­európai forgalom a Szimplon-alagút megnyi­tásával elterelődött a Szent Bernátról. Csu­pán a szorosból kiinduló két völgy: a Val d’Entremont és a Val d’Aosta, bonyolítják le a már helyi jellegűvé apadt forgalmat. Ezek­hez jönnek még a „szegények szegényei”, a per­pedes apostolorum járók, akiknek még annyi pénzük sincsen, hogy vasúton utazza­nak, nem szólva a turistákról, akiknek száma­­ n­apról-napra szaporodik. A Szent­ Bernát-hágónak a múltban nem csupán az a körülmény szerezte meg nagy je­lentőségét és ezzel kapcsolatosan világhírű hírnevét, hogy a legrövidebb összekötő útja volt Svájc-, Francia- és Németországnak Olaszország felé, nem is az, hogy a legmaga­sabb a svájci alpesi utak között, hanem a hegy zordon világában föl­lel­he­tő, mindenki számára egyforma szívességgel segedelmet adó szerzetesekről, akiknek vendégszeretete — nem túlozunk — széles e világ kerekén is­mert volt. Van-e,, aki életében ne hallotta vol­na hírét a szentbernáth­egyi szerzeteseknek és ezek emberi szívvel és emberi érzésekkel bíró erős segítőtársainak, a szentbernáthegyi kutyáknak? Ezeknek a neve és emléke, ne­mes tetteiknek nagysága már gyermekkorunk óta él a szívünk mélyén és másként, mint bá­mulattal és szeretettel, de elismeréssel is, nem tudunk rájuk gondolni. Igazság és költé­szet teremtettek fölébe tradíciót, amelyet a messzemenő tények, a jótettek túlszárnyal­nak. A hospit (menedékhely) története szoro­san összefügg az átjáró történetével és úgy­szólván nélkülözhetetlen impulzusa, a szoros­ut létezésének és frekventációjának. A szer­zetesek és a menedékház nélkül téli időben egyszerűen lehetetlen lenne ott az állandó közlekedés. E fontos tulajdonokat már a rómaiak is fölismerték és mint számtalan példa mutat­ja a történelem lapjain, kellőképpen ki is hasz­nálták. A nagy Szent­ Bernát-hegy, épp úgy, mint egynéhány déli és keleti szorosa a cso­daszép Svájcnak, már a történelem előtti idők­ben is ismeretes volt és ezt egynéhány egy­kori lelet fényesen bizonyítja is. A rómaiak az egykori Helvécia leigázása után észak felé tartó nagy hadi országútiakat a Szent Berná­­ton keresztül vezették és — mint tudjuk — azóta számtalan hadsereg vonult rajta ke­resztül. Tudjuk azt is, hogy Olaszország felőli oldalán, a kis tó partján, egy római emlék állott. Ez egy templom volt, amelyet a hegy­nek legmagasabb csúcsára építettek és Jupi­ternek szenteltek. Melléje pedig egy nagy ho­­spiz-t, menedékházat emeltek, amely arra szolgált, hogy úgy az arra járó utasoknak, mint a római katonáknak menedéket nyújt­son. Ezért a hegyet a mai hospit megalapítá­sáig Jupiter be­rgnek (Mont Jovis) nevezték. Az út két végpontjára is került egy-egy ho­spit és ezeknek a nyoma még ma is megvan. A római időkben igen élénk lehetett a forgalom a Szent-Bernát-h­ágón, mert az újabb ásatások gazdag archeológiai kincseket hoztak fel­színre, amelyek ma a hospit jelen­tős múzeumában láthatók. Különösen dús a pénzleletek gyűjteménye, amelyekben minden egyes római császár — Julius Cézártól II. Teodóziusig — képviselve van, továbbá ékszerek, fegyverek, fogadalmi táblák, szob­rocskák, talizmánok stb. vannak hatalmas mennyiségben. A leletek a rómaiaknak az Al­pesektől délre eső részeken való hanyatlása után megszűnnek és csak a Karolingok idejé­ben jelennek meg újra. Ez jele annak, hogy a közbeeső időben úgy az utat, mint a mene­­dékházat elhanyagolták. 574-ben Kr. u. egy átvonuló longobárd csapat a két épületet romokban heverve ta­lálta. Nagy Károllyal újra megkezdődött a hadseregek átvonulása a hágón és a Szent Bernét a Rómába tartó zarándokoknak ismét megszokott útvonala lett, amelyen az ájtatos hívők hosszú sorokban vonultak a szent város felé. Ez a meginduló forgalom ismét szüksé­gessé tette új menedékházak építését, úgy az után, mint a csúcson. Hogy mikor kezdődött a Jupiterbergen levő épület újjáépítése, bizto­san nem tudható, habár egy a IX- századból való írás jelzi, hogy a Szent Bernáton egy „abbatia Jovis Sancti Petri“ létezik, de a­ pontos helye ott megjelölve nincsen. Átmenetképpen a szoros mégegyszer a rémségek és borzalmak helye lett: 930-ban a szaracénok Wallisba törtek és egészen a hegyig nyomultak előre, pusztítva mindent maguk előtt és tűzzel-vassal irtva a lakossá­got. A szoros ettől kezdve egy ideig rettegett rabló tanya lett, amelyből a szaracénok a vándorokat s a karavánokat megtámadták és kirabolták. A nép erre elnevezte Mont de Diable-nak, az ördög hegyének. Ekkor egy jámbor savoyai nemes, Bern­­hard von Menten, egy álmában megjelent je­lenésnek engedelmeskedve, célul tűzte ki ma­­g­ának, hogy a hegyet ettől a rossz hírnevétől megszabadítja és az út biztonságát helyre­állítja. Céljának becsületesen meg is felelt. Hogy azonban ezt miként tette, azt nem tud­ják; az itteni népmonda azt tartja, hogy ez szellemi fegyverekkel és hitének erejével si­került neki. A tény az, hogy ebben az időtáj-

Next