Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-22 / 66. (219.) szám

m l­j|p­jj^ JSr II. évfolyam 66. (219.) szám. jlf Prága, csütörtök, 1923 március 22. Jf M d# ~....................... Ti-..-£***_­­ Effi W — - ,||||, _ Előfizetési árak bel- és külföldön. . J/¥ lzl­ £ VZt&Tr^¥ 2TA›T> fl |? mf m/JM § WT ü m­m/ JF jTHI MT pénská-ulive 40. l. Telefon: 80349. %n % ■ M , m l|#lb­ 8TM ff VÉL, am taL Mff Sm JBf MsL WL »» Jár - - Kiadóhivatal: Prága. I.. Lillova W ^ ulice 18. az., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hirlap, Pro­ha.­­A Szlovenszkót és Ruszinszkói Szövetkezeti ellenzéki Pártok politikai napilapja 1 Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. HnBBnBBnBBUBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBafflnilHHBBHBanBnBaBnnBBBBBBBBBBBBBBB Az októbrista külpolitika j (g.) Prága, március 21. Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügy­­i­­ m­­iniszter vezércikket irt tegnap a Pester Lloydba az októbrista külpolitikáról. Kifejti, hogy Magyarország egészséges és sikeres külpolitikájának útjában akadályként jelent­keznek az októbrista eszméik. Kifejti, hogy az emigráns elnevezést megcsúfoló, külföldre menekült októbristák Magyarország ellensé­geivel tartanak fönn összeköttetést s ezzel hazájukat árulják el. Visszatekint Károlyi Mihály gyászos külpolitikai szereplésére megállapítja, hogy az októbrizmusnak annak­­ idején két vérszegény teória képezte alapját: a pac­ifizmus és Magyarország átalakítása keleti Svájccá. Mind a kettő megfeneklett. Utal arra, hogy az emigránsok mai külpoliti­kája egyetlen elítélő szót sem talál az egész magyarságot érdeklő jóvátétel­ kérdésben s hogy úgy állítja be a helyzetet, mintha Ma­gyarországot súlyos veszedelmek fenyeget­nék, melyeket csak a kisatant kedvence, Károlyi háríthat el. Gratz Gusztáv dr. cikke a magyaror­szági külpolitika szempontjából vizsgálja az októbristák politikáját. Amit mond, azt érezi mindenki, akit a körülmények arra kénysze­­rítettek, hogy az emigráció kalandor machi­nációit úgy tekintse*­min politikát. De az októbrizmus levitézlett híveiből összecsődült emigráció úgynevezett külső politikája a­z utódállamok magyarságának szempontjából sem közömbös jelenség. Nem azért, mert az utódállamokban tala­juk volna a magyar határokon átmentett ok­tóbrista eszméknek s pozitív politikai kiala­kulások jeleznék azt, hogy az utódállamok magyarsága a maga új, önálló, az idegen lég­körbe beleplántálódó politikájának alapjául választotta volna az októbrizmus elveit. Er­ről nincsen szó és erre nem mutat semmi jel. Hogy vannak lapok, melyeknek hasábjain az emigráció szólamait nyikorogtatják a toll ké­tes és kétségtelenül megfizetett eksziszten­­ciái, hogy akadnak volt kormánybiztosok, kiknek a Füssy Kálmán definíciója szerint napkeltétől napnyugtáig tartott dicső köz­életi szereplésük, kik szánalmas vergődéssel bontanak zászlót s gyékényre viszik nemzeti érdekeinket — ez még nem jelenti azt hogy az októbrizmus a legparányibb mértékben is beidegződött volna a magyarság politikájá­nak életébe. Bennünket azért érdekel az emigráció külső politikája, mert bizonyos szempontból és bizonyos mértékben támasztékát alkotja annak a kormányzati külpolitikának, melyet ez az állam követ és a többi utódállamokra is inaugurál. ( A magyar októbristák kezes bárányai annak a középeurópai koncepciónak, ame­lyet Benes reprezentál s ezzel megtagadói annak a történelmi és logikus hivatásnak, me­lyet a magyarság egy évezreden keresztül betöltött. A három európai hegemoniális tö­rekvés: a nyugati, keleti és északi expanzió ütközőpontjában álló magyarságot prédául dobják oda annak a hegemoniális törekvés­nek, mely ma opportunus simulással védi és szolgálja a győzelmes latin népek politikáját, de készen áll minden pillanatban arra, hogy a szláv hatalmi tömböt összekovácsolva az é­, aki expanziónak legyen vezető és irányító mnyezője. A reális politikai s a pszichológiai motí­vumok ez ellen a politika ellen szólanak az utódállambeli magyarság szempontjából. Mert a reális politika nem adja meg annak racionalizmusát, hogy mi, akik az antant cél­jainak megfelelően jutottunk a győző államok legyőzöttjeinek kategóriájába, akik a termé­szetes jogaink kifejlődése felé irányuló tö­rekvéseinkben védtelen kiszolgáltatottjai va­gyunk az antant üvegházában kihajtatott neoimperializmusnak, ma odaadjuk m­agun­kat annak az európai politikai iránynak, mely­nek semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy azon a földdarabon, ahol a küzdelmes hivatás­­teljesítés jogán ma állunk, továbbra is mi maradjunk meg. De pszichológiai motívumok is közreját­szanak ennél a kérdésnél. Mert hová tegyük, hová temessük azt a lelket marcangoló kese­rűséget, melyet esztendők óta halmoz ben­nünk a kormányzati politika, hogy felejtsük el a megaláztatásokat, az egzisztenciális és kulturális lezüllesztésünket s hogy alakítsuk át máról­ holnapra a meggyőződésünket a kisantant képére és hasonlatosságára. Erre a kaméleon­ processzusra csak ge­rinctelen politikai bábuk és az elvekkel ku­­fárkodók képesek. A magyar nemzet még töredékben hagyott részeiben sem tagadhatja meg magát, múltját és meggyőződésével a becsületét. Ebből a szempontból tehát egy hatalmas szakadék választja el az utódállamok ma­gyarságát az októbristák külpolitikájától, amelyet a politika fogalma elleni vétek poli­tikának nevezni. Aki magasabb nézőpontok­ról ítéli meg a politikát, az tudja, hogy a bécsi emigráns vezérkar és annak köztünk lebzselő fullajtárjai komoly politikai szem­pontból nem lehetnek tényezők. Mert nincs mögöttük tömeg, emberek feltörő vágya és akarata s mert nincs céljaikban kiépített és meghatározott koncepció. Nincs és nem is lehet. Mert megtűrtek, kormányzati kegyre ráutaltak és kiválva egy nemzet testéből, ki­szakítva a megszabott pályaútjából élettelen, széthullásra és önelégésre kárhoztatott bolygószilánkok. A politikának egyik leglényegesebb al­kotó eleme, a független akaratkialakulás, az ő számukra elképzelhetetlen. Ezért nem tekintjük mi a bécsi magyar októbristákat politikusoknak, ezért nem poli­tika az, amit tesznek és akarnak, de megal­kuvás és árubabocsátás, vergődés egy szi­várvány, kapkodás egy elpattant szappanbu­borék után. „Nga^aleuréim lüli&ái Miéi fgi|iftleltaexiieIfM. London, március 21. Baldvin kincstári kancellár egy banketten elmondott beszédé­ben kijelentette, hogy Anglia fennmaradásá­éinak föltétlen szükségszerűsége: a béke és a munka. Anglia külkereskedelméből él. A világkereskedelem lassan javul, de meghatá­rozott időn belül nem állítható helyre az európai ügyek rendezése nélkül. Az európai ügyek rendezése pedig az adósságok, jóvá­tételek és a biztonság végleges szabályozá­sát jelenti. Nyugateurópa fölött sötét felhők gyülekeznek. Az Anglia és Franciaország kö­zött fönnálló véleménykülönbségre nézve ki­térve, kijelentette a kancellár, hogy Anglia azt az utat, amelyet követ, legjobbnak tartja­­ a jóvátételek elnyerésére. A franciák a biz­tonság kérdését a jóvátételi kérdés fölé he­lyezik. Arról — mondotta —, amit egyesek az izgalom pillanatában a francia militariz­­musról, vagy arról a francia vágyról, hogy Németországot tönkretegyék, vagy a francia államférfiak komplettjáról mondanak, én nem veszek tudomást. Elismerem, hogy a bizton­ság utáni vágy kényszerítő erő lehet, amel­­­lyel szemben Franciaország képtelen ellen­állni. Anglia kész volt arra, hogy nagy áldo­zatokat hozzon az adósságok és jóvátételek végleges szabályozása érdekében és erre to­vábbra is kész és továbbra is hajlandó lesz, ha ilyen az alkalom arra, hogy ezt az állás­pontot föntartsa. De mindaddig, amig a je­lenlegi helyzet uralkodik, a végleges szabá­lyozás pillanata messzire kitoltnak tűnik föl. Anglia és a leszerelési bizottság munkája Páris, március 21. (Havas.) A Petit Pa­risién londoni jelentése szerint az angol kor­mány a szövetségközi leszerelési bizottság­ban résztvevő képviselőjének a németországi leszerelés végrehajtására vonatkozóan ha­sonló utasítást adott, amilyet Nollet tábornok kapott. Norman nem tárgyal francia miniszterekkel London, március 20. (Havas.) A Reuter­­iroda szerint az angol bank kormányzója, Norman, az elmúlt hét óta, amikor Párisból visszatért, nem hagyta el Londont. Az a je­lentés, hogy Norman tegnap francia miniszte­rekkel tárgyalt volna, teljesen alaptalan. Néis*elorsz4b^ j­avaslatotf ti Sm^éíéseiwe isével?! London, március 21. (Havas.) A Westminster Gazette értesülése szerint Németország — mértékadó helyről vett közlés szerint — az összes szövetséges kormányokhoz javas­latot fog előterjeszteni a jóvá­ételekre történő megegyezés ügyében. Páris, március 21. A Chicago Tribüne washingtoni jelentése szerint a francia követ­ség megcáfolja azt a hírt, hogy Jusserand követ utasításokat kapott volna arra nézve, hogy Hughes államtitkár előtt kijelentse, hogy az Egyesült Államok közvetítési kísérletét nem fogják Párisban szívesen fogadni. A Vatikán és a Ruhr-kérdés Páris, március 20. Havas jelenti Rómá­ból: Egyes lapok jelentették, hogy Anglia, Franciaország és Belgium képviselői lépése­ket tettek a Vatikánnál, hogy a Szentszéket a ruhrvidéki kérdésben való intervencióra kérjék. Talán mondanunk sem kell, hogy az állítólagos lépés sohasem történt meg. Egyéb­ként lehetséges és egészen természetes, hogy az említett képviselők mindegyike a Vatikánban kifejtette kormányának a Ruhr­­kérdésben elfoglalt álláspontját, mivel jelen­leg a nemzetközi politikának ez a legfonto­sabb kérdése. Éppen úgy természetes az is, hogy a magas állású vatikáni körökben­ alkal­mat keresnek arra, hogy a Ruhr-kérdésről fölvilágosítást kapjanak és ha erre alkalom kínálkozik, igyekszenek azt megragadni. Né­metország részéről semmit sem mulasztottak el annak érdekében, hogy a Vatikánt a német kormányra nézve kedvező értelemben befo­lyásolják és mindent elkövetnek, hogy a Va­tikán hangulatát a Ruhr-kérdésben Francia­­ország ellen hangolják. Francia egyházi kö­rökben a német ügynökök működése erős feltűnést keltett. A német koratánu Pzs0ló&n­ofl$ó$ol javasol. Berlin, március 21. (Berlini szerkesztőségünk telefon jelentése.) A német birodalmi kormány jegyzéket intézett a francia kormányhoz, amelyben javaslatot tett arra nézve, hogy szövetségközi vizsgálóbizottságot küldjenek ki az essen­ és bueri gyilkosságok meg­vizsgálására. Tiltakozik a jegyzék a túszok szedése ellen és megjegyzi, hogy a Ruh­r­­vidéken az idegen csapatok hibája folytán már több, mint húsz német veszítette el életét. A megszállás erőszakbokrétája Berlin, március 20. (Wolff.) Az esseni országos törvényszéki elnök letartóztatása miatt a törvényszék területén lévő összes igazságügyi tisztviselők és alkalmazottak e hó 22-én huszonnégyórás sztrájkot rendez­nek. A werdeni francia haditörvényszék az egyik németet, aki menekülés közben az őt üldöző francia katonát lövéssel megsebesí­tette, tizenöt évi toloncházra ítélte. Az esseni államügyészség a vasárnap éjjel elkövetett francia katona elleni gyilkosság tettesének kinyomozására egy millió márka jutalmat tűzött ki. Hat egyént, akiket a franciák állítólag egy híd felrobbantása miatt letartóztattak, szabadlábra helyeztek. Helyettük egy hágeni építési vállalkozót tartóztattak le, akit csak az esetben hajlandók szabadon bocsátani, ha a város tíz millió márkát fizet. Düsseldorf, március 21. (Havas.) A fő­posta igazgatóját kiutasították. Súlyos vasúti szerencsétlenség Berlin, március 21. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Lokalanzeiger es­seni jelentése szerint a Ruhrvidék északi vas­úti vonalán súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Egy tehervonat összeütközött egy mozdonnyal s állítólag hét francia életét vesztette. Iásfélmillió tonna szén és koksz vár elszállításra Páris, március 21. (Havas.) Le Trocqueur miniszter, a Ruhrvidékről visszatérve, kije­lentette, hogy a francia és belga mérnökök­nek sikerült egy millió tonna szenet és négy­százötvenezer tonna kokszot az elszállításra előkészíteni. A miniszter a rajnai csatorna smbaddá tétele után reméli, hogy e hét végé­től kezdve naponta 2500-3000 tonnát fognak elszállítani és ezt a mennyiséget a jövő hét­től kezdve naponta ezer tonnával emelik, úgy, hogy talán sikerülni fog azt a normális mennyiséget biztosítani, amelyet Németor­szág a békeszerződés értelmében Franciaor­szágnak szállítani köteles. Guillaume lett a mérnökbizottság vezetője Páris, március 20. Le Trocqueur minisz­ter, Düsseldorfból visszatérve, a sajtó képvi­selői előtt kijelentette, hogy Guillaume-t, az állami bányaművek képviselőjét, aki mint mi­nisztériumának tisztviselője inspekciós útjá­ban elkísérte, Essenben hagyta. Guillaume átvette a mérnökbizottság vezetését, ame­lyet Coste egészségi okokból kénytelen volt elhagyni. A jövő héten ismét inspekciós útra megy a miniszter és pedig a vasutakat fogja megvizsgálni. Németország nemzetközi bizottság döntésére akarja bízni a jóvátételi kérdést Berlin, március 21. (Berlini szerkesztő­ségünk telefon jelentése­) Amerikából érkező hírek szerint abban a jegyzékben, melyet a londoni és washingtoni német követ az el­múlt héten átnyújtott,­­a német kormány Hughes államtitkár tervét teszi magáévá s kijelenti, hogy hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a jóvátételi kérdésben egy nemzetközi bizottság döntsön. Londonból érkező hírek szerint az angol politikai körökben egyre erősebb a népszövetségi intervencióhoz fű­zött reménység. A loo csel­­ sii. koronyért fizettek ma, március 21-én. Zürichbenftor­ 16.05 svájci frankot Budapesten 10950.— magyar koronát Bécsben 212400.— osztrák koronát Berlinben 62000.— német márkát

Next