Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-22 / 66. (219.) szám
m lj|pjj^ JSr II. évfolyam 66. (219.) szám. jlf Prága, csütörtök, 1923 március 22. Jf M d# ~....................... Ti-..-£***_ Effi W — - ,||||, _ Előfizetési árak bel- és külföldön. . J/¥ lzl £ VZt&Tr^¥ 2TA›T> fl |? mf m/JM § WT ü mm/ JF jTHI MT pénská-ulive 40. l. Telefon: 80349. %n % ■ M , m l|#lb 8TM ff VÉL, am taL Mff Sm JBf MsL WL »» Jár - - Kiadóhivatal: Prága. I.. Lillova W ^ ulice 18. az., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hirlap, Proha.A Szlovenszkót és Ruszinszkói Szövetkezeti ellenzéki Pártok politikai napilapja 1 Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. HnBBnBBnBBUBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBafflnilHHBBHBanBnBaBnnBBBBBBBBBBBBBBB Az októbrista külpolitika j (g.) Prága, március 21. Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügyi miniszter vezércikket irt tegnap a Pester Lloydba az októbrista külpolitikáról. Kifejti, hogy Magyarország egészséges és sikeres külpolitikájának útjában akadályként jelentkeznek az októbrista eszméik. Kifejti, hogy az emigráns elnevezést megcsúfoló, külföldre menekült októbristák Magyarország ellenségeivel tartanak fönn összeköttetést s ezzel hazájukat árulják el. Visszatekint Károlyi Mihály gyászos külpolitikai szereplésére megállapítja, hogy az októbrizmusnak annak idején két vérszegény teória képezte alapját: a pacifizmus és Magyarország átalakítása keleti Svájccá. Mind a kettő megfeneklett. Utal arra, hogy az emigránsok mai külpolitikája egyetlen elítélő szót sem talál az egész magyarságot érdeklő jóvátétel kérdésben s hogy úgy állítja be a helyzetet, mintha Magyarországot súlyos veszedelmek fenyegetnék, melyeket csak a kisatant kedvence, Károlyi háríthat el. Gratz Gusztáv dr. cikke a magyarországi külpolitika szempontjából vizsgálja az októbristák politikáját. Amit mond, azt érezi mindenki, akit a körülmények arra kényszerítettek, hogy az emigráció kalandor machinációit úgy tekintse*min politikát. De az októbrizmus levitézlett híveiből összecsődült emigráció úgynevezett külső politikája az utódállamok magyarságának szempontjából sem közömbös jelenség. Nem azért, mert az utódállamokban talajuk volna a magyar határokon átmentett októbrista eszméknek s pozitív politikai kialakulások jeleznék azt, hogy az utódállamok magyarsága a maga új, önálló, az idegen légkörbe beleplántálódó politikájának alapjául választotta volna az októbrizmus elveit. Erről nincsen szó és erre nem mutat semmi jel. Hogy vannak lapok, melyeknek hasábjain az emigráció szólamait nyikorogtatják a toll kétes és kétségtelenül megfizetett ekszisztenciái, hogy akadnak volt kormánybiztosok, kiknek a Füssy Kálmán definíciója szerint napkeltétől napnyugtáig tartott dicső közéleti szereplésük, kik szánalmas vergődéssel bontanak zászlót s gyékényre viszik nemzeti érdekeinket — ez még nem jelenti azt hogy az októbrizmus a legparányibb mértékben is beidegződött volna a magyarság politikájának életébe. Bennünket azért érdekel az emigráció külső politikája, mert bizonyos szempontból és bizonyos mértékben támasztékát alkotja annak a kormányzati külpolitikának, melyet ez az állam követ és a többi utódállamokra is inaugurál. ( A magyar októbristák kezes bárányai annak a középeurópai koncepciónak, amelyet Benes reprezentál s ezzel megtagadói annak a történelmi és logikus hivatásnak, melyet a magyarság egy évezreden keresztül betöltött. A három európai hegemoniális törekvés: a nyugati, keleti és északi expanzió ütközőpontjában álló magyarságot prédául dobják oda annak a hegemoniális törekvésnek, mely ma opportunus simulással védi és szolgálja a győzelmes latin népek politikáját, de készen áll minden pillanatban arra, hogy a szláv hatalmi tömböt összekovácsolva az é, aki expanziónak legyen vezető és irányító mnyezője. A reális politikai s a pszichológiai motívumok ez ellen a politika ellen szólanak az utódállambeli magyarság szempontjából. Mert a reális politika nem adja meg annak racionalizmusát, hogy mi, akik az antant céljainak megfelelően jutottunk a győző államok legyőzöttjeinek kategóriájába, akik a természetes jogaink kifejlődése felé irányuló törekvéseinkben védtelen kiszolgáltatottjai vagyunk az antant üvegházában kihajtatott neoimperializmusnak, ma odaadjuk magunkat annak az európai politikai iránynak, melynek semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy azon a földdarabon, ahol a küzdelmes hivatásteljesítés jogán ma állunk, továbbra is mi maradjunk meg. De pszichológiai motívumok is közrejátszanak ennél a kérdésnél. Mert hová tegyük, hová temessük azt a lelket marcangoló keserűséget, melyet esztendők óta halmoz bennünk a kormányzati politika, hogy felejtsük el a megaláztatásokat, az egzisztenciális és kulturális lezüllesztésünket s hogy alakítsuk át máról holnapra a meggyőződésünket a kisantant képére és hasonlatosságára. Erre a kaméleon processzusra csak gerinctelen politikai bábuk és az elvekkel kufárkodók képesek. A magyar nemzet még töredékben hagyott részeiben sem tagadhatja meg magát, múltját és meggyőződésével a becsületét. Ebből a szempontból tehát egy hatalmas szakadék választja el az utódállamok magyarságát az októbristák külpolitikájától, amelyet a politika fogalma elleni vétek politikának nevezni. Aki magasabb nézőpontokról ítéli meg a politikát, az tudja, hogy a bécsi emigráns vezérkar és annak köztünk lebzselő fullajtárjai komoly politikai szempontból nem lehetnek tényezők. Mert nincs mögöttük tömeg, emberek feltörő vágya és akarata s mert nincs céljaikban kiépített és meghatározott koncepció. Nincs és nem is lehet. Mert megtűrtek, kormányzati kegyre ráutaltak és kiválva egy nemzet testéből, kiszakítva a megszabott pályaútjából élettelen, széthullásra és önelégésre kárhoztatott bolygószilánkok. A politikának egyik leglényegesebb alkotó eleme, a független akaratkialakulás, az ő számukra elképzelhetetlen. Ezért nem tekintjük mi a bécsi magyar októbristákat politikusoknak, ezért nem politika az, amit tesznek és akarnak, de megalkuvás és árubabocsátás, vergődés egy szivárvány, kapkodás egy elpattant szappanbuborék után. „Nga^aleuréim lüli&ái Miéi fgi|iftleltaexiieIfM. London, március 21. Baldvin kincstári kancellár egy banketten elmondott beszédében kijelentette, hogy Anglia fennmaradásáéinak föltétlen szükségszerűsége: a béke és a munka. Anglia külkereskedelméből él. A világkereskedelem lassan javul, de meghatározott időn belül nem állítható helyre az európai ügyek rendezése nélkül. Az európai ügyek rendezése pedig az adósságok, jóvátételek és a biztonság végleges szabályozását jelenti. Nyugateurópa fölött sötét felhők gyülekeznek. Az Anglia és Franciaország között fönnálló véleménykülönbségre nézve kitérve, kijelentette a kancellár, hogy Anglia azt az utat, amelyet követ, legjobbnak tartja a jóvátételek elnyerésére. A franciák a biztonság kérdését a jóvátételi kérdés fölé helyezik. Arról — mondotta —, amit egyesek az izgalom pillanatában a francia militarizmusról, vagy arról a francia vágyról, hogy Németországot tönkretegyék, vagy a francia államférfiak komplettjáról mondanak, én nem veszek tudomást. Elismerem, hogy a biztonság utáni vágy kényszerítő erő lehet, amellyel szemben Franciaország képtelen ellenállni. Anglia kész volt arra, hogy nagy áldozatokat hozzon az adósságok és jóvátételek végleges szabályozása érdekében és erre továbbra is kész és továbbra is hajlandó lesz, ha ilyen az alkalom arra, hogy ezt az álláspontot föntartsa. De mindaddig, amig a jelenlegi helyzet uralkodik, a végleges szabályozás pillanata messzire kitoltnak tűnik föl. Anglia és a leszerelési bizottság munkája Páris, március 21. (Havas.) A Petit Parisién londoni jelentése szerint az angol kormány a szövetségközi leszerelési bizottságban résztvevő képviselőjének a németországi leszerelés végrehajtására vonatkozóan hasonló utasítást adott, amilyet Nollet tábornok kapott. Norman nem tárgyal francia miniszterekkel London, március 20. (Havas.) A Reuteriroda szerint az angol bank kormányzója, Norman, az elmúlt hét óta, amikor Párisból visszatért, nem hagyta el Londont. Az a jelentés, hogy Norman tegnap francia miniszterekkel tárgyalt volna, teljesen alaptalan. Néis*elorsz4b^ javaslatotf ti Sm^éíéseiwe isével?! London, március 21. (Havas.) A Westminster Gazette értesülése szerint Németország — mértékadó helyről vett közlés szerint — az összes szövetséges kormányokhoz javaslatot fog előterjeszteni a jóváételekre történő megegyezés ügyében. Páris, március 21. A Chicago Tribüne washingtoni jelentése szerint a francia követség megcáfolja azt a hírt, hogy Jusserand követ utasításokat kapott volna arra nézve, hogy Hughes államtitkár előtt kijelentse, hogy az Egyesült Államok közvetítési kísérletét nem fogják Párisban szívesen fogadni. A Vatikán és a Ruhr-kérdés Páris, március 20. Havas jelenti Rómából: Egyes lapok jelentették, hogy Anglia, Franciaország és Belgium képviselői lépéseket tettek a Vatikánnál, hogy a Szentszéket a ruhrvidéki kérdésben való intervencióra kérjék. Talán mondanunk sem kell, hogy az állítólagos lépés sohasem történt meg. Egyébként lehetséges és egészen természetes, hogy az említett képviselők mindegyike a Vatikánban kifejtette kormányának a Ruhrkérdésben elfoglalt álláspontját, mivel jelenleg a nemzetközi politikának ez a legfontosabb kérdése. Éppen úgy természetes az is, hogy a magas állású vatikáni körökben alkalmat keresnek arra, hogy a Ruhr-kérdésről fölvilágosítást kapjanak és ha erre alkalom kínálkozik, igyekszenek azt megragadni. Németország részéről semmit sem mulasztottak el annak érdekében, hogy a Vatikánt a német kormányra nézve kedvező értelemben befolyásolják és mindent elkövetnek, hogy a Vatikán hangulatát a Ruhr-kérdésben Franciaország ellen hangolják. Francia egyházi körökben a német ügynökök működése erős feltűnést keltett. A német koratánu Pzs0ló&nofl$ó$ol javasol. Berlin, március 21. (Berlini szerkesztőségünk telefon jelentése.) A német birodalmi kormány jegyzéket intézett a francia kormányhoz, amelyben javaslatot tett arra nézve, hogy szövetségközi vizsgálóbizottságot küldjenek ki az essen és bueri gyilkosságok megvizsgálására. Tiltakozik a jegyzék a túszok szedése ellen és megjegyzi, hogy a Ruhrvidéken az idegen csapatok hibája folytán már több, mint húsz német veszítette el életét. A megszállás erőszakbokrétája Berlin, március 20. (Wolff.) Az esseni országos törvényszéki elnök letartóztatása miatt a törvényszék területén lévő összes igazságügyi tisztviselők és alkalmazottak e hó 22-én huszonnégyórás sztrájkot rendeznek. A werdeni francia haditörvényszék az egyik németet, aki menekülés közben az őt üldöző francia katonát lövéssel megsebesítette, tizenöt évi toloncházra ítélte. Az esseni államügyészség a vasárnap éjjel elkövetett francia katona elleni gyilkosság tettesének kinyomozására egy millió márka jutalmat tűzött ki. Hat egyént, akiket a franciák állítólag egy híd felrobbantása miatt letartóztattak, szabadlábra helyeztek. Helyettük egy hágeni építési vállalkozót tartóztattak le, akit csak az esetben hajlandók szabadon bocsátani, ha a város tíz millió márkát fizet. Düsseldorf, március 21. (Havas.) A főposta igazgatóját kiutasították. Súlyos vasúti szerencsétlenség Berlin, március 21. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Lokalanzeiger esseni jelentése szerint a Ruhrvidék északi vasúti vonalán súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Egy tehervonat összeütközött egy mozdonnyal s állítólag hét francia életét vesztette. Iásfélmillió tonna szén és koksz vár elszállításra Páris, március 21. (Havas.) Le Trocqueur miniszter, a Ruhrvidékről visszatérve, kijelentette, hogy a francia és belga mérnököknek sikerült egy millió tonna szenet és négyszázötvenezer tonna kokszot az elszállításra előkészíteni. A miniszter a rajnai csatorna smbaddá tétele után reméli, hogy e hét végétől kezdve naponta 2500-3000 tonnát fognak elszállítani és ezt a mennyiséget a jövő héttől kezdve naponta ezer tonnával emelik, úgy, hogy talán sikerülni fog azt a normális mennyiséget biztosítani, amelyet Németország a békeszerződés értelmében Franciaországnak szállítani köteles. Guillaume lett a mérnökbizottság vezetője Páris, március 20. Le Trocqueur miniszter, Düsseldorfból visszatérve, a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy Guillaume-t, az állami bányaművek képviselőjét, aki mint minisztériumának tisztviselője inspekciós útjában elkísérte, Essenben hagyta. Guillaume átvette a mérnökbizottság vezetését, amelyet Coste egészségi okokból kénytelen volt elhagyni. A jövő héten ismét inspekciós útra megy a miniszter és pedig a vasutakat fogja megvizsgálni. Németország nemzetközi bizottság döntésére akarja bízni a jóvátételi kérdést Berlin, március 21. (Berlini szerkesztőségünk telefon jelentése) Amerikából érkező hírek szerint abban a jegyzékben, melyet a londoni és washingtoni német követ az elmúlt héten átnyújtott,a német kormány Hughes államtitkár tervét teszi magáévá s kijelenti, hogy hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a jóvátételi kérdésben egy nemzetközi bizottság döntsön. Londonból érkező hírek szerint az angol politikai körökben egyre erősebb a népszövetségi intervencióhoz fűzött reménység. A loo csel sii. koronyért fizettek ma, március 21-én. Zürichbenftor 16.05 svájci frankot Budapesten 10950.— magyar koronát Bécsben 212400.— osztrák koronát Berlinben 62000.— német márkát