Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-13 / 11. (459.) szám

minimíisnímin Maurice Barrés (1862—1923.) Páris, január eleje. Külföldön alig ismerik, a franciák pedig nagy emberüket gyászolják benne. Nagysága minden­esetre viszonylagos. Értéke azonban olyan, me­lyet egy egész nemzet szellemére tett közvetlen hatásával lehet ellenőriznünk, s az eredmény be­csülésre méltó. Elvégre az emberi nagyság fok­mérője az a nyereség is lehet, melyet egy élet munkája az emberiségnek egy kisebb csoportja számára jelent. S ha tovább fejtjük e gondolatot, rájövünk arra az igazságra, hogy egy faj életere­jének fokát mindenkor nagy férfiainak száma jel­zi, mert ők alkotják azt az erőforrást, melyből százezrek merítenek tápot az élet akarásához. Az életet akarni, egyesek és nemzetek szá­mára egyformán, ma körülbelül annyi, mint har­colni, dacolni, szembeszállni. Az örök béke gon­dolata — különösen a háború okozta csalódás óta — mindinkább az elérhetetlenség távolába enyésző utópiának bizonyul s ezért a közszellem m­a olyan eszmékhez hajlik, melyekben benne van a nacionalista érdekek védelmének riadója. Maurice Barrés ilyen eszmék zászló­vivője volt. Harcos egyéniség, kit magas értel­miséggel párosult cselekvési erő hivott el a ve­­zéri szerepre. Mikor első regényét kiadja, 21 éves s négy évvel később a képviselőház tagja. A politikai élet porondján való vitézkedés nem mindig érdem s a közérdekek védelmében foly­tatott harc se kápráztasson el bennünket soha, az olyan férfiak küzdelme azonban, kik legsúlyo­sabb harcukat önmaguk ellen intézik s az itt ka­pott sebek sajgása az, ami megszólaltatja őket a fórumon, az ilyen küzdelem a nagy hősökre em­lékeztet. Barrés életének egy ténye van, önmagán aratott győzelme, mely a legnagyobb sikert hozta meg számára. Mint romantikus kezdi s ellenfelei szerint, kik még nála is hajthatatlanabb nacio­nalistáiknak tartják magukat — bár tulajdonkép­pen csak a royalisták és a restauráció hívei — romantikus is marad mindvégig. Ezt ne kutassuk. Ha igaz, annál több elimerés illeti meg, mert akkor az erőfeszítésnek és önmegtagadásnak szinte pá­ratlan példáját szolgáltatta. A romantikus Én, melynek típusa a XVIII. század második felében kezd kialakulni, a fegyel­mező ész és a hagyományos életformák merev kényszere elleni lázadással kezdi s az egyén vá­gyainak szabad érvényesülése érdekében egy­részt a homályos ösztönök, tétova érzések kielé­gítését hangoztatja, másrészt a társadalmi kere­tek szétfeszítésén dolgozik. Az első irányzat szüli meg a szentimentalizmust, a másik a fran­cia forradalomhoz adja meg az utolsó lökést. Mindkettő mélyen individualista s a romanticiz­­mus e jellegének hangsú­lyozódásával, midőn az egyén mindinkább azokban a sajátságaiban látja a maga értékét, melyek elválasztják őt a köztől, mély szakadék támad az író és a társadalom közt, mely kitermelte magából. A romantikus mű­vész és költő látásában minden lélek egy-egy külön világ, önmagáért levő, fényét saját mélyé­ből merítő bolygó csillag, mely ugyan tündöklé­sével az emberiség örömét szolgálhatja, de tá­volabbi hivatása nincs. A romantikusok leghőbb vágya egyedül, messze lenni a többitől, azt ápolni önmagában, ami különleges, új, eredeti, az átlagnak magasan fölötte álló s e kiválóságért való gyötrődésükben befelé fordult szemekkel, aggódva nézik, mit éreznek, mint gondolnak, mi­jük fáj, hol akadhatnak a megváltó jelre, mely fatális kikerülhetetlenséggel hívja őket el az Én imádatra. Ezt a címet (le Culte du Moi) adja Bar­­rés annak a három regényből álló sorozatnak, mely írói munkásságának az elején áll s a szá­zadvég kultúrával telitett embereinek a világból kiábrándult egotizmusát, az én-érzésekben való kizárólagos elmerülést ábrázolja. De ez romanticizmus már messze túlhaladta a XIX. szá­­­zad első felének inkább keserű meghasonlások­­ban, világfájdalomban, melankól­iában és a kép­zelet szertelenségében kifejeződő kedélyformáját. A romanticizmus itt már elvesztette fiatalos lo­­bogását s az én-kultusz egy hiperkultúra intellek­­tualizmusán megszűrt alakjában, mint fakó, cini­­kus­ fölényt fitogtató, valójában azonban ener­­vált idegéletet leplező fáradt magábahúzódás je­lentkezik. Ennek a lelkiállapotnak kísérő tünetei szellemi téren az elvtelenség anarchiája, morális tekintetben a kétkedés cselekvésképtelensége, szociális vonatkozásban pedig ... A társadalom létére kiható következményei voltak azok, melyek megdöbbentették Barrést s fejlődésének egészen új irányt szabtak. Mert az a szubtilis érzékenység, lelki exhibicionizmussá fajuló beteges önszemlélet s exaltált gyönyörbe zsibbadó szellemi torna, melynek Barrés oly megkapó — s valószínűleg átélt — történetét adta, szociális vonatkozásban a közösség érde­keivel szemben tanúsított tökéletes közönyt, faj és nemzet testétől való teljes kiszakadást, al­a­kotó munkára képtelen dilettantizmust, éltető esz­ményeket nélkülöző pesszimizmust és minden kö­teléket megbontott nihilizmust jelentett (Milyen jó, hogy ennyi bajnak legalább neve nincs ma­gyar!) S Barrés, aki egy ember-ideál alkotását tűzi ki maga elé, eljut arra a pontra, hol meg­tagadva önmagát (az utolsó ötven év sok lefoj­tott romantikus hajlandóságú embert mutat fel) belső erkölcsi erőfeszítések árán a gondolatnak a cselekvéssel való összekapcsolásán dolgozik s a kettőnek szintéziseként n­a­cion­a­l­i­z­m­u­s tevékeny elméletét építi ki. Eszméi, melyeket szépirodalmi s értekező munkákban egyformán hirdet, két évtizeden keresztül nem szűntek meg hatni Franciaország általános politikájára. A fordulóponton túl Barrés regényei többé nem mentális önéletrajzok vagy Intellektuális ön­elemzések, hanem orvoslatért kiáltó képei egy oly erkölcsi állapotnak, melyet a gyökértelenség, va­lamely tápláló talajhoz, anyatesthez tartozás hiá­nya idézhet elő a lelkekben. Legnagyobb ilyen regénye a „Gyökéreszakadtak" (Déracines), hat lotaringiai fiatalembernek morális válságait nemzeti öntudat élesztésére alkalmas módon írja a meg; az a regénye pedig, melyet Paul Bourget Barrés tipus-regényének nevez, a Colette Bando­­che, azt beszéli el, hogy egy francia lány a meg­hódított (1871) Metzben mint hódítja meg a hó­dítót, a náluk lakó porosz professzort, akit pusz­tán hazafias érzésből, bár erős lelki küzdelmek árán, végre mégis visszautasít. Ezeket az írásait, melyekben nyilvánvaló az irredentizmus, egyik kritikusa honfi-regényeknek nevezi s nem csoda, ha ma Lorraine visszaszerzése után, a franciák szívesen elismerik, hogy a győzelemben van Barrésnak is, a született lotaringiainak­ része Kérdés, lelkesedhetnek-e egy izzó nacionaliz­mustól átfűtött embernek az eszméi annak a nem­zetnek határain túl is, amelyek érdekeit legelő­ször voltak hivatva megvédeni. A tapasztalás után ítélve; nem. Tudtommal eddig egyetlen könyvét sem for­dították magyarra. Ha azonban Barrés törekvé­seit megfosztjuk konkrét vonatkozásuktól, meg kell látnunk bennük egy egyetemes tendenciát, mely a miliőjéből kiszakított egyén mögött arra a fajra, politikai vagy etikai testre irányítja a fi­gyelmet, melynek az egyed csak efemér jelentő­ségű terméke. A nép mindig egy bonyolultabb életműködéseket végző egységes szervezet, melynek egyes tagjai lehullhatnak a törzsről, életképességük teljét azonban csak a közös vér­forgásba való visszatéréssel érhetik el. S amen­­­nyiben az emberiség elsikkaszthatatlan érdekei­nek közös védelmétől még messze vagyunk, a nacionalizmust, — melynek virágkorát éljük — úgy kell fogadnunk, mint egy egészséges életvé­delmet, vagy ha tetszik: kitágított önzésű indivi­dualizmust, amiből Barrés hasznos leckéket adott Tóth Béla dr. * (Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar­hoz!) Ez év márciusában egy „Egyetemes Írói­Ma­gyar Irodalmi Évkönyv" fog megjelenni Bécs­­ben Móricz Károly és Ligethy Béla szerkeszté­sében, mely föl akarja ölelni Magyarország és az utódállamok íróinak termése legjavát. A ma­gyarországi részt szerkeszti Móricz Zsigmond, az erdélyit Kuncz Aladár dr., a szlovenszkói és ru­­szinszkói rész szerkesztésére engem kértek fel. Abban a reményben vállaltam el ezt a feladatot, hogy nevem és egyéniségem nem lesz kellemet­len sem a konzervatív, sem a progresszív írótár­­saim előtt. Régen álmodozom arról, hogyan le­hetne összehozni a tehetséges írókat mentesítve minden jelszótól és klikkszemponttól. Talán ebben az évkönyvben ízelítőt lehetne adni egy ilyen együttműködésről. Ez volna egyik célom. A má­sik az volna, hogy a művek kiválogatásában a legmagasabb nívót valósítsam meg, ne maradjon a mi szlovenszkói részünk hátrányban az erdélyi résszel szemben, ahol annyi erős talentum di­cséri az Urat megszervezve és sokak szemei elé magasra emelve. Kérem írótársaimat, legyenek ebben segítségemre a következőkkel: 1. Küldjék be a legszebbet, legjobbat, amit mai fejlődési fo­kozatukban produkálni képesek. 2. Ne neheztelje­nek meg, ha valamely írásuk esetleg nem volna beleilleszthető az általam kontemplált nívóba s a beküldött műveknél jobbat, hozzájuk méltób­kat kérek. 3. Bízzanak jóhiszeműségemben. 4. Itt közlöm azok neveit, akiktől kéziratot fogok kér­ni: N. Jaczkó Olga, Márai Sándor, Sziklay Fe­renc, Rácz Pál, Tamás Mihály, Földes Sándor, Györy W. Dezső, Ölvedi László, Merényi Gyula, Lányi Menyhért, Forbáth Endre, Fábry Kultsár Miklós, Kelembéri Sándor, Juhász Zoltán, Ár­pád, Vozári Dezső, Simándy Pál, Darvas János, Urr Ida, Sárosi Árpád, Madame sans géné, Jan­­kovits Marcell, Dobay János, Keller Imre, Tichy Kálmán, Szereday-Gruber Károly, Horváth Dani, Kersék János, Semetkay József. — Kérem azo­kat, akik nem hajlandók más világnézetű írókkal együtt megjelenni, szíveskedjenek erről engem értesíteni. 5. Tekintettel arra, hogy nincs köz­ponti, valamennyi tehetséges elemeket összpon­tosító lapunk, megtörténhetett, hogy nem jut eszembe valamely név, aki fontos lehet a szlo­venszkói magyar irodalomra. A jóhiszemű fi­gyelmeztetést szívesen veszem. 6. A január hó 31-ig szíveskedjenek címemre kéziratot elkül­deni: Nagykapos (Veiké Kapusány), Zemplén m. 7. Mivel Szlovenszkó magyar irodalmának repre­zentatív alkotásairól van szó, nem lehetetlen, hogy ha a felsorolt íróktól nem kapok ilyen mű­veket, azok kimaradnak az évkönyvből, annál­­ inkább, mert az egész mű­ körülbelül 350 oldal lesz s nem biztos, hogy valami nagy hely jut a szlovenszkói résznek a többi mellett. t­estvéri üdvözlettel Mécs László. * (Csoportkiállitás a Nemzeti Szalonban. Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti: öt piktor és egy szobrász alkotása tölti meg most nagyszerű ér­tékekkel a Nemzeti Szalon termeit. Nem minden jelentőség nélküli, hogy a főterembe, a huszon­három éves Udvary Pál kollekciója került Va­lamennyi vásznán az őstehetség lázas keresése vibrál és igy nem látszik még a jövő mű­vész arculatja, de az igézetek hatalmas arányai, amik­ből egy kiállításra valót szemelgetett elénk, óriási erőt remélhetnek. Egyforma mély látással fest mozgást, portrét, tájképet és ezek közül­­­­még Udvaryval szemben használt szigorú mér­tékkel mérve is —• legkiválóbb a két építkezési képe, az „őszi szántás", a „Falusi major", „Ku­rucok", az önarcképe és a balatoni képei. Bar­­d­ó­c­z Árpád kész művész, kiforrott, egyéni. Szembetűnően virtuóza a bíboros alkonyati nap­sütés színinterpretálásnak. Az ilyen tárgyú vász­nai a legpompásabbak. („Esti tánc", Naplemen­te", ,,Domboldal"). Mesteri munkája a „Karinthiai tó“ című és az „Öreg bosnyák" portré. K­o­t­á­s­z Károly kis kollekciójának minden darabján meg­érződik, hogy végigtanulta a nyugati képzőmű­vészeti iskolákat és ebből sűrített magába va­lami csöndes, egyéni iskolastílust, iskolalátást és iskola-szintechnikát. Ezért válnak dolgai szinte mesterségszerűen csinált produktumokká. R­i­p­­szám Henrik hosszú, kínos orosz fogsága emlé­keit vonultatja fel. Csupa pasztell és akvarell. Fogolytáborok, foglyok, mongol őrség, szibériai sürüi-violás éjek... szomorú pompák — művé­szetben, szomorú gyönyörök — élményben. Kivá­lik az „Örparancsnok“-nak nagyszerű portréja, az „Orosz temető", a „Fürdőző hadifoglyok", „Gyegyuskák" és a „Holdas est". R­i­n­g­e­r Er­­­zsébet „Putifárné“-ja szép, tehetséges festmény, meg a „Szent könyvek" címűje. Telesné szobrai is fejlődő tehetség munkái. Az ura tanít­ványa: Radnay Oszkár. * (Művészi mozgalom Komáromban.) A Jókai Egyesület körében már a múlt év őszén nagy­szabású mozgalom indult meg és ez az egyesület művészi szakosztályának kibővítésére vezetett, így alakult meg a Jókai Egyesület Képzőművé­szeti Szakosztálya (JESZO), amely programjába vette kiállítások rendezését, az állandó művásárt, városszépítési mozgalmat, a művészet és műipar kapcsolatára vonatkozó teendőket (kirakatver­seny, karácsonyi és húsvéti vásárok), ezenkívül előadások, felolvasások, gyermekszínház. A JESZO művészi folyóirata: „A Szép" most jelent meg és az összekötő kapcsa lesz Szlovenszkó magyar művészetért lelkesülő közönségének. A JESZO pártoló tagsága 500 korona, mely öt év alatt törleszthető, a rendes tagok évi 30 koronát, a mű­vésztagok évi 50 koronát fizetnek, de ezt műtárgyban is megválthatják. A Szép Komárom­ban, a Spitzer könyvesboltban kapható. Vasárnap, január 13.__ SZÍNHÁZ f és ZENE (*) Szabóky Zsigmond Rafael. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon. A Vígszínház ma este mutatja be Szomory Dezsőnek, a meleg­­tónusú és szinestollú drámaírónak, Szabóky Zsig­mond Rafael című darabját. A darab témáját a következőkben vázoljuk: Szabóky Zsigmond Ra­faelt, aki egy holland—kaliforniai élén áll, bűncselekményből kifolyóan bankvállalat detektívek vitték el Hűvösvölgyi villájából. A vádtanács azonban szabadon ereszti. Egy éjszakát mégis a cellában töltött s ott arra az elhatározásra ju­tott, hogy elválik feleségétől, Magdától. Új életet akar kezdeni és feleségének húgát, Dianét sze­melte ki új élettársául. Szabóky Zsigmond, fnsci­­náló egyéniség, akibe mindenki beleszeret és szerelmes bele Téri is, feleségének első házassá­gából származó leánya. A családhoz bejáratos egy Raády Gida nevű fiatalember, aki a bank­vezér régebbi szerelmének, Melindának a fia. Gida szerelmes Dianéba s hogy kivonja magát Szabóky démoni befolyásától, Gida karjaiba veti magát. A házigazda fölháborodottan ismeri föl fiában vetélytársát s már-már katasztrófa fenye­get, mikor megérkezik Melinda. Kaliforniából jött, ahol egy óriási vállalatnak lett tulajdonosa. A régi szerelem felébred benne is, Szabókyban is, most már nem állja útját a fiatalok boldog­ságának, de elhagyják Európát, hogy egy új vi­lágrészben új boldogulást keressenek. Szabóky Zsigmond Rafael alakját Fenyvessy, Varsányi, Dianét Gombaszögi Frida, Terit Magdáét Gaál Franciska, Gidát Lukács Pál és Melindát Med­­gyaszay Vilma személyesíti.­­ Az Est a drámát operával hasonlítja össze, amelynek választékos szavaiból nagy áriát, tercettek és duók zendí­e­­nek ki. A lap a szereplők közül különösen Gom­baszögi Fridát, Varsányi Irént és Medgyaszay Vilmát emeli ki. (*) A balga szűz. Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése szerint a Blaha Lujza-szín­­ház szombaton este mutatja be Strauss operett­jét, A balga szü­z-et. Az operett meséje szerint Collessano a pisai zsoldos-csapatok vezére Pá­rist ostromolja és a város sorsa már meg van pecsételve. Collessano hirnököt küld a városba azzal az ajánlattal, hogy ha Páris egy szép és fiatal érintetlen hajadont kiszolgáltat neki egy éjszakára, úgy megkegyelmez és elvonul sere­gével. A város urai Vittorinát szemelik ki az ál­dozati célra, aki azonban egy mulatóhelyen elrej­tőzik. Collessano álruhában belopózik a városba és megtalálja Vittorinát. A városban senki sem tudja, hogy az álarcos lovag Collessano, aki fel­ajánlja védelmét a szűznek a zsoldoscsapatok vezérével szemben. A balga szű­z bízik a lovag­ban és elmegy vele Collessano táborába, ahol azután kiderül, hogy a lovag és Collessano egy személy s hogy az már halálosan szerelmes Vittorinába A balga szűz mégis hagyja el a tábort, mert a mulatóhely érintetlenül hölgyei szintén a táborba jönnek és a zsoldosokkal mu­latoznak, miközben Lorenzo seregével meglepi az ostromló tábort és Collessanot is foglyul ejti. Collessano életét Vittorina menti meg s egészen természetes, hogy az operett bonyodalmai­­ után a szerelmesek egymáséi lesznek. Ezt a történetet pompás zeneszámok tarkítják, amelyek sokszor operai emelkedettségű­ek, de mindig finomak és melodikusak. A balga szüzet Harmath Hilda ala­kítja, akinek lágy és selymes hangja és kulturált énektudása ma este jelentős sikert fog biztosí­tani. A zsoldosvezér szerepét László Andor adja. Somogyi Husinak kezében van a másik fő női­­szerep. (*) Darvas Lili a „Frou-frou"-ban. Budapest­ről jelentik: Darvas Lili a „Vörös malom" elő­adás-sorozatának befejezése után két-három heti szabadságra külföldre utazik és onnan visszatér­ve Meilhac és Halévy valamikor nagysikerű színművében, a „Frou-frou“-ban fog fellépni a Magyar Színházban. (*) Fedák Sári amerikai turnéján fellép Mézeskalács: „Jóska katona" szerepében is. Bu­­­dapestről jelentik: Fedák Sári a „Pompadour"­­ban aratott rendkívüli sikere következtében ta­vaszra tervezett amerikai turnéját csak szeptem­berben kezdheti meg. Ezen a turnén a művésznő Rátkay Mártonnal együtt három darabban fog vendégszerepelni: egy operettben, melyet Em­őd Tamás egyenesen Fedák Sári számára írt, to­vábbá a Pompadourban és a Mézeskalácsban, mely utóbbiban a bujdosó katona szerepét fogja kreálni Fedák Sári. (*) Szécsi Böske tárgyalása a budapesti Ma­gyar Színházzal. Szécsi Böske, volt pozsonyi­­ drámai színésznő, a miskolci színház művésznője levelet kapott Beöthy Lászlótól, az Unió vezér­igazgatójától, amelyben arra szólítja fel a mű­vésznőt, hogy szerződjön a Magyar Színház kö­telékébe. Mint értesülünk, Szécsi Böske a szer­ződés iránt megkezdte tárgyalásait a Magyar Színházzal. Amennyiben a tárgyalások ered­ménnyel végződnének, Szécsi Böske a Magyar Színházban először a Vörös malom-ban fog fel­lépni, amelyben Darvas Lili szerepét, a Mimát kapná meg. (*) A leláncolt ember. Budapestről jelentik: A Vígszínház a ma bemutatott Szabóky Zsigmond „Rafael“-je után ismét francia bohózatot vesz műsorára. Az uj bohózat címe L‘homme enchen­­née, („A leláncolt ember"), Bourdet műve s Góth Sándor fordítja magyarra. Az előadást Góth Sán­dor rendezi s főszerepeit ketten játszák Góthné­­val. (*) Ernőd Tamás és Szirmai Albert új ope­retten dolgozik. Budapestről jelentik: Szirmai Al­bert és Ernőd Tamás, a „Mézeskalács" két szer­zője új operetten dolgozik. Az új operett címe: „Boris" és egy derék magyar leánynak itthoni és amerikai viszontagságait öleli fel három felvo­násban. (*) Márkus Emila, Darvas Lili, Petráss Sári és Rátkay — Cseh-Szlovákiában. Budapestről je­lentik. Márciusban magyar művészek turnéra indulnak Cseh-Szlovákiába. Az első turnén Már­kus Emília és Darvas Lili, a második turnén Pet­ráss Sári és Rátkay Márton vesznek részt. (*) Slezák Márta lesz a berlini Frasquita. Berlini tudósítónk jelenti, hogy a Thalia-színház Lehár Ferenc „Frasquita" című operettje címsze­repének kreálására Slezák Mártát, a budapesti Operaház volt tagját szerződtette, aki évek óta egy bécsi operettszínpadon működik nagy siker­rel. Berlini partnere Jadlowker, a híres tenorista lesz. (*) Ábrányi Emil zenésíti meg a „Gyöngyvi­rág hercegnőit. Budapestről jelentik: A Városi Színház elfogadta Sztrokay Kálmán és Kürthy György „Gyöngyvirág hercegnő" című operett­librettóját. Gyöngyvirág hercegnő zenéjét Ábrá­nyi Emil fogja írni. Az ungvári magyar színház műsora: Vasárnap délután: Levendula. Vasárnap este: A három grácia. Hétfő: A három grácia. Kedd: A három grácia. Szerda: A három grácia. Csütörtök: A három grácia.­ Péntek: A három grácia. Szombat: A három grácia. SPOi­T Svéd eredmények. Stockholmból jelentik: Amíg Arne Borg Ausztrália felé hajózik, a csa­ládi hegemóniát odahaza Alte Borg őrzi meg. Ezt mutatják a norköppingi verseny fontosabb eredményei: Gyorsúszás 100 m: 1. Alte Borg 1 perc 5 mp. 2. Werner 1 p 5.3 mp. 3. P. Bergvall 1 p 7 mp. — Mellúszás 200 m: 1. Nisswell 3 p 12.6 mp. 2.Freese 3 p 21.4 mp. 3. P. Bergvall 3 p 25.5 mp. — Gyorsúszás 500 m: 1. Ake Borg 6 p 58.2 mp. 2. Werner 7 p 12 mp. 3. Dahlström. Új francia rekordok. Párisból jelentik: Egy­más után javítják meg a francia úszó-rekordokat, ami egyrészről azt mutatja, hogy bizony a fran­cia rekordok eléggé gyengék voltak, másrészről azonban a sűrű rekordjavítás a fejlődés kétség­telen bizonyítéka is. Legutóbb Pernot javította meg saját 300 méteres rekordját 3 mp-el, 4 p 28.8 mp-re. A hátúszó rekordot 100 méteren az elzászi Horny-Colmar 1 p 24.8 mp-re javította. 10 már szoxzánst tartozol, tartsd stdtefessé^ednest uf ftrestet is j­­alt Continentals­­ Prága I, én Graben 17 j Telefon $1 és 3379a + bm ■ ■ Az előkelő magyar társaság találkozóhelye 3 ■ 2 Reggeli kévé zsemlével 1.80 Kő. 3 >*

Next