Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-01 / 27. (475.) szám
Bethlen miniszterelnök két nappal ezelőtt hosszabb kihallgatáson fogadta. Ez a kihallgatás összefüggésben állott Peidlnek Londonba történt meghívásával. KöMer Budapesten marad Napok óta híre járt a fővárosban, hogy Haller angol követ rövidesen távozik Budapestről. A távozás oka az lenne, hogy a jelenlegi angol kormányban helyet foglal Weedgwood ezredes, aki annak idején az angol alsóházban a magyarországi állapotokról tendenciózus jelentést terjesztett elő. Garzon külügyi államtikár Hohlertől kért jelentést, aki megcáfolta Weedgwood adatait. Az ezredes ezután Holdert részrehajlással vádolta meg. Hohder ma kijelentette a Nemzeti Újság munkatársának, hogy a távozásáról szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak. Továbbra is Budapesten marad. Lemondását nem nyújtotta be. Pótválasztás Debrecenben Tegnap este hat órakor hirdették ki a debreceni harmadik kerületben a választás eredményét. Nagy Vince októbrista 3214, Handel Mátyás fajvédő 1925, Magosi György liberálispárti pedig 18,37 szavazatot kapott. Nagy Vince és Handel Mátyás között pótválasztás lesz, amit rövidesen megtartanak. Fegyvereket keresnek Kecskeméten A Magyar Távirati Iroda jelenti Kecskemétről: Január 29-én egy három tagból álló antant katonai bizottság jelent meg a városban, amely elrejtett fegyverek után kutatott. A magyar—cseh-szlovák pénzügyi egyezmények Prága, január 31. Jelentettük, hogy Kálay pénzügyminiszter tegnap javaslatot nyújtott be a július 13-án kötött cseh-szlovák— magyar pénzügyi egyezmények becikkelyezéséről. Ezek az egyezmények szólnak: 1. Az egyenes adókról és a kettős megadóztatás kikerüléséről. 2. A magánbiztosítóintézetekkel szemben követendő kölcsönös eljárásról és az osztrák és magyar koronában megkötött régi biztosítási szerződésekről. 3 A letétek fölött való szabad rendelkezési jogról és az értékpapírokból és szelvényekből keletkező kötelezettségek teljesítésének módjáról. 4. Az osztrák és magyar koronában szóló követeléseknek és adósságoknak összeírásáról. A törvény a kihirdetés napján fog életbelépni, azonban csak az egyezmény életbelépésének napjától számítódó hatállyal.Hamis ezerkoronások. Rothauban (Graslitz mellett) Heider tanár lakásán .256 darab hamis ezerkoronás bankjegyet foglalt le a rendőrség, amelyek Németországból származnak. Heidert, feleségét és sógorát letartóztatták. A vizsgálat tovább folyik ellenük. Tárcarovatunk: Szombat: Jakab Géza: A hős kilép. (Vers.) Móra Ferenc: A halottak erdeje. EanaaWMMaaaMaaBnMMHVMuaa|MMman|NBHwMruMwi» •tffiXSiinXB&i&X Péntek, február 1. Cirill egy éven belül orosz cár akar lenni London, január 31. Cirill orosz nagyherceg, aki mint jövendőbeli orosz cár Nizzában nagy udvart tart fenn, a Daily Express tudósítója előtt kijelentette, hogy egy éven belül meg fogja kísérelni, hogy Oroszországba visszatérjen és országát a kommunistáktól megszabadítsa. Oroszország cárt kíván és reprezentatív kormányt és nem a terrornak oly autokráciáját, amelyet azok a „gazemberek*” folytatnak, akik ma Oroszország sorsát intézik. Oroszország parasztjai és munkásai elveszhették minden bizalmukat a bolsevikiekkel szemben, akik ma halállal fenyegetik őket és holnap ígérgetésekkel csábítgatják. Oroszországnak mindég cárja volt, aki egyúttal a nép lek atyja is volt. Ha nem is volt ez az atya mindig példás, de a cár mégis lelkén viselte álandóan országának érdekeit. A cári uralom óriási befolyással van az orosz nép fantáziájára és a fantázia az oroszoknál mindig nagy szerepet játszott, azt föl kel használni arra, hogy a helyes útra tereljék. Márciusban tárgyalások kezdődnek az európai kérdésekről Amerikát és Németországot is meghívják • A szövetségközi adósságokat revideálják Anglia a pfalzi kérdést tisztázni akarja Páris, január 31. Macdonald és Bonncaré levélváltására írva a Petit Jammal nem tartja nagyon valószínűnek, hogy a jóvátételi kérdés a két kormány között hamarosan közvetlenül tárgyalásokra kerülne, mivel be kell várni a szakértői bizottságok jelentés elit Períinax az Echco de Parisban megjósolja, hogy a legközelebbi hetekben óriási vita folyik majd le Franciaország és Anglia között a jóvátételről és a biztonság kérdéséről. Időköziben az összes alárendelt kérdésekre világosságian feelll deríteni és az összes ellentjátéket el kell simítaná. Ez vonatkozik különösen a pfalzi kérdésre és a kölni zóna viaisu’ja ügyére. Az Ere Nouveile remléli, hogy Bonnearé és Macdiomard levélváltásainak meg lesz az eredménye. Az angol miniszterelnök kifejezésre juttatja levelében Franciaországgal szemben konciliáns véleményét, de egyúttal barátságosan utal arra is, hogy a csatornántúli birodalm közvéleménye Franciaország ellen irányul. A lap szerint Macdonald jelenleg az a ritka kormányfő, akivel Franciaország esetleg megértetheti magát. Franciaország és Anglia között a függő kérdésben a tárgyalások valószínűen márciusban kezdődnek meg. Ezeken a tárgyalásokon az Egyesült Államok és Németország is részt fognak venni? A Franciaország és Anglia közötti közvetlen tárgyalások azonnal mag fognak kezdődni, amint Moderna d érintkezésbe jutott az angol parlamentid. A szövetségközi adósságok kérdését bizonyára revízió alá fogják venni. Remélik, hogy ebben Amerika is részt vesz. Amint az összes kérdésekben megtörténik a megegyezés, Németországot fölveszik a népszövetségbe. A ma reggeli Matin kijelenti, hogy Polincaré és Macdonald levélváltása diplomáciai körökben a legjobb benyomásokat keltette, mégsem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az angol ideák bizonyos pontokban nélkülözik a megegyezés lehetőségét, másrészt a francia politika tényleges kompenzációk nélkül nem távolodhatik el arról az útról ameyot a jóvátételeik és a biztonság garanciájaként választott. Mindössze az lehetséges, hogy a jövőben a népszövetség bizonyos véleménykülönbségeket eloszlathat és hogy ez a szervezet, amely létét a Versailles- szerződésnek köszönheti, fenn fogja tartani azt a status quot, amely a háború után előláfitott. Egy nehézség valószínűnek teremíthető s ez német oldalról várható. Világos az, hogy Németország a munkáspárt kormányra jutásához reményeket fűzött, melyeik úgy gondolták, hogy a német gazdasági helyzet helyreállíható a kötelezettségek teljesítése nélkül. Maodooalid Indiának tudomására adta, hogy nem számíthat arra, hogy Anglia érdekei ellen cselekedlhetik; annak a Szovjetoroszországnak, amely azt hitte, hogy fő tétel nélkül elismerik, föltételeket állított föl. Szükséges most már, hogy adja tudomására Németországnak is, hogy nem számíthat támogatására akkor, ha a békeszerződést megkerülni igyekszik. London, január 31. A Reuter-ügynökség értesiülése szerint Lord Crewe párisi angol nagykövetnek Boncaiéval folytatott tegnapi beszélgetése félként a pfalzi kérdésre vonatkozott. Azt hiszük, hogy az angol nagykövet ismét a Londonban uralkodó amai nézetnek adott kifejezést, hogy a valóságban nincs is pfalzi kérdés, mert amint a francia hatóságok megvonják segítségüket a szeparatistáktól, az egész mozgalom önmagától összeomlik. Az angol kormánynak az a célja, hogy az egész ügyet egy nemzetközi bíróság, például a hágai békebíróság elé vigye. Egyes jelentések arról tudnak, hogy a francia kormány ezt az ügyet a nagyköveti konferenci elé terjessze, de jólértesült londoni körök állítása szerint erre túlzottan nagy súlyt nem lehet fektetni Városaink háztartása és az állam Komárom, január 31. (Saját tudósítónktól.) Már a községi törvény életbeléptetése előtt, 1922 január 1-től kezdve az összes községi adókat minden város köteles volt az állami adóhivatalokba beszállítani, amely intézkedés 1923-ban oda módosult, hogy a községek egyáltalában nem foglalkozhatnak adókezeléssel és ezt a feladatkört az állami adóhivatalok hatáskörébe utalták 1924 janár 1-től kezdve. Hogy mit jelent ez a városok háztartásaira, amelyeknek legfőbb bevételi forrása a községi pótadó volt, azt nem kell külön fejtegetnünk. A községi adókat az állami adóhivatalok által megállapított kulcs szerint térítik vissza többnyire hónapok múlva a városok pénztárainak és ezzel a városi háztartások helyzete ingadozóvá vált. Igen sok adóhivatalban tapasztalatlan, ifjak intézik az adóügyet, amelynek szövevényes volta pedig a legnagyobb szakértelmet igényelné és így a városokkal való adóleszámolás kitolódik, a leszámolás megejtéséig pedig a városok nem kapják meg az előlegeken részükre kijáró igen hatalmas összegeket Az állami gyámság eképpen a városok háztartását teljesen megbénítja. A városok nem jutnak az őket megillető jogos jövedelmeikhez, most azonban újabb intézkedés történt a városok kárára, amely szerint nemcsak a községi adókat, de a vízdíjakat, csatornailletéket és a házbérfilléreket is az állami adóhivatalokba kell befizetni, szóval minden a közadók módjára fizetendő adót, díjat és járulékot. Ezzel az állam oly mélyen nyúl bele a városok háztartásába, hogy azok léte van ezzel veszélyeztetve. Mert ismerve azt a hihetetlen bürokráciát, amely hatalmába kerítette az adóügyi közigazgatást, ettől semmi jót sem várhatunk. Ha az állami adóhivatalok évekig képtelenek elszámolni a községekkel és a városokkal, akkor a városi díjak is komoly veszedelembe kerülnek és azoknak rendeltetési helyükre jutása a városokra nézve a legnagyobb mértékben aggályossá válik. Meg kell jegyeznünk, hogy a városi ilyen jövedelmek, például vízdíjak, a város magánüzemeinek, tehát vállalkozásainak a jövedelmei, amelyeknek elvonása a tulajdonos kezelése alól, ha mindjárt időlegesen is, ellenkezik a törvénnyel és minden jogalapot nélkülöz. Ezen a címen az összes városok háztartásainak mindennemű bevételét lefoglalhatná az állam, amelynek gyámsága a városoknak a legnagyobb terhére van és azok jövő fejlődésének lehetőségeit megakasztja. Lázár Egy meg nem halt föltámadott különös története — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — írta: Frank HeÜer (Svéd eredetiből fordította: Kótzó Frigyes) Az élet tele van csupa furcsaságokkal; ezt elégszer bizonyították a filozófusok, írók az újságok hasábjain; hogy a másvilágon is előfordulnak, azt a spiritizmus se vonja kétségbe. Scipione Taranzella esete azonban egyenesen, mégpedig szomorúan meglepő. Egész Capri azóta csak Scipione Taranzella esetéről beszél. Két község van Caprin, Capri és Anacapri. Nyíltan szólván, már Anacapri nevéből bizonyos antagonizmusra következtethetünk közte és testvérközsége között s egy kis utánjárás be is igazolja ezt a fonetikai eltérést. A capribéliek meg az amacapribéliek egymást kölcsönösen lebecsülik; capribéliek mint a sötétség és falusi elmaraadottság helyére néznek Anacaprira; az itteniek meg fitymálódva tekintenek szikláikról Caprira, melynek szerintük nagyvárosi jellege Nápolyét kezdi megközelíteni. IVak 3000, Anacaprinak 1800 lakosa van.CapriAz antagonizmus azonban még a vallás terén is fölüti a fejét. Gapri védőszentje SiY Costanzo; az anacapribéiek sajnálkozvamondják róla: „Costanzo? non è buon san»,“ nem jó szent. Anacapri védőszentje Santw^nl'oni °, erről meg a capribéiek rel)<u,g%ik vá lvobogatva:%„Antonio? é santo cattivM“» rossz szent. Századok óta áll a harc a két szent között a híveiken áll. Capri védte a magáét, Anacapri sie engedett, egyik szent se maradt a másik adósa. Egyszer csak, 1922 februárjában beütött Scipione Taranzella esete és egy csapásra Sant’Antonio javára döntötte el a harcot. * ** Scipione Taranzella gazda Anacapriban lakott. A városka végén állott a házia nagy ház, melynek egyik felében volt az istálló a tehenek meg kecskék számára, a másik felében pedig a család férőhelyiségei. Pár ezer négyzetméternyi földije ágyakra volt osztva, melyekben gyönyörűen termett a különféle zöldség; az ágyak között barackos szilvafák sorakoztak, ezek között meg a szőlő kúszott. Tavasszal mikor kivirágoztak a barackfák, pirosas virágocskáik a szilvafák fehér virágjával és a szőlő zöldjével nemzeti színbe borították Scipione Taranzilla földjét. Nem volt sok gyermeke, csak négy fia; ezek egymásközt folyton civakodtak, de egyben mégis megegyeztek; abban ugyanis, hogy Scipione Taranzellának nemsokára meg kell halnia, akkor aztán minden az övék. Reményüket azonban Scipione Taranzella évről-évre csökkentette. Minden eshető baj és szerencsétlenség ellen talizmánokkal látta el magát, hogy jámbor emberként haljon meg, buzgón járt misére és hogy sokáig éljen, bőven ajándékozgatottnak, Anacapri védőszentjének. Sant’Antonio- Hála legyen a biztonsági intézkedéseknek, elérte az 59. évet, midőn 1922 február 20-ikán, hétfőn, megérintette őt a könyörtelen, meghalt. Az orvos megállapította a halált, a testet kivitték a kamrába, hadd pihenjen a temetésig, az örökösök ügyvédhez futottak, felolvastatták, lebélyegeztették a végrendeletet. Scipione Tarantella hagyatéka négy egyenlő részre osztatott a fiai között. • Eddig hát minden rendben volt, midőn hirtelen közbe nem jött a hallatlan,a hihetetlen. Scipione Taranzella, a halott — hiszen az orvosi bizonyítvány igazolja, hogy meghalt —, az orvosi tudomány ellenére föltámadni merészelt a halottak közül. Mert hát tetszhalott volt és hirtelen észbe kapott künn a kamrában, kopogott, benyitott és ott állott a félelemverte, megrettent család előtt. Hallatlan, hihetetlen egy eset, de biz így történt. A fiuknak az az első gondolata, tán csalóval állanak szemben, tarthatatlan volt. A koporsó a kamrában üres volt; aki előttük állott, az bizony senki más nem volt, mint az apjuk, Scipione Taranzella. Az arca kissé sápadt. Scipione Taranzella, a halott, megint élt; fiai ámuldozó kérdéseire csak annyit felelt: „Hogy élek, azt csak a jó Sant’Antoniának köszönhetem: éhes vagyok, adjatok valamit ennem.“ * Az esemény Ilire villámgyorsan terjedt el Anacapriban, innen tovább Gapriba, nagyvárosi hóbort és kétely fészkébe. Capri a bécsápadt, Sant’Antonio, kit ők századokon át lebecsültek, rossznak tartottak, Santo Antonio föltámasztott egy halottat! Tett-e valaha ilyet San Costanzo? Sohase! — A papok körmenetben hordozták végig Capri utcáin San Costanzo képét, nem használt semmit se; a föltámadott atyafi nagyobb hatást csinált egy halott szentnél, rajokban, özönlött Capri népe föl Anacapriba, hogy alázattal bocsánatot kérjen Sat’Antoniotól mindama sérelmekért, deik ellenie elkövettek, miket ők vagy előCapri papsága kétségbe volt esve. Nos, a kétségbeesés korai volt. A szentek között is fontos ám az egyensúly, csak úgy, mint az európai államok között; meg kell lennie. így is határoztak; az egyensúly helyreállítandó. A helyreállítók pedig az igazság védői voltak. A Scipione Tarantella első dolga feltámadása után Sant’Amtonio megajándékozása volt, azután sietett munkához látni tulajdon földjén. Itt volt mér az ideje a földet előkészíteni; a barackfák már virágoztak, nemsokára a szilvafák is nekiindulnak, aztán jön a szőlő. Scipione Tarantella kapát fogott és készült kifelé. Nem is akadályozta ebben senki se, hanem alig lépett egyet-kettőt, a fiai megkérdezték: — Dolgozni szándékozol? Jól van, itt is az ideje, de tisztába vagy-é valamivel? Az a föld a miénk ám, amelyen kapálni akarsz és nem a tiéd! Capito? — A tiétek? — kiáltotta Scipione Taranzella. — Hát mit gondoltok ti, mescalzomi? Tiétek a föld, pimaszok? — Miénk hét — felelték egy szuszra azok. — Miénk az, mert a végrendeletben ránk hagytad, oszt’ te pedig meg vagy halva! — Én, halva? — kiáltott Scipione Tarantella. — Hát nem látjátok, hogy élek? — De nem élsz ám felelték a fiai —, mert az orvos írásba adta, hogy meg vagy halva; aztán Pampini ügyvéd ur felolvasta a végrendeletet és teleragasztotta bélyeggel; csupa tassabelli. Majd megmutatom én nektek, hogy halott vagyok-é! — dörögte Scipione Taranzella, ki korához képest jó erőben volt. Ezzel aztán a cselekvés terére léptek, mit még rosszabb követett; a tettlegességet abbahagyva, ügyvédekhez futottak. Scipione Taranzella Ruggieri ügyvéd, unhoz, a fiai