Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-01 / 74. (522.) szám

/ / . IsL Jm iJmÁIII. évfolyam 74. (522.) szám ^1—WWW—jHMMII IITilU­I—■—20­r<,ffi<í’m­—‘timpu—1—CTI Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr, Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja A magyar kölcsönakció sikere (fi.) Prága, március 31. A magyar nemzetgyűlésnek az alatt a három hét alatt, amely a húsvéti ünnepektől még elválaszt bennünket, nagy és komoly feladattal kell megbirkóznia­ Az ország köz­­gazdasági és pénzügyi újjáépítésének nagy munkáját kell lehetővé tennie az által, hogy a legsürgősebben tető alá hozza azt az öt javaslatot, amelyet a kormány az elmúlt hé­ten terjesztett elébe. Bethlennek és segítő­társainak majdnem egy évig tartó megfeszí­tett munka és hihetetlen sok nehézség leküz­dése után sikerült a külföldön biztosítaniuk a kölcsönakció sikerét; most a nemzetgyűlé­sen a sor, hogy a kölcsön belföldi, alkotmá­nyos előföltételeit megteremtse. Sorsdöntő napok ezek, amelyek ugyanakkor, amidőn egy hosszú diplomáciai akciót fejeznek be, egyúttal a közeljövő politikájának irányát is meghatározzák. A szanálási javaslatok kétségtelenül oly felhatalmazásokat kérnek a kormány részére, amineket eddig egyetlen egy magyar kor­mány sem kapott. A javaslatok megszava­zása után valóban a pénzügyi diktatúra kor­szaka következik be Magyarországon, amely diktatúra már eleve is kizárja, hogy a tör­­vényhozás Jeszállítsa a most meg sz.s.;ujdr. bevételeket és­ fokozza a kiadásokat. Tizenöt­ezer tisztviselő veszíti el rövidesen a kenye­rét, az adóprést még erősebben megcsavar­ják, a tehetős emberekre kényszerkölcsönt vetnek ki és a megmaradó állami alkalma­zottak munkaidejét lényegesen meghosszab­bítják. A közel­jövőben tehát nagy áldozatok várnak az állampolgárok legnagyobb ré­szére, úgy, hogy könnyen meg lehet érteni, ha Budapesten, ebben a máskor mindig jó­kedvű és szere­te­t rém élítóari könnyelmű vá­rosban ma hosszú orral, lelógatott fejjel jár­nak az emberek. Ámde eltekintve ezektől az egyéni érzé­sektől, be kell látnunk, hogy erre a nagy csá­szárvágásra szüksége van az országnak. Szüksége van azért, hogy kilábaljon abból a szomorú gazdasági és pénzügyi helyzetből, amelyben — hangsúlyozzuk: nem­­ a saját hi­bájából — ma vergődik. A kölcsönakció eredményes lebonyolítása tengelyproblémája a mai Magyarország politikájának­ A kölcsön ugyanis az érte hozott nagy áldozatok ellen­értéke gyanánt mind pénzügyi, mind politikai szempontból, igen nagy előnyökkel kecseg­teti az országot. Csak a kölcsön igénybevételével lehet megakadályozni, hogy a pénzérték állandó leromlása véget érjen és a bizonytalansági koefficiens kiküszöbölődjék a közgazdasági életből. Aki tisztában van azzal, hogy milyen megrázkódtatásokat idéz elő a pénz zuha­nása egy ország közgazdasági életében- an­nak nem kell bővebben magyarázni, hogy mit jelent erre az országra nézve a valuta stabilizálása. Csak a szomszédos Ausztriára kell gondolnunk, amely egy esztendővel ez­előtt szinte a végét járta már, ma ellenben lassan, de biztosan halad a gyógyulás útján. A korona stabilizálásán kívül a kölcsön to­vábbi eredménye lesz, hogy friss tőkét kap­csol be az ország pénzügyi életének vérke­ringésébe, ami eddig olyannyira hiányzott, noha égető szükség van reá­ja, mert csak így lehet végrehajtani azokat a nagyarányú be­fektetéseket, amelyekre az ország nagyon rá van szorulva. Aki figyelemmel kísérte Magyarország diplomáciai szereplését az elmúlt esztendő­ben, láthatta, hogy a fiatal magyar diplomá­cia az adott nehézségek között mily szépen állotta ki az első erőpróbát. Egy esztendővel ezelőtt Magyarországról a nyugati külföld­nek általában még olyan képe volt, mint ami­lyet a kisantant mázolómesterei festettek róla. Tizenkét hónap alatt azonban megvál­tozott a helyzet. Páriában a kisantant a fran­ciák segítségével ugyan mindent elkövetett, csakhogy elgáncsolja a kölcsön akciót, ez azonban nem sikerült neki, mivel az angol és olasz diplomácia mindvégig kezére járt Magyarországnak. Bethlen kitüntető fogadta­tása az angol királynál több volt mint puszta udvariassági aktus, figyelmeztetés volt és tanújele annak, hogy a hatalmas szigetor­szágnak fontos gazdasági érdekei fűződnek ahhoz, hogy Magyarország ismét talpra áll­­hasson. Az angol és olasz támogatás hatása alatt a kis antant is kénytelen volt beletörődni a megváltoztathata­tlanba és Ben­es makacs utóvédharcok után végre föladta az ellentál­­lá­st. E jelentős politikai eredményekkel­ pár­huzamosan egyre nőtt a Bethlen alakja és a magyar miniszterelnök olyan tekintélyt szer­zett magának a külföldön, amely előkelő he­lyet biztosít neki az európai államférfiak tár­saságában. Magyarország külpolitikai hely­zete szempontjából mindennek az a nagy je­lentősége van, hogy az ország — amint Ko­rányi Frigyes, az új pénzügyminiszter leg­utóbb mondotta — bekerült a recipiált nem­zetek sorába, ahonnan irigyei mindenáron­ ki akarták­ zárni. Külpolitikai tekintetben tehát az egyéves akciónak éppen ellenkező az eredménye, mint ahogy annak egyes ellenzői föltüntetik. A k­ölcsönakció ugyanis távolról sem szolgáltatta ki az országot a kisantant­­nak, hanem ellenkezően bebizonyította, hogy a fák nem nőhetnek az égig és hogy varrnak még nagyobb hatalmasságok, amelyek nem hajlandók eltűrni Magyarország további meg­gy­öngítését és­ csődbe kergetését. A kölcsön­­­akció számos helyen fölkeltette a rokonszen­­vet Magyarország iránt, kár volna tehát ezt a rokonszenvet elveszíteni az által, hogy el­térnek a megkezdett útról. Rezüménk: az a politika, amelyet Beth­len egy esztendővel ezelőtt inaugurált, úgy közgazdasági, mint politikai szempontból már eddig is nagy előnyöket hozott Magyaror­­­­szágnak és ezért semmi ok sincsen arra, hogy a magyar nemzetgyűlés jóvá ne hagyja ezt a politikát. Ez az érzésünk és ez a vélemé­­­­nyünk nekünk, az anyaországon kívül élő­­ magyaroknak. Megszakadnak a romte-orosz tárgyalások Bécs, március 61. Ma nyilvánosságra az­ a­­-Hyiíattío'5-át,­ am­elyet az e-ro.­,, a román konferencia első ülésén Kreszinszky szovjet megbízott tett. Eszerint a szovjet Besszarábia okkupációját erőszakosnak és jogellenesnek tartja. Kijelenti, hogy Bessz­arábia sohasem tartozott Romániához, de 1­812 óta Oroszország fenhatósága alatt ál­lott. Hivatkozik arra, hogy Frascioti buka­resti olasz követ a román kormánnyal tör­tént megállapodás után 1918-ban közölte az odesszai olasz konzul utján a forradalmi orosz csapatok főparancsnokságával, hogy a román csapatok bevonulása­­ Besszarábiába nélkülöz minden politikai célt s csak azért történt, hogy az orosz és román csapatok és a polgári lakosság élelmezését biztosítsa. Hivatkozik arra, hogy amikor a román csa­patok bevonultak Besszarábiába, tudomásá­ra adták a lakosságnak, hogy a megszállás­nak csak átmeneti jellege van. Végül fölem­líti, hogy Áveresen tábornok a román m­i­­ni­sztertanács elnöke 1918 márciusában Ra­­kovszky szovjet megbízottal írásbeli szerző­dést kötött, amelyben kötelezte magát arra, hogy két éven belül Besszarábiá­t Románia kiüríti. Krestínszky tehát azon az álláspon­ton van, hogy maga a román kormány sem gondolt Besszarábia­­ végleges okkupációjá­­ra.. A szovjet kormánynak az, az­­ álláspontja, hogy Besszarábia népe az önrendelkezési jog alapján hivatott dönteni arról, vajjon a szovjetköztársaságok tagja akar-e lenni, Romániához kíván-e csatlakozni, vagy ön­álló szuverén államot akar alkotni. Ez a nyilatkozat arra késztette a román bizott­ságot, hogy a második ülésnek mára való elhalasztását kérje és új instrukciókat sze­rezzen be Bukarestből. Minden valószínű­ség szerint a román kormány arra az ál­láspontra fog helyezkedni, hogy területi kérdésekről csak az esetben tárgyal, ha Besszarábia anekszióját a szovjet rés ju­­dicájaként ismeri el. Ily körülmények kö­zött a konferencia kritikus helyzetbe ke­rült s nem lehetetlen, hogy a mai második ülésen a tárgyalások megszakadnak. Poincart iiilirlfa §§§i€§ f®gK®¥&eléseft A szenátusi ellenzék vezére a kormányról, Poincaré tűnő presztízséről és a választásokról Paris, március 31. Az új miniszterek­ leg­­nagyobb része átvette a minisztérium veze­tését. Tegnap, délután minisztertanácsi ülés volt és azután az Elyséebe mentek a minisz­terek, ahol Mitserand elnöklete alatt, három­negyed hét óráig tanácskoztak. A köztársa­sági elnök elé terjesztették a kormánynyilat­kozat szövegét, amelyet ma délelőtt mindkét­­ házban fölolvasnak. Az Eclio de Paris úgy tudja, hogy a kormánynyilatkozat csak álta­lános megállapításokat fog tartalmazni és apellálni fog a köztársasági és nemzeti egy­ség szükségességére. Havas-jelentés szerint a ma felolvasandó kormánynyilatkozat fenntartja Franciaország összes jogkövete­­léseit, kijelenti, hogy a kormány ragasz­kodik a zálogokhoz mindaddig, amíg a jóvá­tételeket el nem intézik s hogy a kormány a jóvátételek megoldása érdekében nem­zetközi szerződések kötését tartsa szük­ségesnek. Az Éclair munkatársa előtt Francois Marsall- az új pénzügyminiszter megcáfolta azokat a híreiket, hogy a francia pénzügyi ■ politika a frankot a jelenlegi árfolyamon­­ ki­várnia stabilizálni. Paris, március 31. (A P. M. H.­ párisi tu­dósítójától.) Francois Albert a szenátusi ellen­zék vezére, akire úgy tekintenek, mint a francia politika egyik jövendő irányítójára, m­a nyilatkozott előttem az új kormányalakí­tással kapcsolatos kérdésekről. Kijelentette, hogy Poincare új kormányalakítását az a belpolitikai helyzet jellemzi, hogy a többség úgy érzi, hogy nem hagyhatja cserben Poin­­caret és Ruhr­ politikáját. A szenátor kijelen­tette, hogy Poincarenak nehézségbe fog üt­közni, hogy a jóvátételi kérdésekre kielégítő megoldást találjon a szakértők véleménye alapján. Poincare már két év előtt elkövette azt a nagy politikai hibát, hogy visszautasí­totta azt a lehetőségét, hogy egy szakértői bizottsággal megegyezési alapot találjon s ez a visszautasítás meggyöngíti jelenlegi pozíció­ját. Az eljövendő tárgyalások alatt egy másik államférfiu sokkal hathatósabba határozhatna. A szenátor szerint Poincaré presztízse a kül­földön már nem az, ami volt. A gazdasági helyzetről szólva kijelentette a szenátor, hogy veszélyt lát a frank túl gyors emelkedésében. Ennek következtében csökkent a kivitel és jelentkezik a kereskedők és földmivelők elé­ gedelensége. A legközelebbi választásokon a francia paraszttömegek elégedetlensége egyik döntő tényezője lesz a baloldali pártok győ­­zedelemelkedésének. A szenátor azt hiszi, hogy a szélső baloldali pártok kerülnek ki megerősödve a választásokból. Paris, március 31.. (Havas.) Az új kor­mány bemutatkozott és a kormánynyilatko­zat célként tűzte a republikánus és a nem­zeti egységet. A kormány­­ keresztül akarja vinni a pénzügyi programot, a takarékossági akciót és folytatni akarja a háborúts kiírók jóvátételét s a reparációs kérdés megoldását és a béke biztosítását akarja elérni. A minis­z­terek személyes nézeteiket alárendelik ama problémáknak, amelyek megoldásától Fra­n­­­­ciaország sorsa függ és a külső politikát ráz­­kódtatás nélkül az előbbi kormány vágányain kívánják továbbvinni. A kormánynyilatkozat további része pénzügyi és adózási kérdések­kel foglalkozik. Poincaré programjának hűvös fogadtatása Paris, március 31. Poincare program­nyilatkozata a kamarában igen hűvös, a sze­nátusban pedig határozottan hideg fogadta­tásra talált. Amikor Poincare programbeszz­­dlét befejezete, a kamarában alig harminc negyven képviselő tapsolt, míg a szenátus­ban egyáltalán nem volt tetszésnyilvánítás. ki uj frassera kormány és Magyarország­ ­ ■ • A P. M. H. párisi tudósítójától. Paris, március. 31. Az uj francia kormány magatartása a magyar kérdésben nem lehet más, mint Poin­­caréé volt. Érdemes mégis megemlíteni, hogy az uj minisztereik közül többen alaposan tájé­kozódva vannak, a magyar kérdés felől. Régi­­ fel­etőse a­ magyar­ kérdésnek: Henry de Jouvenel, az uj kultuszminiszter. Egyike volt­­ ő ama kevés francia politikusnak, akiik akikor, midőn a francia külügyminisztériumban Bar­­therot a legmarkánsabb magyarellenes politi­kát inaugurálta, Monzáéval együtt Magyaror­szág mellett foglalt állást. Ezt a magyarbarát állásfoglalását utóbb feladta, vagy legalább­is módosította, ami azonban inkább személyi, mint elvi természetű okora vezethető vissza. Úgy látszik ugyanis, hogy ez a tehetséges po­litikus gyakran rendeli­ alá politikai meggyő­ződését személyes szempontoknak. Poincaré már első kabine­talakulása alkalmával felaján­lott neki egy miniszteri tárcát. Akkor elutasí­totta. Most hevesen támadta Poincarét a sze­nátusban, de a kultusztárcát mégis elfogadta. Állítólag azért, mert ezt találta a legmegfele­lőbb módnak, hogy a Maiir-tök ah­ol a kiadó­val ellentétbe került megváljon. François-Marsal, az új pénzügyminiszter élénk összeköttetést tart fenn az Union des Banques Par­is­i­enne­s-el, amelynek egy ízben vezérigazgatója is volt. Ez a bank erősen ér­dekelve van a Schneider-Creuzot cég­ pénz­ügyi vállalkozásaiban, így a budapesti Duna­­kikötő építésében is. Francois­ Marsai megle­hetős figyelemmel kísérte a magyar kölcsön­­tárgyalásokat is, amik iránt nagy megértést tanúsított. Egyik fiatal és nagyon rokonszenves tag­ja­ az új kabinetnek Louis Marin, a felszabadí­tott tartományok minisztere, akinek minden pártban csak barátai és tisztelői vannak. Ezt a megkülönböztetést kivételes egyéniségé- 100 cseh-szl. Koronáért fizettek ma, március 31-én. Zürichben 17.225 svájci frankot Budapesten —­— magyar koronát Bécsben 212000.— osztrák koronát Berlinben 12710000000000*— német márkát

Next