Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-19 / 90. (538.) szám

jét' ji|jf III. évfolyam 90. (538.) szám W EÉ [Ón***') Prága,szombat, 1924 április 19 M 4F ** Mg ® Wm ____ xdíSÜL. _____„ _ Mű __. — —-n» min­„in­hit Előfizetési 6rak Dói- es Külföldön. Mw fm E^észévre SOO K­ félévre ISO Ke, M? i mié M jfmJm %w fm. JÜF M­m / mJ 26 - E^'es ^Éra V20 á jé$F Jr ,'A M ..’Ő ’■$$ W** ” Mff /$&' pánská-olice 40. T. Telefon­. 80849. Ojv _w M. djW W lS Míf AW? §Eu JeBP WK EfP Jp 4^9 JEm ^ — Kiadóhivatal­: Prága I., Lillova < »/ allcs II. au Telefon 0797 szám, ^ ~ Sik­trenyeh­n­ Hírlap, Prah­a r> Főszerkészítő: A Szlavenszkói és Roszieszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok FejeSSs szerkesztő: PETROGALIJ OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Húsvéti gondolatok (11.) Prága, április. 18. Nagypéti tök komor, fekete gyásznapja után a tavaszi napsugár ragyogó fényözöné­­b­en­­ köszönt be a h­úsv­ét nagy ünnepe. A hálás és elsimtlás ijesztő Mércéi nem réttin­­­­getik már a sziveket és­ lelkünket teljesben eltölti a föltám­adás és az új élet örök emiberi reménye. A Golgota fekete keresztje eltűnt és üres a sir, amelybe a Megváltó testét helyezték. Az egész emberiség egyetlenegy nagy ujjaí Tigásibaui tör ki: föltáfenaéuidk, ami­ként föltámadt az istenem­íben és ahogy most is, állóéi: coztetóőbeai újból és njjból föl­á­­m­ad halottaiból a­­ természet. A hús­vét a lélek föltám­a­dásának diadal­­ünnepe. Örök énesnéntó az emberek számára,­­hogy a lelket már leh­et megölni, mert hama­rosan tktóxaib­adü­l a test. poraiból és o­ Áani régiókba száll, ahol a n­aiáil és az enyészet tehetetlenek, mert ftaíateuikat megtörte az örök­ élet ereje. A lélek, a saeiesa és az eszme tiaShatatlanok: a nyers erő megsemmit,sillerdi, elpusztíthatja, megölie­ti az embert, akiben megjelennek, de nem veszetheti el a benne élő isteni szikrát,­­ a transzoenv ,:yg+o Uc-t © ma’n­áció­ ját, a íÖ^öitólH elet visszifényét, m­ert ehhez Tiberis császár min­den barátosa sem elegendő. Nagy és bíztató m­egtityu­gyást jelent­­ ez &mk számára, akik egy eszmének szentelték az életüket, mert azzal a'biztos hittel tölti el őket, hogy az ő fizikai létük arasznyi fona­lával együtt nem szakad el az a nagy gon­dolat is, amelynek szolgálatába szegődtek. Az emberiség legnagyobb eszmeáramlatainak tila mtáig a mártírok és hírvadók hekatoou­­náin­ vezet keresztül a győzelem felé, amely örök halhatatlanságot biztosít az eszmének. A jeruzsálemi farizeusok azt hitték, hogy Jézus Krisztus keresztrefeszítésével efelmu­­­ttatják azt az © ét, azt a logo­s­zt is, amelyet ő hirdetett Judea és Ga­ Jilea földjén. Sötét tervük azonban nem teljesedett be, sőt a Mester kivégzésével az ellenkezőjét érték el annak, amit elérni akartaik, mert ezzel csak elősegítették azt, hogy a kereszténység ímistárnungva gyökereivel az egész világot behálózó, hatalmas, örökzöld fává terebélye­sedjék. Az emberiséget megmozgató egyéb nagy eszmék mártírjai is ugyanazt a felada­tot töltötték be halálukkal: előkészítették és bitosították annak a gondolatnak diadalát, amelyet életükben hirdettek. A lélek ha­lhatatlan, csa­k a test a múlan­dóságé. Az eszme kö tör porhüvelyéből és eget kér. Legyen ez az eszme akár világ­megváltó, akár az emberek valamilyen nagy csoportjának, például egy nemzetnek sorsát szolgáló gondolat. A nemzeti esetne is már számtalan vértanút követelt fejlődésének eddigi korszakaiban. Mennyi', de mennyi márványkővel díszített, vagy jeltelen suhant segélyezi azt az utat, amely egy nemzet szabadságának panteonjába vezet! A mi kicsiny magyar nemze­tünkért is milyen so­kan áldozták föl már az életüket, a nemzet védelmezői közül milyen sokan néztek far­­kasszemet a halál gondolatával és mily so­kaknak akaratát a célozta meg az a tudat, hogy a nemzet gazsága, jövendője és bol­dogsága fontosabb, mint az a kis élet, amely­­nek keresztjét gyönge várainkon hordozzuk. Az Úr föltámadásának ünnepe így az eszmék ha­lhatatlansá­gátnak is szimbólumává válik. Örüljünk és ujjongjuk azért e napon, s Ííozsahnánk­kal kiáltsuk m­il a Rámából vissza­­ érkezett harangok zúgását, lelkünk virágai­t bontsák ki újra a somiunkat és kacagjunk együtt az öntözik adni járó gyermekekkel, s azért nincs okunk a kétségbeesésre: az eszme, amelyért most szenvednünk kell, hal­hatatlan és föl fog támadni, mint ahogy az Úr is föltám­adott. A magyar anyákhoz! A magyar nő sohasem volt rabszolgasorsban, sohasem volt tehetetlen bábja a törté­néseknek, de segítő társa a férjének jóban, rosszban, feleség volt! Ez a név jellemzi legjobban a magyar nő helyzetét a családban. Nemes veretű, mély értelmű név, melyhez fogható nincs egy nép nyelvében sem! Minden időben férje oldalán állott, munkában és küzdelemben, amiben a magyar nép élete ki­merült Igen, munka és küzdelem volt a ma­gyarság osztályrésze ezer éven át, munka a megélhetésért, küzdelem az egész világ ellen. S míg a férj munkában izzadt, küzdelemben vérzett, otthon a család védőangyala a feleség maradt, hogy gyermekét méltóvá nevelje az apjához. Ezer év alatt annyi csa­pás szakadt reánk, hogy csoda a mi életünk maga is, s ennek a csodának egy a nyu­ja, egy a megoldásai a magyar nő lelke. Magyar nők, magyar anyák, legyetek méltók ma is arra a névre, mellyel édes anyanyelvünk megtisztelt benneteket, vegyétek Tájlatokra ma is a ránk nehezülő súlyos élet fele gondját, fele kötelességét. Ma nem kívánja tőletek a sors, hogy • táncért, fegyvert öltve elkísérjétek férjeiteket gyilkos,­­véres háborúba, azt se Ifőyeresi a­­ j­egzés, hogy míg áratok messze Sár, syőngt kezetek véresre törjön az ekeszarván, kapa-kasza nyelén; békés munkára hiv­e! a köte­lesség, a csúf, tezüllött élet ellen megvédeni gyermekeitek lelkét. A ti gyermekeitek lel­két, kiket fájdalommal szültetek és fájdaloamra szültetek! Tudjátok-e, mi fenyegeti a gyermekeitekét s bennük a magyar jövendőt? Össze­fogott ellenünk minden, hogy kiirtson. A mi vállunkra óiorasuliyal nehezül a megélhetés gondja, ha két karunk inaszakadtig dolgozik is, alig elég a munkánk arra, hogy hiába ne ostromoljuk az eget a mindennapi kenyérért A gyermekeinktől el akarják venni ráadásul még azt a tudatot is, ami a mi izmainkat szívóssá acélozza, hogy magyarok vagyunk! A magyar öntudat iskolája a magyar történetem. Van-e követendő példaképet, a nemesség, lovagiasság, önfeláldozás, méz egy nép, mely annyi jellemerősség, hősiesség példaképeit tudná a gyermek elé állítani, hogy általuk maga is nemessé, jellemessé, hőssé tegyen? És ezeket a történelmi nagy alakokat elsikkasztják életünkből, eltitkolják gyerme­keink elől, sőt hamissá torzítják őket, hogy a gyermek gyűlölje meg apáit, megvesse nemzetét! h­ogy legyen a gyermek elszigetelt árvája, magát nem becsülő porszeme az ország épületének, melyet nem köt össze társával az együvé tartozás, a magyar öntudat érzete, s peregjen le a sárba, pusztulásba az első kis vihar szelétől. ■ Itt van a ti könnyű, tie végtelen nagy fontosságú hivatástok, magyar anyák! A ti kötelességtek a gyermekeitek lelkében ébren tartani a nemzeti öntudatot, ezt a mocsok­­talan, örökké égő szent Vestatiizet, melynek szűz világossága világosította meg a lelke­ket, melynek forrósága olvasztotta egy erőbe a nemzetet ezer éven át, hogy állani tudja a harcot az idők viharával! Pihenő órákon, játék közben idézzétek magatok elé a magyar nemzet történetének nagy alakjait s meséljetek róluk szeretettel a gyermekeiteknek, amint a ti magyar szi­getek súgja. Kérdezzétek ki őket, mit tanultak az iskolában s ha észreveszitek, mert észre fogjátok venni, hogy hamisság az, amit a magyar nemzetről tanítanak, tépjétek ki lelkükből a gyomot, mielőtt gyökeret verne ott s ültessétek helyébe az igazság, a nem­zet­ és önbecsülés virágait. Még soha ilyen nagy próba nem szakadt a magyar nép nyakába, mint ma. Az étet vagy halál kérdőjele van elibénk irva s az étet vagy halál kérdésére a feleletet rátok bízta a sors! Magyar anyák, ha nem teljesítitek most a kötelességteket, örök időre meg lesztek bélyegezve a nemzet itélőszéke és a népek atyja, a legnagyobb, örök Bíró előtt! És tiétek lesz az utókor háláiéi, emléketek örök időkre szent marad, ha magatokra vállaljátok ezt a csekély munkát, nem is munkát de gyönyörűséget, mert a magyar tör­ténetem a leggyönyörűségesebb virágoskert, mely­­ telis tele van a legpompásabb, legilla­­tosabb embervirágokkal! Válasszatok, magyar anyák, átok és áldás között megvetés és szeretet között mely gyermekeitekben valósul meg aszerint, amint méltók vagy méltatlanok lesztek a magyar anya, a magyar feleség nevére! . _ . ... SzSovofflixkos és Ru­szinszkoi Szövetkezet Ellenzéki Pártok // Idealista szocializmus írta: Stuhrmanni Patrik dr. Kassa, április 18. Bármennyire nehéz is az angol munkás­­kormány helyzete, hiszen többsége nincs és csupán a konzervatívok vagy a liberálisok támogatásával tarthatja fenn magát, bár­mennyire kérészéletet jósolnak is neki, tény, hogy érdeklődéssel tekint feléje az egész vi­lág, hogy mit fog csinálni, a legsúlyosabb és legbonyolultabb problémák egész tömegét hogyan fog igyekezni megoldani. A napok­ban bizonyos vallási szervezetek gyűlést tartottak, amelyen azt mondotta Ram­say Macdonald: „A kereszténységre nagy szerep vár a szegénység kérdésének megfejtésében­. Ez a nagyjelentőségű ügy foglalkoztatja, a­ szocializmust is. Mi a szocializmus? Talán legmegfelelőbben úgy határozhatjuk meg, ha azt hirdetjük: a kisemberek fölemelésére és gazdasági felszabadítására irányuló törek­vés, amely az ellen nem őrzött magánva­gyon s a kapitalizmus kaotikus túlproduk­­cióval, majd ipari pangással és katasztró­­fákkal­ teli termelése helyére egyre fokozódó mértékben az állami ellenőrzést és termelést kívánná állítani. Azok, akik efelé a cél felé igyekeznek, nem­ egy uton járnak. Vannak olyanok, akik nem hisznek csupán az anyag létezésében £*­minden értelmi, érzelmi­ és, erkölcsi" tényt •az árnyas, megnyilvánulásának, termékének ,vésznek. Szerintök a szocializmus megvaló­sulása nem a szellemi tényezők eredménye lesz tehát, hanem az anyagé,, a gazdasági erőké, amelyek kikerülh­etetlenül, mechan­i­kus szükségszerűséggel vezetnek hozzá. kapitalista társadalom vagyona, más szóval : a magánbirtokon magángazdálkodást űző társadalom vagyona folytonosan koncentrál födik, ’ egyre kevesebb és kevesebb ember kezébe jut, a proletárok, a semmi tulajdon­nal­ nem rendelkezőik­ száma egyre inkább nő, m­íg aztán egyszer ez a tömeg alkalmas pillanatban ezt az összpontosult vagyont ki­sajátítja, a közösség kezébe adja. Döntő ha­tással itt csak a külső tényezők bírnak, belsők nem és éppen ezért léleknevelés, lé­­l­lekfinomítás nem szükséges. A vallás sem szükséges, hiszen ezt az ő véleményük sze­rint csupán a magánvagyon, a nyomorúság szülte s ha eltűnik földünkről a nyomorúság, vele tűnik el majd az Istenben való hit is, mert a szenvedésekért égi kárpótlás után nem fognak többé vágyakozni az emberek. A proletárt büszke osztálytudat hassa át, ne ismerje sem az az emberiességet, sem a kö­­nyörületet, sem az igazságosságot, hanem kíméletlenül törjön önző céljai felé, mert egyetlenegy a feladatunk: mennél több örömhöz, mennél több élvezethez jutni itt a sártekén. Ezekkel szemben állanak azok, akik amazoknál egy cseppel sem kisebb lelkese­déssel óhajtják felemelni a mélységben élő­ket, megmenteni az elesetteket, védeni a gyengéket, ám ők nem materialisták, nem az anyag kizáró­agos létében hivők, hanem idealisták, akik a szellemnek juttatják az el­sőséget, a­z elsőbbséget az igazi létezést s azt vallják, hogy az anyag ennek a szellem­nek a teremtménye, ennek a megnyilvánu­lása, megtétele. Az emberi élet anyagi felté­telekhez van kötve a földön, a gazdaság­­körülmények szerepe reánk nézve vitatha­tatlanul nagy és fontos, de az, ami éltet, ami megelevenít, ami irányt, amitől a leg­többet kell várnunk, nem a gazdálkodás, nem a matéria, hanem a szellem, a belátás, az­ érzés, az erkölcsi és vallási felfogás. Hiába szüntetik meg ott a magán­va­gyont, ahol a kommunista vezetők meggaz­dagodnak és életmódjuk olyan, hogy a les •­élvetegebb tőkések dőzsöléseit is megszé­gyeníti. A tömeg még jobban nélkülöz. :ob* lapunk­ mai sídma 316 oldal — Ára Mc„

Next