Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-26 / 95. (543.) szám

sisak** III. évfolyam 95. (543.) szám Prága, szombat, 1924 április 26 Előfizetési árak bel­ és külföldön: Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1*20 Ke. — Szerkesztőség : Prága II., Sto­­p&nská-ulive 40. I. Telefon: S0349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Lik­ova alioe 18. ss.t Telefon 6797. szám, i — Sürgönyeim: BLirlap, Praha. — wwr ■—w'pwi.* ii in wi­.niir — ~inor "TI Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Btf dl Május 4 és 11 (g.) Prága, április 25. (Május 4 és­­ május 11: két fontos Dáltum 62 európai politika naptárát)nai. Május 4-én lesznek a nemzet­birodalmi választások, május 11-én választja meg a maga parlamenti kép­viseletét Franciaország népe. Ez a két nap nagyobb jelentőségű, mint két egyszerű választás napja, mert mindkét választás külön-külön is és összefüggően is belekapcsolódik az európai politika legforrób­ban aktuális kérdéseibe, és a jövő kialakulása tekintetében döntő fontosságú lehet. Az európai politika mai helyzetében mint a bi­zonytalanság tehertétele szerepel ez a két választás. A német kormány cselekedeteinek­­ akcióképességét és sok tekintetben értékét befolyásolja az a körülmény, hogy háta mö­gött egy feloszlatott parlament vám és előtte áll a nép akaratának megnyilatkozási alkal­ma, amely lehet kedvező és cselekedeteit szankcionáló reánézve, de lehet oly kimene­telű is, hogy nyomában el kell tűnnie a né­met politika mai szóvivőinek és ennek követ­keztében jöhetnek a kormányzás polcára oly politikusok, akik nem fedik és nem osztják felelősségükkel a mai német kormány csele­kedeteit. De ugyanez a helyzet érezhető e­ francia politikai életnek az európai politikára kiható jelenségeinél, noha ott a patikai makacsságnak és a határozottságnak oly markáns egyénisége dominál, mint Poincaré. A két választási nap tehát európai poli­tikai jelentőségű és az európai politikának mai szerves­ és összefonódott állapotában ki­hatással lehet ennek az egész földrésznek életére és jövőbeli alakulására. A két választás szorosan egymáshoz fű­ződik a maga érdekeivel. A német választás után egy héttel választ a francia nép és bizo­nyos az, hogy politikai akaratának kialakulá­sánál hatása lesz annak, mint végződik Né­metországban a május negyedike. Németor­szágban a belpolitikai és gazdasági pártelvek­­ mellett két elv körül alakul ki a választási harc. Teljesítési politika* vagy az antant kö­veteléseivel szemben aktív rezisztencia — e fölött dönt május negyedikén a német nép. A választás e kettő között kétségkívül nehéz. Az egyik lenyűgözöttséget, az önálló létnek sok tekintetben való korlátozását és legföl­jebb mint távoleső reménységet csillogtat meg élet és békeleihetőségeket. A másik har­cot, kipusztított gazdasági erőforrások szétzilált energiák melletti küzdelmet, a vég­es­ső esetben talán háborút, talán forradalmas felhördülést jelent. A német nép nem dicse­kedhetik azzal, hogy a politikai ügyeskedés­nek és taktikázásnak művészetével rendel­kezik. A német nép május negyedikén az or­ganizációs politikának hűséges katonájaként vonul majd a választási urnák elé, a harcot nem az dönti majd el, melyik párt tudja a ma­ga álláspontját a prenzib­litás és az igazság ér­tékére emelni a választók előtt, de az a kér­dés, mely párt tudja a maga híveit szorosab­ban és biztosabban a pártkeretek között megtartani és fölvonultatni. Ha a német választásokon a teljesítési politika, a m­ai kormányzati politika, a közép­ső utakat kereső politika győz, akkor a fran­cia nép választási aktusa bizonyos külpolitikai megnyugvás érzésével fog lefolyni s ez eset­ben a franciák, politikai megnyilatkozása­i in­kább közeledhetik a mérsékeltebb és a külső politikában a kölcsönös­ség és belátás elveit hangoztató pártokhoz, mint akkor, ha Német­országban a harcias pártszervezetek kerül­nek fölénybe, mert akkor maga a német nép ad igazolást arról a poincaréi fölfogásról,­­hogy a németekkel szemben a franciák csak ellen­ségként léphetnek föl. A német nép sorsa ma Európa kérdése. A német választások nyo­mán legalább egy időre nyugalom, vagy izgal­­mas fellángolás következhetik. Európa logi­kus érdeke tehát nyugalmas atmoszférát okozó eredményt kívánna, ha nem maradna nyitt kérdés az, m­iképpen parírozza, ki az örök nyugtalanság rossz szelleme. Poincaré azt, ha a német választások nem a szélsősé­ges nemzeti irányt viszik diadalra s ha nem lenne morális erő és sok tekintetben érthető kilobb­anás a német nép körében érezhető el­keseredésben és a megalázások és elnyomo­rítások mai helyzetében. Amíg ez a két választás meg nem törté­nik, addig minden európai politikai akció en­nek árnyékaiban feneklik meg. Addig a ki­­ nem ala­kultság és bizonytalanság helyzete fogja le a definitív elhatározások gesztusait, addig a várakozás stádiumába kerül minden döntő kérdés, mert sorsdöntő lehet a május negye­dike Európára, de sorsdöntő lehet a május tizenegyedikére nézve is. E két fontos aktusnál az európai politikai életnek a következő­­ héten hűséges megvilá­gítást és méltatást fogunk adni. nttfön r­mmntmi pénteken Nacdona­ldal tériül Theunis Az angol kormány válasza ma Párisba érkezik — Kész a francia válasz is — Az angol-francia ellentét újabb jellemzője A jóvátételi kérdés Prága, április 25. kiérlelte önmagából annak a tegnapi napon szükségességét, hogy a belga miniszterelnök és külügy­miniszter közvetítőként lépjen föl Francia­­ország és Anglia között. Az utóbbi évek tapasztalataiból hagyományosnak mondható francia-angol ellentét, mint minden európai kérdésnél, hogy a jóvátételi kérdés végleges rendezésére irányuló törekvésnél is előtérbe nyomul. Ezt az ellentétet szeretnék átlő?­ni a belga államférfiak, noha nagyon kérdéses mert egy londoni távirat arról számol be, hogy a belgák részéről tervezett eszmecse­rére az angol kormány szerint nincs szük­ség, mert a szankciókról folytatandó antant­vita a jelen pillanatban kellemetlen belpoli­tikai következményeket válthatna ki Német­országban. Egy párisi távirat szintén két­ségbe vonja Theunis akciójának sikerét, mert úgy véli, hogy a szankciókról való eszmecserének csak akkor lenne ma értelme, ha a kérdés fölött az összes kormányok gyors megegyezésre tudnának jutni s erre különösen az angol fölfogást ismerve, semmi remény sem kínálkozik. A szakértői jelentések és javaslatok ügye tehát a megoldás fővágányáról az antant alapvető kérdésének, a vélemények különbségének mellékvágányára kerül és bizonyos az, hogy hosszabb idő kell ahhoz, amíg onnan mesterséges erőkkel kivontatják a végleges megoldás felé vezető sínpárra. Az angol-francia álláspont ellentéte kü­lönben más fronton is erősen érezhető. A Havas ügynökség ugyanis jelentést ad arról, hogy az angol kormány instrukciókkal látta el párisi követét ama válaszra nézve, ame­lyet a nagyköveti konferencia a német jegyzékre szándékszik adni, mely jegyzék­ben a német kormány állást foglal a szövet­ségközi katonai ellenőrző bizottság működé­sének újrafelvétele ellen. A jelentés szerint Anglia a német választásokra való tekintet­tel azon a nézeten van, hogy egyelőre arra kellett volna szorítkoznia az antantnak, hogy Németország előtt bebizonyítsa e kérdés szabályozásának szükségességét. Amíg tehát Poincaré a katonai ellenőrzés azonnali megkezdése mellett van, addig Macdonald a német választások lezajlásáig legalább­is függőben akarja tartani ezt a kérdést. Mai jelentéseink: Paris, április 25. A belga miniszterek pá­risi útjával kapcsolatosan a Le Journal úgy véli, hogy az eszmecsere vagy későn, vagy korán jön. Későn jön, ha arról van szó, hogy a szakértők javaslatait akarják elbírálni, mert ezeket principiálisan már elfogad­ták, korán jön, ha egy definitív végrehajtási tervet kívánnak létrehozni, mert ennek meg­teremtése a jóvátételi bizottság kötelessége. Csak akkor foglalkozhatnak a szövetséges kormányok a jóvátételi bizottság által hatás­körébe nem tartozónak minősített kérdések­kel, ha a jóvátételi bizottság által kiegészített szakértői tervek teljes és tökéletes realizá­ciós tervezetet alkotnak és a németek tettek­kel bebizonyítják szándékaik becsületességét. Tehát csakis egy dologról lehet szó s ez az, hogy engedni kell a­ jóvátételi bizottságot, hogy munkáját befejezhesse és munkáját, amennyire lehetséges, meg kell könnyíteni. A lap azt hiszi, hogy a szóbeli eszmecsere he­lyett elégséges lenne a delegátusokat helyes instrukciókkal ellátni . Pertin­ax az Echo de Parisban azt írja, hogy Bradburynak az a szándéka, hogy javaslatot tesz a jóvátételi bizottságnak arra nézve, hogy állapítsanak meg egy időpontot, ameddig a szakértői ter­veket keresztül kell vinni. Pertinax szerint Macdonaldnak kifejezett kívánsága az, hogy Theunis és Hymans Londonba menjenek. London, április 25. A Daily Telegraph­ arról értesül, hogy a jóvátételi bizottság jegyzékére a hivatalos angol válasz minden pillanatban megérkezhetik Parisba. Az elkül­dés körüli csekély késedelemnek oka arra vezethető vissza, hogy szükséges volt a do­­minionokkal e tárgyban tanácskozni. Páris, április 25. A Petit Parisien szerint a francia kormány válasza elkészült a jóvátételi bizottság jegyzékére. A francia válasz tartalmát titokban tartják. Ha a többi szövetséges kormány válasza ma délelőtt megérkezik, úgy a francia választ is átadják és a jóvátételi bizottság a vá­laszokkal már ma kezdhet foglalkozni. London, április 25. A Times brüsszeli je­lentése szerint Theunis és Hymans a jövő hét péntekjén érkeznek Londonba. Macdonald a belga követtel folytatott rövid tanácskozás alkalmával kijelentette, hogy rendkívül örül a látogatásnak. I szenátus megszavazts­a Prága, április 25. A szenátus mai ülésének legfontosabb tárgya a lakás­javaslat volt, amelyet rövidí­tett eljárásban el is fogadtak. Az eredeti tervtől eltérően, a szenátus holnap is ülést tart, amelyen ugyancsak rövidített eljárásban végeznek a szlovenszkói és ruszinszkói lege­lőjavaslattal, mire a szenátus is május köze­péig tartó szünetre megyen. A mai ülés rész­letes lefolyásáról alábbi tudósításunk számol­t be: Az ülést egynegyed tizenkét órakor nyi­totta meg Souscup al­elnök. A sajtója­vaslatot, az összeférhetetlenségi javaslatot, valamint­ a választási bíróság hatáskörének kibővíté­s­éről szóló javaslatot az alkotmányjogi bi­zottságihoz tették át azzal, hogy jelentését há­rom héten belül terjesszék elő. A m­entel­mi javaslatot az alkotmányjogi és a mentelmi bizottságnak, a szloveniszkői és ruszinszkói felelőjavasl­a­tot pedig a közgazdasági bizott­ságnak utalták ki, az utóbbit nyolc napos ha­táridővel. Miután második olvasásban elfo­gadták a tegnap megszavazott javaslatokat, a hadfoizsoratörvény novellája került tárgyalásra, amely — miként jelentet­tük — a népbíróságok hatáskörét megszün­­­teti és az uzsoraügyeket a szakbróságok elé utalja, továbbá a büntetéseket lényegesen enyhíti. Az előadó jelentés után Thoir (cseh ,iparospárti) beszélt, aki a javaslatot nem tartotta megfelelőnek és arra hivatkozott, hogy az uzsora­törvény, amely különben sem szünteti meg az uzsorát, a kis­iparosokat és a földmiveseket sújtja a­ leg­­iga­zságtalana­bban­. Az előadó zárszavai után a javaslatot első olvasásban elfogadták és áttértek a lakbérlők oltalmáról szóló javaslatra. Érdekes hogy E­ck­ste­in­né, a szociál­politikai bizottság előadója is beismerte, hogy a javaslat nem fogja kielégíteni sem a lakók, sem a háztulajdonosok kívánságait. Sl­a­v­i­k a szociálpolitikai bizottság je­lentését terjesztette elő a végrehajtási uiton való kilakoltatásokról szóló törvény (íex M­eissmer) meghosszabbítását célzó javaslat­ról, amelynek vitáját a lakástörvényével egy időben folytatja le a szenátus. A javaslat a kilakoltatás elhalasztását csak kétszer, kivé­teles­­ esetekben pedig háromszor engedi meg, ez utóbbi esetben azonban csak akkor, ha az elsőfokú­­ politikai hatóság igazolja, hogy a községben nincs más lakás. A vitában először Hac­l (német nemzeti) beszélt. Ez a javaslat — mondotta — szintén olya­n össze­­tortozott törvény, mint amilyeneket 1922-ben és 1923-ban tömegével gyártottak és tele van hibával. A javaslat nem oldja meg a lak­­bérlők oltalmának problémáját. Kifogásolja az építkezési mozgalom támogatására vonat­kozó törvény gyakorlati alkalmazásának módját és reméli, hogy e törvény hibáit egy újabb törvénnyel fogják megszüntetni Knesch (német agrárius): Reméli, hogy a lakbérlők oltalmát a többi háborús intézménnyel együtt rövidesen hatályon kí­vül helyezik. A lakáshiányt a kormány idézte elő azzal, hogy hivatalnokai részére nem építtetett házakat, hanem bérpalotákat vá­sárolt részükre. A törvény főképpen a közép­­osztályt, a kisbirtokosokat és az iparosokat sújtja és megbénítja az építkezési kedvet- In­dítványozza, hogy a háromezernél kevesebb lakosú községekben a lakbérlők oltalmát szüntessék meg. A lakbérlők oltalmának le­építésére a legjobb példát Magyarország szolgáltatja. Lőw (német szociáldemokrata): Tizen­egy módosító indítványt terjeszt be. Az előadók zárszavai után a javaslatokat eredeti szövegükben első és második olva­sásban elfogadták és Lőw módosító indítvá­­nyait elvetették. Megszavaztak azonkívül két határozati javaslatot. Az egyikben a szenátus azt kí­vánja, hogy a m­iniszterközi bizottság becs­lése, amennyiben az állam által garantált épít­kezésekre vonatkozik, a tényleges kiadások alapján történjék. A második határozati ja­vaslat fölszólítja az illetékes ügyosztályokat, hogy a miniszterközi bizottságot a legrövi­debb időn belül küldjék ki a már fölépített házak munkálatainak kollaudációjára. A festők és mázolók védelméről szóló javaslat vitája következett ezután, amely bizonyos festékek vegyi összetételét határozza meg a festő- és mázolómunkások egészségének és életének megoltalmazása ér- 109 cseh-szl. koronáért fizettek ma, április 25-én. Zürichben 16.60 svájci frankot Budapesten 1239 000.— magyar koronát Bécsiben 209500.— osztrák koronát BorlillllOQ 12460000 80000.*— német márkát

Next