Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-01 / 146. (594.) szám
J JjTM 4B W DI. évfolyam 146. (594.) szám M Prága, kedd> 1924 júnus 1 ' Előfizetési árak belföldön: Egész évre 300 Kfc., gnygggp siíKffffHy AMy ***'ffuau_ gnwjmmMgr félévre ISO K.S* negyedévre 76 Kó., egy hónapw JcP ptjfjfrr inf! Ápi? Ára?" $*5 ® JíivW kesztóség: Prága IL, Stépánská ulice 40/1. _ Jp éW Mt llL IIF Jt Wfr Jjaf Teletek:71 és 30M9. Kiadóhivatal: Jp <»Orgbh T Prága L, LiHové allce 18. szám. Telefon: 6707. '-W SSrgönyefmn: Hírlap, Praha. Óriási tüntetés Berlinben Versailles ellen Berlin, június 30. A német egyesületek munkaszövetsége a Reichstag épületében tegnap hatalmas tüntetést rendezett a versaillesi békediktátum és a háború felidézésének vádja ellen. A tüntetésen részt vettek Marx birodalmi kancellár, Streseamann birodalmi külügyminiszter, valamint Luther, Braun, Gessler és Hamm miniszterek is. A monnkabizottság, mely hétszáz különböző szervezetet képvisel, határozati javaslatot fogadott el, melyben rámutat arra, hogy a németek az igazság békéjét kívánják. Hangsúlyozza, hogy Wilson ígéreteit nem tartották be és ennek tulajdonítható, hogy egész Európa szenved. A német nép minden erejével védekezni fog a birodalom felhomlasztására irányuló törekvések ellen, melyek a német gazdasági életet és a német nép erejét meg akarják semmisíteni. Határozottan tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy Németország idézte volna föl a világháborút. Stiesemann külügyminiszter kijelentette, hogy a háború fölidézésének kérdését hivatalosan fogja fölvetni. A német nép igazságot, szabadságának helyreállítását és a többi népekkel való egyenjogúsítását követeli. Népszavazás fogja eldönteni, hogy Amerika belép-e a népszövetségbe New York, június 30. A demokratikus konvent vasárnapi ülésén a választási program összeállítására kiküldött bizottság elnöke jelentést tett a többség által javasolt programról. Az ötven pontot tartalmazó program főképen gazdasági kérdésekkel foglalkozik és egyik fő célja az európai gazdasági problémák megoldása. A program elítéli a lausannei szerződést és követeli az amerikai jogoknak Törökországban való védelmét. A demokratikus konvent a programot efogadta. Baker volt hadügyi államtitkár a kisebbségi bizottság jelentését adta elő. A bizottság a wilsoni elvek értelmében azt kívánja, hogy Amerika haladéktalanul lépjen be a népszövetségbe. A konvent a bizottság indítványát nem fogadta el. A választási programnak a népszövetségre vonatkozó része a háborús rendszer leküzdésére vonatkozik. A konvent bizalommal viseltetik a népszövetség és a nemzetközi döntőbíróság iránt. A konvent elhatározta, hogy népszavazás alá bocsátja a következő kérdést: Akarnak-e az Északamerikai Egyesült Államok a népszövetség tagjai lenni olyképpen, hogy az Egyesült Államok elnöke és a kongresszus által megállapított módosító indítványokat fönntartják. A baloldali előretörés (g.) Prága, junius 30. Az európai politika a békekötések óta talajtalanul gyökerezik s igy könnyen ingó a helyzete. Hol az egyik oldalon kap rést, hol a másikon gyülemlik föl veszedelmes mennyiségű gyújtó és elaknázott anyag s a bizonytalanság szülte eszmekáoszban irányok kerülnek előtérbe és irányok buknak el a soha fel nem támadásig. A legutóbbi események az előtérnek rivaldás közeltéig sodortak egy irányzatot, mely az európai béke negatívumainak köszönheti életerejét s amely most készül arra, hogy a régi kulisszák keretei közé új felfogást és talán technikát is vigyen és így próbálja megteremteni azt, ami az elődjei játéka nyomán elveszett, a béke első elemét: a harmóniát. Ez az uj irányzat az általános politikai definíciók szerint baloldali,a jelszavas politikai meghatározások szótára után demokratikus, az ideális elvek fantasztikusainak nyelvén szólva: pacifista. Mindezek a jelzők azonban felületes és mellékutakon járó politikai megállapítások, mert hiszen az a körülmény, hogy Németországban a balfelé szineződő középpártok uralkodnak, Angliában az angol speciális gazdasági és politikai életből kisarjadt munkásirányzat került felszínre s Franciaországban a radikálisok ültek Pomcaré örökébe, nem a baloldali irányzatok időbeteljesülését, abszolút szükségszerűségét és a kor parancsának kihatását jelentik, de külön-külön és együttvéve abból a tényből fakadnak, hogy a háború utáni kormányzás és a békeberendezés politikája rossz és elhibázott volt. Sajnos, a politikában nem áll úgy az eset, hogyha az egyik pólus rosszul funkcionál, jön a másik és az beválik... sajnos, a politikában úgy van, hogy abból, hogy Poincaré rossz volt, nem következik az, hogy Herriot jó és kifogástalan lesz. Nem lehet és nem szabad ezt a következtetést végigvinni már csak azért sem, mert a baloldali irányzatok előtérbe nyomulása sehol sem történt a pozitív program előre kidolgozott haditervével és az építő politika rekonstrukciós terveivel együtt, de egy félesemény bekövetkeztét jelentik: annyit, hogy az eddigi politika megbukik, de ezen felül semmi bizonyosságot. Emellett a három legszembeötlőbb baloldali előretörés között nem lehet az organikus összefüggéseket, egyszerűen a három baloldali irányzat egységes vagy összesimuló felületeit konstatálni sem az elvekben, sem a metódusokban. Macdonald az angol érdekeket sokszor előbbre becsüli, mint az európaiakat. íierriot az európai béketényezőket kötelék és erő nélkül igyekszik összefűzni, mert csak jobb reménységek prospektívájából és pozitív tudat nélkül mondja kényszeredetten ki a leszerelési ellenőrzés igényét. A baloldali koncertben tehát nincs meg az összehangoltság, nincs meg az alapakkord, elveszett a dirigensi pálca és hogy a hangok eddig nem siketítették a fület, annak egyszerűen az az oka, hogy eddig csak az elhelyezkedés történt meg és nem harsant föl még a nyitány sem. Ma még csak reményektől színes szavak röpködnek a levegőben. A cselekvések előtti kijelentgetések mozgalmas napjait éljük, ma még tompák az ütközőpontok és szunnyadnak a divergens erők. Ma még lehet a politikai hit könnyűvezető reménykedésével beszélni arról, hogy a londoni konferencia megoldja a jóvátételi kérdést s úgy oldja meg, hogy az igazság kecskéje is jóllakik , s az antant káposztáskertjében sem esik kár, ma még el lehet képzelni a politikai képzeletvilág hamar szövő fantáziájával, hogy a népszövetség reorganizációja meg lesz és a valódi értékére emeli ezt a szervezetet, hogy a demokratizált antant egységesebb és produktívebb lesz, mint a háborús kreáció, hogy a baloldali politika ügyes mérsékléssel háttérbe szorítja a nacionalizmusnak internacionalista megnyilatkozásait, ezt a szélsőséges, türelmetlen és a béke átkaiból kisarjadt jelenséget, de nem szabad hinni abban, hogy a politikai hit és reménység mindég és a jelen esetben is politikai realitássá és valósággá változik. Ez a smai körülmények között könnyelmű és túl optimista fölfogás lenne... A háború utáni idők pedig arra intenek, hogy nézzük a dolgok legreálisabb oldalait és ne higyjük, hogy a reménykedések apró porszemeiből a békét körülsáncoló erődítések lesznek. Néha és sokszor elég egy enyhe szél és a porszem elröpül... Hányszor láttuk ezt a folyamatot, hányszor borult föl a kibontakozás akciója amiatt, hogy a politikai realitás hiányzott belőle. Vajjon van-e a baloldali előretörésben politikai realitás? Aki azt mondja, hogy van, az a reménykedés előretolt prospektívájába veszti el a gondolkodás láncolatos fonalát. Aki az európai békét és új életet a baloldal vagy a jobboldal kérdéséhez fűzi, az megfeledkezik arról, hogy a béke után vágyódó lelki erők nem politikai színek és tendenciák körül jegecesednek ki, de egy nagy általános és hatalmas lendületű akaratban. Aki ezt az akaratot szolgálja, az akár baloldali, akár jobboldali, — de a jövőre alkalmas politikus. Főszerkesztő: A Szlovénokéi és Ruszinszkét Szövetkezett Ellenzék; Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. A német kormány jegyzéke Parisba érkezett Berlin, június 30. A párisi német követ átnyújtotta a nagyköveti konferencia elnökének a német kormány jegyzékét a katonai ellenőrzés kérdésében. A jegyzék visszautasítja azt az állítást, hogy Németország képes lehet arra, hogy Európában fegyveres konfliktusokat idézzen föl. Kifejezetten megállapítja, hogy a német kormány az előbbi jegyzékekben lefektetett jogi álláspontot továbbra is fentartja. fia ebből nem vonja le azonnal a praktikus következményeket, úgy ez az időközben beállott és az egész politikai helyzetben bekövetkezett változásból folyik. A német kormány a szövetséges kormányok kifejezett kijelentései alapján, amely szerint csak a Versailles békeszerződés 213. szakaszában jelzett eljáráshoz vezető átmeneti intézkedésről van szó, hajlandó az ellenőrzést megengedni. Kiköti azonban, hogy az ellenőrzést oly módon kell keresztülvinni, amely ama szellemből fakad, amely hivatva van a népek közötti összeköttetéseket szabályozni. A német kormány kifejezésre juttatja, hogy az ellenőrzést minden eszközzel gyorsítani kell és kéri annak végső határidejét szeptember 30-ban megállapítani. Kijelenti, hogy a német kormány megértéssel viseltetik ama kívánság iránt, hogy a nemzetközi helyzetet abban a pillanatban ne terheljék meg, amikor a szakértői javaslatok gyors keresztülvitelének kilátásai annak reményét táplálják, hogy a jóvátételi kérdés végleges megoldására és ezzel az általános és igazi béke számára megtalálják az alapot. A német szervezetek fokozódó aktivitásával kapcsolatosan visszautasítja azt az aggodalmat, hogy ez által Európában újabb fegyveres konfliktusok következhetnek be. Ezek a szervezetek, amelyek a német ifjúság testi nevelését igyekeznek előmozdítani, abból indulnak ki, hogy az általános védkötelezettségnek nem csak katonai, de kiváló nevelési előnyei is voltak s arra az elvre gondolnak, hogy minden népnek kötelessége ifjúságát egészséges és erős testben megtartani. Nem jogos a sport- és torna egyesületek működését összehozni Németország katonai előkészületeivel. A német nép elutasítja a háború gondolatát és minden politikai faktora megegyezik abban, hogy egy titkos fegyverkezés éppen olyan lehetetlen, mint céltalan lenne. A német kormány komolyan törekszik arra, hogy bizonyos Politikai szövetségeknél, ahol ugyan nem lehet komoly fegyverkezésről szó, a lefegyverzést keresztülvigye. Azután a német nép elkeseredésének okait vázolja a jegyzék és kijelenti, hogy ez az elkeseredés sohasem nőtt volna az eddigi fokra, ha Németországgal szemben a megértés politikáját folytatták volna. A jegyzék rámutat arra, hogy Németország hadseregének technikai eszközei és materiális erőssége kisebb, mint a legkisebb államoké s hogy a háború után egyetlen új ágyút sem állítottak elő s annyi muníciójuk sincs, amennyit a békeszerződés megenged. „A köztársaság védelmében" Besztercebánya, június 30. Hogy a köztársaság védelméről szóló drákói törvénynek milyen következményei lehetnek, azt élénken illusztrálja a besztercebányai törvényszék előtt e hó 27-én Csizi Kálmán és társa bűnügyében megtartott tárgyalás s az ott hozott ítélet. Csizi Kálmán lénártfalvi lakost a füleki állomáson a múlt év szeptember 13-án egy ismeretlen ember megkérte, hogy egy levelet adjon át Ciuttmann Miksa ragyolci jegyzőnek s ezért 20 korona díjazást adott neki. Csizi a levelet elvitte Ragyolcra s ott a jegyzőnek átadta, aki azonban konstatálta, hogy a levél nem neki, hanem a nemesradnóti jegyzőnek szól, akit tényleg Guttmann Miksának hívnak. A ragyolci jegyző, Nesvarba, azonban gyanúsnak találta a levelet, felbontotta és Csizit letartóztatta. Csizi ijedtében hamis nevet mondott, ami helyzetét még súlyosabbá tette. Nesvarba jegyző az esetet nyomban a csendőrségnek jelentette s a vizsgálat úgy Csizi, mint Guttmann nemesradnóti jegyző ellen megindult. A kA-ÁA: A vér tarkő rx. a következő volt: „Tekintetes Guttmann Miksa jegyző urnak, Ragyole. Kedves Jegyző Urkeztetem szóbeli ígéretére. E sorok Emléírója minden tekintetben megbízható. Jámbor/' Az államügyészség a már tíz hónapja fogva levő Csizi ,valamint a szabadlábon hagyott Gusiiman -tói és a köztársaság védelméről szóló törvény 6. paragrafusába ütköző katonai árulás büntette miatt emelt vádat, amely felett e hó 27-én mondott ítéletet a besztercebányai törvényszék. Csizi kijelentette, hogy Jámbort nem ismeri s vele sohasem érintkezett, ugyanezt adta elő Guttmann is. A pozsonyi katonai hírszerző osztály főnöke kijelentette, hogy Jámbor bánrévei főhadnagy mint magyar kéimtiszt ismeretes előtte, azonban ő is azon a nézeten volt, hogy egy jegyzőnek nem igen van módjában katonai titkokhoz hozzájutni. A védelem kifejtette, hogy semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy a vádlottak Jámbor főhadnaggyal összeköttetésben állottak volna, sőt az sincs bizonyítva, hogy Jámbor kémfőhadnagy volna, de sőt az sem, hogy a levél tőle származnék. A levél tartalmában egyáltalán nem foglaltatik semmi olyan, amiből kémkedésre lehetne következtetni, pedig a törvény kifejezetten megkívánja, hogy a cselekmény olyan tárgyak vagy körülmények elárulására irányuljon, melyeik a köztársaság katonai védelmének érdekében titokban tartandók volnának. Még ha a leivel Jámbor főhadnagytól is származnék, annak tartalma teljesen magán érdekű dologra vonatkozhatok s katonai titokról szó sincs benne. A három cseh bíróból álló tanács hosszu tanácskozás után Guttmann közjegyzőt a vád alól felmentette azon az alapon, hogy vele szemben kémkedésre irányuló cselekmény bizonyítást nem nyert, s ennek dacára Csizit kémkedésben való közreműködés miatt bűnösnek mondta ki és háromévi fegyházra ítélte, azzal indokolván, hogy bizonyítottnak látja, miszerint Csizi Jámbor magyar kémfőhadnaggyal összeköttetésben állott s így az általa kézbesíteni szándékolt levél csakis valamely katonai titok közlésére irányulhatott. Az ügyész Guttmann felmentése miatt, Csizi és védője pedig az elitéltetés miatt felebbezést jelentettek be. A szigorú ítélet általános feltűnést keltett. 100 cseh-szl. Koronáén fizettek ma, június 30-án: Zürichben 16.60 svájci frankot Budapesten 242000.— magyar koronát Bécsben 209700.— osztrák koronát Berlilben 12350000000000.— német márkát