Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-01 / 146. (594.) szám

J JjTM 4B W DI. évfolyam 146. (594.) szám M Prága, kedd> 1924 jún­us 1 ' Előfizetési árak belföldön: Egész évre 300 Kfc., gnygggp siíKffffHy AMy ***'ff­­uau_ gnwjmmMgr félévre ISO K.S­* negyedévre 76 Kó., egy hónap­w­­ JcP ptjf­­jfrr inf! Ápi? Ára?" $*5 ® JíivW kesztóség: Prága IL, Stépánská ulice 40/1. _ Jp éW Mt llL IIF Jt Wfr Jjaf Teletek­:­­71 és 30M9.­­ Kiadóhivatal: Jp <»Orgbh T Prága L, LiHové allce 18. szám. Telefon: 6707. '-W­ SSrgön­yefmn: Hírlap, Praha. Óriási tüntetés Berlinben Versailles ellen Berlin, június 30. A német egyesületek munkaszövetsége a Reichstag épületében tegnap hatalmas tüntetést rendezett a versaillesi békediktátum­ és a háború felidézésének vádja ellen. A tüntetésen részt vet­tek Marx birodalmi kancellár, Streseamann biro­dalmi külügyminiszter, valamint Luther, Braun, Gessler és Hamm miniszterek is. A monnkabizott­­ság, mely hétszáz különböző szervezetet kép­visel, határozati javaslatot fogadott el, melyben rámutat arra, hogy a németek az igazság békéjét kívánják. Hangsúlyozza, hogy Wilson ígéreteit nem tartották be és ennek tulajdonítható, hogy egész Európa szenved. A német nép minden ere­jével védekezni fog a birodalom felhom­lasztására irányuló törekvések ellen, melyek a német gazda­sági életet és a német nép erejét meg akarják semmisíteni. Határozottan tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy Németország idézte volna föl a világháborút. Stiesemann külügyminiszter kije­lentette, hogy a háború fölidézésének kérdését hi­vatalosan fogja fölvetni. A német nép igazságot, szabadságának helyreállítását és a többi népekkel való egyenjogúsítását követeli. Népszavazás fogja eldönteni, hogy Amerika belép-e a népszövetségbe New­ York, június 30. A demokratikus­­ konvent vasárnapi ülé­sén a választási program összeállítására ki­küldött bizottság elnöke jelentést tett a több­ség által javasolt programról. Az ötven pon­tot tartalmazó program főképen gazdasági kérdés­ekkel foglalkozik és egyik fő célja az európai gazdasági problémák megoldása. A program elítéli a lausannei szerződést és követeli az amerikai jogoknak Törökország­ban való védelmét. A demokratikus konvent a programot efogadta. Baker volt hadügyi államtitkár a kisebb­ségi bizottság jelentését adta elő. A bizott­ság a wilsoni elvek értelmében azt kívánja, hogy Amerika haladéktalanul lépjen be a nép­­szövetségbe. A konvent a bizottság indítványát nem fogadta el. A választási programnak a népszövet­ségre vonatkozó része a háborús rendszer leküzdésére vonatkozik. A konvent bizalom­mal viseltetik a népszövetség és a nemzet­közi döntőbíróság iránt. A konvent elhatározta, hogy népsza­vazás alá bocsátja a következő kérdést: Akarnak-e az Északamerikai Egyesült Államok a népszövetség tagjai lenni oly­képpen, hogy az Egyesült Államok elnöke és a kongresszus által megállapított módo­sító indítványokat fönntartják. A baloldali előretörés (g.) Prága, junius 30. Az európai politika a békekötések óta talajtalanul gyökerezik s igy könnyen ingó a helyzete. Hol az egyik oldalon kap rést, hol a másikon gyülemlik föl veszedelmes mennyiségű gyújtó és elaknázott anyag s a bizonytalanság szülte eszmekáoszban irá­nyok kerülnek előtérbe és irányok buknak el a soha fel nem támadásig. A legutóbbi ese­mények az előtérnek rivaldás közeltéig so­dortak egy irányzatot, mely az európai béke negatívumainak köszönheti életerejét s amely most készül arra, hogy a régi kulisszák ke­retei közé új felfogást és talán technikát is vigyen és így próbálja megteremteni azt, ami az elődjei játéka nyomán elveszett, a béke első elemét: a harmóniát. Ez az uj irányzat az általános politikai definíciók szerint baloldali,­­a jelszavas poli­tikai meghatározások szótára után demok­ratikus, az ideális elvek fantasztikusainak nyelvén szólva: pacifista. Mindezek a jelzők azonban felületes és mellékutakon járó politikai megállapítások, mert­ hiszen az a körülmény, hogy Németországban a balfelé szineződő középpártok uralkodnak, Angliá­ban az angol speciális gazdasági és politikai életből kisarjadt munkásirányzat került fel­színre s Franciaországban a radikálisok ültek Pomcaré örökébe, nem a baloldali irá­nyza­­tok időbeteljesülését, abszolút szükségszerű­ségét és a kor parancsának kihatását jelen­tik, de külön-külön és együttvéve abból a tényből fakadnak, hogy a háború utáni kor­mányzás és a békeberendezés politikája rossz és elhibázott volt. Sajnos, a politikában nem áll úgy az eset, hogyha az egyik pólus ros­­­szul funkcionál, jön a másik és az beválik... sajnos, a politikában úgy van, hogy abból, hogy Poincaré rossz volt, nem következik az, hogy Herriot jó és kifogástalan lesz. Nem lehet és nem­ szabad ezt a következtetést végigvinni már csak azért sem, mert a bal­oldali irányzatok előtérbe nyomulása sehol sem történt a pozitív program előre kidolgo­zott haditervével és az építő politika rekon­strukciós terveivel együtt, de egy félese­mény bekövetkeztét jelentik: annyit, hogy az eddigi politika megbukik, de ezen felül sem­mi bizonyosságot. Emellett a három legszembeötlőbb balol­dali előretörés között nem lehet az organikus összefüggéseket, egyszerűen­ a három balol­dali irányzat egységes vagy összesimuló fe­lületeit konstatálni sem az elvekben, sem a metódusokban. Macdonald az angol érdeke­ket sokszor előbbre becsüli, mint az euró­paiakat. íierriot az európai béketényezőket kötelék és erő nélkül igyekszik összefűzni, mert csak jobb reménységek prospektívájá­­ból és pozitív tudat nélkül mondja kénysze­redetten ki a leszerelési ellenőrzés igényét. A baloldali koncertben tehát nincs meg az összehangoltság, nincs meg az alapakkord, elveszett a dirigensi pálca és hogy a hangok eddig nem siketítették a fület, annak egy­szerűen az az oka, hogy eddig csak az el­helyezkedés történt meg és nem harsant föl még a nyitány sem. Ma még csak reményektől színes szavak röpködnek a levegőben. A cselekvések előtti kijelentgetések mozgalmas napjait éljük, ma még tompák az ütközőpontok és szunnyad­nak a divergens erők. Ma még lehet a poli­tikai hit könnyűvezető reménykedésével be­szélni arról, hogy a londoni konferencia megoldja a jóvátételi kérdést s úgy oldja meg, hogy az igazság kecskéje is jóllakik , s az antant káposztáskertjében sem esik kár, ma még el lehet képzelni a politikai képze­letvilág hamar szövő fantáziájával, hogy a népszövetség reorganizációja meg lesz és a valódi értékére emeli ezt a szervezetet, hogy a demokratizált antant egységesebb és pro­­duktívebb lesz, mint a háborús kreáció, hogy a baloldali politika ügyes mérsékléssel hát­térbe szorítja a nacionalizmusnak internacio­nalista megnyilatkozásait, ezt a szélsőséges, türelmetlen és a béke átkaiból kisarjadt je­lenséget, de nem szabad hinni abban, hogy a politikai hit és reménység mindég és a jelen esetben is politikai realitássá és valósággá változik. Ez a smai körülmények között kön­­­nyelmű és túl optimista fölfogás lenne... A háború utáni idők pedig arra intenek, hogy nézzük a dolgok legreálisabb oldalait és ne higyjük, hogy a reménykedések apró porszemeiből a békét körülsáncoló erődíté­sek lesznek. Néha és sokszor elég egy eny­he szél és a porszem elröpül... Hányszor láttuk ezt a folyamatot, hányszor borult föl a kibontakozás akciója amiatt, hogy a poli­tikai realitás hiányzott belőle. Vajjon van-e a baloldali előretörésben politikai realitás? Aki azt mondja, hogy van, az a reménykedés előretolt prosp­ektívájába veszti el a gondolkodás láncolatos fonalát. Aki az európai békét és új életet a baloldal vagy a jobboldal kérdéséhez fűzi, az megfe­ledkezik arról, hogy a béke után vágyódó lelki erők nem politikai színek és tendenciák körül jegecesednek ki, de egy nagy általá­nos és hatalmas lendületű akaratban. Aki ezt az akaratot szolgálja, az akár baloldali, akár jobboldali, — de a jövőre alkalmas politikus. Főszerkesztő: A Szlovénokéi és Ruszinszkét Szövetkezett Ellenzék; Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. A német kormány jegyzéke Parisba érkezett Berlin, június 30. A párisi német követ átnyújtotta a nagyköveti konferencia elnökének a német kor­mány jegyzékét a katonai ellenőrzés kérdésében. A jegyzék visszautasítja azt az állítást, hogy Németország képes lehet arra, hogy Európában fegyveres konfliktusokat idézzen föl. Kifejezetten megállapítja, hogy a német kormány az előbbi jegyzékekben lefektetett jogi álláspontot továbbra is fentartja. fia ebből nem vonja le azonnal a praktikus következ­ményeket, úgy ez az időközben beállott és az egész politikai helyzetben bekövetkezett változásból folyik. A német kormány a szövetséges kormányok kifejezett kijelentései alapján, amely szerint csak a Versailles­ békeszerződés 213. szakaszában jelzett eljárás­hoz vezető átmeneti intézkedésről van szó, hajlandó az ellenőrzést megengedni. Kiköti azonban, hogy az ellenőrzést oly módon kell keresztülvinni, amely ama szellemből fakad, amely hivatva van a népek közötti összeköttetéseket szabályozni. A német kormány ki­fejezésre juttatja, hogy az ellenőrzést minden eszközzel gyorsítani kell és kéri annak végső határidejét szeptember 30-ban megállapítani. Kijelenti, hogy a német kormány megértéssel viseltetik ama kívánság iránt, hogy a nemzetközi helyzetet abban a pilla­natban ne terheljék meg, amikor a szakértői javaslatok gyors keresztülvitelének kilátásai annak reményét táplálják, hogy a jóvátételi kérdés végleges megoldására és ezzel az általános és igazi béke számára megtalálják az alapot. A német szervezetek fokozódó ak­tivitásával kapcsolatosan visszautasítja azt az aggodalmat, hogy ez által Európában újabb fegyveres konfliktusok következhetnek be. Ezek a szervezetek, amelyek a német ifjúság testi nevelését igyekeznek előmozdítani, abból indulnak ki, hogy az általános védkötele­­zettségnek nem csak­ katonai, de kiváló nevelési előnyei is voltak s arra az elvre gondol­nak, hogy minden népnek kötelessége ifjúságát egészséges és erős testben megtartani. Nem jogos a sport- és torna egyesületek működését összehozni Németország katonai elő­készületeivel. A német nép elutasítja a háború gondolatát és minden politikai faktora megegyezik abban, hogy egy titkos fegyverkezés éppen olyan lehetetlen, mint céltalan lenne. A német kormány komolyan törekszik arra, hogy bizonyos Politikai szövetségek­nél, ahol ugyan nem leh­et komoly fegyverkezésről szó, a lefegyverzést keresztülvigye. Azután a német nép elkeseredésének okait vázolja a jegyzék és kijelenti, hogy ez az elkeseredés sohasem nőtt volna az eddigi fokra, ha Németországgal szemben a megértés politikáját folytatták volna. A jegyzék rámutat arra, hogy Németország hadseregének technikai eszközei és materiális erőssége kisebb, mint a legkisebb államoké s hogy a há­ború után egyetlen új ágyút sem állítottak elő s annyi muníciójuk sincs, amennyit a béke­­szerződés megenged. „A köztársaság védelmében" Besztercebánya, június 30. Hogy a köztársaság védelméről szóló drákói törvénynek milyen következményei lehetnek, azt élénken illusztrálja a beszter­cebányai törvényszék előtt e hó 27-én Csizi Kálmán és társa bűnügyében megtartott tár­gyalás s az ott hozott ítélet. Csizi Kálmán lénártfalvi lakost a füleki állomáson a múlt év szeptember 13-án egy ismeretlen ember megkérte, hogy egy levelet adjon át Ciutt­­mann Miksa ragyolci jegyzőnek s ezért 20 korona díjazást adott neki. Csizi a levelet el­vitte Ragyolcra s ott a jegyzőnek átadta, aki azonban konstatálta, hogy a levél nem neki, hanem a nemesradnóti jegyzőnek szól, akit tényleg Guttmann Miksának hívnak. A ragyolci jegyző, Nesvarba, azonban gyanús­nak találta a levelet, felbontotta és Csizit le­tartóztatta. Csizi ijedtében hamis nevet mon­dott, ami helyzetét még súlyosabbá tette. Nesvarba jegyző az esetet nyomban a csend­őrségnek jelentette s a vizsgálat úgy Csizi, mint Guttmann nemesradnóti jegyző ellen megindult. A kA-ÁA: A vér tarkő rx. a következő volt: „Tekintetes Guttmann Miksa jegyző urnak, R­agyole. Kedves Jegyző Ur­­keztetem szóbeli ígéretére. E sorok Emlé­írója minden tekintetben megbízható. Jámbor/' Az állam­ügyészség a már tíz hónapja fogva levő Csizi ,valamint a szabadlábon hagyott Gusii­­m­an -tói és a köztársaság védelméről szóló törvény 6. paragrafusába ütköző katonai árulás büntette miatt emelt vádat, amely felett e­­ hó 27-én mondott ítéletet a besztercebányai törvényszék. Csizi kijelentette, hogy Jám­bort nem ismeri s vel­e sohasem érintkezett, ugyanezt adta elő Guttmann is. A pozsonyi katonai hírszerző osztály főnöke kijelentet­te, hogy Jámbor bánrévei főhadnagy mint­­ magyar kéimtiszt ismeretes előtte, azonban ő is azon a nézeten volt, hogy egy jegyzőnek nem igen van módjában katonai titkokhoz hozzájutni. A védelem kifejtette, hogy sem­miféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy a vádlottak Jámbor főhadnaggyal összekötte­tésben állottak volna, sőt az sincs bizonyít­va, hogy Jámbor kém­főhadnagy volna, de sőt az sem, hogy a levél tőle származnék. A levél tartalmában egyáltalán nem foglalta­tik semmi olyan, amiből kémkedésre lehetne következtetni, pedig a törvény kifejezetten megkívánja, hogy a cselekmény olyan tár­gyak vagy körülmények elárulására irányul­jon, melyeik a köztársaság katonai védelmé­nek érdekében titokban tartandók volnának. Még ha a leivel Já­mbor főhadnagytól i­s szár­maznék, annak tartalma teljesen magán érde­kű dologra vonatkozhat­ok s katonai titokról szó sincs benne. A három cseh bíróból álló tanács hos­­­szu tanácskozás után Guttmann közjegyzőt a vád alól felmentette azon az alapon, hogy vele szemben kémkedésre irányuló cselek­mény bizonyítást nem nyert, s ennek dacára Csizit kémkedésben való közreműködés miatt bűnösnek mondta ki és háromévi fegy­­házra ítélte, azzal indokolván, hogy bizo­nyítottnak látja, miszerint Csizi Jámbor ma­gyar kémfőhadnaggyal összeköttetésben ál­lott s így az általa kézbesíteni szándékolt levél csakis valamely katonai titok közlésére irányulhatott. Az ügyész Guttmann felmen­tése miatt, Csizi és védője pedig az elitélte­tés miatt felebbezést jelentettek be. A szigo­rú ítélet általános feltűnést keltett. 100 cseh­-szl. Koronáén fizettek ma, június 30-án: Zürichben 16.60 svájci frankot Budapesten 242000.— magyar koronát Bécsben 209700.— osztrák koronát Berlilben 12350000000000.— német márkát

Next