Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-01 / 223. (671.) szám
25 A cseh nemzeti demokraták sajnálkoznak Prága, szeptember 30. :A Nor Listy sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a parlament még mindig nem intézte el az állami tényleges és nyugdíjas alkalmazottak illetményrendezését. A lap leghatározottabban elutasítja azt a , gyanúsíatást", hogy a nemzeti demokratáik létszámlapasztásra gondolnának és azt hangoztatja, hogy Kramárék a parlament elsőrendű kötelességének tartják a tisztviselőkérdés megoldását. A nemzeti demokrata Nár. Listy néhány hét előtt másként beszélt: azt ígérte, hogy a pártkabinet kérdést csinál a tisztviselők ügyéből. Ma csupán sajnálkozó szavakkal akarja elintézni az ügyet. Kramáréknak módjukban volt a kérdést kiélezni — ha akarták volna, a baj azonban ott van, hogy a kormánypártok mostohagyermekként kezelik az állam alkalmazottait s nincsen komoly szándékukban a fizetésjavítás. Dénes lapja ünisrél Prága, szeptember 30. Pár nap előtt vezető cikkünkben fejtegettük azt a kérdést, milyen jelentősége van Benes politikájára nézve annak az eseménynek, hogy Radics a jugoszláv kormányzásnak aktív tényezőjévé lesz. Ezt a fejtegetésünket némileg kiegészíti Benes lapjának mai vezércikke, amely az új jugoszláv belpolitikai helyzettel foglalkozik. A vezércikk kifejti, hogy Davidovics kénytelen lesz alkotmány változtatásokat keresztülvinni, hogy biztos talajt teremtsen lába alatt. Rámutat arra, hogy az új kormány sorsa teljesen Radicstól függ, mert ha Radics hetvenegy képviselőjét a kormány rendelkezésére bocsátja, többség áll, akkor a kormány háta mögött olyamilyennel eddig jugoszláviai minisztérium nem rendelkezett. A lap szerint azonban Radics kétszínü politikát folytat, mert amíg a szónoklásai közben úgy beszél a horvátokról, mint önálló népről, amelynek köztársaságra van szüksége, s Jugoszláviát fikciónak és csalásnak nevezi, addig másrészről igyekszik Davidovics kormányát alátámasztani. A Radics-párti politikusok a kormányban történelmi eseményt jelentenek Jugoszláviára nézve. Történelmi jelentőségű az, hogy az a párt, amely öt éven keresztül az államot nemlétezőnek tekintette, a parlamentet törvényellenesnek tartotta, belép a kormányba és esküt tesz a királyra, az alkotmányra és az államra. És mivel Radics a határtalan lehetőségek politikusa, el kell lenni készülve arra, hogy rövidesen hírül fogja adni, hogy Sándor király a valódi parasztkirály, aki éppen olyan, amilyennek a horvátok az ő köztársaságukban a királyt Péntek: Ifj. INCZINGER FERENC: Dalok. (Vers.) Szombat: NYÁRY ANDOR: A malac ára. Vasárnap: URRIDA: Sóhajos ének. (Vers.) — ÖLVEDI LÁSZLÓ: favágónak szegődöm. (Vers.) — MARÓTIlY JENŐ: Justilia sarka alatt, elképzelték. Ki fogja jelenteni, hogy elkövetkezett az idő arra, hogy a horvát parasztköztársaság egy királlyal az élén valósággá válhasson. Közben azonban az a körülmény, hogy a horvát parasztok felelősen részt vesznek a kormányzásban, nemzetközileg megerősíti , a jugoszláv állameszmét. A Prager Pressének ez a vezércikke bizonysága annak, hogy Benes politikája e pillanatban nem tudja, hová tegye Radicsot, mint a jugoszláv kormány szerves alkotó részét, nem tudja milyen határozót frontot alkosson . Így azt a kényelmes pozíciót választja, hogy amíg egyrészt Radics politikáját nevetséges szikekkel igyekszik ecsetelni, másrészt úgy állítja be a dolgot, mint a jugoszláv állameszmének renaissancéját és egy új történelmi fejezetnek megnyílását, amelyben a horvát nép a jugoszláv állam alapjaira helyezkedik. EliUer az élet ■ a menveüvillé MSMi Kéler Tibor dr. kivonult a megyegyü’űből — Hol az önkormányzat? — A tisztviselők csak államnyelven beszélhetnek? Liptószentmiklós, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) A tátraaljai nagymegye képviselőtestülete tegnap tartotta liptószentmiklósi ülését, amelyen úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki tagok nagy számban jelentek meg. Székács János csupán bejelentette, hogy Hevessy László és Teschler Antal dr.-nak a múltkori megyegyűlésen történt fölszólalására intézkedett, hogy a közgyűlési meghívókat a magyar vidékeken magyar, a német vidékeken pedig német nyelven adják ki. Kozsár József helyteleníti, hogy a pénzügyi bizottság tagjainak a felét a kormány nevezi ki. Ez antidemokratikus és a nép akaratának meghamisítását jelenti, így az egész megyei képviselőtestület csak értelmetlen és fölösleges figura. Igaz, hogy Prága azt gondolja, hogy ott a fej és itt Szlovenszkón csak a végtagjai vannak, de vegye tudomásul, hogy nem szorulunk gyámkodásra,indítványt tesz, hogy a pénzügyi bizottság megválasztása a megyei képviselőtestület joga legyen, hisz a szaktisztviselőket úgyis a kormány nevezi ki. A zsupán elrendelte a szavazást, Kéler Tibor dr. kéri a zsupánt, mivel sokan vannak, akik nem értik a szlovák nyelvet, legalább a szavazás alá bocsátandó kérdéseket ismertesse az előadó a kisebbségek nyelvén is. A zsupán kijelenti, hogy a kisebbségi törvény értelmében sem neki sem a referenseknek nem lehet másként beszélni, mint az állam nyelvén. A képviselők beszélhetnek anyanyelvükön, de a referensek arra nem válaszolhatnak. Kéler Tibor dr. erre megjegyezte, hogy akkor nincs értelme, hogy a gyűlésen részt vegyen és elhagyta a tanácskozási termet. Jánoska György evangélikus püspök kifogásolta, hogy a megyei határozatok nyelvezete hibás és nem tiszta szlovák. A zsupán azzal válaszolt, hogy az „apparátus" nem bírja hiba nélkül a szlovák nyelvet,még A liptószentmiklósi és lőcsei kórházak ügyében Teschler Antal dr. szólalt föl és több üdvös módosító indítványt nyújtott be, amelyet a képviselőtestület el is fogadott. A szepesi árvaház kérdésének tárgyalásakor Soltész Béla dr. és Teschler Antal dr. hivatkozással a trianoni békeszerződésre követelték, hogy az árvaház nyelve ne csak szlovák, hanem magyar és német is legyen, illetve az árva gyermekek saját anyanyelvük szerinti iskolába járhassanak. Az indítványt szótöbbséggel elfogadták. Urcikan kommunista vábortag a vármegyei alkalmazottak szabadságolásánál kívánja, hogy bizonyítványt kapjanak a „zverdekártól" (elszólás: állatorvos). Harsogó kacaj tört ki e szavakra, mire Urcikan elszólásáért elnézést kér, ami nem is csoda, mert ő csak mint egyszerű munkásember szólta el magát, míg vannak olyan miniszteri rangú „leltárok" (orvosok), akik a megyei ember helyet boncolták föl. (Zajos taps és derültség.) Az ellenzék indítványozta, hogy a megyei alkalmazottakat csak szlovenszkóiakból választhassák meg. Az útmesteri hivatal azt kívánta, hogy még átkaparónak is csak legion'ámsokat alkalmazzanak. Az ellenzék hevesen tiltakozott ez ellen. Mikor szavazásra került a sor, az indítvány mellett 23 ellenzéki és 22 kormánypárti szavazat esett. Ez volt az első ellenzéki győzelem, amit az ellenzék viharos tapssal és éljenzéssel fogadott. Az egyes pontokkal lassan végeztek és este hat órakor még csak a kilencedik pontnál tartottak, amely Nitsch Andornak, a Késmárkon létesítendő német gazdasági iskolára vonatkozó javaslata volt. A vita igen szélesmedrüvé fejlődött és Várady József dr. a további vitát megakadályozandó fölemlítette, hogy kár kérni iskolát, mert az erre vonatkozó kérvények úgyis mind a sóhivatalba áfznak.. Végül is a kormánypárti többség elütötte Nitsch Andor indit,,Tlyán hét órakor még huszonegy pont várt letárgyalásra. Szerda, október I. Az olasz-jugoszláv tárgyalások programja Róma, szeptember 30. Beavatott körök értesülése szerint a közeljövőben újabb tanácskozások lesznek Olaszország és Jugoszlávia között a következő tárgysorozattal: 1. Azon területek politikai és gazdasági kérdéseinek tisztázása, amelyek ügye még nem rendeztetett teljesen, különös tekintettel Fiuméra. 2. A magántartozások fizetésénél kötelező kurzusok megállapítása. 3. Bank- és takarékpénztári fiókok felállítása. 4. A szabályszerű és szabálytalan rekvirálások ügye. 5- Fiume. 6. Az archívok felosztása. 7. A fiumei határon, Susákon és Castuá’oan működő bírói és rendőri hatóságok jogköre. 8. A jugoszláv területen lévő községi javak kérdése. 9. Jugoszláv hatóságok működése Fiume területén. 10. A fiumei lakosság helyzete. 11. A folyamatban lévő pörök 12. Az adók és vámok beszedése az uj területek annexiójáig. 13. Fiumei lakosok állami és községi tartozásai. 14. Az alattvalóság és optálások ügye. 15. Az állami és községi alkalmazottak nyugdíjai. 16. A fiumei nemzetiségi kisebbségek kérdése. 17. Szociális biztosítások. Nyerészkednek a bodrogközi árvízkárosultakon Ingyen vetőmagot ígért a kormány , mégis üzletet akarnak csinálni a nyomorba került emberekkel Prága, szeptember 30. Egyik bodrogközi olvasónktól kaptuk a következő sorokat: Élénk emlékezetünkben van még a bodrogközi lakosságod ért rettenetes csapás, a tavaszi árvíz, amely hosszú évekre döntötte őket nyomorba. Följajdultunk akkor, hisz magyar testvéreinkről volt szó s testvéri szeretettel siettünk segítségükre. Úgy látszott, hogy a bodrogközi jajszó fö Iható nagyon messzire, egész a mindenható Prágáig s megindult a hivatalos apparátus, volt miniszterjárás, zsupánjárás. Ígéreteik ... ígérni nem is oly nehéz s Káilay miniszter és Ruman zsupán értenek is hozzá, van már praxisuk benne. Eltelt azóta pár hónap, az árvíz idején ingyen vetőmagot ígértek a Szerencsétleneknek, most azonban az idő s végre csak kedvezményes áron voltak hajlandók ellátni vetőmaggal az árvízkárosultakat: 20%-os kedvezményt ígértek. Meg is jött a kedvezményes áru gabona és a bodrogközi árvízkárosultak két vagont kaptak belőle, de nincs köszönet benne. A búza ára métermázsánként 211 korona, a rozsé 207 korona a kassai állomástól akkor, amikor a nem messzi környéken is 190—195 koronás áron kaphatnak búzát az emberek s pár koronával olcsóbban rozsot. így fest a hivatalos jótékonyság, amiről meg kell állapítanunk, hogy az ínségben lévőket kihasználni, üzleteket közvetíteni jótékonyság leple alatt mégis csak csúnya dolog. HWkWHWWtWU*.UWHPH! I" «W/.Vr.am*JBUE»Wlu. HWMWMWft.'.V'll.MW ----- ■ Á ffSur.................. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Neubauer Pál. Karcsúság kötelező. Antal, aki nagyon karcsú volt, jól tudta ezt. Ezért merevedtek meg arcizmai, ha az előkelőség álarcát vette fel. Nagyban hozzájárult ehhez a keskeny kéken erezett kéz és az öntudat hozzásimult a testi külsőséghez. Egyszerű proletárcsalád gyermeke volt, de azért mégis meg volt arról győződve, hogy szorosan hozzátartozik a felsőbb körökhöz és az életfelfogásnak ez a dualizmusa meglátszott működésén és visszatükröződött az arcban. Egy a főpincérnek alárendelt pincér lévén, mindenki főurnak nevezte. A kis bor törzsvendégei legjobban úgy vélték exkluzivitásukat és egymáshoz tartozásukat dokumentálni, hogy Antalt keresztnevén szólították és elvárták, hogy őket név szerint ismerje. — Nincs még itt Vogel úr? — Nem Doktor ur! A bar hallotta a kérdést és a feleletet és csak ez volt fontos. A karcsú íőur szigorúan kategorizált: A felsőbb az Antalnak, a középosztály, amely nem volt egész biztos a maga dolgában, Antal urnak szólította és a legalsóbbak nem ismerték a nevét. Csak ha hölgyeik előtt nagyon bátraknak akartak mutatkozni, próbáltak egy nevet odakiáltani, amely rendszerint nem az ő neve volt. Szánalmas mosoly volt Antal válasza. Mosolyogva nézett az öt hívó vendég felé és nem mozdult, így leckéztette meg azokat, akik jogtalanul az ő körébe akartak tolakodni. Bár a bar vezetősége mindent elkövetett, hogy a helyiség különállását megőrizze, olykor mégis megtörtént, hogy a köveket az új kor vad elemei áttörték és a bartükör nyugodtságát egy a mélységbe dobott kő zavarta meg. Ezek a kövek rendszerint lárekereskedői külsővel bírtak és bár ruházatuk uj volt, mégis leritt róluk, hogy nem a régi kultúra emberei. Antal főúr hidegen mosolygott és megparancsolta, hogy az idegen arcot ne szolgálják ki. Közte és a hívatlan vendég között nem tartott soká a küzdelem. A vendéget legyőzték, a bargrimasz beretvaélén támolygott ki és nem jött többé vissza. A benszik löttek, tudták, hogy szigorúan tilos Antalnak borravalót adni, így kezdődött a főúr karrierje. Egy este karcsúságát női vágyak dekoltázsa hullámzotta körül és még ugyanion éjszaka Antali volt a szép nő. Most már hamar haladt fölfelé a létrán és egy szép napon elérte a legmagasabb fokot: veje lett egy óriási vagyonnak, amely oly nagy volt hogy már joggal nevezhette magát szolidnak és réginek. Antal otthagyta a bárt és bevonult az após kastélyába. Edzett akarata olyan volt, mint a nemes paripa, amely könnyen ugrik át minden kezdetleges akadályon , és Antal központja lett annak a világnak, amelyet aJobb ö szolgált ki. Az irigység megteremtette a tiszteletteljes barátság légkörét. Senkiem tett említést a múltról: Antal magasan fent állt a létra utolsó fokán. A tökély eme magasságában hamar múlott el egy esztendő és ekkor . . . ekkor a sötétből előkúszott egy gondolat. Előbb csak játék módjára, majd aztán a forró kívánság tarka színeiben pompázva és végül legyőzhetetlen nagyságban. Antal ekkor felkészült az utolsó küzdelemre. Mikor minden elő volt készítve, beszállt feleségével az utcán várakozó 16 s autóba. Opera után előkelő helyen megvacsorázott vele, aztán összeszedte minden erejét, egy címet súgott a soffőr fülébe és---------a főúr ott állt a bal lépcsőjén! Lassan lépkedett lefelé és minden lépésével győzedelmeskedett a régi helyiség ijesztő erején, mely beomlással fenyegette. Most ott állt a m határosnő előtt. Még egy pillanat . . . halálraszántan nézett az asszonyra, de aztán megkönnyebbülten felsóhajtott, idegen asszony állt előtte. A következők villámgyorsan történtek. Antal és felesége lerakták bundáikat és a férfi szétrántotta az ajtófüggönyöket. Mikor a füsttengeren áthatolva eljutottak a bár közepéig, riadtan vette észre, hogy minden asztal le van foglalva. Idegen vendégek, idegen főúr: az ő birodalma eltűnt. Antal tanácstalanul állt meg az apró asztalok között és saját hazájában számkivetettnek érezte magát. Senki sem törődött vele senki sem sietett, hogy szolgálatait felajánlja s egy helyet szerezzen neki A talaj megingott. Vagy talán az az irónia ingatta őt meg amely egy főur szemeiből lövelt feléje? Ez az uj főur Antal régi helyén állt és nem mozdult. Antal valami mozdulatfélét próbált, de ez olyan szánalmas volt, hogy a körülötte levők gúnyosan felnevettek és kihívóan néztek a tolakodóra. A régi helyen egy uj főur állt, egy karcsú fiatalember, aki abban a pillanatban, amikor Antal ránézett, keskeny és kéken erezett kezének körmeit kezdte tisztítani és rá sem hederitett Antalra. — Főur! — kiáltotta Antal reszkető és félénk hangon, de a megszólított nem mozdult, csak hidegen odanézett és tekintetével ezt látszott mondani: — Legalsóbbrendű kategória! Még csak a nevemet sem ismeri! Óh milyen nagyon érezte Antal ebben a pillanatban a főur igazát! Nem ismerte a nevét! Ó, Antal egyike volt az újkor azon betolakodójának, akik a főur nevét nem ismerik! Mindaz, amit életében eddig elért, semmivé foszlott eme pillanat hatása alatt. Lelke mélyéből Istenhez fohászkodott, hogy tegyen csodát és a csoda megtörtént.. A mellékajtóból Ferenc lépett ki, Ferenc*, az öreg főúr, kinek Antal alá volt rendelve — Ferenc! — kiáltott fel Antal a legvégső kétségbeesésben szorongó szívvel és úgy kapaszkodott ebbe a névbe, mint a vizbefutó a szalmaszálba. És valóban az öreg Ferenc azonnal feléje indult és alázatos szívélyességgel megkérdezte: — Helyet parancsol? Azonnal! Kérem a lassan, amott rögtön fel fog szabadulni, egy asztal uram . . . Hál Isten! Az öreg nem azt mondta: Antal, hanem családi nevén szólította őt. Antal sunyian alázatos tekintettel köszönte meg az öregnek ezt a diszkréciót és feleségével a pamlagra rogyott. Még éppen csak annyit látott, hogy a kar közönsége érdeklőőssel tekintett feléjük. Látta, mint lép asztalához az uj, idegen, karcsú főur, érezte, hogy a kar társadalma őt akceptálta és élete összenergiáit beleszoritotta ebbe a mondatba: — Kérek egy ananászfröccsöt! Azután az uj élet hajnalhasadó világossága előtt lecsukta szemeit és hangosan megkérdezte: — Nincs még itt Vogel ur? — Nem uram . . . A karcsú főur megjegyezte volt a nevét! A kar zongoristája hallotta ezt a nevet! a kar közönsége elismerően és barátságosan mosolygott! És a főur boldogan nyitotta ki a szemét,