Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-07 / 279. (727.) szám
41 MAOVAR Ilii (Vasárnap a levél) Irta: Schöpflin Aladár Budapest, december 6-Leteszem az újságot és tűnődöm. A fejemben zűrzavaros képzetek kaleidoszkópja kavarog, egymásba torlódik a sok esemény, név, dolog, fogalom, egy izgatott, zavarral teljes nap összefüggő keretbe alig foglalható képe. Egy bűnper tárgyalása, bombamerényletek, ádáz, öldöklő tervek és ádáz, öldöklő cselekedetek. Hetyke vádlottak, szigorú birák, okvetellerzkedő ügyvédek, összevissza beszélő tarcuk . . Nagy vihar a nemzetgyűlésen, kivezettek egy csomó képviselőt. Goromba szavak, heves feleselések, dühös fogadkozások . . . Egy másik bünispör, panama vádak darazsai zsibonganak ki belőle . . . Sikkasztások, egy bankhivatalnok, egy köztisztviselő . . . Politikusok és ágensek kölcsönösen csalással vádolják egymást . . . Lehajtom a fejemet, simogatom a homlokomat, szeretném kisimítani belőle ezt a sok izgató anyagot, amely haraggal és utálattal tölt el az újság iránt, a levegő iránt, amelyben élek, az egész élet iránt. A gonoszság, fanatizmus, marakodás, kapzsiság, gyűlölködés Aeolusbarlangjában érzem magamat, a lármás sivárság érzésével gondolok vissza arra, amit olvastam. Aztán egy oázis emelkedik ki a sivatagból. Fenséges, harsogó akkordok szólalnak meg a szívemben, fölidéződik egy gyönyörű pillanat, amikor minden kínzó érzésből kiemelkedve — velem együtt ezer ember — szálltunk föl, föl a harmónia tündöklő fehér szárnyain az egekig . • Egy kis, szerény hitecske az újságban: Lipcsében megjelent Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa, a magyar lélek, a magyar hit, a magyar reménység csodálatos fohászkodása . . . Mégis, érdemes élni, ad az élet gyönyörűséget, felmagasztosulást. Nem csupa bűnpör, politikai botrány a világ, nem rothadt bele a közélet csúfságaiba az örök emberi lélek ... Itt Budán, nem is messze tőlem, egy végtelenül egyszerű külsejű szegény ember szívében megszólalt a magyarság halhatatlan lelke és a zene kifejező eszközeivel belém harsogja a vigasztalást és a hitet a jövőben Egy szerény kis hitecske adja ezt tudtomra, apró betűkkel, a „Művészet“ rovatba elbújva, de hiába minden szenzáció, politikai vihar és közéleti botrány, amit ez a kb kommüniké közöl velünk, az a napnak egyetlen eseménye, ami örök időkre való, a lényeghez tartozó, ami a magyar nemzet, sőt az egész emberiség nagy és a lénykincsét szaporítja. Most már megy a gondolatom tovább. Eszeimbe jut szegény Pethes Imre, akit pár nap előtt temettünk- Micsoda tisztes, becsületes ember volt, az igaz ember és igaz magyar gyönyörű példaképe, a művészet ezerhara hangszere. Siratom, mint barátomat, boldog vagyok, hogy volt, hogy magyar volt, hogy láthattam őt színpadon és életben. Tovább: a napokban találkoztam Csók Istvánnal és Rippl-Rónai Józseffel, láttam új dolgaikat, a festői színek és formáik muzsikája töltötte be a szívemet, a magyar táj kötészete ragyog a fantáziám előtt. Ezek magyarok, művészek, nagyok és tiszták, — hát mégsem csupa botrány, bűn és csúfság a magyar élet. Még vannak emberek Magyarországon, íme, tegnap voltam Babits Mihálynál, ültem betegágyának szélén a klinikán, a költő szeme lázasan, de a jóbarát örömével csillant rám, fájdalmaktól vonagló ajka az öröm szavait mondta. Betegen is az eszmék birodalmában él, szép és nagy dolgokról beszéltünk egy óra hosszat, a kis klinikai betegszoba elkülönített a lármás, zakatoló többi világtól, a gondolat bensősége töltötte be orvosságok illatától terhes levegőjét . . . Könyvek sima fogását idézi tenyeremre az emlék: Arany János összes műveinek uj kiadásában gyönyörködtem néhány órával ezelőtt. Négy kötetben a legnemesebb magyar élet halhatatlan eredménye . . . Most már, az előbbi kietlen érzés reakciójaképp, végigfut gondolatom, vigasztalódást keresve, magyar élet egész területén, felkeresi a tudománya embereit szerény íróasztaluknál és laboratóriumokban, a művészeket, írókat, — mindenütt látok egész sereg kitűnő embert, egy erős kulturéletet élő nemzet képe ragyog felém. Mi ez? Melyik az igazi képe a magyar életnek? Az-e, amelyet az újságok szenzációiban látok, vagy az, amely csöndesen, a szenzációktól irtózva, de annál ragyogóbban tündöklik? Két arca van a nemzetnek: egy torz és félelmetes politikai arc és egy szelíd, szép és nemes kultúr-arc. Hogy lehet ilyen nemes és lángelméld tudósok, írók, művészek nemzetének ilyen szégyenletesen alacsonyrendű politikája? A magyar lélek ma nem a politikájában él, hanem a kultúrájában. állandó, örök, halhatatlan.Szerencsére az utóbbi az írok nektek, olvasók, vasárnapokra leveleket. Nem szenzációkról, nem politikáról, nem bűnökről és bűnperekről. A magyar életről fogok írni, arról a szebbik és jobbik életről hogy ezt tis tudomásul vehessétek és örül jetek neki. Hogy azt ne találjátok hinni: ebben a szegény kis országban csak kínos és szerencsétlen események történnek. Az állami költségvetés a szenátus bizottságában. A szenátus költségvetési bizottsága négy nap alatt letárgyalta a jövő évi állami költségvetés tervezete i s azt minden változtatás nélkül jóváhagyta. A költségvetés plenáris tárgyalását kedden, december kilencedikén kezdi meg a szenátus. Minthogy a német és magyar ellenzék mit sem vesz részt a tárgyalásokon, bizonyosra vehető, hogy a szenátus jövő heti ülésein a költségvetés tető alá kerül. Vasárnap, december 7. ítélet előtt a nagy per Pillanatfelvételek a bombaper főtárgyalásáról — Márffy, Szász, Marossy és a többiek — Márffy, a lélektani rejtély Budapest, december 6. (Saját tudósítónk eredeti riportja.) Egy ország közvéleménye figyel két hét óta a budapesti büntető törvényszék esküdtszéki tárgyalóterme fölé, ahol most élet-halál fölött ítélkeznek. Hét vádlott áll a bíróság előtt, az asztalon két gyertya és feszület és a közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a főtárgyalási termet, visszafojtott léleikzettel figyel minden szóra. A hét vádlott azzal van vádolva, hogy gyilkolt, orvul, bombákkal és Magyarország jóhírnevét is aláásta a külföldön. Az ország reputációja függ ettől a tárgyalástól és Langer elnök kezében idegesen kopog a ceruza, amikor a vádlottak mellékvágányra akarják terelni a dolgot, ha politikát akarnak belekeverni az ügybe, amely nem más, mint közönséges galád merénylet emberek élete és az ország jóhírneve ellen és amelyet semmiképpen nem lehet menteni. Az ügyészi asztalnál Dolowschiák Mihály, az ügyészség alelnöke ül. Ismeri a hatalmas por anyagát és szoros gyűrű gyanánt fonta a vádlottak nyaka köré a bizonyító anyagot. Mindenre felfigyelt, semmi sem kerülte ki a tíznapos főtárgyaláson figyelmét, mint héjjá csapott a vádlottak hazudozásaira. Éles szemmel látta, hogy kik azok a tanúk, akiket meg kell hiteltetni és kik azok, akiknek vallomása legalább is ingatag. Hatalmas vádbeszédében nemcsak Magyarország hírnevét védte meg bemocsikolónnk ellen, hanem igyekezett nem menthető lélektani magyarázatot is adni a bűnügynek. Itt ültek a vádlottak a nagy padon. Első helyen Márffy, a vezér, akit számtalan gyilkosság bűntettével vádol az ügyész. Ítélet még nincs, még nem mondhatunk véleményt a főtárgyalásról, de az bizonyos, hogy Márffy lelkét sötét dolgok terhelik. Cvikkere alól szuggesztív tűz árad ki. Olyan, mint egy szadizmusban kéjelgő ember, talán bűneit is ezért követte el. Vagy talán felheccelték? Vagy imponálni akart? Mindenesetre lélektani rejtély marad. Anyagi haszna nem volt a merényletekből, ellenben nagyon jól tudta, hogy a bőrét vitte a vásárra. Hát miért tette? Vakságból, vagy kéjelgésből? Emberei fölött korlátlanul rendelkezett. Azt tették, amit ő akart. Tette lélektani rugóit hiába keressük. Nem fantaszta, sőt nagyon is reális ember. Olyan logikusam sorakoztatta egymás mellé érveit, hogy nem követhette el a bűncselekményeket, hogy az ember pillanatra meghökkent. Fölényesen, öntudatosan viselkedett az egész főtárgyalás alatt és egyetlen egyszer ragadtatta csak el magát, amikor a miniszterelnök fejére olvasta hazugságait. Állandóan előkelő közéleti személyiségeket akart belekeverni az ügybe és csak az elnök szigorának köszönhető, hogy a cinizmus nem ült diadalt. Szász József: Fiatal gyermek, alig töltötte be huszonkettedik életévét. Fővárosi tisztviselő volt és Márffy legjobb barátja. A rendőrségen vallott, de a főtárgyaláson visszavonta beismerő vallomását. Arca még hamvas, beretva nem igen járta. Elegánsan ült a vádlottak padján, de szellemiekben nagyon gyöngének mutatkozott. Ellentmondásokba keveredett önmagával és egy elejtett mondata, amit ideálja: Ruszkó Margit előtt tett a bombamerénylet napján, könnyen nyakát törheti. Azt mondta, hogy a zsidók repülni fognak és aznap este robbant a bomba. Marossy Károly droglistasegéd volt Talán az egyetlen a vádlottak között, aki meggyőződésből cselekedett. Azt hitte, hogy őt rendelte a sors arra, hogy Magyarországot megmentse. Komikus volt, amikor hamis páthosszal mondott szavai végigzengtek termen: „Hát ezt érdemeltem én a hazámatól ?“ Fanatikus szolgája volt Márffynak, saját eszéből alig csinált valamit. Rosszszabású zsakettjében, magas gallérjával talán az egyetlen volt a vádlottak között, aki szánalmat tudott kelteni. A legöregebb a vádlottak között, de kis intelligenciájával szellemiekben a legfiatalabb. Horvát-íiatal József volt magántisztviselő. Igénytelen gyerek, akit magával ragadott az ár és azt hitte, hogy csak fuilkósbottal lehet rendet teremteni Magyarországon. Ott volt minden éjszakai igazoltatásban és Márffyn csüggött. Egyetlen ambíciója az volt, hogy a „vezér" elismerését kiérdemelje. Nagyon fiatal és csak egyet hajtott a főtárgyalás során: „Én ártatlan vagyok 4 ö nem is vett részt az erzsébetvárosi merényletben, az utolsó percben megtorpant és hazaszökött. Azzal vádolják, hogy Márffyval együtt ő helyezte el a bombát a francia követség épületében. Varga Ferenc sem mai gyems már. Kemény koponya, szeme akaratot sugároz ki, de meglátszik rajta, hogy az akarásnál meg is áll. Tovább nem megy. Ártatlanságot hangoztat. Nagy bűnök nem is terhelik, az ügyész mint bűnsegédet vádolja őt- Olyan ember, aki nem sok vizet zavar, egy embergép, akinek kell, hogy parancsoljon valaki- És ez a valaki Márffy volt. Varga is kitart abban, amiben a társai oly nagyszerű összjátékot produkáltak: tagad a végtelenségig. „Kérem, méltóságos elnök úr — mondja — a beismerő vallomást a rendőrségen verés hatása alatt tettem.44 Mikor ráolvassák, hogy nem igaz, mert senki sem bántalmazta, nem igyekszik megcáfolt állításait magyarázni, konokul megmarad állítása mellett: „Kérem, engem vertek.44 Azután itt ül még a fiatal, tizenkilencéves Radó József, aki leleplezte az egész társaságot, a vizsgálóbíró előtt is fentartotta vallomásai csak a főtárgyaláson vissza. Össze-vissza beszél. Látszik volna hogy betanulta vallomását, de csak rajta, fújni tudja, ha kérdeznek tőle valamit, már nem tud válaszolni. Először azt mondta, hogy azért vallott a rendőrségen, mert verték, utóbb már úgy vallott, hogy pénzelték ezért tett beismerő vallomást. A védőik tajés tékzó dühvel támadtak reá, mert tudták, hogy noha visszavonta vallomását, döntő súllyal esik számításba, mert a tények mind igazolták azt, amit vallott. Drenka Béla az egyetlen szabadlábon levő vádlott. Az a bűne, hogy tudott a merényletekről és ő írta a 101-es bizottság nevében a fenyegető leveleket, ő volt az egyetlen vádlott, aki bevallotta tettét. Márffy villámló szemekkel nézett rá, de Drenka vallott: Márffy parancsára írta meg a leveleket. Kiss Ferenc vádlottat szabadlábra helyezték és megszökött. Két másik vádlott pedig, Chriaiszty József és Kasnyik Ferenc nem jelent meg. Ők már a legfelsőbb bíró előtt felelnek tetteikért. Chiiaszty, aki a pokolgépeket szerkesztette, a fogházban tüdővészben halt meg, Kasnyik holttestét pedig a Dunából fogták ki. Azt mondják, hogy társai tették el láb alól, mert sokat tudott és lelkiismeretfurcsa írásai voltak. Mondják, hogy önként vallani akart, előbb, semmint a rendőrség nyomára jött volna a tetteseknek .. • Még egy-két nap és megjelenik Langer elnök ünneplésen a főtárgyalási teremben, ahol akkor is síri csönd fog honolni. Keményen és erélyesen fognak pattogni ajkáról a szavak: „A magyar királyság nevében ... A képviselőház karácsony előtti ülései. Az építkezési mozgalom előmozdításáról és a bérlők védelméről szóló törvényjavaslatot már nem fogják tárgyalni karácsony mivel az előkészítésük még hosszabb előtt, vesz igénybe. A karácsony előtti ülések idői december tizennyolcadikán vagy tizenkilencedikén végződnek. Eddig az ideig a jelentősebb tárgyaik közül csupán a közalkalmazottakra vonatkozó javaslatok nyernek elintézést. Igazgatók! Gyárosok! Nagykereskedők! Építészek! Bevásárlók! S| Ji wmraierifeaá m £ PflONKOE Sürgönyeim: TM«»«»»»»>«»» Telefon szám: v 1 á*ss*c.«!«cS I >| ■mtionSwú I—------1——| ® S60- ?! V— ..................................... ifim » immbmibwmwhwhi iih in >mu«h [UNK] 11 ■ mm Ü M , I OS3LÍ B £ m tét fténnpsxev métföii&. fnosgAíirö&ffCi &iswnut<atfa fii VI 1.1 Mi & Cl 16, {?n«Bigue II., ^íaidénd 5, íj OCXXXXXX>iXXXXA^J«1XXXXXXXXXiíXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX?OOOOOC